Keressen minket

Vadászat

A gyümölcsös daliája

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Vadásztársaságunkban az a szabály, minden vadász lőhet egy olyan bakot, amire azt mondjuk, hogy ne az ő génjei öröklődjenek. Tehát tavasszal, de üzekedésig lehetőleg ejtsük el őket. Igyekeztem a szabályhoz igazodni, illetve még akkor bejelentkezni vadászatra Papp Ferenc hivatásos vadászunkhoz, amikor nem volt nagy a takarás. Az első vadászatot mégsem vele ejtettem meg, más, előkelőbb vadászt kísért. Barátomat, Takács Karcsit ajánlotta, több szem többet lát alapon.
–– A Madai szélben több bak is kijár a lucernára, de van kettő, amit fizetős vendégnek tartogatok, ki ne lőjétek! –– szólt az intelem.

A kiszemelt lucernatábla mellett akartuk a bakot megvárni, de a közelben mozgó két traktor és a munkával járó hangoskodás nem volt ínyére bakunknak. Ezt követően, ellátogattunk egy közeli másik lucernatáblához, ahol Feri bakjai szoktak tartózkodni. Milyen a vadászszerencse, mind két bak, ha nem is lőtávolságban, de megmutatta magát. A látvány minden pénzt megért. Gyönyörűen gyöngyözött, magas szárú, hibátlan, ötszáz gramm körüli bakok okoztak némi fájdalmat, de a kasszánkra is ügyelni kell, így már nem is keseregtünk sokáig. Majd legközelebb – vetettem véget dévánkozásunknak.

Vadászat közben, amit nem éreztünk, az a kocsihoz való gyaloglásuk közepette kárpótolt bennünket. A kökény még őrizte fehér ruháját, az elszórtan található májusfa, ha nem hivalkodó külsejével, de illatával versenyre kelt vele az esti langy melegben. Megálltunk a látvány- és az illatkavalkád hatására. Nem tudtunk betelni a természet gyönyörűségével. Az őzek, a természet érzékszerveinket elkényeztető jelensége, csodálatos vadászattá változtatta mindazt, amiről azt gondoltuk, hogy kudarc volt.

A vadászt nem olyan tésztából gyúrták, hogy feladja, hogy egy rövid idő után ne hatalmasodjon el rajta a vadászszenvedély. Már nem találtam a helyem, gondolataimat kitöltötték az őzbak vadászatának lehetőségei. Újra tárcsáztam Ferit, akivel megegyeztünk az időpontban. Az adott napon este hat órakor megálltam kapujuk előtt. Szeretek vele vadászni, mert percre pontos, tudja, hova és miért oda megyünk. Most is így volt.

Lövőpetri, Nyírlövő felé vettük utunkat és egy lucernás mellett ütöttük fel leshelyünket. Két vadászat három lucernatábla, egyetlen egy őz sem – nem rossz arány a lucernások javára. Szóval már előre elkotyogtam, nem jött a bak, de itt is szorgos volt a traktoros, a juhász, okkal, ok nélkül kurjongatott. Ha én lettem volna az őz, én is messze nagy ívben elkerültem volna a tájat. Mi is odébb álltunk, de már erősen esteledett, amikor a Ricsikai erdő szélén egy pillanatra megláttunk egy bakot. Lövésre nem adott időt. Az esti gyenge fényben csak a tükre mutatta merre jár az erdő szélén.

Nem lenne korrekt és tárgyilagos az írás, ha nem említeném meg az esti vadászatok veszélyét. Ezekben a napokban, hetekben a tavaszi munkák sorát kell levégezni a gazdáknak és iparkodnak is kihasználni a jó időt. Mindkét esetben a sikeres vadászat egyik legnagyobb zavaró tényezőjének tartom a földeken való szorgoskodást. Ezt nem hibaként rovom fel, csak tényként említem. Vetnek, tárcsáznak, permeteznek, nyájat terelnek, szóval mozgalmas a határ és vad sem mozdul, várja, hogy elcsöndesedjen minden. Ez pedig akkor következik be, amikor már a lövéshez nincs fény, amikor már nem vadászias lövést lehetne tenni.

Harmadik a magyar igazság, de már nem este, hanem hajnalban. Pár nap múlva fél háromkor pittyegett a telefonom, majd a gyors bepakolás után Suzuki Grand Vitarám már vígan szelte a kilométereket Anarcs felé. Négy óra előtt álltam meg, s valószínű a mozgásérzékelős külső lámpa is működésbe lépett, vagy Feri várt már a sötétben nem tudom, de az biztos, hogy négy órakor elindultunk Fényeslitke irányába.

A litki –– erre felé így mondják –– gyümölcsös közelében kocsinkat hátra hagytuk és a harmatos fűben nesztelenül távcsöveztük az almafa sorokat. Közben az egyik bak kaparását is felfedeztük, teljesen friss volt, tudomásul vettük az ő birodalmába merészkedtünk, ezért még óvatosabban haladtunk sorról-sorra.

Gyönyörű hajnali cserkelésünk volt, két sárgarigó felelgetett egymásnak, szebbnél-szebb dallamokat trilláztak a felkelő Nap tiszteletére. A sok egyéb madárdallal együtt egy óriási koncert részesei voltunk. Feri szerint két dalia uralja a gyümölcsöst, de egyiket sem láttuk még. Nélkülük is felejthetetlen, hajnali cserkelést őrzünk szívünkben, lelkünkben.

Egymás mögött haladtunk, amikor Feri megtorpant, mert egy őz hátsó lábait látta meg az ötven méterre lévő almafa sor szélén. Fejjel befelé fordulva csipegetett. A Borsy-féle lőbotomat letámasztottam és most tapasztaltam először mekkora előny, hogy a fegyver stabilan fekszik a két „V” alakban. Távcsövemmel már rajta voltam a bak blattján, de szép lassan szembe fordult velünk, így nem lőttem. Vártam, de nem sokáig, mert tovább fordult, sőt meg is látott bennünket, de nem ugrott el. Kísérőmre nézett, mintha azt kérdezte volna, Ti mit kerestek itt? A tétovázás végzetes lett számára…

Fedetlen fővel, kalapommal a kezemben simogattam meg szépen gyöngyözött agancsát, amelynek jobb oldali száráról hiányzott a szemág. Soha sem növesztett volna kapitális agancsot és az sem lett volna jó, ha örökíti gyenge adottságú génjeit.

Az utolsó falatot ő kapta, én a töretet, majd készítettünk néhány felvételt, s irány Anarcs, onnan pedig a 101 éves édesapámhoz vettem az irányt, aki a töret láttán – maga is vadászott – csak annyit mondott: „Ki korán kel aranyat lel.”

Még aranyárban sem adnám oda senkinek sem a gyümölcsös daliájának trófeáját.

Hajnali bakom Fényeslitke határában

Papp Ferenc hivatásos vadász a hajnali bakommal

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.