Természetvédelem
Szentélyerdők a Pilisi Parkerdőben
A Pilisi Parkerdő szakemberei cikket írtak a „szentélyerdőkről”
Az ENSZ Közgyűlésének határozata alapján 2013-tól kezdődően minden évben világszerte megemlékezzünk az erdők és fák jelentőségéről március 21-én, az Erdők Nemzetközi Napján, azért, hogy rendszeresen ráirányítsuk a figyelmet arra fontos szerepre, amelyet az erdők és fák a természetben és az emberi társadalom fejlődésében betöltenek. A Pilisi Parkerdő a kiemelt nap alkalmából az úgynevezett „szentélyerdőkről” nyújt rövid áttekintést.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.
A szentélyerdők olyan erdőterületek, amelyek idős fákkal, természetes szerkezettel és nagy biodiverzitással rendelkeznek. Általános jellemzőjük, hogy a durvább mértékű emberi beavatkozástól viszonylag mentesen maradtak, őrzik az eredeti növény- és állatvilágot, valamint biztosítják a természetes folyamatok zavartalan működését.
Miért fontosak a szentélyerdők?
A szentélyerdők különlegessége abban rejlik, hogy élőhelyet biztosítanak számos ritka és veszélyeztetett fajnak, amelyek csak érintetlen, vagy kevéssé bolygatott élőhelyeken tudnak fennmaradni. Az idős fák jelenléte kulcsfontosságú, mivel ezek az ökoszisztéma egyik legfontosabb elemei: élettérként szolgálnak rovaroknak, madaraknak és gombáknak, valamint természetes holtfát biztosítanak, ami elengedhetetlen a talaj és a biodiverzitás fenntartásához. Emellett a szentélyerdők szerepet játszanak a klímavédelemben is, mivel az idős fák jelentős mennyiségű szén-dioxidot tárolnak és segítenek a csapadék szabályozásában, így mérsékelve az éghajlatváltozás hatásait.
Mitől lesz egy erdő szentélyerdő?
Ahhoz, hogy egy erdőt szentélyerdőnek nevezhessünk, a témában eddig megjelent szakirodalom alapján négy fő szempontnak kell teljesülnie:
- Legyenek benne idős, legalább 150 éves korú fák
- Jellemezze őket magas természetesség
- Őrizzen egyedi táji értékeket
- Élővilága minél gazdagabb legyen
Szentélyerdők Magyarországon
Európában csak néhány régióban találhatók jelentősebb természetes erdők, például a Keleti- és Déli-Kárpátokban, míg Magyarországon az erdők nagy részét az ember átalakította és gazdálkodás alá vonta. A fennmaradt szentélyerdők leggyakrabban hegyvidéki területeken, elzárt völgyekben és egykori uradalmi birtokokon találhatók. Ezeket az erdőket gyakran csak kis foltokban lehet fellelni, és közös jellemzőjük, hogy az emberi hatások csak korlátozottan érvényesültek bennük.
Szentélyerdők a Pilisi Parkerdő által kezelt erdőterületeken
A Pilisi Parkerdő kezelt, összesen 65 000 hektáros erdőterületén szép számmal találunk olyan erdőterületeket, amelyekben az egyes faegyedek meghaladják a 150 éves kort, így méltóak arra, hogy szentélyerdőként tartsuk őket számon. A Pilisi Parkerdő erdőkezelési gyakorlata az integrált természetvédelem elveit követi, vagyis az erdőgazdálkodás és a természetvédelem összehangolt módon történik, lehetővé téve a biológiai sokféleség megőrzését és az erdők természetességének fokozatos visszaállítását. Jó példa erre a Visegrád határában, az Erdőanyai-völgyben lévő erdőtömb, mely az örökerdő-gazdálkodás egyik legjelentősebb hazai előfutárának számító terület. A Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztályának és a Pilisi Parkerdő szakembereinek 2021-ben készült felmérése kimutatta, hogy az 1954-ben még egykorú, homogén bükkös mára a tudatos és természetközeli erdőkezelésnek köszönhetően megközelíti az évszázadokon keresztül érintetlen őserdők szerkezetét.
A szentélyerdők jövője a Parkerdőnél
A Parkerdő fontos feladatának tartja, hogy azonosítsa és megőrizze a legértékesebb szentélyerdőket, biztosítsa azok hosszú távú fennmaradását. Ehhez szükséges az erdőkezelési gyakorlatok átalakítása, amelyben a természetközeli erdőgazdálkodás és a fokozottan védett státusz kijelölése kulcsszerepet játszik. Az olyan kezdeményezések, mint a Pilisi Parkerdő integrált természetvédelmi stratégiája, jó példák arra, hogy a gazdálkodás és a természetvédelem hogyan működhet együtt a jövő erdeinek megőrzése érdekében.
Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.
Természetvédelem
Megjelent a 2025.évi természetvédelmi pályázat kiírása
Természetvédelmi pályázatot hirdetett az Agrárminisztérium
Az Agrárminisztérium ezúton meghirdeti a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet IV. fejezetének – az agrárminiszter feladat- és hatáskörét részletező 6. pontjához, azaz a minisztérium természetvédelmi feladataihoz illeszkedő, civil feladatvállalást segítő pályázatot.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
Támogatási igényt a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként jóváhagyott Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben rögzített természetvédelmi célok elérésében közvetlenül feladatot vállaló, természet- és környezetvédő céllal létrejött közhasznú szervezetek (egyesületek vagy alapítványok) nyújthatnak be a felhívásban rögzített tematikájú tevékenységekre, projektekre.
A pályázat felhasználható keretösszege 50 millió forint. A pályázatokat 2025. április 14-től 2025. május 13-ig, kizárólag postai úton lehet beadni. Egy pályázó legalább 1 millió, legfeljebb 3 millió forint összegre pályázhat.
A pályázati felhívás szövegét, a pályázati adatlapot, valamint a pályázati eljárás során végig kötelezően figyelembe veendő beszámoló tájékoztatót itt érhetik el.
Sikeres pályázást kívánunk!
Forrás: AM
Természetvédelem
ÁPRILIS: Négy rétihéja faj szeli a magyar eget
Áprilisban javában zajlik a tavaszi madárvonulás. A rétihéják estében ez az egyik legizgalmasabb hónap, hiszen mind a négy hazai fajjal találkozhatunk. Már a költőhelyek közelében, nádasok, vizes élőhelyek felett láthatjuk a leggyakoribb fajt, a barna rétihéját (Circus aeruginosus).

