Keressen minket

Vadászat

Április este

Közzétéve:

Feltöltő:

Ősz óta alig esett eső, hó meg egyáltalán nem – csakhogy ezt alig vettük észre, amíg melegebbre nem fordult az időjárás. Mostanra a szárazság miatt megrepedezett a föld, s bár zöldell a vetés, de a keményre égett, száraz nógrádi agyag nem ígér jó termést…

Amióta nem esett, a disznók sem nagyon járnak ki turkálni a táblákra – viszont sokfelé messziről úgy látszik, mintha eke dolgozott volna a domboldalakon, nem pedig a vaddisznóormányok. Nagy mezőgazdasági területeken jelentkezett a korai vadkár – de, amint tudjuk, akármi is történik, minden rosszban van valami jó!

A vadkárban például az, hogy vendégjegy nélkül is szívesen látják a puskás embert, csak segítsen a süldők és malacok létszámának apasztásában – vagy, ha nem sikerül lőnie, akkor már legalább a disznóriogatásában.

Így kerültem én a Pályi-kút nevű helyen álló magaslesre, Bandi bátyám meghívására. Szép, kerek domb, éppen alatta a Ménes-patak völgyébe torkollik egy kis mellékvölgy. Ígéretes is lenne a hely, ha nem erre vezetne alig pár száz méterre a főút. Akkora a forgalom estefelé, hogy a vad közeledtét jelző zörejeket nem hallaná meg az ember hosszú perceken keresztül sem.

A sok túrás alapján ítélve disznó szépen lehet a meredek dombra felkúszó táblát övező sűrűségekben, erdőkben, de, ha az előző napi eső jobban megáztatja a földet, mások lennének most az esélyek. Csakhogy a zápor ellenére is olyan száraz, repedezett és kemény a föld, hogy más vidéken megtenné gyengébb minőségű téglának…

Mindegy, nézzünk körül, ha már itt vagyunk, mert érdemes! A Kishartyán feletti dombok gerincét közelíti a lemenő nap, a madárcseresznyefák még mindenfelé virágzanak, a vadkörte is fehérlik sokfelé, de a kökény hófehér menyasszonyi ruhája lehullott már.

A völgy aljában száraz nádas, közepén nyárfasor, a lemenő nap utolsó sugarai éppen a fényes, barna színű idei hajtásokra esnek. A látvány tehát szép, de néhány feketerigót kivéve nem mozdul semmi. A puskát a sarokba támasztom, kezem ügyébe helyezem a távcsövet, a lámpát, aztán előszedem a fényképezőgépet.

Alkonyatig nem történik semmi, de amint a nap a nyugati égbolt alját vörösre festve lebukik a távolban, s szürke alkonyati árnyak telepednek a völgyre, táplálkozni indul a környék állatvilága. Elsőként csak cserebogarakat látok, de aztán egy fácánkakast veszek észre a völgy aljában. A nádasból jön, átmegy a földúton, és eltűnik a kökénybokrok alatt.

Naplemente után elteszem a fényképezőgépet, mert az olcsó optika csak megfelelő fényviszonyok között alkalmas elfogadható képek készítésére – no, jussak csak egy nagyobb összeghez!

A kocsik még mindig jönnek-mennek a főúton, a feketerigók dalra fakadnak, s még világosban egy újabb fácánt látok, nagyjából ott, ahol az előzőt – persze az is lehet, hogy kétszer rajzolódott ki a távcső lencséjében ugyanaz a kakas.

A következő pillanatban megpillantok még egy fácánt, ez a nádasból jött ki, s némi dürgés meg szárnyverdesés után szedegetve megindul egyenesen a les felé. Lehet vagy háromszáz lépésre, s lassan, néha meg-megállva, valamit szedegetve, máskor meg néhány gyors lépést is téve közeledik. Meglepetésemre egészen bejön a les alá, pár méternyire van csak, amikor bekanyarodik a kökénybokrok elé. Nem is látom többet, csak szárnyverdesését hallom egyszer.

Amíg a kakast figyeltem, a nádasból kiváltott egy őz! Most ott áll a szántóföld közepén és a gabonát csipegeti. Megnézem távcsővel, fiatal bak, talán hároméves lehet a testalkata után. Szürkés a színe, de már nem a téli szőrzet van rajta, mutat némi vöröses árnyalatot is. Az agancsszárai rövidek, két ujjnyival, ha a fülei fölé érnek, de az ágak szép hosszúak, a végük fehérre fent. Nógrádi viszonyok között egy-két év múlva be fog érni, feltéve, ha megéri…

Talán a bak szemébe villan a távcső lencséje, mert hirtelen megugrik, azután egy pillanatra még megáll, a les felé figyel, majd hosszú szökkenésekkel végigfut a völgy alján. Végül eltűnik a bokrok között.

Közben valami mozgást veszek észre bal kéz felől is: egy róka jött ki a tábla közepére, amíg az őzet nézegettem! Meg kellene lőni, hiszen a környék fácánállománya alighanem az ő és népes családja gyomrába vándorol… Bár… Nem tudom. Ahogyan Bandi bátyámtól hallottam:
–– Azt mondták az öregek, hogy, ha tavasszal a határban egy kakasra négy-öt tyúk jut, úgy a jó! Ahol csak kakas látsz, ott baj van…

Láttam itt ma este két vagy három kakast, tyúkot meg egyet sem –– túl sok kárt nemigen tehet a rókafamília.

A vörösbundás közben megáll egerészni egy mélyebb vaddisznótúráson. A szálkereszt ekkor már az oldalán ül… Több mint száz méter lehet a távolság, ha nem is sokkal… Lőjek, vagy ne lőjek?

A róka nyugodtan egerészik, sőt, közeledik felém, úgyhogy van idő a mérlegelésre.

Az apróvadat kímélendő, lőni kellene. Csakhogy a rókának kölykei lehetnek, ilyenkor pedig a ragadozót sem illendő bántani! Persze, ha szoptatós szuka, akkor az egész családtól megkímélheti a környéket egy jó lövés – ez is igaz. Viszont a koma egerészik, amivel hasznot hajt!

Lőjek, vagy ne lőjek?

Már száz méterre sincs, éppen egy nagy vaddisznótúrást vesz behatóbb vizsgálat alá. A fegyvert tenyerembe fektetve már feltámasztottam a les mellvédjére, a róka pedig sokszor megáll egy kis időre hallgatódzni, figyelni a kisrágcsálók mozgását… Olyankor útjára lehetne engedni a lövedéket…

De mit kezdek én egy döglött rókával? A bőre nem jó ilyenkor, igaz, nincs is manapság értéke. Azért más lenne a helyzet novembertől márciusig!

A róka még mindig közeledik! Kibiztosítom a fegyvert, célzom az oldalát, de az ujjam valahogy nem akar görbülni…
Lőjek, vagy ne lőjek?

Disznó aligha lesz itt ma este, de a 11,7 grammos lőszer ólomhegyű, nem kifejezetten rókabőrkímélő a 30-06-os kaliber sem… Persze mindegy, ha úgysem jó a bőr – de ez már az előbb is eszembe jutott egyszer.

A róka még mindig felém tart, már csak úgy látom, hogy a szélső kökénybokrok gallyai takarják. Amint azonban a hajlatból kiér, éppen előttem lesz, húsz méterre… Nemsokára teljesen eltűnik a bokrok takarásában, végül nem jön ki a les elé.

Elszalasztottam, de nem baj: az áprilisi este nagyon szép, a lövéssel pedig véget ért volna!

Sötétedéskor a feketerigók még mindig röpködnek, a cserebogarak is mind többen veszik kezelésbe a friss növényi hajtásokat, néha olyan zajt ütve, mintha vad motoszkálna a sűrűben. A főúton még mindig nagy a forgalom, az ember nem is nagyon hagyatkozhat a fülére…

Úgy fél óra múlva újra megpillantom a rókát, amint a szemközti meredélyen keresgél szimatolva! Ismét megcélzom, csakhogy most már nem tudom olyan biztosan feltámasztani a puskát, mint az előbb, mert éppen a les létrája esik arra az oldalra. A távolság is van vagy százötven méter…

Elszalasztottam az előbb vagy megkegyelmeztem neki? Most már mindegy, hadd menjen!

El is nyeli nemsokára a leszálló alkonyat. Sötétedés után lekászálódom a lesről és elindulok a kocsihoz. Az újhold sarlója keskeny, alig ad fényt, a csillagok szikráznak a sötét égbolton, az úton kamion dübörög, fényszórója végigsöpri a kanyarban a vetés egy részét. Vad nem mozdul, még a róka is másfelé jár.

Az áprilisi este nemsokára éjszakába fordul, akkor talán a disznók is kijönnek. Lámpával lehetne vadászni rájuk, a vadkárelhárításban engedélyezik is, de a vadászati módok közül egyet kerülök, ha lehet: a reflektoros éjszakai vaddisznólest. Még vadkárelhárításban is.

Szép ez az áprilisi este így is, zsákmány nélkül…

Éppen a les alatt torkollik a Ménes-patak völgyébe egy kis mellékvölgy

Naplemente a Kishartyán felett húzódó dombokon

Vadászat

Egy élet az erdőn

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon

Published

on

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:

Fotó: Németh László

“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.

Fotó: Németh László

A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!

Fotó: Németh László

Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!

Fotó: Németh László

Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.

Fotó: Németh László

Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”

 

Forrás: SEFAG Zrt.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója

Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón

Published

on

NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása

Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia

Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.

Fotó: OMVK

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.

  • A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!

Fotó: OMVK

Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.

Missziónk egy új vízió alkotása

A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.

A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.

A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.

Fotó: OMVK

Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?

  • Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
  • Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
  • Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).

Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat

Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?

Fotó: OMVK

A vadgazda „kiskorúként” kezelése

  • A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!

A jogász szemével

  • Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.

Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.

Fotó: OMVK

Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.

Fotó: OMVK

A paletta színesítése

A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.

Fotó: OMVK

Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.

 

Forrás: Szente Tünde – OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Rendhagyó barcogás Gúthon

Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról

Published

on

A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.

Fotó: Nyírerdő Zrt.

A barcogás idején 103 lapátos bikát hoztak terítékre Gúthon, az átlagsúly 4.05 kilogramm volt. 8 trófea súlya haladta meg az 5 kilogrammot, 16 volt 4,5 és 5, 21 pedig 4 és 4,5 kilogramm közötti. Az érmes arány meghaladta a 85 százalékot: 20 trófea bronz, 23 ezüst, 45 arany minősítést kapott a bírálaton. 200 IP pontnál többet 9 agancs ért el, ezek közül három meghaladta a 210 pontot, a legnagyobb 218,72 pontos volt. Gúthra a magyar vendégeken kívül például Németországból, Ausztriából, Dániából és az Egyesült Államokból is érkeztek vadászok. A vadászterületen folyó szakmai munka elismeréseként, szeptember végén Gúth adott otthont az Európai Unió hazánkba látogató vadászati főigazgatói számára szervezett terepi napnak – tájékoztatott Pósán Ferenc, a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészet igazgatója.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom