Tudomány
A lencsekutatás Kanadában
Kanadában alacsony a lencsefogyasztás, ennek ellenére Saskatoon a világ lencse-előállító központjának számít. Lucky Lake-ban (Kanada) Shawn Brur elmondta hogy Kanadában, a prérin is el tudják vetni a melegebb hónapokban a gazdák a lencsét.
Kanadában alacsony a lencsefogyasztás, ennek ellenére Saskatoon a világ lencse-előállító központjának számít. Kanadában a prérin is el tudják vetni a melegebb hónapokban a gazdák a lencsét.
A termés a szegény emberek fehérjéje. A világon sokfelé van szükség olcsó, ugyanakkor tápláló ételre. Ettől függetlenül nem a jótékonyság vezérli a kanadai gazdálkodókat, hanem az ebből származó bevétel. Megvan a lehetőségünk, hogy megtermeljük és eladjuk nekik ezt a nemzetközi piacokon – mondta a kanadai gazda. 2016-ban 3,2 millió tonnát takarítottak be a tartományban, ami körülbelül 2 milliárd euró exportbevételt jelentett Kanadának. A Föld lencse termésének a felét Kanadában, Saskatoon-ban termelik meg.
A kanadai termelők – a saskatooni lencseipar
A kanadai földeken használt lencsefajták, mind Albert Vanderberg kutatóintézetéből származnak – joggal hivatkozhatunk rá, mint a világ fél lencsekészletének atyjára. Kutatásait a lencseipar szereplői, köztük is elsősorban a nagybirtokosok finanszírozzák. Az intézet több millió kanadai dollárból gazdálkodhat annak érdekében, hogy a kutatások zökkenőmentesen haladjanak. A fitotron növénynevelő kamrákban szabályozhatók a növények fejlődéséhez szükséges főbb környezeti tényezők. Azért elengedhetetlen a létesítmény, mert odakint csak négy fagymentes hónap van az évben.
Itt is a növények keresztezésével kezdődik az eljárás. Korábban akár 10 évbe is beletelt hogy egy új fajta nemesítése, mára ez csupán néhány esztendőre csökkent. A növények stresszszintjének növelésével felgyorsítják a lencse életciklusát. Kutatási szempontból az is fontos volt, hogy a termést a beporzás után 18 nappal le tudjuk szedni. A betakarítás és a néhány napos szövettenyésztő lombik-eljárás után, már el tudjuk ültetni. Ennek köszönhetően további 30 nappal gyorsítják az életciklust és nem kell megvárni, hogy a mag megszáradjon. A magot azonnal el lehet vetni. Többi növényhez hasonlóan a lencse is szaporodni akar, a különböző stresszhatásoknak kitett apró méretű növény gyorsan termést hoz.
Lencsebetakarítás Kanadában:
Az eljárást követően csupán két és fél hét alatt le lehet szedni az új magot. A gyors érést a genetikai kutatások is segítik, ahol molekuláris szinten változtatnak meg markereket. A DNS molekuláris szerkezete úgy néz ki, mint egy cipzár. Vagyis tökéletesen kell illeszkednie a két oldalnak. A DNS esetében kémiai kötések keletkeznek a két oldal között. Néha megesik velünk, hogy a kabátunk egyik cipzárja nem illeszkedik a másik oldallal. Ugyanez megtörténhet a DNS esetében is. Ráadásul a hiba tovább öröklődhet.
Ha ismerjük a genetikai kódot, akkor meg tudjuk mondani, melyik az a cipzárfog amelyik nem illeszkedik. A molekuláris markerek keresésekor pontosan ezt végzik a kutatók. A gyomirtó-szerrel fennálló rezisztencia esetében úgy tudjuk felismerni a markert, hogy megfigyeljük, hogy a cipzár ebbe, vagy a másik irányba áll-e. Az apró DNS szabálytalanságok miatt a molekuláris markerek pontosan meghatározhatóak. A markerek megtalálásához különböző lencsék genomját hasonlítják össze egymással a kutatók. Szabálytalanságokat keresnek a genomban, ez az, amit markernek nevezünk. A markerek tehát azt jelzik, hogy a DNS-ben vannak-e olyan gének, amelyek a kívánt termesztési körülményeket jelzik. A géntechnológiának köszönhetően Albert Vanderberg és kollégája, Kristin Bett egyetlen lencseszem elemzésével megismerheti a vetés előtt álló növény tulajdonságait. Eltávolítja a mag burkát, hogy a későbbi sziklevélből vegyen mintát, majd egy folyadékkal feloldja a benne lévő DNS-t. Azt akarja megtudni, hogy a vetőmag a Clear Field lencséhez hasonlóan ellenálló-e a gyomirtóval szemben. A kutatóknak ügyelni kell arra, hogy ez a tulajdonság megmaradjon. Csupán a DNS apró részletét vizsgálják, csak azt, ami a molekuláris markert tartalmazza. A technológia annyira fejlett, hogy gyorsan meg tudják vizsgálni a tenyészvonal teljes egészét.
A tartományban jó pár intézkedés segíti a kanadai földműveseket. Van egy helyi szervezet, amely pénzt gyűjt a lencsekutatás finanszírozására. Így olyan tudósokat tudnak megfizetni, akik eredményesen tudják szaporítani a növényeket. A program keretein belül úgy változtattak meg egy amerikai lencsefajtát, hogy ne csak termékenyebb legyen, hanem géppel is könnyebben betakarítható fajtát állítsanak elő. Ráadásul a kutatóknak sikerült megoldani a gyomirtás problémáját is, ami számos termesztőt érint a Földön. Ezért csak genetikailag módosított ClearField technológiával termelhető lencsét termelnek. A vegyszerek használatával ki tudják irtani a gyomnövényeket, de eközben a termés nem sérül.
A ClearField technológiát elviselő lencse ellenálló a különböző vegyszerekkel szemben, így a gyomnövényekkel ellentétben nem pusztul el. Miközben többet terem a lencse, olcsóbban is aratják le. A fogyasztók számára felmerül a kérdés, hogy olcsó ételt akar enni az ember, vagy olyat ami vegyszerektől mentes? Mindkét esetben fogyasztásra alkalmas termést kapunk. Az egyetlen különbség az árban van, az ellentmondásos vegyi anyagok használata és az újonnan kitenyésztett fajták révén született a saskatooni lencseipar.
Nagyban gyorsítja a termesztést, hogy pontosan tudják milyen tulajdonságú magokat vetettek el. Nem pazarolják arra az időt, hogy olyan növényeket termesszenek, amelyeknek nincsenek előnyös tulajdonságai. Több időt és energiát tudnak fordítani azokra a növényekre, amelyek legalább az egyik általuk kívánatos tulajdonsággal rendelkeznek. A markerek nagyban gyorsítják a nemesítést azáltal, hogy pontosan tudják milyen tulajdonságú magokat vetnek el.
A többit vizsgálatot a termőföldön végzik el: egy számítógépes program teszi láthatóvá az eredményeket. Mindegyik jelzés egy lencsefajtát jelent. A kéket nem fogják termeszteni, a zöldek csak részben ellenállóak. Albert Vanderberg és csapata csak a monitoron szereplő sárga színű vonalakat fogják termeszteni az egyetem földjein. A kanadai tudósok 2016-ban feltérképezték a lencse teljes genomját. Nem akarták mesterségesen megváltoztatni, csak a specifikus molekuláris markereket keresték. Lehetségessé vált, hogy a vadon élő lencse bizonyos tulajdonságait visszahozzák a termelésbe. A vadon élő fajták esetében vannak olyanok, amelyek ellenállóbbak bizonyos betegségekkel szemben, vagy egyszerűen táplálóbb a termésük, mint a termesztett fajtáké. Ha molekuláris szinten értjük a két termesztett fajta közötti kapcsolatot, akkor könnyebben meg tudunk szabadulni a nem kívánt tulajdonságoktól. Ilyen például a repedt hüvely, és a csíraképtelen mag. Ha be tudják azonosítani ezeket a markereket, akkor a jövőben el tudják kerülni az ilyen tulajdonságokkal rendelkező lencsék termesztését. A génbankokban lévő lencsefajtáknak köszönhetően ellenállóbbak lehetnek a termesztett növények. A módszernek köszönhetően az éghajlatváltozás által érintett térségekben is biztosítani tudják a termesztést.
Saskatoonban minden lencseszállítmányból mintát vesznek, mert a szennyeződés és a kavicsok mértéke határozza meg az árat. A lencse hántolása teljesen automatikus, a telep tulajdonosa szoros kapcsolatban áll a Saskechuani Egyetemmel. A telep tulajdonosa azt szeretné, ha a hántolás folyamatából vissza maradó lencse szintén felhasználásra kerülne. A lencse magja 22 különféle antioxidánst tartalmaz, amit a gyógyszeriparban lehet felhasználni. A lencsében található csíra a teljes súly 1,5% és 69% fehérjét tartalmaz. Ennek felhasználásával akár 45 %-kal több fehérjét lehetne fel használni. Egyszóval még nagyon sok felhasználási területe lehet a lencsének, amit jelenleg nem aknáznak ki – mondta a kanadai feldolgozó üzem vezetője.
Forrás: Lentils – Food for the future
Mezőgazdaság
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Több évszázad erdészeti szakirodalmát digitalizálták
Több évszázad erdészeti szakirodalmának anyaga a fenntarthatósági gondolatkör kialakulásának lenyomata, amely ma már digitális formátumban mindenki számára elérhető – mondta Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára Budapesten, szerdán, a Wagner Károly Digitális Szakkönyvtár projekt bemutató rendezvényén. A 2007 óta tartó digitalizációs program eredménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős, 1500 dokumentum mintegy háromszázezer oldalnyi anyagával az egyik legnagyobb magyar nyelvű adatbázist jelenti.
Az államtitkár kiemelte, a 18. századra visszanyúló erdészeti szakirodalom tudásanyaga felbecsülhetetlen értéket képvisel, az Országos Erdészeti Egyesület Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtárában őrzött könyvek a gyakorlati fenntarthatóság több évszázados szakmai történetéről szólnak.
Hozzátette, az erdőkezelés 1700-as években megalapozott hagyománya a fenntarthatóság és a zöldvagyon-kezelés fogalmain keresztül kapcsolódik a ma emberéhez. Magyarország jelenleg mintegy 2,3 millió hektárnyi erdőterülete nem létezne anélkül a szakismeret és tradíció nélkül, amelynek tudásanyagát és emlékeit az ágazati szakkönyvtárban őrzött könyvek és folyóiratok tartalmazzák – emelte ki Zambó Péter. Hazánknak azért lehet erdővagyona, mert a magyar erdészek évszázadok óta fenntartható módon kezelik ezt a nemzeti természeti erőforrást. Amikor a trianoni diktátum elvitte tőlünk a legértékesebb részeit, szakértelemmel, erkölcsi kitartással és szakmai összefogással száz év alatt megdupláztuk az ország erdővel borított területeinek arányát – húzta alá.
Zambó Péter elmondta, az erdészeti szakirodalom tudásanyaga a digitalizáció segítségével szabadon elérhetővé és feldolgozhatóvá vált, immár 300 ezer oldal terjedelemben, amely egyben a mesterséges intelligencia számára is hatalmas adatbázist jelent. A projekt az Agrárminisztérium támogatásával a Wagner Károly Alapítvány digitalizációs programja keretében valósult meg.
Tudomány
KONFERENCIA: Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon – ITT regisztrálj
A Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék és az MTA Agrártudományi Szakbizottsága – A Magyar Tudomány Ünnepi sorozatához csatlakozva – szeretettel invitál minden kedves érdeklődőt az ‘Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon’ elnevezésű minikonferencia & kerekasztal-beszélgetésre 2024. november 30-án szombaton Debrecenben, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának székházában – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Dr. Kövér László PhD, a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársa.
A rendezvényen az ember-vadvilág konfliktus témakörben dolgozó hazai szakemberek közérthető előadások formájában ismertetnek sokakat érintő és érdeklő témákat. Az esemény nyitott minden érdeklődő számára, külön szeretettel várjuk a helyi lakosságot. A konferencia szervezőinek nem titkolt célja a hiteles ismeretterjesztés és szemléletformálás. Az előadásokat követően, kerekasztal-beszélgetés kereti között a közönségnek lehetősége lesz a kérdéseiket feltenni, tapasztalataikat megosztani.
PROGRAM:
Délelőtti szekció:
Stündl László és Kövér László, Debreceni Egyetem
09:10-09:35 Nemszeretem gerinctelenek
Váradi Zoltán, Természettár
09:35-10:00 Csípőszúnyogok és a bennük rejlő veszélyek
Klein Ágnes, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
10:00-10:25 A szőnyeg széléről – varjúszemmel a 3. háború küszöbén
Solt Szabolcs, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
10:25-10:50 Denevérekkel kapcsolatos konfliktushelyzetek és kezelésük
Boldogh Sándor András, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
10:50-11:05 Kávészünet
11:05-12:00 Kerekasztal-beszélgetés a délelőtti szekció előadóival
12:00-13:30 Ebédszünet
Délutáni szekció:
városban?
Heltai Miklós, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
13:55-14:20 A láthatatlan probléma – Egy különös rágcsáló
felbukkanása lakott területeken
Németh Attila, Debreceni Egyetem
14:20-14:45 Egy ökoszisztéma-mérnökkel való egymás mellett
élés lehetőségei és kihívásai
Juhász Erika, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
14:45-15:10 Nagyragadozókhoz kapcsolódó ember-vadvilág
konfliktusok Magyarországon
Sütő Dávid, WWF
15:10-15:25 Kávészünet
15:25-16:30 Kerekasztal-beszélgetés a délutáni szekció
előadóival
Kapcsolat: Dr. Kövér László (koverl@agr.unideb.hu)
További információért kattintson az alábbi képre és tekintse meg a konferencia weboldalát!
Támogatók
A rendezvény média megjelenését a 25 éves Agro Jager News,
Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja támogatja!
Mezőgazdaság
Élményeim a második Tokaji Bor Kongresszusról
A budapesti Liszt Ferenc repülőtérről Sárospatakra tett utazásom, a 2. Tokaji Bor Kongresszusra, hosszabbra nyúlt a tervezettnél az útépítések miatt. Azonban a nagyjából négy órás út élvezetes volt feleségemmel, Daliával és tanítványommal, Spurthivel.
Ebédszünetet tartottunk az M3GÁLLÓ étteremben, amely az E71-es út mellett, körülbelül 150 kilométerre található a budapesti repülőtértől. Itt volt lehetőségünk megkóstolni néhány kiemelkedő fogást a magyar konyha remekeiből.
A kongresszus különösen érdekes volt számomra, mivel ez volt számomra az első olyan konferencia, amely kizárólag a bor különböző aspektusaira – szőlőtermesztés, borkészítés, a bor egészségügyi hatásai, borörökség és -turizmus, valamint a bor gazdasági és politikai vonatkozásai, továbbá borászat tudományos oktatása – összpontosított. A második napon öt szekció zajlott párhuzamosan, míg a harmadik napon három szekció került megrendezésre. Minden szekció külön helyszínen zajlott, ami lehetetlenné tette, hogy minden általam különösen érdekesnek tartott előadáson részt vehessek.
Rájöttem, hogy a bor minőségét nagymértékben befolyásolja a terroir, vagyis a helyi adottságok összessége. A terroir fogalma magában foglalja azokat a környezeti tényezőket – mint a klíma, a talaj összetétele, a domborzati adottságok és a szőlőtermesztési hagyományok –, amelyek együtt meghatározzák a bor karakterét és minőségét.
Ez volt az első alkalom, hogy megismerkedtem a Tokaji borral és megértettem, hogy ez a régió különösen híres édes borairól, amelyeket nemes rothadás által érintett, Botrytis cinerea gomba által fertőzött szőlőből készítenek. Ez a borstílus jelentős történelmi múltra tekint vissza a régióban, és „a borok királya, a királyok bora” néven is emlegetik.
Fontos megemlíteni a kiemelkedő magyar Nobel-díjas tudóst, Szent-Györgyi Albertet, aki 1937-ben kapta meg az élettani vagy orvostudományi Nobel-díjat a C-vitamin izolálásával és a citromsavciklus alkotóelemeinek és reakcióinak feltárásával kapcsolatos úttörő munkájáért. Felfedezései hatással vannak a borkészítési gyakorlatokra és a bor minőségére is. Neki tulajdonítanak egy mondást, amely összefoglalja az élet alapvető lényegét a Földön: „Az életet egy apró elektronugrás hajtja, amit a napfény indít el.”
Ezt a gondolatot szem előtt tartva szeretném összefoglalni élményeimet a 2. Tokaji Bor Kongresszusról, mondván, hogy az esemény értékes bepillantást nyújtott a bor világába, különösen a Tokaji borra összpontosítva. Számomra ez egy kellemes életpillanat volt, amit egy aranyló csepp Tokaji bor varázsolt teljessé.
A Sárospatakról Budapestre, a Liszt Ferenc repülőtérre vezető visszaúton elmerengtem Liszt Ferenc virtuóz zongoraművein és a Tokaji borvidék kiváló borain. Ez a kettő tökéletes elegyet alkot, amely egy kis örömöt csempész az ember napjába.
Írta: Prof. Dr. Gideon Grafi
Francia Társult Agrártudományi és Szárazföldi Biotechnológiai Intézet,
Jacob Blaustein Szárazföldi Kutatóintézetek,
Ben-Gurion Egyetem