Barna rétihéja. Fotó: Simay Gábor
Többségük az elmúlt hónapban érkezett meg, de a telek enyhülésével egyre több példányuk telel át. A téli vendég és gyakori átvonuló kékes rétihéja (Circus cyaneus) száma ilyenkorra már csökkeni szokott, de jelenlétükre még ebben a hónapban is számíthatunk. Az idei évben április elején még szokatlanul nagy számban vannak jelen.

Kékes rétihéja. Fotó: Simay Gábor
A fakó rétihéja (Circus macrourus) – igaz csak kis számban – átvonul hazánkon, költőhelyei Közép-Ázsiában találhatók. Igazán szerencsésnek kell lennünk, hogy összefussunk vele a pusztában. Legkésőbb a hamvas rétihéja (Circus pygargus) érkezik meg hozzánk telelő területéről, de a hónap közepén már sokfelé láthatjuk vonuló egyedeit, melyek közül egyesek itt is maradnak fészkelni.

További természetvédelemmel kapcsolatos hírekért látogasson el az Agro Jager Természetvédelem c. rovatába! Kattintson a képre!
Bár rétihéjákat sokfelé láthatunk, legjobb eséllyel gyepek felett, alacsonyan repülve pillanthatjuk meg őket, hiszen ezek a legjobb vadászterületek számukra. Így a gyepek védelmével a rétihéják védelmét is szolgáljuk!

Fakó rétihéja. Fotó: Simay Gábor
A fotókon mind a négy faj esetében hím madarat láthatunk. A tojó és fiatalabb példányok többnyire barnák és sok esetben igen nehéz elkülöníteni a fajokat.

Hamvas rétihéja Fotó: Simay Gábor
A barna és a kékes rétihéják védettek, pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 50.000 Ft. A másik két faj fokozottan védett, a fakó rétihéja természetvédelmi értéke 250.000 Ft, míg a hamvas rétihéjáé 500.000 Ft.
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
Írta és fényképezte:
Simay Gábor
Természetvédelmi Őrszolgálat
Látott, fényképezett valami érdekeset?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A bakonyi alpesi gőte (Ichtyosaura alpestris bakonyiensis) jelenlegi ismeretink alapján kizárólag a Bakonyban és az Őrségben fordul elő, így a Kárpát-medence egyik bennszülött gerinces állata! Megőrzése – mint valódi hungaricum – ezért a mi feladatunk!
A Bakonyban az alpesi gőték többsége a hegység magasabban fekvő északi illetve középső részén él, de van egy elszigetelt populáció a Keleti-Bakonyban is, a Burok-völgy környékén. Ezt az állományt tavaly kezdtük el felmérni (korábbi írásunk itt érhető el).
Szaporodóhelyeinek többsége itt a rendszeresen járt erdészei utak pocsolyáiban található, mely komoly veszélyeztető tényező az elszigetelt populáció fennmaradása szempontjából. A taposás és a víz állandó felkavarása mellett ezek a pocsolyák ráadásul tavaly nyáron ki is száradtak, még mielőtt a lárvák kifejlődhettek volna, így ennek az egyébként is ritka állatnak nem volt szaporulata!
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) és a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. együttműködésének köszönhetően idén komoly munkálatok zajlottak e bennszülött állatunk megmentése érdekében. A tél folyamán munkagép segítségével árkok készültek, melyekben a gőtelárvák kifejlődésére jóval nagyobb az esély. Egy részük a meglévő, kikerülhető, de sekély szaporodóhelyek mélyítésével, többségük viszont a közlekedést is nehezítő keréknyom pocsolyák mellett lett kialakítva. Utóbbiak vizét az újonnan kialakított árkokba vezettük be. Az új árkok többségéből sajnos elszivárogna a víz, ezért még kora tavasszal, a gőték szaporodása előtt elkészült ezek vízzáró bélelése is.
Forrás: Dr. Riezing Norbert – DINPI