Vadászat
Ékszer Zalából (1. rész)
Az újabb őszi zalai kiruccanásom a vége felé közeledett. Az első nap kedves emléke kísért, s nem kevés bizakodást ígért ugyanaz a helyszín és les, amit hamar kezdett szertefoszlatni az erősödő szél.
Mostani kísérőmet ez kevésbé zavarta, hangulatos történeteket mesélt, igyekezett szórakoztatni, miközben próbált az időnként a szél miatt alig kivehető neszekre figyelni.
Időnként meg-megdobbant a szívem, amikor gyanús ágroppanásra utaló hang ütötte meg fülünket, de nem követte semmi mozgás, másrészt nem ismétlődött, csak szórványosan hallatszott. Akár a széltől letörő ágdarab, vagy makk, esetleg toboz is okozhatta, mivel kissé távolabb egy fenyves volt látható. Bár többször is ismétlődött a szívmelengető pillanat, de csak oly röpke pillanatokra, hogy nem igazán tudta enyhíteni a rossz idő miatti elkeseredésem.
Sok minden kavargott bennem, miközben a látnivaló hiánya miatt szegett kedvem igyekeztem vigasztalni. Tamás, a kísérőm is egyre ritkábban szólt, bár igyekezett tartani bennem a lelkesedést. Lehet ő is látta, nem túl rózsás hangulatom. Egyrészt nem tudom egykönnyen leplezni, mi bennem zajlik, másrészt sajnos nem volt okom komolyabban reménykedni sem.
Semmi mozgás, egy őz egészen korán mozdult, az is jó 6-–800 méterre tőlünk a szántáson, a villanypásztorral védett kukoricás közelében. Azóta semmi nem mutatkozott, lassan kezdett alkonyodni.
Némi reményt adó hang is olyan ritkán jelentkezett, hogy nem is tudtuk, valóban vad okozza-e, s érdemes-e komolyabban odafigyelni rá. Már le is mondtam a mai estéről, mikor Tamás finoman pisszentett, s előre tekintve intett. Odanézve teljesen ledöbbentem egy sötét agancsot viselő, impozáns tömegű bika felfedezése révén. Rögtön nyúltam a fegyverhez, s lassan kezdtem emelni, miközben a bika egyfolytában figyelt.
Mikorra remegő kezem annyira megnyugodott, hogy meg tudtam nézni a céltávcsőben, kiszúrtam, hogy nem az első napon látott bikáról van szó, mivel lényegesen nagyobb agancsot viselt. Miután a beszélgetés során szóba került, hogy én úgy 5 kg-ig vagyok hitelesítve, némi kétség ébredt bennem. Rá is kérdeztem, hogy nem lesz ez egy KICSIT nagyobb? De megnyugtatott a válasza, így most már célozni igyekeztem.
Ám az ilyenkor tapasztalható izgalom miatt ez nagyon nehezen ment. Nem is tudom, a szél vagy a remegésem miatt mozgott-e a les, de nagyon úgy éreztem, miközben a lövéshez megfelelő pozíciót kerestem. Már a bika blattján táncolt a szálkereszt, de nem akartam lőni, mert nem éreztem biztosan. Elvettem egy pillanatra a fejem, s nagyot sóhajtva próbálkoztam nyugalmat erőltetni magamra, majd ismét a céltávcsőbe tekintettem.
Hála Hubertusnak a bika nem mozdult közben, lehetőséget adva nékem. Mikor úgy éreztem minden rendben, ujjam finom mozdulatával útjára engedtem a lövedéket. Tompa puffanást követően eldőlt a bika, enyhe fejmozgást leszámítva nem is mozdult ezt követően. Miután teljesen más reakciót vartam, tüskelövést sejtettem, egyből ismételtem, s azonnal célba vettem fektében, hogy amint mozdul vagy feláll, azonnal lőhessek. Fekvő helyzetben nem akartam rálőni.
