2050-re a szivattyúzott vízgyűjtők több mint fele átlépheti a kritikus ökológiai küszöb értéket. A felszín alatti vizek kutatási eredményei alapján, az emberiség kollektív szomjúsága világszerte lassan kiszárítja a tájakat.

A 21. században akár teljes folyók tűnhetnek el, ha az emberiség nem változtat eddig szokásain. (Fotó: Pixabay)

Kalifornia Közép-völgy (fotó: usgs.gov)

A föld alatti víztartó rétegekben tárolt víz képezi a hozzáférhető édesvíz túlnyomó részét a Földön. A talajvíz bősége miatt néhol szárazabb helyre irányították el a vizet: például Kalifornia Közép-völgyét táplálják, lehetővé téve a növénytermesztés fellendülését. Összességében a felszín alatti víz mintegy 70 százaléka megy a mezőgazdaságba. A felszíni vizek – folyók és patakok – szintén a talajvízre támaszkodnak. Amikor az emberek túl sokat és túl gyorsan öntöznek, a természetes vízi utak kiürülnek, veszélyeztetve az édesvízi ökoszisztémákat.

A Nature 2019. október 3-i tanulmánya szerint az ökológiai csúcspont, amelyet a tudósok a környezeti áramlási határértéknek neveznek, az emberek által megcsapolt vízgyűjtők 15–21% -ában már elérte ezt a határt. A folyók és patakok többsége szárazabb régiókban helyezkedik el, például Mexikó és Észak-India részein, ahol a talajvizet öntözéshez használják.

Ha a szivattyúzás a jelenlegi sebességgel folytatódik, a szerzők becslései szerint 2050-re a szivattyúzott vízgyűjtők 42–79 százaléka meghaladja ezt a küszöböt.

Németországi Freiburgi Egyetem (Fotó: Feiburgi Egyetem)

“Ez tényleg nagyon aggasztó” – mondja Inge de Graaf, a németországi Freiburgi Egyetem hidrológusa. “A felszín alatti vizek és a felszíni vizek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és a túl sok szivattyúzás ketyegő időbombát hoz létre.”

A megfelelő víztartó réteg megerősíti az ökoszisztémákat a vízellátás szezonális ingadozások ellen, és stabilitást biztosít a helyi növények és állatok számára. De ha túl sok felszín alatti vizet szivattyúzunk ki, a felszíni vizek beleszivárognak a víztartó rétegbe, és sok folyó és patak élőhelyéből eltűnhet az élet.

Inge de Graaf (Fotó: twitter.com)

De Graaf és munkatársai létrehoztak egy statisztikai modellt, amely összekapcsolta a talajvízszivattyúzást a felszín alatti vízfolyások és a folyók között 1960 és 2100 viszonylatában. A jövőre nézve a kutatók a különböző éghajlati előrejelzéseken alapuló modelleket készítettek, de a talajvíz szivattyúzási sebességeket állandó szinten tartották. A csoport megállapította, hogy a vízpartok több mint fele, ahol szivattyúztak, 2050-ig valószínűleg átlépné ezt az ökológiai küszöböt. „Erre most kell gondolkodnunk, nem 10 év múlva” – mondja de Graaf. „Ezeken a területeken csökkenthetjük a szivattyúzást, fejleszthetünk jobb öntözési technológiákat. Tanulmányunk megmutatja, hol lehet fenntarthatóbb erőfeszítéseket tenni. ”

Cikket fordította: Dr. Szilágyi Gergely

Az angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:

https://www.sciencenews.org/article/too-much-groundwater-pumping-draining-many-earth-rivers