Keressen minket

Vadászat

Királystand

Közzétéve:

Feltöltő:

Pécsváradon, a Mecsek déli lejtőjén, közvetlenül az erdő alatt áll a Királygát nevű vendégház. Annak a forrásnak a tőszomszédságában, amelyből Béla királyunk a nagy hírű pécsváradi várba vezettette az ivóvizet. Innen eredeztetik a Királygát nevet.

Az újonnan kialakított vadászati rend, illetve az új vadászterületek kijelölésének ideje óta – ezen a területen (családi tulajdonunk) – is lehetőségem nyílt vadászni. Legelső dolgom a szóró kialakítása és a les stand felállítása volt. A szorgalmas etetés, a szóró gondozása, az erdő közelsége és a válogatott takarmány meghozta az eredményt. A vadak felvették a szórót.

Az idő múlásával az innen terítékre vitt vadak száma csakúgy, mint a standhoz köthető vadászélmények, egyre gyarapodtak. Önökkel egy öt évvel ezelőtti nyár eleji teliholdas időszak élményeit szeretném megosztani.

Szóval, az úgy történt – hogy jó vadászszokás szerint kezdjek az ismertetésbe –, hogy egy szép napon észrevettem a szórón egy nagy disznónak a nyomát. Ez időtájt már túl voltam az itt elejtett harmincadik vadamon, amelyek között volt 18 cm agyarú kan is.

Az észlelt nyom lázba hozott. Nagy izgalommal ültem ki a standra, félhold lehetett. Jó széllel, 11 óra körül meg is jelent a vad. Óvatos volt, szinte mint egy nagy fekete árnyék, olyan hangtalanul jött. A méreteit látva még nagyobb izgalom lett úrrá rajtam. Meg sem vártam, hogy teljesen keresztbe forduljon, lőttem. Hiba volt, mert csak megsebeztem. A combjából lőttem ki egy darabot, amit a fővadász barátom segítségével másnap reggel meg is találtunk.

Nyugtalanított a dolog. Rendszeresen kijártam a lesre, és még a márciusi növő hold idején – majdnem telihold volt már – kis vadászinasom társaságában, aki azóta már hivatásos vadásznak tanul, kiültem. Megint úgy 11 óra körül láttuk meg a disznót. Messze volt még, de jól megfigyelhettük, hogy bokorról-bokorra bujkálva, ki-kilesve közelít a szóróra.

Miközben minden mozdulatát lélegzetvisszafojtva figyeltük, nem vettük észre a szomszéd kutyáját az etető tetején. Bezzeg a kan! Szemvillanás alatt eltűnt.

Rettentő mérgesen, az égieket sem kímélve, szitkozódva, cserkelni indultunk. Persze sikertelenül. Visszatérve az autóhoz Gábor nevű „inasomnak” javasoltam, nézzünk rá még egyszer a szóróra. A szél felerősödött, irányt is váltott, mit lehet tudni.

És valóban: ott eszegetett a kapitális jószág! Na, gondoltam, most sikerülnie kell! A viharossá erősödő szél segítségemre volt, sikerült zajtalanul feljutnom a lesre. Gábor a földről figyelte távcsővel az eseményeket. A 30-06-os kaliberű puskám volt nálam, gondosan céloztam és lőttem.
–– Merre mozdult Gábor? – kérdezem.
–– Fölfelé –– felelt a fiú.
–– Hú, az nem jó jel! – És tényleg, a rálövés helyén nem volt vér.

Nagyon elszomorodtam. Újra itt volt egy lehetőség, és én hibáztam. Reménykedve még jóval éjfél után is kerestük a vérnyomot, de hasztalanul, így hát hazatértünk.

Reggel első utam Fullér Miklós fővadászhoz vezetett, akinek meglehetős szomorúsággal meséltem el az esetet. – Nem hiszem, hogy nem találtad el. Menjünk ki, nézzünk körül. Viszem a kutyát is – biztatott.

Hosszas keresgélés után végre vért találtunk. A kutya szagot fogott és szőrrel teli szájjal tért vissza.
–– Na, megvan a disznód! –– mondta a fővadász.

Kiderült, hogy a kan a lövés helyén maradt. Szíven találtam. A hatalmas testet nem ütötte át a golyó, ezért nem találtunk vért.

A ravatalán lévő kan szépet mutatott, zsigerelve 150 kg-ot nyomott. Hát még a szájából kilógó agyar! Az volt az igazi csoda. A hivatalos bírálaton aranyérmes lett. 23,3 cm körüli, teljesen ép, nagy agyar. Gyönyörű trófea! A nevezetes éjjelen jól elszidott égiek is megbocsátottak, mert gyönyörű márciusi reggelen, ragyogó napsütésben fotózhattuk le.

Én természetesen azt hittem, hogy a combon lőtt vad az áldozat. Nagy ünneplést csaptunk, talán százszor is koccintottunk a nagy kanra.

* * *

Kislányom negyedikes gimnazista volt, és meghívta az osztálytársait a vendégházba ballagás előtti bulira, ami egy napot és egy éjszakát tartott, hatalmas hangoskodással és a hangszórók bömbölésével. Ekkor már az áprilisi hold időszakában jártunk. Feleségem hazaérkezett Olaszországból, ahol a női kamarakórussal vendégszerepeltek. Megbeszéltük, hogy ketten kimegyünk a standra és ott elmeséli az élményeit.

Tavasztól őszig, amikor nem kell fázni, szívesen jön ki velem. Elnézegeti az őzeket, szarvasokat, de lőttünk már disznót is. Ez alkalommal nyolc óra körül voltunk kint. A beszámolója érdekes volt, röpült az idő.

Úgy tíz óra körül arra lettem figyelmes, hogy megkerülve a lest, a település felől kocog egy jó disznó az etetőre. Könyökkel jeleztem a feleségemnek, akinek távcső lógott a nyakában, amit rögtön a szeméhez emelt, én pedig a puskát a vállamhoz. Ahogy keresztbe fordult, lőttem. A vad, helyben maradt.

Egy kicsit vártunk, talán még egy puszit is kaptam, majd lementünk a disznóhoz. Kalaplevétellel megadtuk a végtisztességet, majd mellé térdelve láttam, hogy vagy 7 cm-nyi agyar lóg ki a szájából, ami azt sejteti, hogy legalább a kétszerese van még belül! Nagyon boldog voltam! Nézegettük, forgattuk, készültünk a zsigereléshez, és akkor vettük észre, hogy a jobb hátsó lába, mintha el lenne sorvadva.

Szegény jószág! Hát ez volt a combon lőtt disznó nem a múltkori! Az agyara 21,5 cm lett, ezüstéremmel jutalmazták, súlya 130 kg volt a leadáskor.

Szép tavaszi idő lévén, és a két érmes kan elejtése ürügyet szolgáltatott rá, hogy összehívjam vadászbarátaimat feleségestől a tanyánkra, az elejtés színhelyére, egy eszem-iszom, dínom-dánomra. A trófeák ki voltak rakva, minden pohár bort feléjük felemelve fogyasztott el a kedves baráti társaság. Mondhatom, igazán megünnepeltük a vadászsikert, s azzal váltunk el, hogy lőjek még egyet, és hívjam meg őket újból.

Majdnem be is jött a következő hold alatt, ami már a májusi volt. Jó látási viszonyok voltak, rendes vadászhoz méltón én is kimentem és fölültem a „királystandra”. Különösen nagy reményeim nem voltak, gondoltam, lövök egy süldőt. Tizenegy óra is elmúlott, amikor halk neszt hallottam, mintha disznó szöszölne. Visszahőköltem, megszorítottam a puskámat: „Ez nem lehet igaz, magányos nagy disznó!”

Na, ez már nekem is sok volt, elfogott a cidri. Nem tudom hogy történt, de lőttem – bár nem kellet volna. Kapkodtam, a hátsó csülkét sikerült lelőnöm, amit a rálövés helyén talált csontok alapján állapítottunk meg.

Nem hagyott nyugodni az eset, másnap szóltunk a szomszéd társaság hivatásos vadászának, Horváth Jánosnak, és megkértük, hozza magával a vérebet is. Reggel hattól kerestük délig, többször láttuk a helyet, ahol megfeküdt, hatalmas vértócsákat is találtunk, de a disznó nem lett meg.

Már-már el is felejtettem a történteket, amikor hallottam a hírt, a szomszéd területen meglőtték a sánta kant. Az agyar 20 cm fölötti volt, de sajnos törött.

Annak a három hónapnak történetét meséltem el, amely azzal a tanulsággal szolgál, hogy a munka, a befektetett energia meghozza a várt eredményt, csak kellő alázattal és „A” vad iránti tisztelettel kell begyűjteni. Én összesen tíz kant lőttem, kettőt lövettem, számtalan tarvadat és süldőt hoztam terítékre.

Felejthetetlenek azok a vadászélmények amelyek ehhez a helyhez kötődnek. Ezért is királystand a királystand az én számomra, nem csak a történelmi múlt és a telekkönyvi bejegyzés miatt.

Vadászat

Egy élet az erdőn

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon

Published

on

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:

Fotó: Németh László

“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.

Fotó: Németh László

A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!

Fotó: Németh László

Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!

Fotó: Németh László

Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.

Fotó: Németh László

Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”

 

Forrás: SEFAG Zrt.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója

Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón

Published

on

NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása

Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia

Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.

Fotó: OMVK

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.

  • A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!

Fotó: OMVK

Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.

Missziónk egy új vízió alkotása

A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.

A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.

A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.

Fotó: OMVK

Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?

  • Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
  • Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
  • Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).

Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat

Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?

Fotó: OMVK

A vadgazda „kiskorúként” kezelése

  • A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!

A jogász szemével

  • Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.

Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.

Fotó: OMVK

Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.

Fotó: OMVK

A paletta színesítése

A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.

Fotó: OMVK

Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.

 

Forrás: Szente Tünde – OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Rendhagyó barcogás Gúthon

Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról

Published

on

A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.

Fotó: Nyírerdő Zrt.

A barcogás idején 103 lapátos bikát hoztak terítékre Gúthon, az átlagsúly 4.05 kilogramm volt. 8 trófea súlya haladta meg az 5 kilogrammot, 16 volt 4,5 és 5, 21 pedig 4 és 4,5 kilogramm közötti. Az érmes arány meghaladta a 85 százalékot: 20 trófea bronz, 23 ezüst, 45 arany minősítést kapott a bírálaton. 200 IP pontnál többet 9 agancs ért el, ezek közül három meghaladta a 210 pontot, a legnagyobb 218,72 pontos volt. Gúthra a magyar vendégeken kívül például Németországból, Ausztriából, Dániából és az Egyesült Államokból is érkeztek vadászok. A vadászterületen folyó szakmai munka elismeréseként, szeptember végén Gúth adott otthont az Európai Unió hazánkba látogató vadászati főigazgatói számára szervezett terepi napnak – tájékoztatott Pósán Ferenc, a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészet igazgatója.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom