Keressen minket

Vadászat

Karácsony az erdőn

Közzétéve:

Feltöltő:

Volt idő, mikor az erdő és a vadászat iránt érzett lobogásom oly mértékben elhatalmasodott rajtam, hogy már a karácsonyi ünnepeket is alig bírtam ki otthon. Kiokoskodtam hát, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal: menjen a család is a megszállott apukával együtt a Bakonyba.

Így esett, hogy 1981 karácsony reggelén útra keltünk, megannyi élelem, ruha, szánkó stb. társaságában. Feketevíz-pusztáig valahogy elvergődtünk. Ott azonban a nagy hó miatt tovább menni nem tudtunk.

Csordás Laci vadászkollégám a tsz terepjárójával megpróbálta a lehetetlent, hogy a Bélaházi vadászházba felvigyen bennünket. A meredek lejtő és a nagy hó azonban megadásra késztette a terepjárót is. Így gyalog cuccoltunk fel a házba, ami nem volt elhanyagolható sportteljesítmény.

A ház egyébként Feketevíz-puszta felett egy őstölgyesekkel körülvett magaslaton helyezkedett el, a festői környezetbe harmonikusan illeszkedő, sőt szinte odakívánkozó, klasszikus értelemben vett vadásztanya volt.

Azt mondanom sem kell, hogy ez esetben minden szempontból megfelelt az otthon hagyott „karácsonyi hangulatnak”. Hideg volt és rideg. Igyekeztem minél előbb meleget csinálni, mielőtt a család a fejemet veszi. Ahogy a celsiusok emelkedtek, a lincshangulat is alábbhagyott. Nem volt ám ez részemről sétagalopp, hiszen egy fázós feleséggel, egy még fázósabb tizenegy éves lánnyal és egy hároméves „utánpótlással” kellett elhitetnem, hogy az összkomfortos, négyszobás családi otthon helyett mennyivel jobb itt, az Isten háta mögött, a térdig érő hóban vánszorogni, fagyoskodni, lavórból mosakodni, meg petróleumlámpa fényénél vakoskodni.

Az esztelen és felelőtlen ötletem mégis jól sült el. Felejthetetlen hetet töltöttünk a Bélaházi vadásztanyán. A szoba sarkába fenyőfát állítottunk, hogy a karácsonyi hangulat se hiányozzon. Napközben szánkózással, hóemberépítéssel, erdőjárással telt az idő. A nappali szánkózástól, hótaposástól, jó levegőtől a kiadós vacsoráktól és a cserépkályha barátságos melegétől a gyerekek nagyokat aludtak. Este a családdal voltam, mert a sötétben féltek egyedül maradni ezen az elhagyatott helyen, de reggelente kijártam vadászgatni.

Egyik nap még vendéget is kaptunk. Csatkai vadásztársam, Tűz Feri bácsi – aki tsz-elnök és országgyűlési képviselő volt –látogatott meg bennünket. Irigykedve csóválta a fejét, elismerve, hogy ő sosem tudná rávenni az övéit ilyen áldozatra.
–– Büszke lehetsz a családodra. Kívánom, hogy mindig ilyen egyetértésben éljetek –– mondta búcsúzóul.

Egyik reggel Nagy Endre, akkori hivatásos vadászunk, a pusztából üzenetet hozott. Az elnökünk kérte, hogy aki tud még ebben a néhány napban szépíteni az őzkilövési tervünkön, az tegye meg. Magam részéről az őzsutát csak amolyan erdei karácsonyfadísznek tartottam. Rá csupán a tervek kényszerítő szorításában emeltem a fegyverem.

Reggeli után – szép napos idő lévén – a család leszánkózott a pusztába Endre édesanyjához, Mariska nénihez egy kis tereferére, sütizésre. Mi Endrével eleget téve a kérésnek őzvadászatra indultunk a közeli Maracskóba.

Ez a területrész abban az időben igazi őzparadicsom volt. Nem okozott különösebb gondot„ „őzet fogni”. Így aztán kis idő múltával sikerült kéttőt terítékre hozni. Kötélre fogva, szánkó módjára behúztuk őket Feketevízre. Endre félig viccesen, félig komolyan figyelmeztette a szüleit, hogy csukják be jól éjjelre a tyúkokat, mert a vérnyomot követve éjszaka a környék összes rókája a pusztába fog jönni.

Az utolsó nap, 31-én reggel, szokásomhoz híven vadászni indultam. A Tavi dagonya lejtőjén leérve felkapaszkodtam a szemben lévő dombra. Egy kidőlt fáról letakarítottam a havat, és ráültem egy kicsit szuszogni. Ahogy az alattam lévő részt végigtapogattam a távcsővel, észrevettem egy teknőszerű csapást, mely a tófarokból jött felfele a szarvasdombokhoz.
–– Biztos, hogy disznócsapa. Lógó hasuk hóekeként árkot húzott a hóban –– morfondíroztam magamban.
–– Lemegyek az alattam lévő nyiladékra, és ráállok a csapára –– határoztam el.

Úgy száz métert haladhattam, amikor megpillantottam a velem szemben mozdonyként fújtató kant. Hóeke módjára tolta, szórta a havat, ahogy nagy igyekezettel közelített. Abban a pillanatban amint megálltam, ő is észrevett. Mindketten megmerevedtünk. Ha megmozdulok, elugrik, akkor meg hogy vegyem le a puskát a hátamról? –– aggodalmaskodtam.

–– Ebben a hóban nem tud olyan gyorsan megfordulni, hogy ne tudnám elkapni –– biztattam magam.
–– Hát akkor gyerünk –– határoztam el.

Egy gyors mozdulattal lekanyarítottam a puskát a hátamról, és ugyanazzal a lendülettel a vállamhoz kaptam. Ha létezik kapáslövés, ez biztosan az volt. A kan tűzbe rogyott, meg sem mozdult többé.

Hozzá érve nem akartam hinni a szememnek. A lövés mértani pontossággal a homloka közepén volt. Ezt a bravúrt, hogy kapásból homlokon lőjek egy disznót, később megismételni, soha nem tudtam.

Széles vigyorral érkeztem haza. Büszkén újságoltam, mi történt.
–– Mi lesz a vaddisznóval Apa? –– kérdezte izgatottan a fiam.
–– Most az lesz, hogy reggelizünk, utána elmegyünk szánkóval a disznóért. Ha még mindig ott van, és nem szaladt el, akkor lehúzzuk a pusztába, Endre bácsihoz. Neked majd a lábát kell segíteni emelni, ha a szánkóra tesszük –– készítettem fel a feladatra.

Na, ez már vadászpalántának való kihívás. Alig várta meg, hogy felöltöztessük. Érthető volt az erős menési vágy és izgalmi állapot, hiszen sokat késlekedni nem lehet, mert a disznó még a végén „elszalad”.

Azt nem részletezem, mi módon került fel a szánkóra a kancsi, de családi összefogással csak sikerült. Fényképezkedtünk, majd elindult a menet a puszta felé… A vadászalbumomban ez a képsor talán nem meglepő módon a „szánkós disznó” elnevezést kapta. Délre összepakoltunk, majd – azzal a fogadalommal, hogy jövő év végét is itt töltjük – búcsút intettünk Bélaházának. A vadásztanya maradt, de az itt töltött szép napok emlékét vittük magunkkal.

A szánkós disznó

A Kristályszálló nagytermében –a szilveszteri bálon senki nem sejthette, hogy az az elegáns hölgy, akivel a táncparkett közepén keringőzöm, nem sokkal előtte a Bakony eldugott zugában még gumicsizmában taposta a havat, egy véres vaddisznót húzkodva.

A szemében volt valami sejtelmes csillogás… – amit csak én láthattam.
Valami rejtelmes titok… – amit csak én érthettem.

Hogy ilyen sejtelmesen csillogó a holdas éj?
Hogy ilyen rejtelmes és titokzatos a Bakony erdeje?
Rajtunk kívül ki tudhatta?


Családi hódagonya Bélaházán

Vadászat

Négy nap, négy helyszín

Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított.

Published

on

Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.

Fotó: Rendőrség

Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.

A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.

A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.

Forrás: Rendőrség

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Rabsicokat fogtak

Orvvadászok buktak le a Beleznai erdőben

Published

on

Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.

Fotó: Rendőrség

A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.

Forrás: Rendőrség

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult

Published

on

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.

Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov

Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.

Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.

Agro Jager News

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!

A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.

Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.

Rendelj otthonról, kényelmesen és mi elpostázzuk neked! Kattints a képre!

Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.

Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.

Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov

És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.

 

Stefan Sotirov, Bulgária

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom