Vadászat
Titokzatos szalonkák
Itt van végre a március, a tavasz első hónapja. Az elmúlt vadászéveim szalonkázó eseményein és élményein merengek, amelyek úgy élnek az emlékezetemben, mintha csak most történtek volna. Most, amikor az erdei szalonkák idényszerű vadászata nem engedélyezett, kivéve a kutatási célú mintagyűjtést a kijelölt területeken, mi más juthatna helyette, mint a róluk való emlékezés. Emlékeim sorából az alábbi történetet emelném ki, amely nemcsak az élményeimet, hanem a tapasztalataimat is gyarapította. Következzék hát az emlékezés
Még nem is hajnalodik, de én már kint vagyok a Budai hegyekben, hogy pirkadatkor le ne késsem a szalonkahúzást. Pedig nem is lehetek biztos abban, hogy már itt vannak. Még csak március elején tartunk; nyolcadikán, ma van a nőnap. Kedves, hangulatos tavaszi ünnep. Szokásomhoz híven ezen a napon hajnalban már mindig kint vagyok az erdőn, ha esik, ha fúj. Ez a nap valahogy babonából, vagy szenvedélyből melyik a meghatározóbb nem tudom hajnalok hajnalán kicsal az erdőre. Volt már olyan is, hogy ezen a napon esett a hó, de ez sem volt képes legyőzni ezt a vonzalmamat.
Nem mindegyik vadász lelkesedik a szalonkavadászatért. Köztünk, vadászok között az a szólás járja, hogy két csoportra vagyunk oszthatók; vannak a normális, és vannak a szalonkázó vadászok. Ez a humoros csoportosítás talán a szalonkahúzás jellegével függ össze. Ezek a titokzatos madarak ugyanis kora hajnalban és alkonyatkor mindössze néhány perces nászrepülésükkel teszik próbára a vadászok lőkészségét. Általában alig tart az egész egy fél óráig, legtöbbször még annyit sem. és utána össze lehet csukni a puskát, haza lehet menni. Nem beszélve arról, hogy sok esetben nem is lát a vadász húzó szalonká. Már annak is örülhet, ha egyáltalán hallja valamerről a jellegzetes korrogó hangját. Máskor az élménye abból áll, hogy társai lövéseinek hangja forrósítja fel a vérét. És ha neki nem is volt sikere, de valaki másnak igen, akkor jobb esetben sóvárogva nézheti más kezében az elejtett erdei szalonkát, amikor a vadászat után összejönnek élménybeszámolóra.
A les környéke kitűnő szalonkázó hely volt a Pilis oldalában
A kijelölt lőállásomhoz baktatok a sötétben, a társaim is a maguk választotta helyükre, igyekeznek. A zseblámpámmal időnként a lábam elé világítok, hogy azért néha lássak is a göröngyös úton. A lőállásban kicsit kifújtam magam, betöltöttem a 16-os kaliberű sörétes puskámat és a pirkadó égbolt felé fordulva vártam, hogy kiteljesedjék a hajnali virradat. Közben a titokzatos szalonkák vonulásán, rejtélyes életük különösségén járt az eszem.
Hatalmába kerített a gondolat, hogy nálunk ezek madarak a tavasz csalhatatlan hírnökei. Lehetett bármilyen kemény a tél, jósolhat a meteorológia még hideget, de ha megjelennek az első szalonkák, a szálláscsinálók, akkor a tél már feladta a fő hadállásait. Az előőrsök után csapatostul jönnek a többiek. Nászutasokként érkeznek hozzánk a déli tájakról, a tavasz felébreszti bennük az utódok szaporításának ösztönét. Itt időzve néhány napig, hajnalban és a késő esti szürkületben végzik változatos nászrepülésüket a titokzatos hosszúcsőrűek.
Még hogy titokzatosak? Számomra ez a madár, amióta vadászom, mindig is maga volt a rejtély. Kezdem azzal, hogy nem láthatjuk a vonulásukat. A vadászirodalomban ugyan olvastam arról, hogy kora tavasszal a derengő égbolton mintha láttak volna szalonkacsapatot vonulni, de valóban azok voltak? És milyen alakzatban repültek? Mint a vadlibák? Mert azokat legalább látni és hallani lehet, amikor V alakban húznak a céljaik felé. A szalonkák vonulása ennél sokkal rejtélyesebb, ami döntően nyilván az éjszaka leple alatt történik. Ezt abból is tudni lehet, hogy ahol este egyetlen szalonkát sem láttak repülni, ugyanott másnap reggel kitűnő szalonkahúzást tapasztaltak. Ugyanis ha itt vannak, akkor repülnek is.
Az időjárási viszonyok némileg persze befolyásolhatják repülési kedvüket, de alapvetően a természet törvénye vezérli ösztöneiket. A tavaszi nász varázsa hívja elő e madarakat rejtekhelyükről. Szólítja őket, hogy amikor hajnalban és este eljött az idő, a levegőbe emelkedjenek, mert ez jelenti nekik a párválasztás porondját. Udvarlásuk és vetélkedésük a levegőben történik. És ahogy az érkezésük nem volt látható, ugyanígy titokban történik a távozásuk is.
