A hazai sajtóban megjelent a napokban, hogy GPS-szel felszerelt szarvasok nyomonkövetésével tudományos vizsgálat indult a Nyugat Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézetének a gondnoksága alatt, Dr. Náhlik András egyetemi tanár vezetésével. Ebből az apropóból kiindulva kerestük meg Dr. Náhlik Andrást, akitől a tudományos vizsgálat céljáról, folyamatáról és eredményéről kérdeztünk.

–

Mi a célja ennek a vizsgálatnak és hogy zajlik le egy ilyen folyamat?
A hazai nagyvadgazdálkodás legfontosabb faja a gímszarvas. Az erdei vadkár meghatározó részét a gímszarvas okozza, megnehezítve ezzel és költségessé téve a sikeres erdőfelújításokat illetve a mezőgazdasági termelés bizonyos területeit. Másrészt a vadgazdálkodók költségei között jelentős, meghatározó nagyságrendűek a vadkárok miatti kifizetések. Vannak olyan gazdálkodók, ahol az összes kiadás 30%-át is elérik az e célra történő kifizetések. Kutatásunk elsődleges célja tehát az, hogy a gímszarvas élőhelyhasználatának és táplálkozási szokásainak jobb megismerésével a vadkár mértékét csökkenteni tudjuk.

Azt vizsgáljuk tehát többek között, hogy mennyire jelentősek az élőhelyhasználatot tekintve az erdőfelújítások, hol, milyen jellegű táplálékot részesít előnyben a szarvas. Másrészt vizsgáljuk a gímszarvas mozgáskörzetének nagyságát. Első eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a téli mozgáskörzet jelentősen megnő a nyárihoz képest, az tehát a cél, hogy télen, amikor a vadkárveszély megnő, jobban helyhez kössük a szarvast, és ha erre mód van, akkor a vadkárnak kevésbé kitett területeken tegyük ezt. Ehhez persze hozzá kell tenni azt, hogy vizsgálatunk ideje alatt hosszan tartó, mély hótakaró még nem volt, ami vélhetően megint más, sokkal inkább helybenülő stratégiára késztetheti a szarvast. Ugye nem kell mondanom, hogy mennyire káros lehet, ha lecsökkent mozgáskörzete tartalmaz rágható erdősítést vagy hántásra alkalmas vékonyrudas, rudas állományt. Az alkalmazott kutatásokon túlmenően a témának ökológiai alapkutatás jellege is van (adalékok a fajon belüli és fajok közötti versengés mértékéhez, táplálkozásökológiához, élőhelyek niche-átfedéseihez).
Király Géza egyetemi adjunktus és Nyúl András kerületvezető vadász munka közben

Hány GPS-készülék van most felhelyezve?
Jelenleg négy GPS-szel jelölt állatunk van, még ezen a télen szeretnénk feltornászni ezt a számot tízre, majd jövő téltől újabb és újabb állatokat jelölni.

Milyen forrásokat tudnak erre a célra fordítani és a forrásokból mire telik, milyen technológia és mennyire széleskörű lehetőség áll rendelkezésre?
Az FVM Vadgazdálkodási Alap, OM pályázatok, által elnyert pénzforrások biztosítják ezeknek a vizsgálatoknak az anyagi fedezetét. GPS technológiáról röviden: az USA alkalmazta elsőként hadászati céllal az Öböl-háborúban, majd néhány év múlva kezdték el használni polgári, tudományos célokra. A GPS rádiótelemetriai technológiát elsőként mi alkalmazunk hazánkban állattani, vadbiológiai céllal. A módszer lényege: A GPS berendezést feltesszük a szarvas nyakára, a műszer előre beprogramozott időközönként (esetünkben 3 óránként) beméri magát műholdakról és tárolja a koordinátákat. Szintén előre beprogramozott időközönként és időtartamban VHF-jeleket ad, aminek alapján egy vevőkészülékkel és a csatlakozó antennával megkeressük az állatokat.

Ekkor két lehetőségünk van. Vagy megvárjuk, míg a készülék előre beprogramozott időben adatot közöl, amelyeket a vevőkészülék regisztrál (terepviszonyoktól függően 1-3 km-ről tudjuk venni az adatokat, illetve koordinátákat). Ha nem akarunk várni, vagy sokat kellene várni, akkor egy másik készülékkel aktiváljuk az adatközlést, ehhez másfél km-en belülre kell kerülnünk az állathoz. Amennyiben a nyakörv eleme kezd lemerülni, az aktiváló készülékkel – szintén távérzékeléssel – le tudjuk dobatni a nyakörvet, vagy megvárjuk, míg az előre beprogramozottnak megfelelően magától leesik. A területen az ekkor már folyamatosan adott VHF-jel segítségével keressük meg.

Az, hogy visszakapjuk a készüléket, két dolog miatt nagyon fontos. Egyrészt, a távérzékeléses adatközlésnél lehetnek adatvesztések, másrészt a készülékben elemet lehet cseréltetni, újra lehet programozni és így felújítva jóval olcsóbb, mint a közel félmilliós új áron vett készülék. Összegezve: háromóránként van információnk a jelölt szarvasok hollétéről, ha folyamatosan követjük arról, hogy merre jár, és hogy aktív-e vagy pihen. Másrészt információt kapunk az állat esetleges elhullásáról is (ez utóbbi kettőt speciális szenzorok révén). Az adatokat térképileg megjelenítve és előzetesen a részletes élőhely térképet elkészítve, az élőhelyhasználatról képet alkothatunk. Az ökológiai kutatásoknál használatos élőhelypreferencia-indexekkel pedig az eredményeket számszerűsíteni tudjuk, illetve statisztikailag is kiértékeljük. Az így kapott eredmények birtokában reményeink szerint használható gazdálkodási stratégiákat tudunk javasolni a vadkár csökkentésére.

Mikor kezdődött a projekt és meddig tart?
2004-ben kezdődött és legalább 2009-ig tart. A folytatás a pénzügyi feltételeken múlik. Jelenleg a Zalaerdő Rt. területén folyik ilyen vizsgálat, érintve a környező, a szarvas mozgása miatt várhatóan érintett vadásztársaságok területét is. Az idei évtől egy másik helyszínt is szeretnénk bevonni.

Miért ez a területet választották a kutatás céljára?
Egy sikeres projekt megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő helyszín, és a megfelelő partner. Zala megyében él az ország legjobb minőségű gímszarvasállománya, kiváló trófeák kerülnek ki innen, közöttük a világrekordok is. Ennek megfelelően a gazdasági értéke is magas az állománynak.. Ugyanakkor az ottani erdők a jó termőhely és a szakszerű gazdálkodás miatt kiváló minőségűek. A nagyvadállomány és az erdők között az összhang megteremtése, a vadkárból adódó konfliktusok csökkentése ezért itt különösen fontos. Ugyanakkor az itteni eredményekből következtetni lehet más megyékben követendő gazdálkodási stratégiára is. A Zalaerdő Rt. magas szakmai színvonalon végzi a vadgazdálkodást, vezetésében és erdész-vadász munkatársaiban megtaláltuk azokat a szakmailag kiválóan képzett szakembereket, akik segíteni tudják kutatásunk megvalósítását.

Gondolkodnak-e más vadfajok bevonására is a vizsgálatba?
–A módszer igen költséges, jelenleg minden erre fordítható pénzforrást arra szeretnénk felhasználni, hogy a jelölt állatok számát növeljük, és ezzel minél megbízhatóbb adatokat szerezzünk. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a távolabbi jövőben a legnagyobb mezőgazdasági vadkárt okozó fajunk, a vaddisznó élőhelyhasználatát is vizsgáljuk az említett technológia segítségével. Ami viszont rövid távon megvalósulhat az az, hogy román partnerrel közösen a kárpáti barnamedve mozgáskörzetét és élőhelyhasználatát tervezzük kutatni Erdélyben. A barna medve nagy természetvédelmi jelentőségű faj, populációinak szakszerű kezeléséhez és védelméhez a jelenleginél jobban meg kell ismernünk etológiáját, ökológiáját.

Köszönjük a szíves tájékoztatást és munkájukhoz további sikereket kívánok magam és vadásztársaim nevében.

SZABÓ ÁRPÁD
Nimród Tudósítói Hálózat