Keressen minket

Vadászat

Első eredményes disznóhajtásom

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

A vadászok bölcsessége,
a hegyi patak tisztasága,
a vadkan ereje és a magyar erdők királyának
méltósága boldogítson az új esztendőben!”

…– kaptam az újévi jókívánságot sms-ben egyik vadászbarátomtól. Újévkor a himnusz hangjai után mindig kíván az ember valamit magának, amit szeretne, ha teljesülne. Abban a pillanatban, az üzenet hatása alatt nem tudtam másra gondolni, mint a vadkanra… Miért nem tudtam én még hajtásban egyszer se disznót lőni, mikor annyi hajtáson voltam? A többiek, némelyikük akár hat disznót is elengedett, egyetlen rálövés vagy sebzés nélkül, pedig én a jagd terrieremmel a sűrűk sűrűjében sokszor kúszva mentem a hajtásban, s disznót se láttam. Elhatároztam, hogy 2005-ben az összes lehetőségemet ki fogom használni, és lőni fogok hajtásban disznót.

Horváth Gábor vadászcimborám invitált meg a Zemplénbe, a Széchenyi Zsigmond Vt. területén rendezett hajtásra, amit az Encsencsi Vadásztársulat vett meg néhány nyíregyházi vadásszal. Mi még pont belefértünk a keretbe.

Január 9-én kora hajnalban indulás, 7.30-kor gyülekező Novalyidrányban. Itt több ismerős arcot pillantottam meg, köztük Poór Imiét, akivel együtt jártunk vadásztanfolyamra. Sorszámhúzás következett, mind a három hajtásra kihúztuk a stand számát, majd hosszú sorban kígyózva indultunk terepjáróinkkal a területre. Ott átszálltunk egy traktor pótkocsijára, és elindultunk a nehéz terepen át, a hegy túloldalára, az első hajtás helyszínére.

Az út melletti csipkebokrok alja tele volt friss túrásokkal, sokat sejtető disznónyomokkal. Ez mindannyiunkat felvillanyozott. Miután elfoglaltam a helyem, átmentem a két szomszédomhoz, hogy megbeszéljem velük, merre álljunk, merre, meddig lőhetünk a zárt terepen egymás veszélyeztetése nélkül, majd sok disznót kívánva egymásnak csendben felálltunk helyünkre.

Tíz perc múlva már hallottuk a hajtókat, és a kutyák is üldözőbe vették az első disznókat. Igen sűrű fás, bokros rész volt előttem, azt mérlegeltem, vajon ha itt vagy ott kitörne a disznó, hogy lenne a legjobb, hogy legalább egyszer rá tudjak lőni. A hajtók egyre közeledtek, az első lövések is elhangoztak.

Pattanásig feszült idegekkel várakoztam. 30-06-os Mauser puskámban hat RWS TUG lőszerrel vártam a hőn áhított disznókat. A hajtók már majdnem kiértek, amikor a kutyák szinte előttem keltettek fel egy disznót, de az a sűrű túloldalán maradt, nem tört át rajta. Hallottam, hogy pár lépést odébb megy, szaglál, fújtat. Ekkor egy kutya egész közelről elkezdte csaholni és a disznó a szomszédom irányába menekült, hatalmas csörtetéssel. Rá is lőtt, majd a mellette lévő lőállásból is szólt a puska. Szinte mindenki kint volt, mikor az egyik hajtó szólt, menjek gyorsan, mert itt egy sebzett disznó.

Több vadászaton is mondták, hogy az ötvenkilós süldő is milyen agresszívan támad a hajtásban gyalogoló vadászokra. Lekaptam gyorsan a távcsövet, és lélekszakadva mentem a hajtó után a sűrűbe. A sebzett disznó egy bokor alatt volt, kutyákkal körülvéve, feltartott fejjel acsarkodott. Lőttem, mire azonnal kimúlt. Több lövés volt látható rajta, a legcsúnyább, a gyomrán keresztül a jobb hátsó csánkját vitte szét. A vadászatvezető nekem adta a véres töretet.

A lövésre néhány vadász is odajött, köztük olyanok is, akik rálőttek a disznóra. Látva nálam a töretet, heves vita alakult ki köztünk, ki lőhette a vadat, ki hova lőtt stb. Mivel láttam, hogy úgyse „győzhet” senki, mindenki magának követeli az amúgy kocasüldő lövésének dicsőségét, hagytam az egészet, mégpedig abban a tudatban, hogy úgyis én adtam le rá a halálos lövést. Mindkét vadásztársam gratuláltatott magának, de nekem is ugyanúgy gratuláltak, látva a kalapom mellé tűzött töretet. Vegyes érzelmekkel fogadtam a gratulációkat.

Sietnünk kellett. A következő, háromórás hajtás nemsokára kezdődött, egy völgyet álltunk le mindkét hosszanti oldalán. A hajtás hosszú volt, és nem igazán eseménydús. Talán négy lövést sikerült az egész csapatnak leadni, és a hajtókutyák zsákmányoltak egy lebetegedett őzet. Elém egy jókora tapsifüles cikázott ki, azon kívül semmi. Ezután ebédeltünk, majd mentünk az utolsó, időben legrövidebb hajtás lőállásaihoz.

Sorra maradoztak le a vadásztársak, a hegyet kezdtük lassan félkörben bekeríteni. Én az elnök, Holló úr által vezetett csoportban voltam. Elfogytak idővel a számozott lőállások, de mi, az utolsó három, még mindig mentünk az elnökkel. Már a hegy túlsó felén jártunk, mikor egy kökénybokornál megálltunk. „Ez itt a kedvenc, elnöki helyem. Amit a többiek a hegy túloldalán elengednek, mind itt fog elrohanni, ügyesnek kell majd lenned” – mondta, majd a két másik vadásszal még tovább mentek.

Egy völgyben voltam, előttem a kisebb heggyel, gyönyörű, kökényes, csipkebokros tájjal. Aznap januárhoz képest igen meleg volt, talán még plusz 10 fok is lehetett. Lefeküdtem egy kicsit a domboldalra, becsuktam a szemem, élveztem a nap árasztotta meleget. Utólag, mint kiderült, a többiek is ezt tették. Mindannyian korán keltünk, 180 km-et vezettünk, jól esett kicsit szenderegnünk.

Ám ez az állapot nem tartott sokáig. A hajtók hatalmas kiabálással kezdtek közeledni a távolból, innen is, onnan is csaholták a disznókat a kutyák, és az első lövések is elhangzottak ebben a hajtásban. Balra mögöttem egy kutya elkezdett egy vadat egy alsókulcsos western-karabéllyal vadászó társunk felé hajtani. A vadász több lövést adott le egymás után, de a kutya még mindig csaholt. Vagy 10–15 métert a mögöttem lévő, hosszan elnyúló bokor túloldalára mentem, mert úgy hallottam, mintha felém közeledtek volna. „Senkit nem zavarok” – morfondíroztam magamban – „a többiek úgyis a hegy túloldalán vannak, én meg nyakon csípem a malackát…” s figyeltem bokor túloldalára várt disznót.

Bár ne tettem volna! A hegytetőn, a bokrok közt valami iszonyatos csörtetéssel jött ki, s kisvártatva, nem túlzok, egy medve méretű kan rohant lefelé, tőlem úgy kétszáz méterre. Földbe gyökerezett lábbal néztem a hatalmas méretű ezüstszürke jószágot. Mire felocsúdtam és lövésre emeltem a puskámat, beugrott a hegyen lévő fiatalosba. Nem akarom leírni, mi játszódott bennem le ott és akkor. „Ha a helyeden maradsz, nem takar a kökénybokor, ha disznót akarsz lőni, ne csak bámulj, lőj is! Életed kanja volt…”

Visszaálltam az eredeti helyemre. Jó két perc múlva csörtetés, most az előttem lévő hegy bal oldalán jelent meg egy termetes, rohanó disznó. Gyorsan felkaptam a fegyvert, rögtön rajta voltam. Követtem egy picit, majd amikor a tövisbokrok közt egy négyméteres sima placcra ért, lőttem. A fejét céloztam, úgy 160 méterre lehetett. Az RWS lőszer nem rúgott nagyot, de az átlagosnál nagyobb zajjal indult, el is kezdett sípolni a fülem, becsapódást nem hallottam, a disznó rohant tovább. Tudtam, hogy lesz még egy lehetőségem, újrakulcsoltam, de amint fel akartam kapni a Mausert, a disznó oldalra bukott, rúgott egyet a hátsó lábával a levegőbe, és azon lendülettel becsúszott, két tövisbokor közé.

Nagyon megörültem! Végre lőttem, tisztán, magamban egy disznót, ráadásul öregapja lehetne az első hajtásban lőtt „közösnek”.

A hegy túloldaláról ismét több lövés hangzott, majd harsogva tört a cserje, amint egy termetes kan disznó most az előttem lévő hegy jobb oldalán vágtázott lefelé. Azonnal lőttem, becsapódást itt se hallottam, gyorsan újratöltöttem, de mire célba vettem a disznót, az felbukott, s hátsó lábával focilabdányi földdarabot felszakítva rúgott egy hatalmasat, majd elfeküdt.

Örömöm határtalan volt. Már eddig is szép volt ez a nap, de így!

Ismét nem sokáig örülhettem, egy kutya csaholva közeledve jött egy csapat süldőt hajtva a hegytető felől. A kilenc disznó libasorban vágtatott a hegyről lefelé. Azt se tudtam hirtelen, melyiket célozzam. Felkaptam a fegyvert, és a harmadikra lőttem. A fegyver dörrenését a hegyek csak még jobban felerősítették, most se hallottam semmit, a vad nem jelzett. Újratöltöttem, lőttem, de ezt a lövésem, talán kicsit elkapkodtam, a földet szaggatta fel az egyik disznó előtt. Ekkorra az először meglőtt disznóm oldalra bukott.

Még egyet ismételhettem, az utolsó előttit megcéloztam, és lőttem. A disznó, mintha halkan visított volna egyet. A kis jagd terrier, amely oly bőszen hajtotta a süldőkondát, nekiesett a meglőtt, fekvő süldőnek, és elemi erővel tépte, marcangolta azt.

Nevetve néztem, füttyentésemre odajött. Pont olyan volt, mint az enyém otthon, a Pocok. Megsimogattam, és mutattam neki a hegy túloldala felé: „Szaladj, küldj még erre egy párat!” A kutyus elszaladt a „megbeszélt” irányba.

Kisvártatva a hegytetőn úgy kétszáz méterre megjelent egy szőrös, csúnyácska kis süldő. Egyet rálőttem, mire az feljebb ment és a gerincen szaladt végig. Mivel nem volt mögötte golyófogó háttér, nem mertem több lövést leadni rá, de mintha lassult volna a rohanása, mielőtt a bokrokhoz ért volna.

Közben kezdett lassan esteledni, és a januári nap egyre gyorsabban kúszott le a hegyek mögé.

Megjelent az elnök is, az embereivel. Mikor mutattam, hol, mi fekszik, s milyen távolságokban, gratuláltak nekem. Először a kis süldőt néztük meg, tüdőlövése volt, kicsi be- és kimeneti nyílásokkal. Következett az ebben a hajtásban elsőként lőtt nagytestű disznó, amely egy termetes, élősúlyban 160 kiló körüli meddő koca volt, jókora kampókkal.

Ezután a másodikként meglőtt, kannak vélt disznóhoz mentünk, melynek kb. 12 centis agyar kandikált ki a szájából. Az elnök úr felismerni vélt benne egy disznót, amire korábban már kétszer rálőtt. Rögtön elkezdtünk számolni, szorozni… mekkora lehet ez az agyar egészben! A süldőcsapatból még egyet eltalálhattam, mert a rálövés helyén erős vérzést láttunk, ami a tövisbokrok közé vezetett, de a ránk szakadó este miatt inkább elkezdtük a disznókat összegyűjteni, pótkocsira rakni, utánkeresni pedig kijönnek a fiúk majd világosban másnap.

Nem kis munka volt a nagyobb testű jószágokat levonszolni a hegyről a tövises bokrok között. Erre a munkára a jól megtermett, alsókulcsos Western-puskával vadászó vadásztárs ajánlkozott. Kis tanakodás után fegyverének középagyára kötöttük a kötelet, úgy húztuk ketten a zsákmányt le a pótkocsihoz.

Örömöm határtalan volt! Ilyen szép eredményre legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Telefonomon nem volt magyar térerő, így szlovák hálózatból értesítettem vadászbarátaimat a nap eseményeiről sms-ben.

A teríték a vadászháznál gyönyörű volt. Tíz disznó, elöl középen az én nagy kanom, a „főnök”, amelynek agyara 19 centiméteres volt, mellette balján Poór Imi 12 centis kanja, jobbján az én nagy kocám, mögötte a kisebb disznók. Egyértelműen az utolsó, időben legrövidebb hajtás volt mindenki számára a favorit, itt lőtt rá mindenki a legtöbb disznóra.

Az okokat a finom vacsoránál hosszasan elemezgettük: az egyik, a hely fekvése, amíg csak világos volt, szinte végig ide sütött a nap, körbejárva a völgyet, a disznókat jól beetették, és már két éve, még egyéni vadászatok alkalmával sem háborgatták őket. Elismerés a szervezőknek, és a jól, hangosan hajtó kutyás hajtóbrigádnak.

Egy biztos, októbertől, ha megint indul a szezon, ide biztosan visszajövök!

Vadászat

Visszanéző (2022): Beszélnünk kell róla…

Print Friendly, PDF & Email

A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mónos Zoltán, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetéhez tartozó Karádi vadászkerületének kerületvezető vadásza számolt be az alábbi sajnálatos esetről:

Fotó: SEFAG Zrt.

Ábra: Facebook

„A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát, mikor – feltételezhetően az agancsozók mozgatásának hatására – olyan helyen akart átkelni a kerítésen, ahol nem jellemző, hogy átváltson. Az 5 év körüli bika frissen kifőzött 24 órás agancsának tömege 5,2 kilogramm. Ha megöregszik, becslésem szerint 9-10 kilogramm körüli agancsos lehetett volna belőle…

A 18 000 hektáros Szántódi Erdészetből 4 000 hektár tartozik Karádhoz, a mezőgazdasági területek és az erdők aránya 50-50 százalék. Éves szinten Karádon 5-8 db bika esik áldozatul az elektromos kerítéseknek. Míg 6-7 évvel ezelőtt, inkább a vegetációs időre korlátozódott ez a probléma, tekintve, hogy a növénykultúrán akkor volt fönt a kerítés, sajnos ma már egész évben számolhatunk vele, mert a telepítésnek komoly költsége van, és emellett – a mai magas terményáraknak köszönhetően – az őszi kultúrákat is (repce, búza) óvják vele. Mindez a vadászterületeken egy megnövekedett civilizációs nyomással (mely az elmúlt időszakban a pandémia idején egyértelműen erősödött) párosul, ahol a vadnak nincs nyugalma. Mit eredményez ez a gyakorlatban?

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A témakörnek nagy a holdudvara és meglehetősen komplex, hiszen a benne szereplők, – legyen az mezőgazdász, vadász, agancsozó, természetjáró vagy motoros/quados – mind sértve érzik az érdekeiket.

Fotó: SEFAG Zrt.

Sajnos a természettől elszakadt ember gyakran „nem érti és nem érzi” a Natúrát és itt nem a kijelölt turistaútvonalakon közlekedő, természetszerető kirándulókra gondolok, de be kell látni, az erdőt nem pusztán jó szándékú turisták látogatják. Itt jegyzem meg, a kulturált természetjárásnak is meg vannak a maga szabályai! Ahogy egy múzeumban sem lehet összefogdosni a műtárgyakat, a természetben nem szemetelünk, nem hangoskodunk, stb.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az erdőt járóknak tekintettel kell lenniük az ott élő növény- és állatvilágra és bizony, azt is el kell fogadni, hogy nem minden szabadidős tevékenység való az erdőbe! A motorosoktól, quadosoktól, – de említhetem az illegális agancsozókat is -, megriadt vad a bolygatott erdőterületekről kiszorul a mezőgazdasági kultúrákba, ahol meg a kerítés várja. Ez a probléma leginkább a trófeás vadat érinti, hiszen a tarvad, tapasztalataim szerint ügyesen megtanulja, hogyan kell átkelni a villanypásztoron.

Fotó: SEFAG Zrt.

Az eddigi legnagyobb, villanypásztorba gabalyodva elhullott agancsost tavaly november végén találtuk Karádon. Egy jó képességű, páratlan 22-es ágszámú, közel 8 kg-os, 6-7 éves példány volt és nagyon komoly, Somogyhoz méltó bika lehetett volna belőle, ha meg tud öregedni…”

Forrás: SEFAG Zrt. Facebook oldala – 2022. feburár 18.

Tovább olvasom

Vadászat

Március 1-jétől változnak az afrikai sertéspestis kártalanítási tételei

Print Friendly, PDF & Email

Március elsejétől új díjtételek lesznek érvényesek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 1-jétől módosulnak az afrikai sertéspestis (ASP) mentesítési tervhez kapcsolódó, állami kártalanítási tételek. A kártalanítási eljárás új díjtételei az érintett résztvevőkkel történt egyeztetés alapján születtek meg. Az új díjtételek kidolgozása során kiemelt szempont volt, hogy azok az egész ország területén segítsék elő az állománysűrűség további csökkentését, és ösztönözzék a vaddisznóhús felhasználását az ASP-től mentes területeken.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az ASP elleni védekezés egyik hatékony eszköze az állami kártalanítás rendszere. Éppen ezért fontos elvárás, hogy a kártalanítás mindig reális, arányos és az aktuális helyzethez alkalmazkodó legyen.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A kártalanítási eljárás, valamint az abban meghatározott díjtételek módosítása és aktualizálása az afrikai sertéspestis mentesítésben résztvevők közös érdeke. Ezenfelül a gazdasági környezetben bekövetkezett változások és a növekvő infláció miatt is szükségessé vált az ASP mentesítési tervhez kapcsolódó, kártalanítási eljárásrendben szereplő tételek felülvizsgálata.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Valamennyi szereplő véleményének figyelembevételével kerültek kialakításra az új, 2024. március 1-jétől alkalmazandó kártalanítási tételek. A díjtételek módosítása során kiemelt szempont volt a vaddisznóhús felhasználásának ösztönzése az ASP-től mentes területeken.

Az alábbi táblázat tartalmazza a jelenlegi és a 2024. március 1-jétől hatályos tételeket:

Feladat Jelenlegi összeg 2024. március 1-től
Elhullott vaddisznók helyszíni ártalmatlanítása egyedenként 5.000 Ft 10.000 Ft
Elhullott vaddisznók gyűjtőhelyre szállítása egyedenként 3.000 Ft 10.000 Ft
Diagnosztikai kilövés során kilőtt vaddisznó testek gyűjtőhelyre történő beszállítása egyedenként 3.000 Ft 6.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás egyedenként (fertőzött terület) malac, süldő: 15.000 Ft;                        kan, koca: 40.000 Ft 20.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás a magas és közepes kockázatú területen Az előző sor második oszlopában leírt kártalanítási érték és az átvételi ár különbözete és + a kártalanítási érték 20 %-a 20.000 Ft
Lődíj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Mintavételi díj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Cenzus díjazása 3.000 Ft + gépjárműfutás költsége  – állatorvos telepellenőrzéssel 10.000 Ft,             – természetes személy, állatorvos (telepellenőrzés nélkül) 4.000 Ft

Amennyiben a magas és közepes kockázatú területen diagnosztikai kilövéssel kilőtt vaddisznó teste egyéb jogszabályban szabályozott módon értékesítésre kerül, akkor az ezért kapott bevétel az adott egyed után kapott állami kártalanítástól függetlenül megilleti a vadászatra jogosultat.

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom

Vadászat

Vaddisznó GYIK

Print Friendly, PDF & Email

A Pilisi Parkerdő cikket jelentetett meg a vaddisznóról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pilisi Parkerdő: Az erdők természetes alkotóelemei a vadon élő állatok. Közöttük vadászható és védett fajok, valamint kártevők is előfordulnak. A történelem során az infrastruktúra, a beépítettség és a lakott területek terjeszkedése következtében a vadon élő állatok élettere erősen lecsökkent. A vadon élő állatok közül az ökológiai szempontból generalistának (széles élőhelyhasználati és táplálkozási spektrummal rendelkezőnek) tekinthető fajok, mint a vaddisznó, az őz, a róka, a nyest és a borz már hozzászoktak az ember közelségéhez.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A társaságot 1969-ben alapították Pilisi Állami Parkerdőgazdaság néven azzal a céllal, hogy a főváros környékének erdeiben az erdőgazdálkodás és a természetjárás szempontjait egyensúlyban tartó gazdálkodást valósítson meg. (Ábra: Pilisi Parkerdő)

Ezért az erdőterülettel határos lakott területeken, illetve a városba mélyen behúzódó zöld területen, elhanyagolt telkeken is előfordulnak. A fent említett vadászható fajok őshonosak, jelenlétük nem a vadászatnak köszönhető. Ugyanolyan természetes alkotóelemként kell azokra tekinteni, mint a fekete rigóra, a szúnyogra, vagy a harkályra.

Vaddisznót láttam az erdőben, természetes ez?

Igen. A vaddisznó az erdei életközösség természetes része, a legelterjedtebb nagyvadfajunk.

Vaddisznót láttam az utcán, természetes ez?

Igen. A vaddisznó minden olyan élőhelyen megjelenik, ahol megtalálja a számára kedvező létfeltételeket. Az elhanyagolt és háborítatlan gazos, bozótos ingatlanokon nem zaklatják és itt rendszerint táplálékhoz is könnyen jut (pl. hullott gyümölcs, kerti hulladékok, zöldhulladék). A vaddisznó őshonos vadfajunk, amely alkalmazkodó képessége kimagasló.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Miért jön lakott területre a vaddisznó?

A vaddisznó elsősorban a egfelelő búvóhely és a vonzó víz- és táplálékforrások miatt jelenik meg a lakott területeken. Búvóhelynek számít minden gazos, szemetes, elhanyagolt terület. A vaddisznó számára vonzó a hullott gyümölcs, a kerti zöldhulladék, a háztartási szemét, a vastag humuszos kerti talaj (sok csiga, giliszta stb. él benne), kerti vetemények, zöldségek, mezőgazdasági termények, a víz, a dagonyázási lehetőség. A vaddisznó mindenevő, különösen kedveli a lédús zöldségeket és gyümölcsöket. Minden tevékenység, amely ezeket a vonzó tényezőket csökkenti, hozzájárul a vaddisznó jelenlétének csökkentéséhez.

Az állat éhes és szomjas, miért nem etetik, illetve itatják a vaddisznót?

A vaddisznó nem azért jelenik meg a településeken, mert az erdőben nem talál magának elég táplálékot, hanem azért, mert a település összességében vonzó élethely a számára. Így az erdőben történő etetés nem oldja meg a belterületen megjelenő állatok problémáját, sőt egy bizonyos mérték fölött alkalmazva természetellenesen magas vadlétszám fenntartásához járul hozzá. Ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. csak igen indokolt esetben alkalmaz ún. elterelő etetést, amivel a különösen érzékeny területekről csalogatja el az állatokat. A nyári időszakban továbbá itatást is végzünk, továbbá dagonyázó helyeket üzemeltetünk.

A locsoló berendezések környékét a vaddisznó nem azért keresi fel, mert szomjas, hanem mert az öntözött gyepet igen gazdagon lakják az alsóbb rendű, gerinctelen élőlények, amelyek fontos táplálékát jelentik a mindenevő vaddisznónak

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Harminc disznót láttam egyszerre, miért hagyták így túlszaporodni a vaddisznókat?

Ha harminc vaddisznót látunk egyszerre, az nem jelenti azt, hogy túlszaporodott az állomány. A vaddisznók nem magányosan, hanem csoportokba verődve, ún. kondában élnek. Egy ivarérett koca nem ritkán 8-10 malacot is vezet, ezért harminc disznó egy kondában csupán három-öt anyaállat és azoknak az utódai. Általános szabály, hogy a csapatban élő állatok egyedeiknek jobb esélyei vannak a túlélésre. Ez az oka annak, hogy a vaddisznók kondába szerveződve élnek.

Vaddisznót láttam a kertemben, miért nem fogja be valaki? 

A vaddisznó élve történő befogása bonyolult szakmai feladat, amely előkészítést igényel. A vaddisznó élvefogó berendezés egy nagyméretű, többmázsás szerkezet. A befogó telepítése és a befogás között akár több hónap is eltelhet. A befogókat csak ritkán telepítik lakott ház kertjébe vagy udvarába. A befogást megelőzően etetéssel csalogatják az állatokat a befogóhoz, amely állat további kárt tehet az udvarban, továbbá a befogásból kimaradó vaddisznók az etetés miatt a későbbiekben rendszeresen felkereshetik azt ingatlant.
A Pilisi Parkerdő Zrt. egész évben folyamatosan végez vaddisznó befogást az arra alkalmas erdőterületeken.

