Vadászat
A zempléni nagy kan
Új világrekord trófeát adott a csodás Magyar Erdő. Híre bejárta a vadásztársadalmat. Nézegettük az agyarról készült képet, elemezgettük a pontokat és csorgott a nyálunk. Sokunknak a disznó maradt az utóbbi évek nagyvadja, mivel a társaság (és a pénztárcánk) anyagi helyzete nem tette lehetővé más trófeás vad elejtését. Én “genetikailag kódolva” szeretem a vaddisznóvadászat minden formáját. Édesapám szokta mondogatni, hogy egy öreg kanban több rafinéria van, mint az egész vadásztársaságban.
Több mint negyven éve vadászik és vadásztat, de a vadászszobája falán sorakozó őzagancsok között talán öt van, ami érmes. A többi csak az “értők” számára jelent csemegét, de azt jócskán! A parókás kivételével szinte minden “rendellenesség” hordozója megtalálható itt a gombnyársastól a zergekampósig. Bármelyikre rámutathatsz, tudja hol és mikor esett el, és mesél róla szívesen. Szarvasagancs, mufloncsiga egy-kettő, de itt is csak az élmény a nagy.
Külön falat és kiemelt jelentőséget kapott eddigi vadászélete során az igazi szerelem, a DISZNÓ, így, csupa nagybetűvel. Háromszáz felett van az elejtett feketecsuhások száma, és ebből jócskán akad húsz centi feletti kan. Még Sz. Laci bácsi, a trófeabírálók nagy öregje is elismerően csettintett a “kollekció” láttán.
Az agyarak mellet a falon lóg egy megsárgult fénykép. A történetét én is csak felnőtt fejjel ismerhettem meg, mert akkor került oda, amikor elég idős lett hozzá, hogy ne keseredjen meg a szája, ha ránéz. Ennek a kannak a meséjét szeretném megosztani a kedves olvasóval, édesapám szavaival.
“1963 nyara volt és nagyon meleg. Gyakornok voltam annál az erdészetnél, aminek később a vezetője lettem. Egy szombati munka után betértünk a falusi kocsmába, hogy leöblítsük az egész napi rohanást. Mellénk csapódott a helyi vadásztársaság néhány tagja és invitálták az erdészkollégákat egy esti, éjjeli disznólesre, mert nagy volt a kár a zabban és körül akarták ülni a táblát, de nem voltak elegen. Akkoriban csak a vasárnap volt szabad, és volt elég munka a háztájiban, így mindenki szabadkozott, de nem akadt jelentkező. B. Laci akinek a keze alá voltam beosztva, látván a felcsillanó szememet, felajánlotta a szolgálati puskáját, ha maradni akarok. Nagy boldogan mondtam igent, és türelmetlenül vártam a folytatást.
Késő délután mentünk ki a zabtáblához, és sorban álltak el a vadászok. Én maradtam utolsónak a fölső sarokra, ahol már csak egy harmincméteres csíkra szűkült a föld. Nem is bántam, mert sörétes puskával úgysem “nyúlhatok” messzebbre. Besötétedett. Holdvilág nem volt, csak a csillagok meg az érő zab világított.
Tíz óra után elnyomott az egész napi munka és bevallom férfiasan, elbóbiskoltam. Arra riadtam föl, hogy valami zörög előttem. Néhány pillanat múlva a csámcsogást is hallottam. A gyomrom a torkomban. Óvatosan föltérdelve láttam egy fekete tömeget a tábla szélén, ahogy egyre beljebb halad. Puska a vállhoz, és durr. A disznó megperdült és ugrott vissza, amikor odagyújtottam a másik csövet is. Nem ide készültem, így még lámpa sem volt nálam. Hamarosan feljött a szomszéd vadásztárs, de a gyengén pislogó elemlámpája nem segített. Ki kellett várni a reggelt! Most már nem bírtam visszaaludni. Ébren lestem a hajnalpírt, hogy mehessek már. Azt, hogy ilyenkor milyen lassan telik az idő, csak az tudja, aki átélt már hasonlót. Ezerszer végigjátszottam magamban a történteket. Határozottan emlékeztem, hogy a második lövés fényénél láttam, hogy összerándul futás közben.
A lelkemre kötötték, hogy várjam meg a többieket, így már világos volt, amikor keresni kezdtük. Megtaláltuk az elugrás helyét, és ahol másodszor rálőttem, onnan vért is. A vérnyomot követve alig hetven méterre a táblától már kimúlva találtunk rá.
Döbbenten állták körül. Én szólni sem bírtam az örömtől! Nem a nagyságán lepődtek meg, hiszen mindannyian láttak már két mázsa körüli kant – engem kivéve –, de ami a szájából kiállt, az nem agyar volt, hanem “sarló”. Gratuláltak és valaki szekérért indult. Én csak ültem a disznó mellett és simogattam, simogattam…
Ma is tisztán látom magam előtt az egészet. A “bérfás” szekérből kilógott, ahogy a falu felé vittük. Aki tudja miről beszélek, az el tudja képzelni mekkora lehetett. Az átvirrasztott éjszaka ellenére segítettem szétszedni a disznót és megvártam, míg Laci bácsi szakértő kézzel kifőzi az agyarakat. Együtt mértük meg a többiek hitetlenkedő, irigykedő, de elismerő pillantásaitól kísérve. Az egyik nagyagyar 37,5 cm a másik 26,4 cm. A hosszabbik oldalán csak az állkapocsban volt kisagyar, így koptató nélkül nőhetett ekkorára. Azt csak a jóisten tudja, hogy nem tört le eddig.
Két évre rá, akkor már erdészeti dolgozóként, egy mesébe illő lányszöktetéses esküvőn túl (ez is megérne egy misét, de nem ide tartozik), német vadászvendégeket fogadtunk téli hajtásra. Sok disznó volt, lőttek is szépen. Este a vacsoránál a kollégák unszolására megmutattam az agyarakat. Akadt egy “vadász” aki nem volt hajlandó letenni a trófeatáblát. Ígért, kért, könyörgött! Mindent hajlandó lett volna megadni érte.
A szolgálati lakás, ahová a fiatalasszonyt hoztam, vasággyal, sparhelttel és néhány falba vert szöggel és madzaggal volt “berendezve”. Kivolt a seggünk a gatyából és nem számíthattunk csak magunkra. Nem cifrázom tovább! Két álmatlan éjszaka után igent mondtam. Lett szobabútor, konyhabútor és minden, ami kell.
Azt, hogy hányszor rágódtam ezen azóta, azt inkább nem mondom. Kárpótolt a Zemplén többszörösen! Lőttem nagykant és lőttem még nagyobbat (26-os hibátlan agyarakkal), de az az ELSő visszahozhatatlanul és felejthetetlenül vádol a mai napig akárhányszor a képre nézek.”
Ennyi a történet, melynek csattanójaként Te is nézz a képre kedves olvasó!
Az afrikai varacskosagyarakkal versenyre kelő magyar valóság. A méretek hitelességéről még néhány szemtanú beszélhet, bár – fájlalom – napról napra kevesebb. Talán a tábla tetejére rakott gyufásdoboz segít a becslésben.
Sok nagy Öreg van a vadásztársaink között, akinek hasonló kinccsel bír. Mindannyian láttunk már náluk soha le nem bírált trófeákat, amiről haláluk után már senki nem mesélhet. (Általában valahol új történettel kerülnek elő újgazdagék fillérekért vett “zsákmányaként.”) Legalább néhányról tudósítsunk amíg lehet! Olyan örökség ez, amit vétek lenne veszni hagyni.
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.
Fotó: Izraelinfo
Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.
Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.
Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.
Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.
Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Jägerrecht lépésről lépésre
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
Vasárnaptól Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében megszűnik a tűzgyújtási tilalom
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Világpiaci kitekintés: gabonapiaci előrejelzés – 2026. június
Májusban 1,8 százalékra lassult az infláció – Az élelmiszerek ára 0,5 százalékkal emelkedett
Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák
Kettéosztott hatáskörökkel felállt az új agrár- és környezetvédelmi végrehajtó hatalom
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Lőttek az elvárásnak
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Vadat és halat is lopott egy orvvadász
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login