Érzékelte izgalmam Tamás is, folyamatosan nézte távcsővel. Először egyetértett buzgalmammal, majd igyekezett nyugalomra inteni, mivel ő az általam többször felvetett találati meghatározással nem értett egyet. Ugyanis inkább fejlövésre utalóan mozgatta enyhén az agancsát, nem pedig teljes mozdulatlanság jött a lövést követően. Ahogy ritkult a mozdulat, ő úgy nyugodott meg, nekem meg szinte görcsöt kapott a karom az erőlködéstől, annyira a folyamatos célzásra összpontosítottam.
Persze, hogy szerettem volna leszaladni a lesről, odamenni, de ki kellett várni az előírt időt, ami ekkor bezzeg nagyon lassan, keservesen telik. Közben szegény Tamást egyfolytában kérdésekkel bombáztam, hogy vajon mi történhetett, hogy csak így eldőlt, vajon ott lesz-e még mikor majd odaérünk, s biztos, hogy nem fog hirtelen felugrani, s örökre eltűnni előlünk, nem lett-e túl nagy nekem stb.
Türelmének s megértésének hála csak mosolygott izgalmamon, s egész lest bemozgató remegésemen. El lehet képzelni mit éltem át, míg eljött a pillanat és Tamás, jelezte, hogy most már mehetünk. Kicsit ugyan megnyugodtam, mivel már jó ideje nem mozdult a bika, nyugodtan feküdt ott, ahol eldőlt. Többek között emiatt is voltam fölöttébb kíváncsi a találat helyét illetően. Nem is tudom, mekkora izgalom volt bennem, és ahogy közeledtünk, egyre csak nőtt az agancs mérete.
Leírhatatlan volt az örömöm, mire odaértünk. A bika hatalmas, fejedelmi méretű fejdíszét látva egészen meghatódtam, hogy Hubertus ilyen kegyes volt hozzám. Mintha Zala mindig felülmúlná valamiben az előző évet! Pedig valamennyiről úgy hittem, nem lehet felülmúlni, legalábbis nekem. De a kellemes valóság minduntalan rácáfol erre.
A töret átadása és a gratuláció következett, majd szerettem volna az elejtés helyén készíteni néhány csodás fényképet. Sajnos nem működött a vaku a gépemen, ez is pont ilyenkor következik be. Bár okom panaszra a masina tekintetében nemigen lehet, mivel amióta megvan, csináltam több ezer képet, de hogy épp most jelentkezik ez a hiba, eléggé igazságtalan. De hát minden nem jöhet össze.
Tamás a telefonjával próbált néhány képet elsütni, míg megérkezett Laci a vendégével. Ők is gratuláltak nekem, majd szemrevételezték a valóban nem mindennapi méretű fejdíszt. Laci elismerte, hogy lényegesen nagyobbnak tűnik, mint ahogy kinézete alapján véleményezte.
Most felvetette azt a kérdést, hogy milyen jó, hogy első napon nem adott engedélyt a lövésre, vagy, hogy reggel nem találtam el a nem túl jó látási viszonyok mellett a nádas előtt azt a bikát. Zsigerelés után felpakoltuk a kocsi platójára a kellemes terhet. Úgy tűnt, közvetlenül a nyaktövön találtam el, kicsit elmozdult a váll lapról a kereszt, vagy bemozdult minimálisan a fegyver, aminek lehetett oka az izgalom, vagy az, hogy nem billentettem előre a gyorsítót.
A lényegen nem változtat, egy hatalmas bikát ejtettem el egy jól sikerült lövéssel. Másnap a ravatalán készítettem róla képeket. Hamar kiderült: az induló 5 kiló körüliről, már 7 fölé ért egyelőre a fejdísz mérete. A bírálatnál a bronzérmet érdemelt ki e csodás zalai ékszer. Azt hiszem közelgő születésnapomra ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.
Vadászat
A Védegylet szalonkás konferenciájáról
„17. éves az Országos Szalonka Monitoring Program” címmel szervezett tanácskozást az Országos Magyar Vadászati Védegylet Gödöllőn
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
„17. éves az Országos Szalonka Monitoring Program” címmel szervezett tanácskozást az Országos Magyar Vadászati Védegylet a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetével közösen. A rendezvényen, amelynek az egyetem Tudástranszfer Központja adott otthont december 4-én, az aktív közreműködők foglalták össze a program bő másfél évtizedes tapasztalatait, amelyek alapján egyértelműek kimondható: a nemzetközi szinten is kivételes kezdeményezésnek a jövőben is folytatódnia kell.
Fotó: Országos Magyar Vadászati Védegylet
A megjelenteket – száznál is több embert, köztük mások mellett a vadászati érdekképviseletek munkatársait, a program vármegyei koordinátorait, illetve a vadászati hatóság képviselőit – házigazdaként prof. dr. Heltai Miklós, az Intézet igazgatója köszöntötte, egyben átadva prof. dr. Gyuricza Csaba, az egyetem rektorának, illetve az esemény védnökének üdvözletét is. Miután néhány szóval bemutatta az általa vezetett intézményt, annak főbb eredményeit az elmúlt évekből, hangsúlyozta a tudomány-gazdálkodás-hasznosítás hármas egységének fontosságát. A különböző érdekelt felek megfelelő együttműködésére jó példa a monitoring program.
Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke megnyitó beszédében tolmácsolta dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a konferencia fővédnökének üzenetét, miszerint a monitoring program folytatása a jövőben is feltétlenül szükséges. Felidézte a kezdeményezés másfél évtizeddel ezelőtti indulásának okait és körülményeit, amikor is az Európai Unióhoz való csatlakozást követően, az így hazánkra is vonatkozó Madárvédelmi Irányelv rendelkezései miatt megszűnt az erdei szalonka tavaszi húzáskor történő vadászata. Az érdekképviseleti vezető megköszönte minden közreműködő – külön a jelenlévők – munkáját, amely révén az elhivatott magyar vadászoknak lehetőségük nyílik az erdei szalonka tavaszi elejtésére. Külön köszönetet mondott a program tudományos hátterének biztosításáért a kezdetekben bekapcsolódó Soproni Egyetem, illetve a monitoring ezen részét mindmáig koordináló MATE érintett munkatársainak. Hangsúlyozta: munkájuknak köszönhetően mostanra egy különösen értékes anyag gyűlt össze az erdei szalonkáról, amelyeknek hála meg lehet védeni az Európai Unió előtt a tavaszi elejtéseket, hiszen egyértelműen látszik: azok nem befolyásolják a faj állományát.
Az első előadást prof.dr. Csányi Sándor, az Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézete Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője tartotta, „A vadmadarakra való vadászat korlátai és a derogáció lehetőségei az Európai Unióban, különös tekintettel az erdei szalonka kérdéskörére” címmel. Miután ismertette a véleménye szerint számos bizonytalanságot tartalmazó EU-s jogszabályi hátteret, rámutatott: Magyarországon az erdei szalonka tavaszi elejtése a Madárvédelmi Irányelv előírásaival összhangban oly módon történhet (tehát úgy vonatkozhat rá derogáció), ha nincs más megfelelő megoldás, az elejtés pedig szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, kis számban történik. Alternatíva a hazai szakmai szervezetek álláspontja szerint nincs, lévén az őszi húzáson történő vadászat teljesen más körülményeket jelentene. A szabályozott feltételeket Magyarországon a jogszabályi környezet szavatolja, ami pedig a szelektivitást és a teríték nagyságágát illeti, ezen feltételek bizonyítását, igazolását szolgálja a tudományosan megalapozott monitoring program, amely biztosítja, hogy az elejtések ne veszélyeztessék az állományt, illetve ha a faj természetvédelmi helyzete kedvezőtlenül változik, be lehessen avatkozni. A professzor felhívta a figyelmet egy lehetőségre is: az Irányelv szövege azonos szinten említi az ökológiai, a tudományos és a kulturális követelmények különösen fontos figyelembevételét, amely utóbbi a tavaszi szalonkázás szempontjából az elsődleges szempont, amikor a hagyomány megőrzéséről van szó. Ezt az érvet jelentősen erősítené, ha a tavaszi szalonkavadászat felkerülne az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára (amelynek magyar elemei között szerepel a solymászat – a szerk.). A prof. dr. Csányi Sándor által javasolt cselekvési terv első lépéseként ezt a vadászati hagyományunkat fel kellene venni a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére (ebben 2010 óta szerepel a magyar solymászat, 2018 óta pedig a magyar vadászati hagyományok – a szerk.), amely munkába be lehetne vonni a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati Múzeumot és a Vadászati Kulturális Egyesületet (VKE).
