Keressen minket

Vadászat

Ékszer Zalából (2. rész)

Közzétéve:

Feltöltő:

Első zalai tartózkodásom napján oda mentünk, ahová tavaly is a kezdetkor, a kis horgásztó közelében lévő, szántások által körülvett erdősávok egyikén elhelyezkedő lesre. Az idő sajnos nem fogadott igazán kegyeibe minket, kellemetlen, erős szél fújt, ami nem sok biztatót ígért.

Ilyenkor a vad nem igazán bízhat a legendásan érzékeny hallásában, így valószínűsíthető, hogy sokkal kevésbé fog mozdulni. Erre hamar rácáfolt egy kis suta, amely nem sokkal elhelyezkedésünket követően, tőlünk mintegy 20 méterre, finom kecses járásával kilépett. Óvatosan elővéve a fényképezőt rácsettintettem, bár tudtam, nem igazán optimálisak a fényviszonyok.

Közben kísérőm jelezte, hogy két bikát és hat tarvadat látott ezen a területen, s az egyik agancsos számomra jó lehet, s hogy merre valószínűsíthető felbukkanásuk. Persze egyből azt kívántam, hogy jelenjenek meg minél hamarabb, magamban nem kis izgalmat előidézve, de hamar megnyugodtam, bár a vágy töretlenül megmaradt.

Az őz párszor még feltűnt, majd egy barna árnyék vonta magára a figyelmünket azon a helyen, ahol a hivatásos vadász, Laci mutatta. Mintha tudták volna a szarvasok, hogy eljött a jelenés ideje. Felemelő, szívet melengető látvány volt, ahogy szépen, egymás után kilépkedtek, összesen négyen, tehenek és borjak. Kísérőm szeme elé vette a távcsövet, s fürkészte a helyet, ahol előjöttek, hiszen az óhajtott bika megjelenését is onnan remélte, pontosabban reméltük. De nem mozdult utána semmi.

Ahogy kis csapat lassan lépkedett a vezértehén állandó fürkésző tekintetétől kísérve, szépen középre értek. Mikor megpróbáltam fotózni őket, kilépett az előbb említett, időközben eltűnt őz. Ez igazán festői látvány volt: előtérben az őz, hátrébb a szarvasok. Ez mindenképp megért volna egy próbálkozást néhány kép erejéig, de hamarosan az őz irányából, szintén egész közel, egy sokat sejtető sötét árnyék jelent meg.

Eleinte a levéllel borított ágak jótékonyan elrejtették vizslató szemeink elől, de hamarosan teljes valójában mutatkozott egy páratlan tízes bika. Egyik oldalon kis villát vettem ki, s másikon talán hármas koronát. Kezem már a fegyver irányába mozdult, ám Laci jelezte, hogy ez kicsi, csak ha már nem maradna más lehetőség, akkor engedné lőni.

A szokásos izgalmam egyből kezdett jelentkezni, így nem is esett rosszul a visszakozás. Szerettem volna viszont fotót készíteni róla, de sajnos nem maradt a kilépés helyén, hanem észrevéve a tarvadakat, feléjük igyekezett lassú, méltósággal teli léptekkel. Elérvén őket, mint egy tipikus főnök, szemrevételezte a jelenlévőket. Kicsit legelészett a többiekkel, majd nem sokkal ezután elindultak a felénk lévő oldal irányába. Feltehetően zavarta őket is az erős szél, mely lassan kezdte átfújni a meleg ruhát.

Még nem éreztem, hogy fáznék, de hamarosan várható ez, hacsak a fuvallat ereje nem csökken. Ám ezzel most kevésbé foglalkoztam, inkább folyamatosan az elénk táruló látványban gyönyörködtem, hol távcsővel, hol szabad szemmel. Közben képtelen voltam ellenállni a nem kis kísértésnek, többször is rátévedt kezem a mellém készített fényképezőgépre, egy-egy képet is elsütöttem.

Reméltem, lesz használható is közülük. Mikor annyira lehúzódtak a szél elől, hogy csak egészen felállva lett volna esély szemügyre venni őket, a másik oldalra összpontosítottunk. Továbbra is reméltük, hogy a nagyobb bika is megjelenik, ott, ahol a tehenek borjúval kísérve előjöttek. Onnan mintegy 200 méteres, alapvetően elfogadható lőtávolság lett volna.

Mindenesetre, ha szépen oldalt fordulva megáll, s kellőképpen meg tudom nyugtatni magam, van esély sikeres találatra. Persze mindez csak ábránd volt, hiszen a helyzet nem változott jó ideig, csak sejteni lehetett hol van az előző csapat, a várt bikát pedig reméltük csak az idő tartja vissza a megjelenéstől egyelőre.

Később, ahogy kezdett szürkülni, visszatértek a helyükre a kisebb agancsos vezetésével. Ekkor ismét csodálatos meglepetésben volt részem: középre érve a bika szépen leheveredett, mint aki jól végezte dolgát, a többiek nyugodtan legelésztek. Sajnáltam, hogy nem volt nálam kamera, olyan jó lett volna felvenni. Fényképre nem is gondoltam, olyan gyenge fényviszonyok voltak már, amelyek miatt volt a próbálkozásnak semmi értelme, lehet, meg is riadtak volna a villanástól. Ezzel pedig az esetlegesen még közelben tartózkodó, de mutatkozni nem akaró másik bikát is megzavarták volna.

A szemközti erdőből nem mutatkozott semmilyen mozgás, csörtetést hallani nem volt esélyünk a szél miatt. Kezdtem fázni, alig tudtam időnként mind jobban fokozódó remegésemen úrrá lenni. Laci folyamatosan távcsövezett, de ő sem látott semmit. Csak jóval később jelent meg még két tarvad, egy tehén és borja személyében, akik szemben, jobb felől jöttek elő. Viszont folyamatosan közeledtek felénk, ismét fantasztikus élményt adva nekünk. Ha világosabb lett volna, biztos nem hagyom ki a fotózást, de most csak emlékezetembe vésve igyekeztem rögzíteni a látottakat.

Ahogy az erdő takarásából kiértek, meglátták a még legelésző társakat, s egy rövid időre megálltak. Mintha szemmel, füllel kommunikáltak volna, majd lassan tovább haladtak. Pár méterre mentek el előttünk s alattunk. Arra vették poroszkálva útjukat, hol korábban előbukkant az őz, majd a bika, s el is tűntek hamarosan. Ekkor gyorsan felállt a heverésző agancsos, s gyors futással utánuk ment. Mintha létszámellenőrzés lett volna, vagy csak tudni akarta hova mennek? Esetleg sérelmezte, hogy nem hozzájuk csatlakoztak? Akár egy aggódó szülő, úgy csörtetett utánuk. Nemsokára a többiek is bementek a sűrűbe.

Ekkorra már erősen bealkonyodott, így hamarosan mi is leszálltunk a lesről. Én előrébb mentem, kísérőm lemaradt kicsit, így ő nem láthatta azt, aminek a hatására mozdulni is alig mertem. Nevezetesen a nemrég belépett tarvadak jelentek meg. Bár eléggé besötétedett, de jól kivehető volt kecses formájuk. Nem vettek minket észre, a szél kedvezően fújt, így szépen elfutottak előttünk egy félkör mentén.

Vártunk egy kicsit, hátha megjelenik az eddig csak hírből ismert bika. Mivel reményünk ismét hiábavalónak bizonyult, így folytattuk utunkat a kocsi felé. Ekkor egy ideig tanácstalanul álltak, néztek minket, majd sűrű léptekkel a menedéket adó erdő felé igyekeztek. Számomra felejthetetlen élményt jelentett kirándulásom első napja.

Vadászat

Elhunyt Soós János nyugalmazott pagonyvezető főerdész

Elhunyt Soós János nyugalmazott pagonyvezető főerdész, aki 46 éven át dolgozott a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél.

Published

on

🖤Elment egy erdész – Elhunyt Soós János nyugalmazott pagonyvezető főerdész. 46 évig volt társaságunk munkatársa. Családjának köszönhetően gyermekkora szorosan összefonódott az erdővel. Már a legelső évektől magába szívta a természet iránti szeretetet, amely egész életét végig kísérte.

Fotó: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Szinte természetes volt, hogy tanulmányait a soproni erdészeti technikumban folytatja, hiszen a természet iránti szeretet és az erdőhöz való kötődése már gyermekként kijelölte életének irányát. 1977-ben – a technikum elvégzése után – pályafutását a szentgotthárdi „kis” erdészetnél kezdte, majd a kondorfai erdészkerületben beosztott erdészként a nagyobb fakitermelésekkel, faanyag szállításokkal járó feladatokat végezte. 1981 augusztusában bevonult, katonaságának ideje alatt átszervezték a vállalatot. A sok kis erdészetből 4 főmérnökség alakult. A Szentgotthárdi Főmérnökségen 5 pagonyt alakítottak ki. Leszerelése után a Farkasfai pagony kerületvezető erdészévé nevezték ki. Évente 20-25 ezer m3 vastagfa termelést vezényelt le, és emellett irányította az erdőművelési feladatokat.

Kiváló szervezőkészsége, pontos munkavégzése eredményeként 1989-ben a Szakonyfalui pagony vezető főerdészének nevezték ki. Tevékeny részt vállalt a vadgazdálkodásban és a vadásztatásban. Nagy gondot fordított a pagonyban a társaság lóállományára, munkaidőtől függetlenül intézte a szénabetakarítást, -betárolást.
Pagonyvezető főerdészként munkáját — a termeléstől a tisztításon és ápoláson át a vadászatokig — odaadással és szakértelemmel végezte. Történetei életre keltették a múltat, s öröm volt hallgatni őket: egyszerre tanítottak és felvidítottak mindenkit, aki mellette dolgozhatott.

Kollégái szerették és nagyra becsülték, mert mindig lehetett rá számítani – legyen szó munkáról, tanácsról vagy emberi szóról. A fiatalokat támogatta, bátorította, és örömmel adta át tudását. Élete munkája nemcsak az általa ápolt erdőkben él tovább, hanem azokban is, akik tőle tanulhattak…
Példaértékű tevékenységét erdészeti társaságunk 2023 decemberében Arany Erdészcsillag kitüntetéssel ismerte el. Hosszú, szakmai sikerekben gazdag pályafutását követően 2024 elején vonult nyugdíjba, pagonyvezető főerdészként. 2025. október 20-án tragikus hirtelenséggel ragadta el a halál. Az általa ültetett, nevelt, szeretett erdőket ma már felülről figyeli. Emlékét megőrizzük.

Isten veled Janibá…

Forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Tovább olvasom

Vadászat

Dámbika trófeaszemle történelmi környezetben

A Vérteserdő Zrt. dámbika-trófeaszemlét szervezett.

Published

on

 Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!

A Vérteserdő Zrt. Síkvidéki Erdészeti Igazgatósága 2025. november 10-én rendezte meg a Császár-Kisbér vadászterület 2025/2026-os vadászati évben elejtett dámbikák trófeaszemléjét, egyúttal szakmai napot is tartva a Kisbéri Helytörténeti Múzeum, azaz a Kiskastély udvarán. A 19. század elején Batthyány Antal József által emelt épület az elmúlt években megújult. Eredetileg kertész-, majd ménesparancsnoki lakásként funkcionált, a második világháború után orvosok otthona lett, végül 2000 óta ad helyet a helytörténeti kiállításnak.

Fotó: Vérteserdő Zrt.

A találkozót a Vérteserdő Zrt. kürtegyüttese nyitotta meg. Ezt követően Laki Balázs erdészet igazgató ismertette a mintegy 4.200 hektáros vadászterület őszi adatait. Tájékoztatása szerint a barcogás október első napjaiban kezdődött és november első hetén zárult, a bikák jelentős részét éppen a fő barcogási időszakban, október 18. és 28. között ejtették el. A 34 terítékre hozott bika trófeája közül 3 bronz-, 9 ezüst- és 9 aranyérmes minősítést kapott, ami jól mutatja a helyi dámállomány minőségét. Az elejtett állatok kora 3 és 10 év között mozgott. A legnagyobb trófea tömegű bika 5,10 kg-ot nyomott, a legnagyobb nemzetközi bírálati pontszám: 200,95 CIC pont.

Fotó: Vérteserdő Zrt.

A szemlén a szomszédos, dámvaddal gazdálkodó vadászatra jogosultak is beszámoltak tapasztalataikról. Papp Sándor, a Feketevízi Vadásztársaság hivatásos vadásza kiemelte, hogy többek között az időjárási viszonyok is késleltették a barcogás kezdetét, területükön 23 bika esett el a párzás időszakában. Nagy Richárd a Bakony-Vad Vadásztársaság részéről 29 bikáról számolt be, míg Lődi Balázs a Hang-kút Vadásztársaságtól 23 bírált bika adatait ismertette, jelezve, hogy a zömében 8 év feletti egyedek közül 9 példánynál tapasztaltak agancs deformitást.

A vadászati hatóságot Molnár László, a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal Földművelésügyi Osztályának vezetője képviselte, aki a vármegyei dámgazdálkodási statisztikákat és a tájegységi előírásokat tekintette át. Beszámolt arról, hogy a vármegyében eddig 180 dámtrófeát bíráltak, melyek 48%-a érmes minősítést kapott. Az átlagos trófeasúly 2 és 3 kg között alakult, az átlagos életkor pedig 4-6 év volt. Kiemelte az agancstő megbetegedések arányának növekedését az elmúlt évekhez képest.

Fotó: Vérteserdő Zrt.

A szakmai program részeként Dr. Tari Tamás, a Soproni Egyetem docense bemutatta a fogcsiszolat vizsgálat alapjain nyugvó kormeghatározás elvét, folyamatát és az eredményeket. Az érdeklődőknek lehetőségük nyílt a fogcsiszolatok mikroszkópos vizsgálatára is. A 2024. évben elejtett dámbikák teljeskörűen átestek ezen a vizsgálaton, az eredményeket pedig összevetették a trófeabírálatok során kapott, valamint a hivatásos vadászok által az elejtést követően megállapított koradatokkal.

Fotó: Vérteserdő Zrt.

A 2024.évben elejtett 36 dámbika fogcsiszolatos korbecslése változó mértékű eltérést mutat a bikák egyéb módon becsült korához képest. A kor nagyobb pontossággal történő meghatározásához további vizsgálatok szükségesek. A rendezvény a trófeák közös szemlézésével, baráti beszélgetésekkel, majd a kürtösök szignáljával zárult. A kiállítást ezt követően a nagyközönség is megtekinthette.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Jelenleg 1636 farkas él Németországban

Published

on

 Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!

A legtöbb farkasterritórium Alsó-Szászországban található (63), ezt követi Brandenburg 60 territóriummal. Szászország 46-ot, Szász-Anhalt 38-at, Mecklenburg–Elő-Pomeránia pedig 34-et tart nyilván. A farkasok Németországban – a Saar-vidék kivételével – gyakorlatilag országszerte előfordulnak.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pirsch

Jelenleg összesen 1636 farkas él Németországban (2025. november 10-i állapot). Közülük 544 egyedet biztosan felnőttként azonosítottak. 62 állatról nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy felnőtt vagy már le nem vedlett, fiatal, subadult példány.

Emellett 769 kölyök (első éves farkas) és 183 egyéves példány (második éves korosztály) került kimutatásra. 34 egyednél nem lehetett eldönteni, hogy kölyök vagy egyéves, további 44 esetében pedig egyáltalán nem volt megállapítható a kor – áll a DBBW közleményében.

Csökkent az elhullott farkasok száma

A kimutatások szerint a 2024/2025-ös monitoringévben 163 elhullott farkast regisztráltak. Az előző évben még 193 példány pusztult el.

A leggyakoribb halálok továbbra is a közúti gázolás: 124 farkas így pusztult el.
16 farkast illegálisan öltek meg, míg az előző évben ez a szám 13 volt.

A Német Vadászszövetség szerint ennél jóval több farkas él az országban

A Német Vadászszövetség (DJV) a DBBW adataihoz képest lényegesen magasabb állományt feltételez.

„Németországban 2025 nyara óta legalább 2000 farkas él. Csak Brandenburgban több farkas él, mint egész Svédországban – pedig az tizenötször nagyobb területű” – közölte a DJV.

A szövetség üdvözli a farkas, vadászati jog alá sorolását:

„A DJV támogatja a farkas felvételét a vadászati jogszabályba. A koalíciós megállapodás gyors végrehajtása a DJV és az egész vidéki térség egyik legfontosabb elvárása. A jogalkotónak most arról kell gondoskodnia, hogy a farkas jövőbeni elejtése és szabályozása jogilag egyértelműen, a Szövetségi Vadászati Törvény alapján legyen biztosított. Minden más megoldás nem felel meg a vidéki közösségek helyzetének és elvárásainak” – tette hozzá a szövetség.

Forrás: Pirsch

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom