Keressen minket

Vadászat

Az elálló

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Csípős novemberi reggel volt, amikor a vadászháznál gyülekeztek a puskások és a hajtók. Az idős vadász megtartotta a baleseti eligazítást, amelynek végén elhangzott a szinte már ikonikus kérdés is: „Van valakinél gyöngygolyó? Disznót jelentetek a városi erdőnél!” A vendégvadászok csak néztek, miért is hozna valaki társas vadászatra gyöngygolyót, de a helyiek csak nevettek, sőt már várták is a kérdést, mivel tudták, hogy ez a mondat szinte felér egy kürtjellel. Indulhat a vadászat! Az aznapi hajtások helyszíneit és irányait közölte az egybegyűltekkel, majd a vadászat vezetését átadta a hivatásos vadásznak, mivel úgy gondolta, a mai napon inkább elálló lenne.

Felálltak az első hajtás végénél, a szántóföld alatti úton. Mögöttük egy sűrű fenyves, mely jótékonyan fogja fel az északi szelet, de szerencsére most szemből fújdogált, bár ez sem volt éppen meleg. Csöndben álltak. Figyeltek. Mellette a fiatal vizsla, Fickó ült fegyelmezetten. Ránézett és örült, hogy alig két éve milyen jól választotta ki az alomból. Jó kutya. Pedig milyen játékos és bohó volt, amikor hazavitte. Mozdulatlan csak akkor volt, amikor fáradtan, összegömbölyödve aludt a kandalló előtt. A lángok fényénél úgy nézet ki, mint egy ropogós, vörös cipó.

De hirtelen visszatért az emlékezés távolából amikor a kutya felállt és minden érzékszervével az előttük benyúló nádfoltra mutatott. Mi lehet az? A hajtósor még messze van, de a nádba megbújó vad már érzi őket. A szél felé hozza hangokat, szagokat. Az öreg vadász szinte hallja, hogy Fickó könyörög, „hadd menjek, hadd fogjam meg”, de nem engedi, ne menjen szembe a hajtókkal. Messze vannak még ahhoz, hogy a felvert vadat terítékre hozzák.

De nem is kell. Vuk leszármazottja óvatoskodik kifelé a nádasból hátra-hátra pillantva. A fenyves előtt mozdulatlanul álló zöld ruhás jágereket észre sem veszi, viszont egy pukkanásra felfigyel, de tovább már nem tud foglalkozni a hanggal, mert egy láthatatlan mancs, száz karmával mar a pofájába. Védekezne, de már nem tud. Annyit hall még: „Hagyd Fickó! Majd felveszik, ha ideérnek.”

Szól a puska. Egyre hangosabban, egyre közelebbről. Hozza a szél a hangot: „Megállunk! Megvan? Indulhatunk! Jobb szárny lassabban! Tartsd a vonalat!”

Megint elgondolkodik az öreg vadász. Régen több volt a vad, többször kellet megállni, hogy felszedjék a kakast. Annyi volt a nyúl, hogy ha lőttünk egy madarat, szinte biztos, hogy egy nyúlra eset. Elmosolyodott magában, hányszor mesélte ezt már a kezdő vadászoknak. Mindig csodálkozva hallgatták a múlt vadgazdagságáról szóló történeteit. Ezért is jó a vadászat utáni ebéd, lehet anekdotázni, mesélni. Összeforr a tapasztalat a fiatalos lelkesedéssel.

De az emlékékezés fátylát átszakította a kakatolás, a puska automatikusan emelkedik, a dörrenéssel egy időben indul Fickó, és már hozza is lábhoz a kakast. Közel a lénia. Egyre több az előre menekülő vad. Megint jön a madár. Tyúk! Kiabálnak a hajtásból. Menjen csak, kell a szaporulat. Kevés a fácán, a tavalyi enyhe télen sok kapott tüdőgyulladást.

Már tisztán lehet hallani a fiatal vadász parancsszavait: „Előre nem lövünk! Elállók vannak a fenyvesnél.” A szántás barázdáiban eddig csak óvatosan megülő nyulak oldalra próbálnak kitörni. Bíztak benne, hogy a szél által hozott zajok elhalnak, de már a vélt menekülés irányából is szól a rettegést és borzalmat kiváltó csattanás, és azt követő nyulak számára érthetetlen hang: „Hozd Vadász! Lábhoz Fickó! Jó kutya! Add ide Betyár!”

Elérte az erdősávot az első szélpuskás, épp hogy megállt, két nyúl tört ki oldalra. A hajtóvonal előtt még csak szemmel követte, majd a puskát arcához emelve lőtt. A két lövés szinte egynek hangzott, a tapsifülesek bemutatták földi pályafutásuk utolsó talajgyakorlatát. két bukfenc és egy nyújtás. A képzeletbeli bírák tíz ponttal jutalmazták az elejtőt. Az idős vadász elismerően biccentet. Szép, tiszta lövés. Mire elhangzott a lövés visszhangja már nem mozdultak a nyulak.

Amíg feltették az állatokat az ott várakozó autóra, felsorakozott a hajtósor az út mentén. Az idős vadász beült az autóba, majd elindultak a következő hajtás végére. Miután kiszálltak, volt ideje átnézni az autókon lévő zsákmányt. Örömmel konstatálta a tényt, hogy még egy ilyen hajtás és szép terítékkel büszkélkedhetnek.

Ez a hajtás nehéz terepen történik, van idő egy kevés beszélgetésre, mire ideérnek. A többi elálló is tapasztalt vadász volt, ők is sejtették, hogy ez a hajtás lesz az utolsó. Rég volt ilyen szép zsákmány. Miután megtömte a pipáját, egy cseppet megint elgondolkozott. Fiatal korában még annyi idő sem volt a hajtás megindulása és az első lövés között, hogy egy cigarettát elővegyen, bár őnem dohányzott, a pipát is csak nemrég kapta. Ezzel lepte meg a fia hatvanadik születésnapjára. Ezüstveretes, rózsafagyökér pipa. Több mint egy tárgy, több mint egy ajándék. Negyven év szeretete és tisztelete egy maréknyi eszközben. Amikor felizzik a parázs, az otthon melegét idézi meg, és a szálló füsttel a gondok is elillannak.

Szeme sarkából észreveszi Fickó viselkedésének változását. A mellette lévő fiatalosból kiváltott egy magányos őzbak. Önkéntelen bírálat. Szépen gyöngyözött hatos bak. Ereje teljében. Kímélendő. Már el kell dobnia az agancsát. Most vette észre a vadászokat. Egy elegáns szökkenés és már nem is látják. A mögöttük lévő cserjés felett cserreg a szarka, feléjük jön. Egy pillanat és észreveszi a vadászokat, hirtelen felfelé veszi a menekülés irányát, de egy hosszú lövés megtorpantja a lendületét. Dögre esik. Ez sem fog több fészket kirabolni.

Még érezni a lőpor füstjét a levegőben, amikor feltűnik a hajtók vonala. Annak ellenére, hogy változatos, nehéz a terep, szinte tökéletes vonalban jön a sor. Jól boldogul a fiatal vadász a rábízott feladattal, ismeri a terepet és a társait is. Az aggatékokon lógó vadak számából látszik, hogy a sok leadott lövésből kevés volt a hibázás. Megérte a szezon elején tartott korongozást megtartani, jelentősen javult a tagság lőkészsége. Az idős vadász összeszámoltatta a vadakat, majd az eredmény ismeretében befejezettnek nyilvánította a vadászatot.

Szerencsére ez a hajtás közel volt a vadászházhoz, ezért a többiekkel együtt sétált vissza a reggeli gyülekező helyszínére. A vadászház alatti réten készítették el a terítéket, két nagy máglya között. Ritka szép volt a felhozatal. A kakasokon és nyulakon kívül rókákat, szarkákat és még egy mátyás madarat is terítékre hoztak. Viccelődtek is, hogy ha ilyen lesz a következő vadászat is, hamar meglövik a tervet, és az év utolsó vadászatán már csak kártevőt lőhetnek.

A vadnak járó végtisztesség megadása után az idős vadász a tagságot és vendégeit meginvitálta egy korai ebédre. A menü egy augusztusban eset gyilkos bakból készült pörkölt volt. Ugratták is a fiatal vadászt, aki az ételt készítette.
– Remélem csak a bak volt gyilkos, az íze nem lesz az
De jött a kontra is.
– Ne féljenek, van nálam ellenméreg, nagyanyám hegyes-erős paprikája kivisz minden rosszat a szervezetükből. – Lett is nevetés, mivel ismerték az öregasszony kétszer csípős paprikáját. Jó hangulatban telt az ebéd.

Az idős vadász elővette pipáját, szájba vette a csutorát és így nézett maga elé. Szép emlékek jutottak az eszébe a mai nap, de a jelen is legalább ilyen kellemes. Mert nem is kívánhat többet az ember magának, mint jó levegőn, kellemes társaságban eltöltött sikeres vadászatot.

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.