Dr. Buzgó József, a Védegylet országos programkoordinátora a monitoring program történetét foglalta össze a kezdetektől napjainkig. Felidézte, hogy a kezdeményezés elindításához általános összefogás alakult ki az érintett szervezetek – a Védegylet, az Országos Magyar Vadászkamara, a VKE, a Soproni (akkor még Nyugat-magyarországi) Egyetem, a MATE (akkor még Szent István Egyetem), valamint az érintett tárcák (a Földművelési és Vidékfejlesztési, illetve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) – között. Kifejtve a derogáció részleteit, feltételeit és gyakorlati megvalósítását elmondta, hogy 2009-ben igen komoly feladatot jelentett a monitoringhálózat megtervezése. Bemutatta a program eddigi ciklusait, azok jelentőségét és sajátosságait is. Szólt egyebek között a rendszer finomhangolásairól és ezek okairól, a fejlesztésekről – így például a webes adatfeltöltő felület létrehozásáról –, az elejtéseket lehetővé tévő hatósági határozatok egységesítéséről. Megemlítette azt a GPS jeladós kutatást is, amelyet a Védegylet megbízásából, az Agrárminisztérium (AM) támogatásával végeznek a MATE kutatói a monitoring programtól függetlenül, de ahhoz szervezesen kapcsolódva. Az erdei szalonkák jelölése révén rengeteg új információt tudhattunk meg a faj vonulásáról (részletek a Védegylet honlapján, itt.) Ami a statisztikai adatokat illeti, dr. Buzgó József előadásából kiderült a többi között, hogy 2025-ben 546 vadgazdálkodási egység vett részt a monitoring programban, ezek területén 1366 standot jelöltek ki, amelyeken a vadászok 3243 mintát gyűjtöttek be. Ez utóbbi adat jelentősége, hogy tükrében jól látszik: a faj tavaszi becsült, egyébként stabil hazánkon átvonuló állományához képest (az elmúlt 15 év átlagában kb. 150-200 000 madár) az itt elejtett mennyiség elenyésző, így megfelel a kis számú hasznosítás feltételének.
Kovács Ferenc, az AM Vadgazdálkodási Főosztályának főosztályvezetője az államigazgatás szemszögéből mutatta be a programot. Miután részletesen ismertette az EU-s jogszabályi hátteret és annak hazai alkalmazását, bemutatta azt is, hogy a program során mely résztvevők között milyen kapcsolat van, kinek mik a feladatai. Külön szólt az Európai Bizottságnak (EB) évente leadott derogációs jelentésekről, azok összeállításának folyamatáról. Hangsúlyozta: ebben a vármegyei vadászati hatóságok a legfontosabb szereplők, ezért rendkívül fontos, hogy azok munkatársai pontos adatokat szolgáltassanak. A főosztályvezető aláhúzta: a program jövője a helyes adatszolgáltatáson múlik. Kitért arra is, hogy az EB felülvizsgálja a jelentéseket, és ha szükségesnek látja, kérdésekkel fordul Magyarországhoz, ezekre eddig mindig kielégítő válaszokkal tudtunk szolgálni.
Dr. Kemenszky Péter, a Somogy Megyei Vadászok Szövetségének fővadásza, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy vármegyei Területi Szervezetének titkára a megyei koordinátorok szempontjából beszélt a programról. Mint elmondta, az erdei szalonka vadászatának megszűnése annak idején váratlanul érte a faj szerelemeseit, sőt az információhiány miatt felháborodás is követte a változást. Ebben a helyzetben a Védegylet lépett elő „mentőseregként”, kezdeményezve a monitoring programot. Felmerültek ugyan kezdeti anomáliák, de a rendszer kiheverte a gyermekbetegségeket. A szakember kiemelte azt is: a hálózat alapeleme az önkéntesség, amely pedig a szalonka, a szalonkázás iránti lelkesedésre épül. Nemcsak a résztvevő vadászok, de a koordinátorok is lelkes szalonkások. Az ilyen vadászok (megfogalmazása szerint: „szalonkaőrültek”) érdeme, hogy a program ennyi ideje sikeresen folytatódik, hiszen az ő munkájuk – a megfigyelés és a mintagyűjtés – révén keletkeznek a kiértékelhető adatok. Ezen munkára pedig szabadidejüket, saját anyagi forrásaikat fordítják. Külön is beszámolt a Somogy vármegyei munkáról és tapasztalatokról. Specialitásként említette meg, hogy évente tartanak egy értekezletet kimondottan a monitorzó vadászok részére, amely eseményen mindig hiánytalan a jelenlét. Ilyenkor minden fontosabb tudni- és tennivalót újra átvesznek a Védegylet, a MATE és a vármegyei vadászati hatóság képviselőinek közreműködésével.
A szalonkázás kulturális hátterével, történelmével, a magyar vadászok hagyományokban betöltött szerepével Feiszt Ottó, az Országos Magyar Vadászkamara korábbi elnöke, a Zalaerdő Zrt. nyugalmazott vezérigazgatója ismertette meg a konferencia résztvevőit. Előadását szakkifejezésekkel, szak- és vadászirodalmi idézetekkel, sőt a madárhoz kapcsolódó, kultuszára utaló mondásokkal is tarkította. Elragadtatva írt a tündérmadár vadászatáról – a teljesség igénye nélkül.
Forrás: Országos Magyar Vadászati Védegylet
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
POLICE: Orvvadász rendőrkézen
Feljelentést tett a Hortobágyi Nemzeti Park a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon, az ügyben nyomozás indult.
Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!
Védett madarakat fogott el tiltott módon egy szolnoki férfi, majd ismeretségi körében értékesítette őket. A Hortobágyi Nemzeti Park tett feljelentést a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon, mivel információik alapján egy szolnoki lakos engedély nélkül védett madarakat tart, illetve azokkal kereskedik. A nyomozók ellenőrizték a férfi Facebook-profilját, és a madarak tartására, eladására utaló fotókat, bejegyzéseket találtak.
Fotó: Rendőrség
A rendőrök december 4-én kutattak az 54 éves gyanúsított ingatlanjában, és hatósági engedélyek nélkül, illegálisan tartott 12 tengelicet, 15 csízt, három-három csicsörkét, kenderikét, zöldikét, valamint egy karvalyt halva találtak, illetve foglaltak le. A nyomozók lefoglaltak továbbá három, a madarak befogásához használt, fa- és fémkeretes, élve befogó kalitkát, valamint hat lépvesszőt a hozzá tartozó léptáskával.
Előállították az orvvadászt a rendőrkapitányságra, majd kétrendbeli természetkárosítás bűntett és orvvadászat bűntett gyanúja miatt hallgatták ki.
Átadták a közel 1 millió forint eszmei értékű védett egyedeket a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak, akik gondoskodtak a természetes közegükbe történő visszahelyezésről.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
A magyar solymászok hozták el a kupát Toszkánában
Az idei évben immár 5. alkalommal rendezték meg az Ivan Busso emlékére szervezett Raduno Internazionale di Falconeria-t, és ezzel együtt a 3. International Falconry Cup-ot – számunkra pedig ez lett az eddigi legemlékezetesebb esemény, hiszen a magyar csapat nyerte a kupát.
Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!
Az idei évben immár 5. alkalommal rendezték meg az Ivan Busso emlékére szervezett Raduno Internazionale di Falconeria-t, és ezzel együtt a 3. International Falconry Cup-ot – számunkra pedig ez lett az eddigi legemlékezetesebb esemény, hiszen a magyar csapat nyerte a kupát. A szoros mezőnyben minden pontért meg kellett küzdeni, de madaraink megbízható repülése, a fegyelmezett munka, illetve csapatunk összhangja végül meghozta a gyümölcsét – tájékoztatott a Magyar Solymász Egyesület.
A magyar csapat Olaszországban. Forrás: Magyar Solymász Egyesület
A rendezvénynek ezúttal is Toszkána adott otthont: Castellina in Chianti vadászterületei és San Gimignano középkori utcái szolgáltak díszletül a solymászok találkozójához. A szervezők – akikre ma már őszintén úgy tekintünk, mint legjobb olasz barátainkra – idén is professzionális munkát végeztek: minden percén érződött a gondos előkészítés, a hagyományok tisztelete és a solymászat iránti szenvedély.
A részt vevő nemzetek ismét erős és színes mezőnyt alkottak. Az esemény ünnepélyes megnyitóját ezúttal is San Gimignano történelmi belvárosában tartották: a solymászok felvonulása a Porta San Giovannitól a Piazza del Duomóig nemcsak látványos, hanem mélyen megható pillanat volt. A Sala di Dante-ban tartott látogatás során ismét hangsúlyozták a solymászat kulturális örökségét, és azt, milyen fontos a hagyományok átadása a következő generációknak.
Magyarország legnagyobb vadászati portálja
A vadászatok Castellina környékének gyönyörű vadászterületein zajlottak. A szervezők idén is gondoskodtak arról, hogy magasan, tisztán repülő, erős fácánok tegyék próbára a madarakat és a solymászokat, a reptetések változatos terepen, igazi, életszerű vadászhelyzetekben történjenek, és minden résztvevő megmutathassa saját hagyományainak és stílusának legjavát.
Az Ivan Busso emlékversenyt követő fogadáson a magyar csapat. Forrás: Magyar Solymász Egyesület
A vendéglátás most is felülmúlhatatlan volt: igazi toszkán fogások, helyi borok, hosszú, baráti beszélgetések az esti vacsorák mellett olyan légkört teremtettek, amelyben a nemzetközi mezőny már inkább egy nagy solymászcsaládnak tűnt, mint versenytársaknak.
Vadásszon Biharnagybajomban, a Nagy-Sárrét szívében! A társaságról szóló cikkeket a képre kattintva érheti el!
Számunkra ez az év nemcsak egy újabb gyönyörű emlék az Ivan Busso emlékverseny történetében, hanem egyben biztatás és felelősség is: ugyanilyen alázattal, kitartással és barátsággal szeretnénk jövőre is visszatérni, és méltón képviselni a magyar solymászatot Toszkánában.
Csatlakozz te is a Wild Hungary csoporthoz! Kattints a képre!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Védegylet szalonkás konferenciájáról
POLICE: Orvvadász rendőrkézen
A magyar solymászok hozták el a kupát Toszkánában
POLICE: Véletlenül lőtte meg ozmándbüki társát a vadász – vádat emeltek
A szegedi adventi vásárban lépett fel a Kiss Ferenc Vadászkürtegyüttes
Látványos vadlúdvonulás a Kis-Sárréten
Élőhely-teremtés Sződligetnél
POLICE: A szlovákokkal közösen – helikopterrel az illegális fakitermelés ellen – VIDEÓVAL
Mentés a ködben
AM: A gazdálkodók számíthatnak a kormányra szárazsággal szembeni küzdelemben
Rapsic testvérpár bilincsben
Zergéket fotóztak Győr-Moson-Sopron vármegyében
Drog helyett tigriskölyköt találtak
Myxomatózissal kapcsolatos tájékoztatás
Túrázóra lőtt a gondatlan vendégvadász
Zergék Vas vármegyében
Afrikai sertéspestist azonosítottak elhullott vaddisznóban a Szentendrei-szigeten
Vadászati lehetőség: Nyúlvadászatot hirdet Biharnagybajom – MEGNÉZTÜK
Ludaskása, ahogy Sántáné Kormos Éva készíti
You must be logged in to post a comment Login