Vadászat
Zentai nosztalgia
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia Barátom!
Nosztalgiáztam egy kicsit. Már harmadik éve, hogy nem vadásztam a zentai területen. Húsz év nagy idő. Ennyi évig voltam aktív tagja ennek az egyesületnek. Méghozzá úgy, hogy nap mint nap jártam a réti csatornák partját. Esténként, a lemenő nap megmosolyogta azt a fura alakot, aki a körösztösi nádas menti fákon gubbaszt, mint valami ölyv a pihenő fáján.
Nagyon hiányoztak már ezek a hosszú téli esték leskelődései. Ezért nagyon megörültem, amikor egy utcabeli vadászkollégám, barátom, Atlagity Deján meghívott rókalesre a körösztösi nádasok mellé.
Neki is ez volt az első ilyen kiruccanása tíz év óta. Ugyanis Deján annak idején, nagyon-nagyon régen – a bajusza még alig pelyhedzett –, az én rábeszélésemre lett vadász. Szenvedélyes rókavadász. Hogyisne vált volna azzá, hiszen élete első lesén az új puskájával, az első patron amit kilő vadra, az egy gyönyörű, vastag, fehér bojtos farkú, nászruhás rókahölgy volt, ami tűzbe rogyott. Azóta is, az az öreg, megtépázott, száz éves fűzfa, amin akkor ült, az a Deján fűzfája.
A sors úgy akarta, hogy Deján barátom pár év vadászás után fölakassza a puskáját a sarokba. Jött a katonaság, háború, nősülés, fészekrakás. A puskáját is el kellett, hogy adja. Tíz év után az élet kereke ugyanabba a vágásba zökkent. Deján ismét vadász lett. Új puskát vett, egy IZS-27-es 12/76-os magnumot. És ma este, hosszú idő után, arra készül, hogy újra fölüljön az öreg fűzfára.
A kocsival az aszfaltos út végénél parkolunk le. Puska, hátizsák a vállra, és a fagy után kiengedett sárban cuppogó léptekkel megindulunk a nádas felé. Egymás mellett lépkedünk. Visszaidézzük a régi szép idők rókaleseit. Az egykori rókabőséget. Esténként tíz-tizenöt vadász is kint volt a régi halastó helyén burjánzó nádrengeteg szélén. Szinte száz méterenként leskelődött valaki. Ki a fa tetején, ki a tövében, ki egy gödörbe lapulva. Napnyugta után a rókák meg csak jöttek, jöttek, mintha az lenne a legfőbb dolguk, hogy a mi szórakozásunkra vásárra vigyék a bőrük. Szólt is a puska, itt is meg ott is.
Közben elérjük a nádas szélét. Most már csönd, nincs mesélés. Visszatérünk a jelenbe. Deján, mint jó vendéglátóhoz illik – én tanitottam erre –, megkérdezi, hova szeretnék ülni.
Van egy kis keskeny vízlevezető árok ami merőlegesen visz neki a nádasnak, úgy hétszáz méternyivel az öreg fűzfa előtt. Annak idején ezt a helyet nagyon szerették a rókák (én is). Két-három vadcsapás is ide vezetett a nádasból. Reményeim szerint a komák megtartották azt a régi jó szokásukat, hogy a nádasból az árokparti dombra kiérve körbenéztek birodalmuk fölött, kényelmesen meggondolták merre tovább, és csak azután indultak el az az esti portyára.
Oda is értünk az árkomhoz. Deján tovább megy. Én kiveszem a céltávcsövet a hátizsákból és fölkattintom drillingem hátára. A három lábú vadász székemnek megfelelő kemény talajt keresek. Le is ülök úgy ötven méternyire a nádas szélétől, egy vadrózsabokor mellé, az árok fenekére. Szép hely, jó hely, az árokból csak a fejem látszik ki, de azért még se vagyok megelégedve. Engem se látnak, de én se valami sokat látok a külvilágbol. A jövevényt is csak az utolsó pillanatban fogom észrevenni. A szél iránya is változó. De főleg a nádas irányába csavarodik. Én pedig arról várnám a szerencsémet.
Nem tétovázhatok. Fél öt is elmúlt már. Fogom a cók-mókom és már megyek is. A nádas szélénél verem fel a tábort. Az összecsukhatós bicskafűrészemmel ledarabolom egy vadszilvafa szúrós, tüskös ágait és így egészen a tövébe ülhetek. A kis árok pont velem szemben, szinte a lábam közé szalad.
Nagyon tetszik a hely. Takarásban vagyok. De ha egy picit előre hajolok, belátom a jobbról-balról, a nádas mellett kanyargó csapást. Az előttem fekvő árokpartrol meg nem is beszélve. Ha netán valahol kint a gyöpön, sörétlövésen kívül látom meg a komát, hát akkor sincs semmi gond, fölállok és a vadszilvafa valamelyik ágának támasztva eresztem el a golyót. Átgondolok minden lehetőséget. Fölemelem a puskám minden képzelt rókára. Jó van. Nincs útban semmi ág, semmi gaz. A ruhám susogását is elnyeli a szél suttogó udvarlása a nádszál derekú kisasszonyokkal.
Úgy jól elvoltam a fantáziámmal, amikor egy váratlan durranás visszahoz a valóságba. Ösztönösen az órámra nézek. Öt óra öt perc. Csak egy lövés, ez jó jel. Tehát a kerék marad a régi kerékvágásban! Új puska. Első este. Első patron. És remélhetően megvan az első rókagallér Deján első felesége részére.
Már megint elkalandoztak a gondolataim, de a fülem, szemem azért résen van. Szerencsére, mert a jobb szemem sarkába beleesik egy mozdulat. Óvatosan arra fordulok. Úgy is maradok, kővé meredve. A róka ott áll a nádas szélén, tőlem alig tiz méternyire. Az orra a fű alatt, valamit nagyon szimatol. Szerencsére azon a helyen nem jártam, nem érezheti a lábam nyomát. Nem pislantok. Levegőt se veszek vagy már egy száz éve.
No végre elindul, szerencsémre elfelé a nádastól. Még mindig nem mozdulok. Most egy vadrózsabokor takarásába halad, tőlem úgy húsz méternyire. Óvatosan vállhoz emelem a puskám. Most már a célkereszt szálkája csiklandozza a koma oldalát. Kint a tisztás közepén, harminc méternyire tőlem a koma fölemeli a hátsó jobb lábát, nyilván a területét szerette volna megjelölni egy száraz fűcsomón. De hát ennek semmi értelme, hisz ez már soha sem lesz az Ő területe. Drillingem jobb csöve lángot okád, hatos sörétet szór és életet olt.
Öt óra húsz perc. A céltávcsövön keresztül figyelem még egy darabig, ott van-e, mozdul-e az én rókám. Szabad szemmel már nem látom. A száraz fűvel összeolvad a vörös bunda. De a távcsövön keresztül még szépen kivehető. Méghogy kivehető? Most azt is tisztán látom, hogy fölemelt fejjel felém figyel, füleit hegyezi, szemét mereszti rám. Most mintha meg is mozdulna. Vagy mégse?
Megdörzsölöm a szemem, újbol a távcsőbe meredek. A rókám nem mozdul. Vagy mégis? Nem bírom cérnával. Lekapcsolom a távcsövet, az csak zavarna a kapáslövésnél. Lövésre kész puskával a kezemben számolom méteres lépteim. Egy, kettő,….. harmincegy, harminckettő. És ott fekszik előttem hanyatt, üveges szemeivel az eget bámulva az én körösztösi rókám.
Nemsokára megjön Deján a saját rókájával. Fényképezkedés. Élménybeszámoló hazáig.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
Vadásztanfolyam indul Szabolcs megyében
Vadásztanfolyamot indítanak Nyíregyházán 2025. január 15-én.
2025. január 15-én a Vadásztársaságok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szövetsége vadásztanfolyamot indít Nyíregyházán.
A megyei Szövetség már több mint 20 éve, minden igényt kielégítő elméleti és gyakorlati képzésben részesíti a leendő vadászokat. A felkészítés célzottan a kamara vizsgakövetelményeihez alkalmazkodik, nagy oktatói tapasztalattal, a vadászat-és vadgazdálkodás valamennyi területén szerzett gyakorlati háttérrel zajlik.
A Vadászkamara és a megyei Szövetség szoros együttműködése eredményeként, ezidáig közel 2500 fő vizsgázott sikerrel. Az oktatás személyesen, modern digitális eszközök használatával történik.
Nagy előny a helyszíni, szimulációs lövészeti gyakorlat a sörétes lövészet alapjainak elsajátításában, mely az eddigi visszajelzések alapján nagy sikernek örvend. A lövészeti gyakorlat ugyanazon a lőtéren zajlik, ahol vizsgázni fognak a leendő vadászok. Az oktatói kollektíva hiteles, saját szakterületén elismert szakemberekből áll. A vadászjelöltek a szervezők rugalmasságának köszönhetően egy jó légkörű, gyakorlati elemekben gazdag képzésben vehetnek részt.
Információk a meghirdetett felkészítő tanfolyamról:
Helyszínek:
- elméleti oktatás: Kamara székházában (4481 Nyíregyháza, Muskotály u. 87/A)
- gyakorlati oktatás: Buji Táncsics Vt.
- lövészet: Nyíregyházi Polgári Lövész Egyesület (Nyíregyháza, Stadion u.); Székely
A vadászvizsga felkészítő tanfolyam díja: 170.000 Ft
Érdeklődni:
telefonon: 06-30/239-4635
emailben: vadasztanfolyam.szabolcs@gmail.com
személyesen a Szövetség irodájában (Nyíregyháza-Sóstóhegy, Muskotály utca 87/A)
Jelentkezés: a megadott e-mail címen
Forrás: OMVK
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A születésnapi dámbikám
Gerho Balázs ötvenedik születésnapja alkalmából különleges ajándékot kapott a párjától. Dámszarvasbikára vadászott Nógrád vármegyében, Bátonyterenye határában fekvő Csente Vadásztársaság területén.
Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fantasztikusan szép vadásznapot tölthettem el a Csente VT-nél, ahol elejthettem életem első dámbikáját, amit az ötvenedik születésnapom alkalmára kaptam, részben a páromtól.
Írta és fényképezte: Gerho Balázs
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Fontos a természetes vadállomány téli táplálékának kiegészítése, ezért a hideg idő beálltával megkezdődik a vadetetés. A gazdálkodók és a vadászatra jogosultak sokat tesznek azért, hogy a vadállomány egészségesen vészelje át a téli hónapokat.
A TAEG Zrt. munkatársai megkezdték a cukorrépa etetését és két-három hetente nyalósóval töltik fel az etetőhelyeket, amely biztosítja a kieső természetes tápanyag és nyomelem utánpótlást. A téli takarmányozása nélkülözhetetlen és komoly hozzáértést igénylő feladat.
Magyarországon ezt a vadászok végzik több hónapon keresztül, de egész évben az ő feladatuk a rájuk bízott vadállomány egyensúlyának megóvása is. Idén a szárazság is komoly gondot okozott erdőn és mezőn egyaránt, ezért a folyadék utánpótlás biztosítása is kiemelkedő feladat volt a soproni erdőkben.
Magyarország mezőgazdasági kultúrája általában változatos és a vad sokféle élelmet talál a határban, de ahol szegényebbek a termőhelyi körülmények ott nagy szükség van a vad etetésére.
A téli etetés azért is szükséges, mert ilyenkor a természetes tápanyagmennyiség és választék is csökken, viszont az idő előrehaladtával nagyobb mennyiségű energiára, tápanyag fellelésére lesz szüksége az erdei állatoknak. A mesterséges tápanyag utánpótlás mellett szükség esetén gyógyszerkészítmények is kijuttathatók a takarmánnyal együtt egy bizonyos területen.
A Sopron Televíziónak adott riportban Kuslits István kerületvezető erdész-vadász és Sárközy Áron vadgazdálkodási előadó kollégánk osztják meg sokéves tapasztalataikat.
Forrás: TAEG Zrt.
You must be logged in to post a comment Login