Keressen minket

Vadászat

Szarvasok nyomonkövetése GPS-technológiával

Közzétéve:

Feltöltő:

A hazai sajtóban megjelent a napokban, hogy GPS-szel felszerelt szarvasok nyomonkövetésével tudományos vizsgálat indult a Nyugat Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézetének a gondnoksága alatt, Dr. Náhlik András egyetemi tanár vezetésével. Ebből az apropóból kiindulva kerestük meg Dr. Náhlik Andrást, akitől a tudományos vizsgálat céljáról, folyamatáról és eredményéről kérdeztünk.

–

Mi a célja ennek a vizsgálatnak és hogy zajlik le egy ilyen folyamat?
A hazai nagyvadgazdálkodás legfontosabb faja a gímszarvas. Az erdei vadkár meghatározó részét a gímszarvas okozza, megnehezítve ezzel és költségessé téve a sikeres erdőfelújításokat illetve a mezőgazdasági termelés bizonyos területeit. Másrészt a vadgazdálkodók költségei között jelentős, meghatározó nagyságrendűek a vadkárok miatti kifizetések. Vannak olyan gazdálkodók, ahol az összes kiadás 30%-át is elérik az e célra történő kifizetések. Kutatásunk elsődleges célja tehát az, hogy a gímszarvas élőhelyhasználatának és táplálkozási szokásainak jobb megismerésével a vadkár mértékét csökkenteni tudjuk.

Azt vizsgáljuk tehát többek között, hogy mennyire jelentősek az élőhelyhasználatot tekintve az erdőfelújítások, hol, milyen jellegű táplálékot részesít előnyben a szarvas. Másrészt vizsgáljuk a gímszarvas mozgáskörzetének nagyságát. Első eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a téli mozgáskörzet jelentősen megnő a nyárihoz képest, az tehát a cél, hogy télen, amikor a vadkárveszély megnő, jobban helyhez kössük a szarvast, és ha erre mód van, akkor a vadkárnak kevésbé kitett területeken tegyük ezt. Ehhez persze hozzá kell tenni azt, hogy vizsgálatunk ideje alatt hosszan tartó, mély hótakaró még nem volt, ami vélhetően megint más, sokkal inkább helybenülő stratégiára késztetheti a szarvast. Ugye nem kell mondanom, hogy mennyire káros lehet, ha lecsökkent mozgáskörzete tartalmaz rágható erdősítést vagy hántásra alkalmas vékonyrudas, rudas állományt. Az alkalmazott kutatásokon túlmenően a témának ökológiai alapkutatás jellege is van (adalékok a fajon belüli és fajok közötti versengés mértékéhez, táplálkozásökológiához, élőhelyek niche-átfedéseihez).
Király Géza egyetemi adjunktus és Nyúl András kerületvezető vadász munka közben

Hány GPS-készülék van most felhelyezve?
Jelenleg négy GPS-szel jelölt állatunk van, még ezen a télen szeretnénk feltornászni ezt a számot tízre, majd jövő téltől újabb és újabb állatokat jelölni.

Milyen forrásokat tudnak erre a célra fordítani és a forrásokból mire telik, milyen technológia és mennyire széleskörű lehetőség áll rendelkezésre?
Az FVM Vadgazdálkodási Alap, OM pályázatok, által elnyert pénzforrások biztosítják ezeknek a vizsgálatoknak az anyagi fedezetét. GPS technológiáról röviden: az USA alkalmazta elsőként hadászati céllal az Öböl-háborúban, majd néhány év múlva kezdték el használni polgári, tudományos célokra. A GPS rádiótelemetriai technológiát elsőként mi alkalmazunk hazánkban állattani, vadbiológiai céllal. A módszer lényege: A GPS berendezést feltesszük a szarvas nyakára, a műszer előre beprogramozott időközönként (esetünkben 3 óránként) beméri magát műholdakról és tárolja a koordinátákat. Szintén előre beprogramozott időközönként és időtartamban VHF-jeleket ad, aminek alapján egy vevőkészülékkel és a csatlakozó antennával megkeressük az állatokat.

Ekkor két lehetőségünk van. Vagy megvárjuk, míg a készülék előre beprogramozott időben adatot közöl, amelyeket a vevőkészülék regisztrál (terepviszonyoktól függően 1-3 km-ről tudjuk venni az adatokat, illetve koordinátákat). Ha nem akarunk várni, vagy sokat kellene várni, akkor egy másik készülékkel aktiváljuk az adatközlést, ehhez másfél km-en belülre kell kerülnünk az állathoz. Amennyiben a nyakörv eleme kezd lemerülni, az aktiváló készülékkel – szintén távérzékeléssel – le tudjuk dobatni a nyakörvet, vagy megvárjuk, míg az előre beprogramozottnak megfelelően magától leesik. A területen az ekkor már folyamatosan adott VHF-jel segítségével keressük meg.

Az, hogy visszakapjuk a készüléket, két dolog miatt nagyon fontos. Egyrészt, a távérzékeléses adatközlésnél lehetnek adatvesztések, másrészt a készülékben elemet lehet cseréltetni, újra lehet programozni és így felújítva jóval olcsóbb, mint a közel félmilliós új áron vett készülék. Összegezve: háromóránként van információnk a jelölt szarvasok hollétéről, ha folyamatosan követjük arról, hogy merre jár, és hogy aktív-e vagy pihen. Másrészt információt kapunk az állat esetleges elhullásáról is (ez utóbbi kettőt speciális szenzorok révén). Az adatokat térképileg megjelenítve és előzetesen a részletes élőhely térképet elkészítve, az élőhelyhasználatról képet alkothatunk. Az ökológiai kutatásoknál használatos élőhelypreferencia-indexekkel pedig az eredményeket számszerűsíteni tudjuk, illetve statisztikailag is kiértékeljük. Az így kapott eredmények birtokában reményeink szerint használható gazdálkodási stratégiákat tudunk javasolni a vadkár csökkentésére.

Mikor kezdődött a projekt és meddig tart?
2004-ben kezdődött és legalább 2009-ig tart. A folytatás a pénzügyi feltételeken múlik. Jelenleg a Zalaerdő Rt. területén folyik ilyen vizsgálat, érintve a környező, a szarvas mozgása miatt várhatóan érintett vadásztársaságok területét is. Az idei évtől egy másik helyszínt is szeretnénk bevonni.

Miért ez a területet választották a kutatás céljára?
Egy sikeres projekt megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő helyszín, és a megfelelő partner. Zala megyében él az ország legjobb minőségű gímszarvasállománya, kiváló trófeák kerülnek ki innen, közöttük a világrekordok is. Ennek megfelelően a gazdasági értéke is magas az állománynak.. Ugyanakkor az ottani erdők a jó termőhely és a szakszerű gazdálkodás miatt kiváló minőségűek. A nagyvadállomány és az erdők között az összhang megteremtése, a vadkárból adódó konfliktusok csökkentése ezért itt különösen fontos. Ugyanakkor az itteni eredményekből következtetni lehet más megyékben követendő gazdálkodási stratégiára is. A Zalaerdő Rt. magas szakmai színvonalon végzi a vadgazdálkodást, vezetésében és erdész-vadász munkatársaiban megtaláltuk azokat a szakmailag kiválóan képzett szakembereket, akik segíteni tudják kutatásunk megvalósítását.

Gondolkodnak-e más vadfajok bevonására is a vizsgálatba?
–A módszer igen költséges, jelenleg minden erre fordítható pénzforrást arra szeretnénk felhasználni, hogy a jelölt állatok számát növeljük, és ezzel minél megbízhatóbb adatokat szerezzünk. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a távolabbi jövőben a legnagyobb mezőgazdasági vadkárt okozó fajunk, a vaddisznó élőhelyhasználatát is vizsgáljuk az említett technológia segítségével. Ami viszont rövid távon megvalósulhat az az, hogy román partnerrel közösen a kárpáti barnamedve mozgáskörzetét és élőhelyhasználatát tervezzük kutatni Erdélyben. A barna medve nagy természetvédelmi jelentőségű faj, populációinak szakszerű kezeléséhez és védelméhez a jelenleginél jobban meg kell ismernünk etológiáját, ökológiáját.

Köszönjük a szíves tájékoztatást és munkájukhoz további sikereket kívánok magam és vadásztársaim nevében.

SZABÓ ÁRPÁD
Nimród Tudósítói Hálózat

Vadászat

CACT hajtás természetes vadászaton munkavizsga Kardosfán

A Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete munkavizsgát rendezett Kardosfán.

Published

on

A Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete 2025. január 11-én CACT hajtás természetes vadászaton munkavizsgát rendezett Kardosfán. A téli táj, a zselici dombok, a kiváló adottságú vadászterület optimális lehetőséget biztosított a vizsga lebonyolításához.

Fotó: Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete

Ábra: Facebook

A területet a Sefag Zrt. biztosította, az egyesület az országban harmadik alkalommal rendezett ilyen típusú munkavizsgát, melyhez az idén vadász terrierek is csatlakozhattak.
A vizsgára 12 kutya regisztrált, végül 8 vett részt , 3 szálkás szőrű tacskó és 5 jagd terrier.
A kutyák két hajtásban dolgoztak, fegyelmezett és hatékony munkát végeztek. A nap végén a terítéken 28 vaddisznó, 7 gímszarvas és 1 dámvad feküdt.
A bírálatokat Körmendi Tamás, Schilli Péter, Nicsovics György és Hermánné Bedics Rita vezető bíró végezték.
A bírók a hajtóvonalban haladva követhették nyomon a kutyák munkáját, értékelték a a keresési módot, orrhasználatot, a kitartást, a bátorságot és a hangadást.
5 kutya CACT címet kapott, 2 kutya II. díjban végzett.
Gratulálunk minden résztvevőnek!

Forrás: Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

𝐄́𝐯𝐚𝐝𝐳𝐚́𝐫𝐨́ 𝐯𝐚𝐝𝐚́𝐬𝐳𝐚𝐭 𝐁𝐞́𝐤𝐞́𝐬𝐜𝐬𝐚𝐛𝐚́𝐧 – 𝐄𝐠𝐲 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐣𝐭𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐡𝐞́𝐭𝐯𝐞́𝐠𝐞!

A békéscsabai évadzáró vadászat ismét nagy sikert aratott.

Published

on

Kedves Solymásztársak!

Hát, mit is mondhatnánk – ez a szezonzárás is olyan volt, ahogy szeretjük: emlékezetes, jókedvű és tele élményekkel! A békéscsabai évadzáró vadászat ismét nagy sikert aratott. Olyan sokan gyűltünk össze, hogy szálláshely szűkében már szinte „művészet” volt mindenkinek helyet találni. Bár nem fértünk el egy szálláson, ez sem szegte kedvünket. A vacsorák és esti beszélgetések mindannyiunkat egy helyre tereltek, igazi közösségi események voltak – a jókedv és a rengeteg sztori felejthetetlenné tették az együttlétet.

Fotó: Magyar Solymász Egyesület

Az időjárás hideg volt, de nem annyira, hogy a föld átfagyott volna – így nagyon kemény terepen vadásztunk, a sár miatt igazi kihívássá vált a vadászat: csúszós ösvények, bokáig süppedő talaj… Azt hiszem, mindannyian éreztük a nap végére a lábunkban ezt az igénybevételt! Bár a sarat dagasztva vadászni nem a legkényelmesebb, ám ez sem tántorított el senkit. Fárasztó volt, de a fáradtságunkat feledtették a gyönyörű pedzések és a sikeres zsákmányok. Az ilyen látványokért éri meg minden lépés a terepen!

Ki ne emlékezne például arra a felemelő pillanatra, amikor Molnár Matyi vándorsólyma tökéletes időzítéssel, könnyed mozdulattal kapta el a nyulat? A hétvége egyik csúcspontja volt az a látvány, ahogy a sólyom elegánsan, gyorsan és precízen végrehajtotta a támadást – a jelenlévők egyként csodálták ezt a lenyűgöző teljesítményt. Ezek azok a pillanatok, amelyek miatt érdemes solymásznak lenni! Ezek azok a pillanatok, amik örökre beleégnek a solymász emlékezetébe!

De nem csak a sólymok kápráztattak el minket, a héjások is bravúrosan teljesítettek. Az egyik nap különösen emlékezetes volt, amikor két harris – Joó Péter és Csipán Kristóf madarai – párban dolgozva fogott nyulat. Szinte tökéletes összhangban dolgoztak a gazdáikkal, igazi mestermunka volt. Ezek a látványos fogások és összehangolt munka mindannyiunk számára hatalmas élményt jelentettek. Olyan pillanatok ezek, amikor az ember csak áll, nézi, és azt mondja: „Ezért csináljuk!”

A hétvége persze nem csak a vadászatról szólt, felvetődött néhány szervezési kérdés, amiket érdemes lesz tavasszal a közgyűlésen megvitatnunk. Sokszor küzdöttünk a nagy létszám okozta kihívásokkal, amiket végül mindig sikerült megoldani. De épp ezért merült fel egy fontos téma: hogyan osszuk be a csapatokat? A sólymosok egyre nagyobb létszáma miatt valószínűleg két külön csoportot kell majd kialakítanunk, és a héjásoknál is hasznos lenne külön kezelni a fácánra és nyúlra vadászókat. Ezek mellett szó esett a solymászkutyák fegyelmezéséről, a vadászatok szervezéséről és számos más technikai kérdésről is – úgyhogy unatkozni biztosan nem fogunk a közgyűlésen! Látszik, hogy van mit megvitatni, de ezek mind az egyesületünk fejlődését szolgálják.

Köszönjük mindenkinek, aki részese volt ennek a fantasztikus hétvégének, Egyed István solymásztársunknak és Karasz Vilmosnak, aki a vadásztársaság részéről kísérőként segítette a munkánkat. Külön köszönet illeti Molnár Mátyás fősolymászunkat, aki az egész szezon során fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy minden vadászat jól szervezett és emlékezetes legyen. Valamint köszönjük mindazoknak a háttérben dolgozó szervezőknek és segítőknek, akik neve nélkül is tudjuk, hogy szívvel-lélekkel tették a dolgukat, hogy mi élvezhessük a vadászatok minden pillanatát.

A közös élmények, a sólymok, héják sikerei és a jó társaság mindannyiunkat gazdagabbá tett. Addig is, amíg újra találkozunk, szárnyaljanak a madaraink, őrizzük meg ezt az összetartó közösségi szellemet és maradjatok mindig ilyen lelkesek! Sok sikert és örömöt a tenyésztési időszakhoz, legyen minden madár egészséges és eredményes!

Forrás: Magyar Solymász Egyesület 

Tovább olvasom

Vadászat

Kint a bárány, bent a farkas!

Szürkefarkas a Balkánon: Hardy János cikke

Published

on

Farkas volt, van, és reméljük, lesz is a Kárpát-medencében. Mindig. Volt, amikor több, volt, amikor kevesebb, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy állandóan jelen van térségünkben, annak ellenére, hogy eleink vért izzadva, mindent elkövettek, hogy ne legyen. Természetesen voltak időszakok, amikor olyan kevés volt belőlük, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy sikerrel jártak, de egy-egy kóbor példány azért mindig előfordult a peremterületek erdeiben. Ezeket, ha egyáltalán észrevették, addig hajtották, amíg sikerült vagy agyonlőni, vagy kihajtani a határon túlra.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Pedig farkas volt szépen a valamikori Magyarország területén. A XIX. század végén, mondjuk Baranyában, a világhírű Bélyei birtok területén, azaz a Kopácsi-rétben, a csülkös vad védelme érdekében még mérgezték is, amiről részletesen beszámolt a Vadász-Lap 1892-es évfolyama. A jelentést Klobusicki Kálmán írta, aki akkor az uradalom fővadásza volt. Egy másik példa a farkas jelenlétére egy családi történet. Nagyanyám, aki 1888-ban született, mesélte, hogy úgy 15 éves korában olyan kemény tél volt, hogy a Duna befagyott, és a farkasok leereszkedtek a Papuk-hegységből, átjöttek a jégen Bácskába, és egészen Topolyáig jutottak, ami körülbelül 60 kilométerre van a Dunától. Itt aztán bevették magukat a Bácsér nádasaiba, és komoly károkat okoztak a tanyavilágban. Az akkori úri vadászok és a helyi társaság tagsága nagy hajtóvadászatot szervezett az ordasok „megbüntetésére”, azonban azoknak sikerült kitörniük és visszaszökniük a Duna bal partjára, azaz meglógtak.

Egészen más a helyzet a Duna–Száva vonalától délre, illetve a dél-bánáti, delibláti homokpuszta erdeiben. Ott állandó, stabil, sőt az utóbbi években növekvő állománnyal számolhatunk, ami meglátszik elsősorban az őzállományon és a jószágtartó gazdákat ért károkon. Ugyanis télen, és ott a hegyvidéken, még igencsak havasak a telek, a vad lehúzódik a települések környékére, ahol könnyebben jut táplálékhoz. Őket követik a ragadozók, és mivel sokkal könnyebb elkapniuk a háziállatokat, mint a vadat, mindent megtesznek, hogy bejussanak egy-egy juhhodályba vagy istállóba, ahol aztán hihetetlen vérengzést visznek végbe. Ilyenkor beindul náluk a gyilkolási kényszer és addig ölnek, amíg egy birka is mozog az ólban.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Most sokan azzal a kérdéssel állnak elő, hogy hol vannak a pásztorkutyák. Az ottani emberek tapasztalata szerint egy 5-6 farkasból álló falkával szemben, ami nem ritka, 2-3 kutya tehetetlen. Valójában azokat eszik meg elsőnek. Ugyanis előszeretettel „vadásznak” az ember legjobb barátjára, méghozzá olyan módon, hogy az meg se nyikkan, és már viszik is. A Sár-hegységben (ma Koszovó) az emberek jószágtartásból élnek. Ott tenyésztették ki a híres Sárhegyi pásztorkutyákat. Van gazda, aki több ilyen komondor nagyságú ebet is tart. Az ottani csobánok szerint a farkasok egy tüzelő szukát „küldenek” a falu alá. Az elcsalja a kutyákat az erdő széléig, ahol az éhes falka várja a vacsorát. Egyes tapasztalt és szavahihető vadászok elmondása szerint, még a hajtásban résztvevő kopók közül is rendszeresen kiveszik a vámot. Nem zavarják őket a lövések, az emberek jelenléte, elkapják a kutyát, és a gazdi örülhet, ha a nyomkövetős nyakörvét megtalálja.

A Balkánon vadásszák a farkast, Berni Egyezmény ide vagy oda. Vannak egyesületek, amelyek nagy üzletet csinálnak a farkashajtásokból. Rengeteg vadászt csődítenek össze, van, ahol több mint ezer puskás jelenik meg, de ezek a tömeges megnyilvánulások többnyire eredménytelenek. Ahogy verebet nem lehet nagy dobbal fogni, úgy farkast sem lehet lakodalmas menettel vadászni. Itt elsősorban az eszem-iszom, dínom-dánomon van a hangsúly és nem a vadászaton, no, meg a részvételi díj begombolásán, ami nem kis összeg!

Ha valaki szeretne farkast lőni, az keressen kapcsolatot a helyi társaságoknál, amelyek dögteret tartanak fenn, zárt, fűtött magaslesekkel rendelkeznek, és van idejük akár egy hétig is kinn éjszakázni a behavazott erdőn. Az olyan vadász látni fog farkast és lőhet is, ha minden a tervek szerint alakul. Ez biztosan valamivel drágább, mint a lenyúlós nagy hajtások, de eredményesebb is.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Akármit is mondanak a magukat állatjogi képviselőnek tituláló szervezetek, a farkast vadászni kell. Nem könnyű, rengeteg időt, jó erőnlétet és elszántságot igénylő munka. De megéri. Természetesen az, hogy vadásznak farkasra, ma már nem azt jelenti, hogy azért teszik ezt, mert ki akarják irtani – nem, erről szó sincs. A farkast azért kell vadászni, mert ellenkező esetben úgy járunk vele, mint a sakállal. A fejünkre nő, és akkor már késő. Manapság a fenntartható környezetvédelem elképzelhetetlen a vadászat nélkül! Ha bekövetkezik a farkasállomány túlszaporodása, elkerülhetetlen, hogy a legnagyobb károkat elszenvedő gazdák a saját kezükbe vegyék a gond orvoslását, és abból senkinek sem lesz haszna. Erre is lehetne számtalan példát felhozni. Okuljunk belőlük!

Írta: Hadzsy János

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom