Vadászat
Nem a ruha teszi a vadászt!
Egy langyos augusztus eleji reggelen szokásos ellenőrző körutamat jártam a vadásztársaság területén, ahol akkoriban vadőrként dolgoztam. Tervezgettem az aznapi feladatok beosztását, nézelődtem, bámészkodtam.
Séta közben a szemközti búzatarlón kergetőző őzpárra figyeltem föl. Néhány pillanatig láttam csak őket, de ez is elég volt, hogy eszembe juttassa a hátizsákom zsebében lapuló sípokat. Még júliusban elővettem és megtisztítottam mindegyiket, ám azóta valahogy nem került sor a kipróbálásukra. Édesapámtól tanultam a hívás fortélyait, ő mindig sokkal sikeresebben alkalmazta mint én.
Félreálltam egy bokor mögé és megszólaltattam a suta hívó hangját. A harmadik sípszó után befutott egy régebbről ismert fiatal hatos bak. Tőlem tíz méterre megállt, feltartott orral szimatolt, majd elsétált.
Az előző helytől fél kilométerre próbálkoztam újra egy fiatal égeres, bokros réten. Újra a suta vágyakozó hangjával kezdtem a hívást. Az ötödik-hatodik sorozat után szinte kirobbant az égeresből egy bak. Ez sem volt messzebb ötven méternél és rohamvágtában közeledett. Gyors távcsövezés. A vadásztatás alatt napokig hiába keresett öreg legény a jövevény. Megáll. Tisztán látszik még a szempillája is. Jól becsültük. 400 gramm körüli szép hosszú, fekete agancs. Kár hogy nem a megfelelő időpontban találkoztunk! Jövőre már valószínűleg nem lesz ilyen mutatós a fejdísze, hiszen tavaly óta sokat rövidültek az ágai.
Elindul. Szépen komótosan besétál a bokrok közé és eltűnik a szemem elől.
„De gyönyörű vagy!” Most már nem bánom, hogy nem sikerült meglövetnem. Kevés ilyen bakunk van! Jó, ha minél több éven át örökítheti génjeit! Óvatosan osonok el a közelből, nehogy megzavarjam őkelmét.
A következő helyen, egy szépen sorba ültetett fiatal nyárasban a sutahangra semmi nem mozdul, ezért negyedórás szünet után a gidahanggal próbálkozom. Sikerül behívnom egy sutát de a lovagjának csak a lábait látom. Észrevesznek és nagy riadozással elugranak. Szidom magam az ügyetlenségemért!
Éppen azon gondolkozom, hogy hol folytassam, amikor eszembe jut, hogy Gyula barátomnak idén a sorsolás és Diana istenasszonyunk egy selejtbak kilövési lehetőségét juttatta. Itt a jó alkalom! Motorra pattantam és meg sem álltam a birtokukig. Kedves cimborám éppen a kerti munkák javában mélyedt el amikor odaértem.
Elmondtam neki a reggel tapasztaltakat és kértem, hogy jöjjön velem. Ám mint kiderült, asszonyi kérésre se puskát, se vadászruhát nem hozott magával, nehogy elcsábuljon. Hajlamos rá, én már csak tudom!
Puska van nálam, ruha a közben nekitüzesedett augusztusi napsütésben egyébként sem hiányzik, menjünk! Nem kellett sokáig ecsetelnem a kínálkozó lehetőséget. Beugrottunk az autójába és irány a beírókönyv. A reggel kipróbált terület másik oldalát jelöltük meg a vadászat helyeként.
Csak a könyvnél derült ki, hogy Gyuszi a nagy sietségben a cipőjét is otthon hagyta, strandpapucsban jött el. Csodás! Fürdőgatya, strandpapucs és narancssárga póló – Ebből mi lesz!? Mindegy, most már csak menjünk tovább!
Ilyen „mimikrivel” nem is mertem megkockáztatni a bokor mögé bujkálós figurát. A pólót az autóban hagyva Gyula strandpapucsban és fürdőnadrágban caplatott utánam az úttól mintegy száz méterre lévő lesig. Közben halkan dörmögött az emberi hülyeség határtalanságát és az éles levelű füvek közvetlen felmenőit emlegetve.
Elhelyezkedtünk a lesen és vártunk tíz percet. Okulva a reggeli tapasztalatokból a suta hívó hangjával kezdtem a hívást. Harmadszor fújtam meg a sípot amikor hatvan-hetven méterre a bokorból kivágódott egy őzbak és rohant felénk. Gyors távcsövezés után odasúgtam meglepődött barátomnak: „Ha megáll lőheted!”
A puska távcsövén át kíséri a bakot, de az elfelejt megállni, egy lendülettel berohan a magasles alá, és ott kezd el nézelődni. Gyula a palánkon kihajolva próbálja megcélozni, sikertelenül. Kérdően felém fordul. A kezemmel intek, hogy várjon.
A bak megunja a dolgot, és ügetve indul vissza arra, amerről jött. Élesen hasít bele a levegőbe a vészsirám erőteljes hangja. A bak megtorpan és visszanéz. Ekkor dörren a lövés, és a bak összeesik. Boldogan gratulálok a strandra öltözött vadásznak, aki az örömtől nem igazán tud megszólalni.
Soha többé nem próbáltuk ezt a „gálaruhás” vadászatot, de szinte mindig szóba kerül, ha találkozunk. Ezért csodálatos a vadászat! Néha a legelképesztőbb helyzetekben is lehetünk eredményesek, ha a szerencse is mellénk szegődik.
Vadászat
Vadásztanfolyam indul Szabolcs megyében
Vadásztanfolyamot indítanak Nyíregyházán 2025. január 15-én.
2025. január 15-én a Vadásztársaságok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szövetsége vadásztanfolyamot indít Nyíregyházán.
A megyei Szövetség már több mint 20 éve, minden igényt kielégítő elméleti és gyakorlati képzésben részesíti a leendő vadászokat. A felkészítés célzottan a kamara vizsgakövetelményeihez alkalmazkodik, nagy oktatói tapasztalattal, a vadászat-és vadgazdálkodás valamennyi területén szerzett gyakorlati háttérrel zajlik.
A Vadászkamara és a megyei Szövetség szoros együttműködése eredményeként, ezidáig közel 2500 fő vizsgázott sikerrel. Az oktatás személyesen, modern digitális eszközök használatával történik.
Nagy előny a helyszíni, szimulációs lövészeti gyakorlat a sörétes lövészet alapjainak elsajátításában, mely az eddigi visszajelzések alapján nagy sikernek örvend. A lövészeti gyakorlat ugyanazon a lőtéren zajlik, ahol vizsgázni fognak a leendő vadászok. Az oktatói kollektíva hiteles, saját szakterületén elismert szakemberekből áll. A vadászjelöltek a szervezők rugalmasságának köszönhetően egy jó légkörű, gyakorlati elemekben gazdag képzésben vehetnek részt.
Információk a meghirdetett felkészítő tanfolyamról:
Helyszínek:
- elméleti oktatás: Kamara székházában (4481 Nyíregyháza, Muskotály u. 87/A)
- gyakorlati oktatás: Buji Táncsics Vt.
- lövészet: Nyíregyházi Polgári Lövész Egyesület (Nyíregyháza, Stadion u.); Székely
A vadászvizsga felkészítő tanfolyam díja: 170.000 Ft
Érdeklődni:
telefonon: 06-30/239-4635
emailben: vadasztanfolyam.szabolcs@gmail.com
személyesen a Szövetség irodájában (Nyíregyháza-Sóstóhegy, Muskotály utca 87/A)
Jelentkezés: a megadott e-mail címen
Forrás: OMVK
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A születésnapi dámbikám
Gerho Balázs ötvenedik születésnapja alkalmából különleges ajándékot kapott a párjától. Dámszarvasbikára vadászott Nógrád vármegyében, Bátonyterenye határában fekvő Csente Vadásztársaság területén.
Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fantasztikusan szép vadásznapot tölthettem el a Csente VT-nél, ahol elejthettem életem első dámbikáját, amit az ötvenedik születésnapom alkalmára kaptam, részben a páromtól.
Írta és fényképezte: Gerho Balázs
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Fontos a természetes vadállomány téli táplálékának kiegészítése, ezért a hideg idő beálltával megkezdődik a vadetetés. A gazdálkodók és a vadászatra jogosultak sokat tesznek azért, hogy a vadállomány egészségesen vészelje át a téli hónapokat.
A TAEG Zrt. munkatársai megkezdték a cukorrépa etetését és két-három hetente nyalósóval töltik fel az etetőhelyeket, amely biztosítja a kieső természetes tápanyag és nyomelem utánpótlást. A téli takarmányozása nélkülözhetetlen és komoly hozzáértést igénylő feladat.
Magyarországon ezt a vadászok végzik több hónapon keresztül, de egész évben az ő feladatuk a rájuk bízott vadállomány egyensúlyának megóvása is. Idén a szárazság is komoly gondot okozott erdőn és mezőn egyaránt, ezért a folyadék utánpótlás biztosítása is kiemelkedő feladat volt a soproni erdőkben.
Magyarország mezőgazdasági kultúrája általában változatos és a vad sokféle élelmet talál a határban, de ahol szegényebbek a termőhelyi körülmények ott nagy szükség van a vad etetésére.
A téli etetés azért is szükséges, mert ilyenkor a természetes tápanyagmennyiség és választék is csökken, viszont az idő előrehaladtával nagyobb mennyiségű energiára, tápanyag fellelésére lesz szüksége az erdei állatoknak. A mesterséges tápanyag utánpótlás mellett szükség esetén gyógyszerkészítmények is kijuttathatók a takarmánnyal együtt egy bizonyos területen.
A Sopron Televíziónak adott riportban Kuslits István kerületvezető erdész-vadász és Sárközy Áron vadgazdálkodási előadó kollégánk osztják meg sokéves tapasztalataikat.
Forrás: TAEG Zrt.
You must be logged in to post a comment Login