Mit tesz a Pilisi Parkerdő Zrt. a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorításáért a külterületen?

  • a vaddisznók létszámának apasztását végzi a befogók folyamatos üzemeltetésével a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • vaddisznók létszámának apasztását végzi fegyveres vadászattal a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • egész éven át tartó etetést és itatást végez az erdő belsőbb részein;
  • dagonyák üzemeltetését végzi az erdő belsőbb részein;
  • aktívan kommunikál a lakossággal és az önkormányzatokkal, ismeretterjesztő tevékenységet végez.

Bejött a vaddisznó a kertembe, mit tehetek, hogy ez ne forduljon elő többször? 

A vadkárosítás megelőzésének egyedüli hatékony módszere a megfelelő kerítés megléte. A telkek kerítéseinek megerősítését, illetve kijavítását oly módon kell elvégezni, hogy azon a vaddisznó ne tudjon átmenni. Vaddisznó távoltartása céljából elég a kerítés alsó, kb. 1-1,5 méteres részének megerősítése például a kereskedelmi forgalomban is kapható, kifejezetten a vaddisznó távoltartására gyártott erős, csúszásmentes csomózású dróthálóval, amelyet stabil oszlopokhoz rögzítünk, fél méterenként lecövekelünk, esetleg a földbe süllyesztünk.
A megfelelő kerítés kivitelezésére számtalan lehetőség van, amelyet mindig a helyi viszonyok figyelembevételével kell megválasztani. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a kerítés kivitelezésével kapcsolatosan, feltétlen kérjünk vadkerítés építésében jártas szakembertől segítséget, az elvégzett munka után pedig garanciát!

Milyen feladata van a lakosságnak a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorítása érdekében?

  •  az ingatlanokat határoló kerítések vadbiztossá tétele;
  •  az elhanyagolt telkeken, illetve közterületen lévő bozótosok felszámolása, elhanyagolt, gazdátlan területek lekaszálása, rendbetétele;
  • ideiglenes és állandó etetési tevékenység megszüntetése;
  • a zöldhulladék szakszerű kezelése;

Kinek a feladata a vaddisznó létszámának csökkentése?

Külterületeken a vaddisznó létszámapasztásának mértékét a vadászati hatóság határozza meg, illetve ellenőrzi annak elvégzését. Külterületen a vadászatra az illetékes vadgazdálkodó jogosult, sőt köteles a hatóság által előírt tervet teljesíteni.
A települések közigazgatási belterülete nem képezi a vadászterület részét, ezért lakott területen a vadgazdálkodónak nincs jogosultsága vadászati tevékenység végzésére.

Ki ejtheti el a vadat a vadászterületen kívül (pl. a városban)? 

A jelenlegi szabályozás a település belterületén történő vad elejtésének feladatát nem ruházza senkire. A szükséges engedélyt a területileg illetékes rendőrhatóság jogosult kiállítani. A legproblémásabb területek önkormányzatai, mérlegelve a kialakult helyzetet, mezőőrt vagy állatok befogására specializálódott vállalkozót alkalmaznak, aki rendelkezik a rendőrség által kiadott engedéllyel, így a fegyverét is használhatja a település közigazgatási belterületén.

Mi a teendő, ha szembetaláljuk magunkat egy vaddisznóval? 

A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, de akár veszélyes is lehet. Nagyon fontos, hogy semmiképpen ne próbáljunk az állat közelébe kerülni! Csapjunk zajt, adjuk meg a vaddisznónak a menekülés lehetőségét, ne álljunk az útjába, próbáljunk meg eltávolodni tőle. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk. A kanok a párzási időszakban lehetnek veszélyesek, a kocák pedig akkor, amikor a kis csíkos hátú malacokat védelmezik. A sebesült vaddisznó szintén agresszív lehet.

Semmiképpen ne sétáltassuk kutyánkat póráz nélkül az erdőben, mert a vaddisznó rátámadhat a kutyára!
Kérjük, megfelelő magatartással minden lakos segítse környezetünk védelmét, és vegyen részt a probléma kezelésében, megoldásába

Forrás: Pilisi Parkerdő

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.