Természetvédelem
Madárfiókát találtam!
A tavaszi és a nyári időszakban meglehetősen sok bejelentés érkezik kollégáinkhoz a sérült és megmentésre szoruló madarak kapcsán. Ezen egyedek többnyire nem árvák, ezért a befogásuk és elszállításuk helyett a megtalálásuk helyén el kell őket engedni.
Talán az egyik leggyakoribb példa a bagolyfiókák esete. Gyakran értesítik kollégáinkat a települési parkok és ligetek fáin üldögélő erdei fülesbagoly fiókákról. Fontos elmondani, hogy ezek a fiatalok még jóval a röpképességük előtt elhagyják a fészkeiket. Tehát a repülni még nem képes fiókák nem sérültek, ezért a befogásukat mellőzni kell.
Mikor kell madarat menteni?
Fontos elmondani, hogy a ragadozók, a betegségek és a rátermettség nagy mértékben befolyásolják a különböző madárfajok egyedeinek túlélési esélyeit. Mindezek a természetes folyamatok szerves részét képezik, éppen ezért a legtöbb énekesmadár kísérletet tesz az évente többszöri költésre.
Leginkább a végveszélyben lévő fajok esetében indokolt az egyedek megmentése. Ugyanakkor itt is fontos megjegyezni, hogy az élőhelyi feltételek helyreállítása nélkülözhetetlen a fajvédelmi tevékenységek sikeres megvalósítása során.
Ha fiókát találunk, mielőtt bármit tennénk, először is bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban bajba jutott-e az a kismadár? Amennyiben nem látható rajta sérülés, nyílt seb, lógó, nem mozgó végtag, akkor ne fogjuk be őt, a szülei és a testvérei valahol a közelben tartózkodnak, nem árvák, mint ahogyan azt sokan hiszik. Ezek a fiatal madarak gyorsan biztonságos helyet fognak keresni, és ha elmegyünk onnan, a szülők hamarosan felbukkannak és folytatják az etetését.
A jól kitollasodott fiókák esetében különleges helyzetet jelentenek a hosszabb ideig – több napig vagy akár hétig – tartó esős, az évszakhoz képest hűvös időszakok. Ha ilyenkor átázott madarat találunk, az alábbiakat tehetjük:
· Papírzsebkendőkkel, vászondarabbal óvatosan itassunk fel annyi vizet a tollazatról, amennyit csak tudunk ezek megsértése, szétzilálása, a tollcsévék megtörése nélkül.
· Ha a fióka belefér a két tenyerünkből képzett helyre, akkor nagyra nyitott szájjal, lassan fújjunk rá meleg levegőt mindaddig, amíg meg nem szárad (úgy, mint amikor télen a kezünket melegítjük a leheletünkkel). Amennyiben autóval vagyunk, erre a célra a jármű fűtésrendszerét is használhatjuk.
· Amint a madár megszáradt és felelevenedett (az átázott állat letargikus, alig vagy egyáltalán nem mozog és általában a szeme is csukva van), tegyük egy közeli ágra, bokor alá, közben ügyeljünk arra, hogy ne ázzon át ismét.
· Amennyiben a közelben lakunk, egy-két órára akár haza is vihetjük a madarat, majd a megszárítását, esetleges megetetését követően a lehető legrövidebb időn belül vigyük vissza a megtalálás helyére és a fentiekben leírt módon engedjük el.
A be nem avatkozás és a fiókák tartós hazavitele között van egy köztes lehetőség is – amikor a még nem vagy nem teljesen röpképes fiatal(oka)t vagy a fiókás fészket (a kiesett tojások szinte bizonyosan menthetetlenek) egy nagyobb vesszőkosár védelmében, a megtalálás helyének közelében az ágak közé, egyes fajok (leggyakrabban: házi rozsdafarkú, füsti és molnárfecske) esetében az épületre helyezzük, ahol továbbra is a szülők nevelhetik őket. A vesszőkosarak a lakott területeken ideális műfészkei lehetnek erdei fülesbaglyoknak.
Hová vihetem a fiókát?
Bács-Kiskun megyében a Kecskeméti Vadaskertbe (6000 Kecskemét, Műkert út 1., telefonszám: +36-76-320-121, e-mail: info@zookecskemet.hu, www.zookecskemet.hu).
Csongrád megyében a Szegedi Vadasparkba (6725 Szeged, Szél u. 90., telefonszám: +36-62-542-530, e-mail: info@zoo.szeged.hu, www.zooszeged.hu).
Fokozottan védett, sérült faj esetén hívhatja a Természetvédelmi Őrszolgálatunk ügyeleti számát is: + 36 30 555 6171. Ezen a számon az ügyeletes kolléga naponta 8:00-20:00 között fogadja a természetvédelmet érintő, közérdekű bejelentéseket. (Más nemzetipark-igazgatóságnál más az ügyeleti szám!)
Forrás: KNP
Egyre több gólya telel át. Enyhék a telek, és ha egyszer bármi okból kipróbálta, megszokta a gólya, hogy talál ennivalót, és az emberek is segítenek neki, etetik, itatják, akkor minek is kellene elvonulnia?
A bármi ok, ami miatt itt marad lehet betegség, sérülés, késői kelés, másodköltés, ami miatt augusztusban okkal nem vonult el, és ha valóban sérült, és súlyos az eset, előbb-utóbb bekerül hozzánk, vagy más mentőhelyre. De ha nem, szeptemberre-októberre általában rendbe jön, csak akkor már nincs csapat, melyhez csatlakozva el is jut Afrikába. Mint ezzel foglalkozó állatorvos, 40 év gyakorlati tapasztalatával a hátam mögött állítom, hogy nincs igaza azoknak az akár tapasztalt, de állatorvosi gyakorlattal nem rendelkező madármentőknek, sem a gólya teleltető csoportok megmondó embereinek, hogy az itt maradt gólyák mind sérültek, és segítségre szorulnak. Pedig nem. Ha jól repül, és nem sánta, akkor nem kell, nem is szabad, és nem is lehet befogni, fölösleges hajkurászni, mentőcsapatot szervezni, 0-24 órában figyeltetni, etetéssel emberhez szoktatni, mert ha egyszer mégis elvonul, esetleg lelövik az arabok, vagy megeszik az afrikai bennszülöttek.
A hideg nem számít nekik. Nincs annyi pehelytolluk, mint egy pingvinnek, de elég ahhoz, hogy akár mínusz 20-30 fokban is jól érezzék magukat, ha van elég ennivaló, mely belülről fűt. És van, mert a pockok, egerek nem alszanak téli álmot, csigák, giliszták vannak, csak rovarok, kétéltűek, hüllők nincsenek, a halak is elvermelnek.
Csak akkor kell etetni, ha minden befagy és mély a hó, mely alatt már nem találhatók meg a pockok. Ez az utóbbi évtizedekben egy-két hétig tartott, és idén sem várható hosszabb havas időszak. Az igen jelentős hasi zsírtartalék a beleik között egy hétig simán kitart. Ennél hosszabb havas, fagyos időben, ha a gólyának bármi baja van, legyengült, megsérült, sánta, de repül, etetéssel helyhez kötjük, és ha kell, becsapdázható. Ezt mi megoldjuk, de az etetést a helybelieknek kell végezni. Hogy kell-e menteni, azt a nemzeti parkok természetvédelmi őrei meg tudják ítélni, mivel fokozottan védett madárról van szó, nem is szabad ezt tudtuk és engedélyük nélkül megkezdeni.
Az etetést minden nap ugyanabban az időben, ugyanott, ugyanaz a személy, ugyanabban a ruhában, ugyanolyan hívó hanggal, ugyanúgy végezze, így a gólya egy valakihez, egy dologhoz szokik hozzá, nem valamennyi emberhez. De csak addig, ameddig szükséges, nem kell visszaszoktatni a mamahotelbe. Elég naponta egyszer, a kora délutáni órákban, de lehet, sőt ajánlott reggel-este fél-fél kg számára ismerten ehető tápláléknak azonosítható apró halat egy vödörből látványosan kiönteni a gólya látóterében, majd legalább 50-100 méterre eltávolodni. A harmadik napon már jön az ember elé. Akkor már más nyers húsfélét is adhatunk, de ne sertéshúst, mert az káros a madarakra. Akkora darabokra vágva, melyet egyszerre le tud nyelni, mert nem csipkedi, hanem egészben nyeli le. Az itatást csak és kizárólag lavórból, ahonnan a hosszú csőrével vízszintesen meríteni tud, és nem vödörből ahonnan a vízben úszó táplálékot kihalássza, de a víz függőlegesen kifolyik a csőréből. Akkor sem, ha mások ezt jónak tartják.
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Nem a Mátra alján, hanem a bihari határ mentén, Pocsajon, a falu szélén lakik az öreg néne, aki két éve fogadta magához a sete-suta őzgidát, mely mindeddig boldogan élt a kertben, kutyával, tyúkokkal, kacsákkal, libákkal békességben.
Egy nem túl szép napon az eddig barátságos kutya megharapta az őz fejét, ahogy megugrott, a lába beszorult egy vaskarám alá, és a hátulsó lába lábtő ízületén nyílt ficam keletkezett. A bőr 12 cm-en felszakadt, és a csont kifordult. Az őz azon járt, mely szennyeződött, fertőződött, ha azonnal nem kap műtéti ellátást, amputálni kell. Gazdája egy nyolcvan éves öreg néni nem tudta elsősegélyben részesíteni, másnak az őzike nem hagyta magát megközelíteni.
A debreceni speciális állatmentők aznap nem tudták szállítani, altatás nélkül nem is lehet. Azonnal kocsiba ültem munkatársammal, és egy bő óra alatt odaértünk Pocsajra. Altató injekció az ólban a combjába, majd mosás, fertőtlenítés, antibiotikum, sínbe rakás, lepedőbe göngyölés és a Duster hátsó ülésén munkatársunk vigyázott rá útközben. Ha mozdult, kapott még egy kis altatót, mert mintegy fél óra a hatása, az út pedig 100 km. Hortobágyon még egy adag, mely már kockázatos volt, mert kérődzők hosszú altatás során felfúvódhatnak, de szükséges, mert azonnal meg kellett operálni.
Mosás, fertőtlenítés, antibiotikumos lemosás még egyszer, csak jobban, szalagok, ízületi tok és bőr varrása után sínezés. Egy folyosót almoztunk be neki, a redőnyös falú kórtermeket összetörte volna, ha nekiugrik. Nem ugrál, de áll, járkál, eszik, iszik, és a gazdái másnaponta látogatják. Öreg néne simogatja, becézgeti, szeretgeti, két hét múlva hazaviszi.
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Dr. Déri János beszámolója 2023-ból:
Tavaly a madárinfluenza miatt a daruállomány 10%-a elpusztult.
Éppen egy éve tört ki a darvak között a madárinfluenza. Tavaly talán a világon a legtöbb daru gyűlt össze Hortobágyon, közel 200 000 madár. Táplálkozni a kukorica tarlókon százas-több ezres csoportokban, és éjszakázni alacsony vízállású, leeresztett halastavakban tízezrével.
Valahol 20 ezer, valahol 60 ezer egy tóban, ahol könnyen terjed a vírus. Hortobágyon pár ezer hullott el, innen a szegedi Fehér tóhoz vonulók közül közel 20 ezer. Az egész állománynak a 10 %-a! A hullák nem kerültek összeszedésre, még februárban sem, mert nem volt gazdája. Sem az állategészségügy, sem a természetvédelem nem tudott, vagy nem akart ezzel foglalkozni.
A daruvész során érdekes módon pár nagyliliken kívül nem volt más madárfaj az áldozatok között. Még a korábbi járványok alatt leginkább érzékeny hattyúk is kimaradtak belőle, bár előtte a nyár folyamán több gólya, egerészölyv is fertőződött.
De az összes nagyüzemi házibaromfi állomány elkapta és kártalanítás mellett mindet ki kellett irtani. A tavaszi vonulással a darvak már nem hullottak, a vadludak sem, de a házi baromfiállományok igen, melyeket ismét ki kiellett irtani.
A vírus endémiássá vált, nem kell már behurcolni, itt terem. Bár idén a vadmadarakat megkímélte a betegség, most újra dühöng a házi baromfiállományok között, és nem biztos, hogy nem jelentkezik vadon élőkben újra. Néhány nyári lúdban már megjelent Hortobágyon és a környéken.
Ha találkozik valaki túl szelíd, emberi közelséget elviselő, esetleg remegő, fejét rázó, tekerő vízimadárral, akkor a tavalyi protokoll szerint nem kell hozzá nyúlni, ott kell hagyni, ahol van, és a hatósági állatorvosnak kell szólni. Ha mi tudunk róla, megoldjuk a karanténozását, a tampon minta vételét és vizsgálatra küldését. Ha valaki akár közvetlenül, akár közvetve érintkezett velük, azonnali teljes személyi fertőtlenítés, ruhacsere szükséges, és ne menjen madarak közelébe!
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark