A víz mellett az éhínség az egyik legnagyobb kihívása az emberiségnek. A Föld számos pontján a termesztési feltételek, évről évre fokozódó szárazság és a változékony időjárási anomáliák miatt, egyre nehezebb megtermelni a szükséges élelmiszert. Az egyik megoldás lehet a jövőre nézve a lencse (Lens culinaris), amellyel számos kutatás foglalkozik a világban.

Shiv Kumar Agrawal indiai lencse kutató munka közben. Munkássága sok millió ember életét teheti jobbá a nemesített lencse fajtáival (Kép: flickr.com)

Héj nélkül 10 perc is elegendő az elkészítéséhez így ez az egyik legegészségesebb gyors étel a világon.  Jelentős termesztési központ Etiópia, viszont a Föld lencse termésének a felét Kanadában Saskatoon-ban termelik meg.

Az etióp mezőgazdasági kutatóintézet már több éve kísérletezett egy betegségekkel szemben ellenálló lencse fajtával. Az erre való forrást az ICARDA-nevű szervezet biztosította. Mijan Esetete tesztelte a nemzetközi programban nemesített fajtát, amit több helyi lencsefajtával keresztezett. A programban végül teljesen új növényfajtát állított elő, ami ellenállóbb a gombás megbetegedésekkel szemben. Ez különösen fontos, hiszen detzereminálja a lencse termesztést.

A növények gombás megbetegedése csak kettő-öt évente fordul elő, azonban ha megjelenik az egész termést elviheti. Etiópiában, Nevariban és Észak-Suában két évvel ezelőtt bekövetkezett ez a katasztrófa, ami élelmiszerválsághoz vezetett. Szerte Etiópiában minden táblát elpusztított a betegség, ahol hagyományos lencse fajtákat termeltek. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az Allemine-nevű fajta képes ellenállni a fertőzésnek, most enélkül az érintett környéken hatalmas éhínség pusztítana.  Az új sárgás lencse fajta már közkedvelt az etióp piacokon, amiből a híres etióp ételt a miszervatot készítik.

A sikeres növénynemesítés sok év kitartó munkája-, és nagyadag tehetség is szükségeltetik. Etiópiában a lencse az egyik legfontosabb növények egyike (Kép: Lentils – Food for the future)

A lencse rendkívül egészséges étel, jót tesz a szívnek. Számos előnnyel jár a fogyasztása. A lencséből készült főzelék és a kenyér fogyasztása teljes értékű tápláléknak számít, miközben kielégíti a szervezet alapvető igényeit is. A lencséből kilenc alapvető aminosav szabadul fel. Táplálkozás szempontjából a lencse és a teljes kiőrlésű rizs tökéletesen kiegészítik egymást a humán táplálkozásban. Egyes országokban az emberek kevésbé engedhetik meg a hús fogyasztást, de a lencse fogyasztása mellett nem is szükséges. A jelenleg használt Lens culináris több színben is megtalálható a piacon.

Nagyon érdekes azonban, hogy a ma termelt fajták egyetlen közel-keleti faj leszármazottai. Görög és marokkói kutatásoknak köszönhetően sikerült kideríteni,  hogy a lencse fogyasztása több mint 13 ezer éves múltra tekint vissza.  Ma, összesen öt fajtáját ismerünk.

Közel-Keleten Krisztus előtt 5000-ben kezdték el termeszteni a Lens culinarist. A késői bronzkorban a növény megjelent Egyiptomban és Közép-Európában is, nem sokkal később már Indiában és a Földközi-tenger partvidékén is termelték. A lencsét főleg szárazabb csapadékban szegényebb termőterületen termesztik. Az ilyen adottságú régiókban világszinten kedvelt  növény a lencse. Körülbelül 50 cm magasra nő, a száraz terméketlen körülmények között érzi igazán jól magát, ellenkező esetben dúsabb leveleket növeszt és kevesebb termést hoz.

A hüvelyesekhez hasonlóan a lencse is a pillangósvirágúak családjába tartozik. Minden hüvelyben egy vagy két szem található, általában sárgásbarna színű a termése, de a francia lencséhez hasonlóan szürkészöldet is találunk. A hegyi lencse ezzel szemben barna színű,  bizonyos lencse fajok termése pedig, márványos színű, de akad fekete kerekded alakú is mint a beluga lencse. A  héját eltávolítva előtűnik a narancsvörös vagy sárga színű termés. Megfőzve a termés 25% fehérjét tartalmaz amely rendkívül tápláló. A szójabab előzi csak meg fehérjetartalomban (35%). A borsó és a bab kevesebb fehérjét tartalmaz, ráadásul a lencse rostokban is gazdagabb és fontos ásványi anyagokat, nyomelemeket és vitaminokat is tartalmaz. 

A 2008-ban, a Spitzbergákon alapított Nemzetközi Magbunker, a Föld összes lencse fajtáját őrzi megtalálható. Az egykori bányavárosban Longyearbyen a Föld mezőgazdasági örökségét őrzik, ahol állandó -18 °C-on tárolják a magokat. A norvég kormány támogatja a Word Trust Found-nevű növénytermesztési projektjét. 

Maria Haga kiemelte, hogy ezen ajtók mögött 865 ezer növény magja megtalálható, ami az elmúlt 13 ezer év földműveseinek munkája, és egyben a mezőgazdaság jövője is. Ha egy háborúban vagy természeti katasztrófában elveszik egy növény, akkor innen pótolni lehet. A tudósok csak fekete doboznak hívják a védett magminták tároló dobozokat. Tudományos kutatóintézetekkel szemben a Spitzbergákon nem végeznek kutatómunkát a begyűjtött magokkal, csak őrzik.

2015-ben az ICARDA első alkalommal igényelt magvakat.  A termést egy új marokkói génbank megalakítása miatt kérték ki. A szíriai Aleppóban, az ICARDA helyi génbankja csak korlátozottan tudott működni az elmúlt években. Szerencsére az ott tárolt minden magból mintát küldtek a Spitzbergákra még a háború kitörése előtt. Anthanasios Tvelikos elmondta,  hogy senki nem sejtette azt, hogy háború lesz a térségben. Az ICARDA-nak további magokra van szüksége most Aleppóban. A szervezet továbbra is aktív, a szükségletek kielégítése miatt máshol kell megtermelni a szükséges vetőmagokat. 

Éppen ezért kérték ki biztonsági okokból a Spitzbergákról az elküldött mintákat. A környékről származó legteljesebb mag minta felhasználásával most képesek előállítani a megfelelő mennyiséget. A bankból most dobozokban kétezer régi helyi kultúr lencse fajtát kértek ki, amelyek elpusztultak a polgárháborúban. 

Az új marokkói génbank kísérleti telepén fél évvel később 2016 áprilisában a génbankban őrzött magok kikeltek. A főként iparosodott országok által  finanszírozott ICARDA célja a száraz vidékeken főleg a lencse fejlesztése. Marokkó fővárosától Rabat-tól két órányira található az új génbank kísérleti telepe. A terv az, hogy kielégítse bizonyos megrendelők igényeit. Shiv Kumar Agrawal indiai lencse kutató elmondta, hogy a növényeket ezen a területen válogatják ki. Ezt követően kerülnek át a laborba. A keresztezés előtt meg kell győződniük arról, hogy az adott jellemvonásokkal rendelkező termés stabil és egységes-e? Ezek a jellemzők rendkívül fontosak a további termesztés során. A korai földművesek egyszerűen csak kiválogatták az erősebb növényeket, és azokat vetették el a következő évben. Ráadásul csak azokat a növényeket válogatták ki, amelyek hosszútávon is képesek voltak alkalmazkodni. Ennek a szelekciós munkának köszönhető, hogy kialakultak a tájfajták a világ minden pontján. Érdekesség, hogy a növények csupán 1%-át porozza be rovar vagy a szél, alapvetően öntermékenyülő növénynek ismerik.

A gombás megbetegedésekkel szemben ellenálló növényeket egy erre kialakított üvegházban különítették el. Shiv Kumar Agrawal igyekszik a kiválasztott növény előnyös tulajdonságait átültetni egy másik növénybe. Ez az első lépés, a porzó és a termő egy virágon belül indul.. Annak érdekében, hogy a megtermékenyítés ne valósuljon meg, a beporzás előtt eltávolítják a porzókat. Az önbeporzás így elkerülhető, így a virág csak termővel rendelkezik. Ezután a kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező virág kinyílik és beporozzák a keresztezni kívánt egyed porzójával. Ezután megtermékenyülés követően új tulajdonságokkal rendelkező mag születik meg.

A harmadik generáció után a növényt gombás fertőzésnek teszik ki, így az arra érzékeny növények elpusztulnak, és csak azok fognak megmaradni amelyek ellenállóak a gombás megbetegedéssel szemben. A megmaradt növényekből való magoknak betakarítási követően  két kritériumnak kell megfelelniük:

Az egyik, hogy olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie mint annak a növénynek amelyben a termő virág maradt. A másik hogy a porzó növényből származó ellenálló tulajdonság szintén megtalálható legyen az úgy növényben. Így tudjuk megállapítani a gombás megbetegedésekkel  szemben ellenállóbb fajta lesz-e a nemesítés és tesztelést követően. Etióp származású Seid Ahmed Kemal és kollégája elmondta, hogy Marokkóban az ICARDA kísérleti telepén növényvédelmi problémákkal foglalkoznak. A laboratóriumban és az üvegházban elvégzett munka nem helyettesítheti a helyszíni vizsgálatokat. A két etióp kutató próbálja kideríteni, hogy milyen betegségek pusztítják a  vizsgált növényeket. Számukra azok a növények érdekesek, amelyek ellenálltak a betegségnek, vagyis természetes rezisztenciával rendelkeznek. Ha a földművesek nem a betegségekkel ellenálló  lencse fajtákat termesztik, akár a teljes termésüket elveszthetik. Ilyen sajnos történt Etiópiában, amikor 1000 hektár lencse odaveszett. Ezért olyan fontos, hogy az ICARDA programon belül megoldást találjanak a gombás megbetegedésekre.

A Rabatban lévő laboratóriumban Kemál és munkatársai igyekeznek megteremteni a száraz övezetekben szerény megélhetésű emberek számára szükséges növényeket. Illetve vizsgálják a kémiai szerek hatékonyságát. A különböző petricsészékben kitenyésztett gombát  különböző gombaölő-szerekkel kezelik. Kemal minden egyes alkalommal megméri az alkalmazott vegyszer hatékonyságát a vizsgált lencsemagoknál. 

Az ICARDA kutatásoknál a vegyi anyagok használata csak másodlagosak. Elsődlegesen ellenállóbb növényeket szeretnének kialakítani. A szegényebb földműveseknek nem lenne pénze megvenni a vegyszereket. Ezért az ellenálló fajták megteremtése a cél, mindemellett ez hasznos a környezetvédelem szempontjából is. A klímaváltozás okozta veszélyek a lencsét is fenyegetik, főként a szárazság és az extrém meleg okoz gondot. Az ICARDA kutatói hőkamerával azt vizsgálják, hogy mennyi hőt képes elnyelni a növény, és mennyire tud ellenállni a melegnek. Ceptométer segítségével mérik, hogy mekkora a fénymennyiséget használ a növény. A fotoszintézis során minél kevesebb fény verődik vissza növényekről, annál több napsugárzás használ föl ami kedvező a kutatók számára. 

Vajon hogyan tudják megállapítani, hogy mekkora szárazságot tud eltűrni a lencse?

A válaszért különböző időpontokban vetették el a lencséket. Számos esetben csak időszakos szárazság sújtja a vidéket. Ilyenkor megeshet, hogy az elsőként elvetett növények megússzák a szárazságot. Míg a második vetésidőben teljesen kiszáradhatnak a vizsgált növények. A harmadik vetésidőben éppen virágzás közben sújtja a szárazság a növényt. Ilyen körülmények között vizsgálható az, hogy mennyire ellenálló a vizsgált fajta. 

A gyökérgümők fontossága

A lencse föld alatt lévő részének elképesztő tulajdonsága van, mert képes kiválasztani a levegőből a nitrogént és egy baktérium segítségével a gyökérgümőkben tárolja el. A kutatók óvatosan távolítják el a földet, hogy a finom gyökerek ne szakadjanak meg. Azt próbálják kideríteni, hogy a gyökér mennyi gyökérgumót fejlesztett, ami egy fontos paraméter a vizsgálatok során. A mezőgazdasági termelők számára, akik nem engedhetik meg maguknak a műtrágyát, minél több gyökér gyökérgumót fejleszt egy fajta, annál több nitrogén marad a betakarítás után. A lencse esetében ez hektáronként akár 90 kg természetes trágyát jelent a földnek.

Cikket összeállította: Lentils – Food for the future alapján Dr. Szilágyi Gergely

Kanada lencsenemesítés eredményeiről korábban itt írtunk