Megfigyeltem, hogy a szalonkák tömeges érkezésére akkor lehet már számítani, amikor az enyhe tavaszi levegőben érezni lehet a föld szagát, sőt mi több, az illatát. Amikor a giliszták itt-ott megjelennek a föld felszínén, vagy a napfény által felfűtött aszfaltos utakon. Ezek már az ébredő természet, a tavasz érkezésének jelei. Ilyenkor már a megérkezett szalonkák is jelt adnak magukról, ugyanis a nedves talajon sok apró lukacska árulkodik a jelenlétükről. Ez mutatja, hogy a hosszú csőrükkel táplálék után kutattak a lágy, nedves talajban.
Tovább fűzve gondolataimat, titokzatosnak tartom azt is, hogy a szalonkát váró vadász, mint például én, a lőállásában soha sem tudhatja; honnan és milyen irányból érkezik majd a kedves madara. Lehet-e vajon előre hallani a hangját; jellegzetes korrogását, pisszegését, vagy némán érkezik? Magányosan repül-e, vagy a párjával cikázva, ahogy mondani szoktuk; cvikk-ben tűnik fel a szürke légtérben? Láttam már nem egyszer hármas, sőt négyes cvikket is, amikor több madár cikázott egymás fölé és alá repülve; rendkívül gyorsan mozgó és a helyzetét villámgyorsan változtató célpontot adva a vadászok számára.
Kiszámíthatatlanok abban is, hogy magasan, vagy nagyon is alacsonyan repülnek. Volt olyan eset nem egyszer, amikor a Pilisben illetve a Börzsönyben szalonkáztunk, hogy a madár oly magasan húzott át a fejünk felett, amit a sörét nem ért volna el. De előfordult velem az is, hogy hirtelen a semmiből vágódott felém, némán és nagy sebességgel, olyan alacsonyan, hogy a kalapomat majd elvitte. Nem tudom, melyikünk ijedt meg jobban? Az utolsó pillanatban, ahogy vállhoz kaptam a puskát, a mozdulatomra szinte a fejem felett irányt váltott és egy szempillantás alatt eltűnt a fiatalosban.
Máig titok a számomra az is, hogy vajon melyik a hím és melyik a tojó? Sejteni persze lehet, főleg ha hallatja a hangját repülés közben. Ugyanis az ismert a vadászirodalomból, hogy állítólag csak a szalonkakakasok korrognak, a tojók pedig messze hangzóan pisszegnek. De más vélemények szerint a kakasok is hallatnak mély dürgő, korrogó és rövid piszegő hangokat. Ezt vajon minden szalonkavadász meg tudja különböztetni?
További kérdőjel a számomra az is, hogy a szalonkahúzást alapvetően a kakasok nászrepülésének tekinti az irodalom, ugyanakkor nem tisztázott egyértelműen, hogy a tojók vajon részt vesznek-e a húzásban? Egyes vélemények szerint igen, mások szerint nem. De ha nem, akkor a bokorból nézik a kakasok húzását és viaskodását a levegőben? És onnan pisszegnének? Ez nem lehet!
Nem olvastam arról sem, hogy mi van akkor, amikor egyedül és hangtalanul repül a szalonka; ki tudja a külleméből megállapítani a nemét? Sőt, amikor már terítéken van a madár, a legtöbb vadász még akkor sem tudja felismerni, hogy az kakas-e vagy tojó? A tollazatuk kitűnő rejtő színe olyan egyforma, hogy az nem ad erre a kérdésre választ. Nem úgy, mint például a fácánnál vagy a legtöbb szárnyasnál. Szerencsére nincs is előírva, hogy csak a kakasok lőhetők; akkor inkább csak nézni lehetne a húzásukat, mert vadász legyen a talpán, aki meg tudná különböztetni, hogy a repülő szalonka vajon kakas vagy tojó. A szakirodalomban az áll, hogy legbiztosabban csak a boncolás adhat erre a kérdésre választ. Valóban így van ez?
Idáig jutottam az elmélkedésben, amikor a fiatalos foghíjas ágai felett a hajnali égboltot áthasítva, jobbról érkezve, a hátam mögött némán átcikázott egy magányos szalonka. Bármilyen gyorsan is kaptam vállhoz a puskát, nem tudtam időben ráfordulni, s így nem is jutottam lövéshez. Pedig nem is volt messze; jól ki lehetett venni a hosszú csőrét, a bagolyéhoz hasonlító fejét és a szárnyaival evező mozdulatait.
Ugye, hogy itt vannak már? Nem jutottam lövéshez és mégis megdobogtatta a vadászszívemet ez a titokzatos, hosszú csőrű madár. Pedig még fagyos a föld, körülöttem deres a fű és mégis itt vannak az előőrsök. Nem kell ahhoz feltétlenül lőni, hogy a szalonkázó vadászember szívét, lelkét az öröm járja át. Elegendő már az is a szezon elején különösen ha csak egy pillanatra is, de látja repülni ezt a titokzatos, cseles madarat.
A szalonkahúzás kurta ideje hamar befejeződött. Nem telt el egy óra sem, amikor a vadásztársakkal már újra együtt voltunk a gyülekezőhelyen és ki-ki beszámolt az élményeiről. Kiderült, hogy hármunk közül csak én láttam repülő szalonkát. Egyik vadásztársunk hallotta a korrogását, de látni nem sikerült neki, a harmadik társunk pedig még ennyit sem észlelt, így aznap szalonkaélmény nélkül maradt. Habár az is élmény volt a számunkra, hogy kiszellőztettük a tüdőnket a hajnali friss levegőn. Alighogy kijöttünk az erdőre, máris mehetünk haza. No ez az, amit sokan nem értenek. Miféle hóbort ez? mondják egyesek, még a vadásztársak közül is, akiket még nem érintett meg igazán a szalonkázás varázsa.
Az őszinteséghez hozzá tartozik, hogy a szalonkázó vadász a szezon elején még csak örült a hajnali-napesti tiszta levegőnek, mélyeket szippantva szellőzteti át a tüdejét, de azért az idő múlásával mégiscsak szeretett volna terítékre hozni egy-két madarat. Ebben is, mint általában az életben, vannak különösen szerencsések és olyanok is, akiktől tartósan elpártol a szerencse. Ismerek olyan vadászkollegát, aki minden szezonban hazavitt egy tucatnyi madarat. Igaz, kint is volt minden hajnalon és minden este.
Én e téren nem tartozom a szerencsés vadászok közé. Pedig én is rááldoztam rengeteg időt. Volt úgy, hogy egy-egy szezonban alig maradtak ki napok, amikor hajnalban és este nem voltam kint a szalonkázó standon. És valahogy mindig másokra ment az a titokzatos madár. Azonban ha mégis rám jött és lövéshez jutottam, akkor azt legtöbbször terítékre is hoztam. Volt olyan esetem, amikor a felém repülő kettős cvikkből, mindkét madarat sikerült meglőnöm. De sajnos az esetek többségében csak a társaim sikerélményében osztozhattam a gratulációmmal. Megtiszteltetés volt a számomra, ha a vadásztársaim valamelyikét én, mint rangidős szalonkavadásszá avathattam, mert azért erre is volt példa.
Fiatal barátomat szalonkavadásszá avatom (Nagyirtáspuszta)
Különlegesnek tartom ezt a titokzatos madarat azért is, mert ha a vadász lövése megsebzi, ahová leesik, az erdei szalonka akár napokig is ott marad. Még akkor is, ha lábon el bírna menekülni. Tudjuk, hogy a fácánkakas képes messzire elfutni, ha a lövéssel a szárnyát sebzik meg; mindaddig megy, amíg fedezéket nem talál magának. Nem így a szalonka. Én, amikor ezt valahol olvastam, nem hittem el, mindaddig, míg ezt magam is meg nem tapasztaltam.
Történt egyszer, hogy a Pilis oldalában szalonkáztam. Egyedül voltam, kitűnő szalonkázó idő volt. A lassan kúszó alkonyatban a tavaszi pára kissé dunsztosan tartósította a föld szagát. Volt is ott szalonkahúzás rendesen. Sem azelőtt, sem azóta nem láttam annyi repülő szalonkát egyetlen este, mint ott. Tizenhét szalonkát számoltam meg a levegőben a húzás befejezéséig; a legváltozatosabb formában repültek. Volt abban a magányosan húzó szalonkától a villámgyorsan cikázó dupla és négyes cvikkig minden. Persze nem volt mindegyik lőtávolságban; összesen öt madár repült felém, abból kettőt gyors duplázással sikerült meglőnöm. A szabályok szerint annál többet egy szalonkalesen nem is lőhettem volna.
Mindkét meglőtt madár jól látható helyen esett le a közelemben. Fiatal tölgyesben egy tisztáson álltam, a terepet száraz avar fedte, de még jó látási viszonyok voltak, mert korán kezdődött a húzás. Még sötétedés előtt igyekeztem felvenni a madarakat. A hozzám közelebb esőt azonnal megtaláltam; már élettelenül feküdt az erdei ravatalán. Levett kalappal adtam meg neki a végtisztességet. Kezembe véve megsimogattam bagolyszerű fejét; örömteli vadászélményben volt részem, hiszen eddig oly kevés szerencsém volt a szalonkákhoz, most pedig egyszerre kettőt is terítékre hoztam.
Gondoltam én! Elindultam, hogy felveszem a másik madarat is. Megjegyeztem a kis tölgyfát, amelynek a közelébe leesett. Mintha zsinóron mentem volna rá, megláttam, hogy ott fekszik előttem a másik szalonka is. Lehajoltam, hogy felvegyem, ám ahogy nyúltam érte már majdnem a kezemben éreztem , hirtelen felrepült. Szinte a markomból tűnt el. Rendkívül alacsonyan és betegen repült. Látszott rajta, hogy az egyik szárnya sebzett. A fekhelyén néhány csepp vér is jelezte a sebzést. Még mindig elég világos volt ahhoz, hogy meg tudjam jegyezni azt a helyet, ahol az avarban ismét földet ért. Úgy döntöttem, hogy nem követem tovább, nem zavarom fel újra, mert az esti szürkület már egyre erősebb lett. A továbbiakban nem sok sikerrel járt volna a keresése. Gondoltam, majd másnap megpróbálom.
Alig vártam a másnapot. Mivel reggel nem volt rá időm, már kora délután kimentem a Pilisbe és a megjelölt helyen némi izgalommal megkezdtem a keresést. Nem volt nehéz dolgom, mert előtte való este mindent pontosan rögzítettem. A helyet, ahol sebesülten meglapult, ahonnan aztán felröppent, és azt a helyet, ahol valószínűleg újra földet ért. Ott egyébként egy kicsi növedék tölgyfa állt. Töltött fegyveremmel, lövésre is készen, lassan elindultam a megjelölt cél felé. A szemem le sem vettem a kis tölgyfáról, mert annak közelében láttam földet érni a sebzett szalonkát. A fiatalos belseje felé már az aljnövényzet is ritkult, tehát jól át lehetett tekinteni a terepet.
A helyhez közeledve lassítottam a lépteimet és meg-megállva, szinte négyzetméterenként kezdtem a szemmel átvizsgálni a terepet. A lépteim oly lassúak és puhák voltak, mint a prédáját kiszemelt, lopakodó ragadozónak; szinte hangtalanul araszoltam előre. Már csak néhány lépésre voltam a fiatal tölgyfától, ahol a madarat eltűnni láttam. Megálltam, egy lépést sem tettem tovább; álló helyben, mintha mikroszkóppal vizsgálnám át, úgy vettem szemügyre a terep minden kicsi részletét.
Nem akartam hinni a szememnek, mert alig három-négy lépésnyire ott lapult előttem az erdei avar egy üres foltján a sebzett szalonka. Nyilván észrevette a közeledésemet, mert mélyen lapulva simult a talajhoz. Először arra gondoltam, hogy talán már nem is él. Óvatosan, lehajolva tettem felé még vagy két lépést. Levettem a kalapomat és azt fölé tartava közelítettem meg, karnyújtásnyira. Ekkor egy kissé megmozdította a fejét, és abban a pillanatban rádobtam a kalapomat, amit a mozduló madár érezhetően megemelt; de a kezem már rajta volt a kalapon, így hát a szegény szalonka fogságba esett.
Az egyik szárnya volt nagyon komolyan sérült, de nem csak az, hanem a begye is jócskán kapott a sörétből. Látszott rajta, hogy ekkor már nagyon beteg volt. Mire hazaértem vele, el is pusztult. Csodálkoztam rajta, hogy az előző este törött szárnyal, ilyen betegen, hogy tudott egyáltalán valamennyit is repülni? Mintegy ötven métert tett meg az ép szárnyával, alig fél méterre a föld felett, igen furcsa, féloldalas evező mozdulatokkal repülve. És valóban úgy volt, ahogy olvastam; a sebzett szalonka ott maradt helyben, ahol földet ért. Pedig a lába nem volt sérült. Ha előző este a lövés után nem bolygatom, hanem hagytam volna a sebágyban, nyilván onnan sem ment volna el, egy tapodtat sem. Valószínű ott pusztult volna el egy helyben.
A másnap megtalált sebzett szalonka
Hát nem csodálatos, nem különös ez a madár?
– Dehogynem! Nagyon is az, nekem legalábbis. Biztos vagyok abban, hogy a szenvedélyes szalonkázó vadászok mindegyike valami különöset lát bennük. Ki ezt, ki azt. Különben a szalonkázó idényben nem törné magát, hogy sokszor hosszú kilométereket tegyen meg hajnalok hajnalán vagy estékbe nyúlóan azért a néhány percért, ameddig egy szalonkahúzás tart.
– Miért is lett volna bennünk ez a szenvedély, ha nem lennének olyan különösek, rejtélyesek és titokzatosak azok a hosszúcsőrű, vándorló madarak?
Vadászat
KITEKINTŐ: Valójában hány vaddisznó él Csehországban?
A cseh Svět myslivosti vadászati szaklap cikket közölt a csehországi vaddisznóállományról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2025-ben a Svět myslivosti című vadászati szaklapban cikksorozat jelent meg arról, hogyan lehet a vaddisznó biológiájával kapcsolatos ismereteket a vadgazdálkodási gyakorlatban alkalmazni. Eredetileg nem számítottunk arra, hogy a sorozatot folytatni kell, azonban jól látható, hogy a helyzet továbbra is változik, és a nyilvánosságban számos, a vaddisznóállománnyal kapcsolatos információ jelenik meg.
Az egyik visszatérő kérdés a vaddisznó állománynagysága: vagyis valójában hány vaddisznó él Csehország területén. A közelmúltban a médiában egymillió egyedről is szó esett, ezért úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a vaddisznókkal kapcsolatos tévhitek tisztázását.
Fotó: Pixabay
Vaddisznóteríték Európában
A Svět myslivosti Csehország egyik legnagyobb és legismertebb vadászati szakmédiuma. Ábra: Svetmyslivosti
Korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk a vaddisznó populációdinamikájával, különösen a szaporodási sikerrel, a környezeti feltételek változásával és a táplálékforrások folyamatos bővülésével.
A rendelkezésre álló táplálék, valamint más tényezők Európa-szerte a vaddisznóállomány növekedéséhez vezettek. Ezzel a folyamattal számos európai kutatócsoport foglalkozik. A közép-európai vaddisznóteríték elmúlt évtizedekben tapasztalt alakulását a Svět myslivosti 2025/3. számában mutatták be. Ha egész Európát összehasonlítjuk, az ENETWILD tudományos kezdeményezés adatai adhatnak támpontot, amely összesítette az Európában elejtett vaddisznók számát.
Az ENETWILD szerint a legtöbb vaddisznót Németországban ejtik el: 2022-ben 881 886 példányt. Ezt Franciaország követi 842 802 példánnyal.
Mindkét ország éghajlati adottságai kedvezőek a faj számára, és jelentős mennyiségű természetes táplálék, például makk és bükkmakk áll rendelkezésre. A tölgy és a bükk bő termésű évei napjainkban ráadásul jóval gyakrabban fordulnak elő, mint korábban.
Jelentősebb lemaradással következnek a dél-európai országok: Spanyolországban 2022-ben 434 542, Olaszországban pedig 313 080 vaddisznót ejtettek el.
Lengyelországban 2020-ban 376 008 példány került terítékre. Ennél az adatnál azonban figyelembe kell venni, hogy az afrikai sertéspestis jelentősen megtizedelte a lengyel vaddisznóállományt.
Csehország következik 240 011 elejtett vaddisznóval, szintén 2020-as adattal. A rangsor másik végén az északi országok találhatók. Finnországban 2022-ben mindössze 1413 vaddisznót ejtettek el, Norvégiában pedig évente csupán néhány százat, 2021-ben például 449-et.
Ezekben az északi országokban a vaddisznó történelmileg nem volt őshonos, ezért még ezek a viszonylag alacsony számok is azt mutatják, hogy a faj európai elterjedési területe tovább bővül, és állománya növekszik.
Kivételt jelent Svédország, ahol 2022-ben 119 972 vaddisznót ejtettek el. Ha azonban a teríték nagyságát a vadászterület egységére vetítjük, Csehország Európa-rekordernek számít.
A vaddisznóállomány nagyságával kapcsolatban természetesen az állománycsökkentés hatékonysága is rendszeresen felmerül. A tudományos szakirodalomban már olyan vélemények is megjelentek, amelyek szerint a hagyományos, szabadidős vadászat önmagában nem tölti be kellően hatékonyan a vaddisznóállomány csökkentésében elvárt szerepet.
Valószínű, hogy a jövőben egyre gyakrabban találkozunk majd ilyen álláspontokkal.
Miért nehéz meghatározni a vaddisznóállomány nagyságát?
A patás vadfajok állománynagyságának becslésénél figyelembe kell venni az adott faj biológiáját. Általában az elejtett állatok nyilvántartott számából lehet kiindulni, bár ezeknek az adatoknak is megvannak a korlátai.
A szarvasfélék esetében alkalmazható az úgynevezett visszaszámításos módszer. Ennek lényege, hogy az elejtett és elhullott állatok adatai alapján visszamenőleg megbecsülhető, hány nőivarú egyednek kellett lennie az állományban ahhoz, hogy a hosszú távon elejtett mennyiséget biztosító szaporulat létrejöhessen.
A nőivarú állatok számához ezután az ivararány alapján hozzá lehet számítani a hímeket és a fiatal állatokat is. A vaddisznó esetében azonban a helyzet jóval bonyolultabb.
A számítást nehezíti, hogy a kifejlett kocák és a süldők eltérő számú malacot hoznak világra. Emellett egy adott időpontra sem egyszerű meghatározni az állomány nagyságát, mert a mai körülmények között a fialás gyakorlatilag egész évben előfordulhat.
Az idősebb kocák jellemzően tavasszal ellenek, míg a fiatalabb, süldő korú nőivarú egyedek többnyire később, gyakran nyáron hozzák világra malacaikat. Ugyanakkor szinte az év bármely szakában találkozhatunk frissen született malacokkal.
A becslést az is nehezíti, hogy a vaddisznót egész évben vadásszák. Ha tehát a szaporodás utáni állománynagyságot próbáljuk meghatározni, ahogyan az más patás vadfajoknál megszokott, figyelembe kell venni, hogy Csehország szabad területein ez a létszám valójában soha nincs jelen egyszerre.
Tavasszal, a fialási időszak alatt már folyamatosan vadásszák a süldőket, különösen a fiatal kanokat. A hőkamerás eszközök egyre szélesebb körű használatával ezek az állatok könnyebben megtalálhatók és viszonylag pontosan azonosíthatók.
Később, nyáron, még azelőtt, hogy a süldők egy része fialna, már megkezdődik a tavasszal született malacok vadászata is. Ezek ekkorra elérhetik a körülbelül 20 kilogrammos testtömeget, így vonzó vadászati lehetőséget jelentenek.
Ezért a tavaszi időszakhoz kötött becsült populációnagyság valójában nem jelenik meg egyetlen pillanatban teljes egészében a természetben.
A csehországi vaddisznóállomány nagysága egy európai kutatás szerint
Mivel a vaddisznók számának meghatározása fontos és érdekes kutatási téma, több európai vizsgálat is készült az állománynagyság becslésére. A legfrissebb eredményeket egy, az European Journal of Wildlife Research tudományos folyóiratban 2026 februárjában megjelent tanulmány közölte.
Smith és munkatársai két egymástól független adatforrást használtak fel a vaddisznó európai állománynagyságának becsléséhez. Az egyik a Global Biodiversity Information Facility adatbázisában szereplő helyi előfordulási adatokból állt, a másik pedig a hivatalosan jelentett terítékadatokból.
Ezeket az adatokat a környezet jellemzőivel is összevetették. Modern statisztikai modellezési módszerekkel európai léptékű vaddisznó-sűrűségi modellt készítettek.
Az eredményeket ezután 77 európai helyszín tényleges populációsűrűség-becsléseivel hasonlították össze. Ez lehetővé tette az egyes országokra vonatkozó becslések pontosítását az afrikai sertéspestis megjelenése előtti állapotokra vonatkozóan. A vaddisznóállomány nagyságát kétféle módszerrel határozták meg. Az egyik modell a faj előfordulási adataiból indult ki, a másik pedig az elejtett vaddisznók számából.
Az eredmények jelentősen eltértek egymástól. Az előfordulási adatokon alapuló modell Csehország vaddisznóállományát 88 994 példányra becsülte. Az elejtési adatokon alapuló modell ezzel szemben 305 602 vaddisznóval számolt. Mindkét modellt a vadászati idény megkezdése előtti, vagyis nyár végi–kora őszi populációsűrűséghez igazították. Ez az az időszak, amikor elméletileg a vadászat még nem csökkentette jelentős mértékben az állományt.
Ha a két becslés egyszerű átlagát vesszük, akkor a vadászat előtti időszakban 197 298 vaddisznós becsült állománynagyságot kapunk.
Kísérleti számítással meghatározott állománynagyság
Ezt az értéket egy módosított visszaszámításos módszerrel is megpróbálhatjuk ellenőrizni. A számítás természetesen hipotetikus, és több bizonytalan feltételezésre épül, de legalább hozzávetőleges becslést adhat.
Kiindulási alapnak a 2023-as rekordterítéket, kerekítve 250 ezer vaddisznót vesznek. Feltételezik továbbá, hogy az állomány növekedése még nem állt meg, hanem hosszabb távon tovább folytatódik.
Ábra: Svetmyslivosti
Ez azt jelenti, hogy a 250 ezer elejtett állatnak legalább ugyanekkora megszületett malacmennyiségnek kell megfelelnie ahhoz, hogy az állomány stabil maradjon vagy tovább növekedjen. Felmerül tehát a kérdés: hány kocára van szükség 250 ezer malac megszületéséhez?
A számítás során azt feltételezik, hogy:
- a malacok 70 százalékát kifejlett kocák hozzák világra, átlagosan hat malaccal kocánként;
- a malacok 30 százaléka 12–18 hónapos fiatal nőivarú egyedektől származik, átlagosan 3,5 malaccal egyedenként;
- a kifejlett kocák 95 százaléka vesz részt a szaporodásban;
- a fiatal nőivarú egyedeknek pedig mintegy 50 százaléka szaporodik.
A teljes állománynagyság becsléséhez a hímek számát is meg kell határozni.
Feltételezésként egy kifejlett kan jut három kocára.
A fiatal kanok és nőivarú süldők arányánál pedig abból indulnak ki, hogy a vadászat során a kanokat nagyobb arányban ejtik el, ezért a szezon végére két nőivarú süldőre nagyjából egy kan jut.
Ezek alapján a csehországi vaddisznóállomány nagysága a szaporodási időszak előtt, vagyis a vadászati főidény végén, március végén–április elején körülbelül 115 ezer példányra becsülhető.
Ez a következőképpen oszlana meg:
- körülbelül 31 ezer kifejlett koca;
- 72 ezer, 10–14 hónapos süldő;
- körülbelül 12 ezer kifejlett kan.
Ebben a számban még nincsenek benne a frissen megszületett malacok. Jól látható, hogy még ez a becslés is nagyon messze van azoktól a sajtóban megjelent állításoktól, amelyek szerint Csehországban egymillió vaddisznó él.
Még akkor is, ha ehhez a 115 ezerhez hozzáadjuk az újonnan születő mintegy 250 ezer malacot, a maximális elméleti állománynagyság is csak mintegy 365 ezer példányt jelentene.
Ez az érték nagyjából összhangban van az előbb bemutatott európai kutatás felső becslésével. Fontos azonban ismét hangsúlyozni, hogy még ez a mintegy 365 ezres állomány sem fordul elő egyszerre Csehország területén, mivel a vaddisznók vadászata folyamatos.
Miért tűnik ez „ilyen kevésnek”?
Az európai tanulmány és a kísérleti számítás eredménye az egymilliós médiabecsléssel összehasonlítva meglepően alacsonynak, akár alulbecsültnek is tűnhet.
Ez abból a gondolatból fakad, hogy ha évente rendszeresen több mint 200 ezer vaddisznót ejtenek el Csehországban, akkor ennél nyilván sokkal több állatnak kell élnie az országban.
Ez azonban elsősorban a szarvasféléknél lenne igaz. A vaddisznó esetében éppen ellenkező a helyzet. A vaddisznó úgynevezett r-stratégista faj, vagyis viszonylag alacsony kiinduló állománynagyságból is rendkívül nagy szaporulatot képes létrehozni. Vegyünk egy leegyszerűsített példát. Ha egy átlagos vadászterületen kora tavasszal 40 vaddisznó él, akkor 1:1 ivararányt és kocánként öt malacot feltételezve a szaporodás után az állomány létszáma körülbelül 140 példányra emelkedhet.
Ebből évente akár 100 vaddisznót is elejthetnek úgy, hogy az állomány hosszú távon mégsem csökken. A közúti vadbalesetek és más elhullási okok ehhez képest viszonylag kis szerepet játszanak a teljes állomány alakulásában.
És mi történne akkor, ha valóban egymillió vaddisznó élne Csehországban?
A korábbiak alapján könnyen elképzelhető, milyen ütemben növekedhetne egy ekkora kiinduló állomány, és milyen következményekkel járna mindez, például a cseh mezőgazdaság számára.
A tanulmány a Cseh Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma tanácsadói tevékenységének támogatásával készült.
A hivatkozott szakirodalom jegyzéke a cikk szerzőinél érhető el.
Szerzők:
Ing. Jan Cukor, Ph.D.
Erdészeti és Vadgazdálkodási Kutatóintézet, valamint Cseh Agrártudományi Egyetem, Prága
doc. Ing. Miloš Ježek, Ph.D.
Cseh Agrártudományi Egyetem, Prága
Forrás: Svetmyslivosti
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Újabb Baranya vármegyei házisertés-állományban jelent meg az afrikai sertéspestis
Ismét megerősítették az afrikai sertéspestis (ASP) vírusának jelenlétét egy Baranya vármegyei házisertés-állományban.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma ismét megerősítette az afrikai sertéspestis (ASP) vírus jelenlétét egy Baranya vármegyei házisertés-állományban. Az országos főállatorvos azonnal elrendelte a szükséges járványügyi intézkedéseket a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében. A térségben a vaddisznóállományban jelentős a vírus jelenléte, ezért a sertéstartóknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk állományaik védelmére és a járványvédelmi előírások szigorú, következetes betartására.
Fotó: NÉBIH
Egy Baranya vármegyei Kölkeden található, 27 sertést tartó gazdaságban erősítette meg a Nébih laboratóriuma az afrikai sertéspestis vírus jelenlétét augusztus 18-án. Az elfekvő, étvágytalan állatok és az elhullás a betegség megjelenésére utalt, ezért haladéktalanul megkezdték a mintavételt. Dr. Nemes Imre országos főállatorvos elrendelte a gazdaság lezárását, valamint a szükséges járványügyi intézkedések végrehajtását. Az állomány felszámolása jelenleg folyamatban van.
A gazdaság ASP szempontjából korlátozás alatt álló területen található. A térségben a vaddisznóállományban a vírus jelenléte jelentős, ezért a járványvédelmi szabályok betartása különösen fontos. A Nébih felhívja a sertéstartók figyelmét, hogy állományaik védelme érdekében fokozottan ügyeljenek az előírások maradéktalan betartására.
Kiemelten fontos a gabona alaptakarmányok minimum 30, míg a szalma 90 napos külön tárolása, pihentetése. Almozásra, illetve a sertések etetésére csak ezt követően használhatók. Az állományok védelmét szolgálja a telepek zártan tartása, a fertőtlenítési előírások maradéktalan végrehajtása és a vaddisznókkal való akár közvetett érintkezés megakadályozása is. Szokatlan elhullás vagy megbetegedés esetén pedig haladéktalanul értesíteni kell az állatorvost.
Az ASP emberre nem veszélyes, ugyanakkor a betegség megjelenése jelentős gazdasági károkat okozhat a sertéságazat számára. Az üzletekben kapható magyar sertéshús és húskészítmények biztonságosak, azokat a hatósági állatorvosok ellenőrzik. Vásárolják és fogyasszák bátran!
A témában minden további aktuális és fontos információ elérhető Nébih tematikus aloldalán:
https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis
Forrás: NÉBIH
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – Schleswig-Holstein tartomány 50 000 euróval támogatja az inváziós fajok csapdás vadászatát
Schleswig-Holstein tartomány parlamentje támogatja a vadászokat a nutria, a mosómedve és a nyestkutya gyérítésében.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A tartományi parlament támogatja a vadászokat a nutria, a mosómedve és a nyestkutya gyérítésében
Schleswig-Holstein tartomány 50 000 eurót biztosít a csapdás vadászat támogatására. Az erről szóló indítványt a tartományi parlament a CDU, a Zöldek, az FDP és az SSW szavazataival fogadta el, míg az SPD ellene szavazott. A Schleswig-Holsteini Tartományi Vadászszövetség (LJV) üdvözölte a döntést, amelyet a természetvédelem, az őshonos fajok védelme, valamint a vidéki térségekben tevékenykedő vadászok szempontjából is fontos jelzésnek tart.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
– A csapdás vadászat nélkülözhetetlen eszköz az inváziós fajok állományának hatékony visszaszorításában. Fontos és helyes jelzés, hogy a tartomány most támogatja ezt a tevékenységet – jelentette ki Hans Wörmcke, az LJV elnöke.
Egyre jobban terjednek az inváziós fajok Schleswig-Holsteinben
Az LJV tájékoztatása szerint az olyan inváziós fajok állománya, mint a nutria, a mosómedve és a nyestkutya, évek óta jelentősen növekszik. Ezek az állatok veszélyeztetik az őshonos fajokat, kifosztják a fészekaljakat, és károsítják az érzékeny élőhelyeket.
A szövetség szerint különösen a nutria okoz további problémákat a partvédelmi létesítményeknél. Kotorékkészítő tevékenysége miatt meggyengülhetnek a gátak, a part menti területek és az egyéb védművek.
A csapdás vadászat támogatásának célja, hogy segítse a vadászokat ezen inváziós fajok állományának csökkentésében. A támogatás pontos formája és feltételrendszere azonban egyelőre még nem ismert. Az LJV közlése szerint a részletes támogatási szabályokat jelenleg dolgozzák ki.
Az LJV az inváziós fajok következetes vadászatát sürgeti
A Tartományi Vadászszövetség ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a pénzügyi támogatás csupán az első lépés lehet. A szervezet saját közlése szerint tudományos monitoringprogramokkal követi nyomon az inváziós fajok terjedését, és további intézkedéseket tart szükségesnek.
Az LJV álláspontja szerint az inváziós fajok vadászatát az egész tartomány területén fokozni kellene. Ez kifejezetten vonatkozik a Schleswig-Holsteini Természetvédelmi Alapítvány kezelésében álló területekre is, amelyek a szövetség megítélése szerint menedékhelyet biztosíthatnak a mosómedve, a nutria és a nyestkutya számára.
A csapdás vadászat támogatásával Schleswig-Holstein most egyértelmű politikai jelzést ad az inváziós fajokkal szembeni fellépés ügyében. Az LJV azonban további intézkedéseket sürget annak érdekében, hogy hosszú távon is hatékonyan vissza lehessen szorítani e fajok terjedését.
Forrás: Wildundhund
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KITEKINTŐ: Valójában hány vaddisznó él Csehországban?
Újabb Baranya vármegyei házisertés-állományban jelent meg az afrikai sertéspestis
Nekrológ
KITEKINTŐ: Az Európai Unió agrárpiaci kilátásai 2026-ban
KITEKINTŐ: Németország – Schleswig-Holstein tartomány 50 000 euróval támogatja az inváziós fajok csapdás vadászatát
KITEKINTŐ: Szerbia – Új kutatás tárta fel a sakálok vándorlását
…márpedig nincs.
Az ORFK válaszolt: jogok és kötelezettségek a gerle- és galambvadászat kapcsán
Alapos locsolást kapott északkelet, végre országszerte esett
KITEKINTŐ: Szlovákia – Három ország 70 fiatal lövésztehetsége vett részt a nemzetközi M-800-as versenyen
Az ORFK válaszolt: jogok és kötelezettségek a gerle- és galambvadászat kapcsán
“A sörétek a palatetőn pattognak, közvetlenül az udvarunk mellett” – vadászok miatt bosszankodnak Kiskundorozsmán
KITEKINTŐ: Az aranysakálok terjedési útvonalai és élőhelyhasználata
Aranysakálra várt, vaddisznókant ejtett el a 6 mm Creedmoorral
Dr. Bencsik András a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium területi közigazgatásért felelős államtitkára
Lakócsa: Somogy vármegyei házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
Tiszteletet a vadászoknak a közösségi médiában!
Ritka szerencse a Fízkút Vadásztársaság területén: fehér borz került terítékre
FEGYVERMESTER: A 6 mm-es és a 6,5 mm-es Creedmoor-lőszerek, valamint azok BC-értékei
You must be logged in to post a comment Login