Vadászat
Zentai nosztalgia
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia Barátom!
Nosztalgiáztam egy kicsit. Már harmadik éve, hogy nem vadásztam a zentai területen. Húsz év nagy idő. Ennyi évig voltam aktív tagja ennek az egyesületnek. Méghozzá úgy, hogy nap mint nap jártam a réti csatornák partját. Esténként, a lemenő nap megmosolyogta azt a fura alakot, aki a körösztösi nádas menti fákon gubbaszt, mint valami ölyv a pihenő fáján.
Nagyon hiányoztak már ezek a hosszú téli esték leskelődései. Ezért nagyon megörültem, amikor egy utcabeli vadászkollégám, barátom, Atlagity Deján meghívott rókalesre a körösztösi nádasok mellé.
Neki is ez volt az első ilyen kiruccanása tíz év óta. Ugyanis Deján annak idején, nagyon-nagyon régen – a bajusza még alig pelyhedzett –, az én rábeszélésemre lett vadász. Szenvedélyes rókavadász. Hogyisne vált volna azzá, hiszen élete első lesén az új puskájával, az első patron amit kilő vadra, az egy gyönyörű, vastag, fehér bojtos farkú, nászruhás rókahölgy volt, ami tűzbe rogyott. Azóta is, az az öreg, megtépázott, száz éves fűzfa, amin akkor ült, az a Deján fűzfája.
A sors úgy akarta, hogy Deján barátom pár év vadászás után fölakassza a puskáját a sarokba. Jött a katonaság, háború, nősülés, fészekrakás. A puskáját is el kellett, hogy adja. Tíz év után az élet kereke ugyanabba a vágásba zökkent. Deján ismét vadász lett. Új puskát vett, egy IZS-27-es 12/76-os magnumot. És ma este, hosszú idő után, arra készül, hogy újra fölüljön az öreg fűzfára.
A kocsival az aszfaltos út végénél parkolunk le. Puska, hátizsák a vállra, és a fagy után kiengedett sárban cuppogó léptekkel megindulunk a nádas felé. Egymás mellett lépkedünk. Visszaidézzük a régi szép idők rókaleseit. Az egykori rókabőséget. Esténként tíz-tizenöt vadász is kint volt a régi halastó helyén burjánzó nádrengeteg szélén. Szinte száz méterenként leskelődött valaki. Ki a fa tetején, ki a tövében, ki egy gödörbe lapulva. Napnyugta után a rókák meg csak jöttek, jöttek, mintha az lenne a legfőbb dolguk, hogy a mi szórakozásunkra vásárra vigyék a bőrük. Szólt is a puska, itt is meg ott is.
Közben elérjük a nádas szélét. Most már csönd, nincs mesélés. Visszatérünk a jelenbe. Deján, mint jó vendéglátóhoz illik – én tanitottam erre –, megkérdezi, hova szeretnék ülni.
Van egy kis keskeny vízlevezető árok ami merőlegesen visz neki a nádasnak, úgy hétszáz méternyivel az öreg fűzfa előtt. Annak idején ezt a helyet nagyon szerették a rókák (én is). Két-három vadcsapás is ide vezetett a nádasból. Reményeim szerint a komák megtartották azt a régi jó szokásukat, hogy a nádasból az árokparti dombra kiérve körbenéztek birodalmuk fölött, kényelmesen meggondolták merre tovább, és csak azután indultak el az az esti portyára.
Oda is értünk az árkomhoz. Deján tovább megy. Én kiveszem a céltávcsövet a hátizsákból és fölkattintom drillingem hátára. A három lábú vadász székemnek megfelelő kemény talajt keresek. Le is ülök úgy ötven méternyire a nádas szélétől, egy vadrózsabokor mellé, az árok fenekére. Szép hely, jó hely, az árokból csak a fejem látszik ki, de azért még se vagyok megelégedve. Engem se látnak, de én se valami sokat látok a külvilágbol. A jövevényt is csak az utolsó pillanatban fogom észrevenni. A szél iránya is változó. De főleg a nádas irányába csavarodik. Én pedig arról várnám a szerencsémet.
Nem tétovázhatok. Fél öt is elmúlt már. Fogom a cók-mókom és már megyek is. A nádas szélénél verem fel a tábort. Az összecsukhatós bicskafűrészemmel ledarabolom egy vadszilvafa szúrós, tüskös ágait és így egészen a tövébe ülhetek. A kis árok pont velem szemben, szinte a lábam közé szalad.
Nagyon tetszik a hely. Takarásban vagyok. De ha egy picit előre hajolok, belátom a jobbról-balról, a nádas mellett kanyargó csapást. Az előttem fekvő árokpartrol meg nem is beszélve. Ha netán valahol kint a gyöpön, sörétlövésen kívül látom meg a komát, hát akkor sincs semmi gond, fölállok és a vadszilvafa valamelyik ágának támasztva eresztem el a golyót. Átgondolok minden lehetőséget. Fölemelem a puskám minden képzelt rókára. Jó van. Nincs útban semmi ág, semmi gaz. A ruhám susogását is elnyeli a szél suttogó udvarlása a nádszál derekú kisasszonyokkal.
Úgy jól elvoltam a fantáziámmal, amikor egy váratlan durranás visszahoz a valóságba. Ösztönösen az órámra nézek. Öt óra öt perc. Csak egy lövés, ez jó jel. Tehát a kerék marad a régi kerékvágásban! Új puska. Első este. Első patron. És remélhetően megvan az első rókagallér Deján első felesége részére.
Már megint elkalandoztak a gondolataim, de a fülem, szemem azért résen van. Szerencsére, mert a jobb szemem sarkába beleesik egy mozdulat. Óvatosan arra fordulok. Úgy is maradok, kővé meredve. A róka ott áll a nádas szélén, tőlem alig tiz méternyire. Az orra a fű alatt, valamit nagyon szimatol. Szerencsére azon a helyen nem jártam, nem érezheti a lábam nyomát. Nem pislantok. Levegőt se veszek vagy már egy száz éve.
No végre elindul, szerencsémre elfelé a nádastól. Még mindig nem mozdulok. Most egy vadrózsabokor takarásába halad, tőlem úgy húsz méternyire. Óvatosan vállhoz emelem a puskám. Most már a célkereszt szálkája csiklandozza a koma oldalát. Kint a tisztás közepén, harminc méternyire tőlem a koma fölemeli a hátsó jobb lábát, nyilván a területét szerette volna megjelölni egy száraz fűcsomón. De hát ennek semmi értelme, hisz ez már soha sem lesz az Ő területe. Drillingem jobb csöve lángot okád, hatos sörétet szór és életet olt.
Öt óra húsz perc. A céltávcsövön keresztül figyelem még egy darabig, ott van-e, mozdul-e az én rókám. Szabad szemmel már nem látom. A száraz fűvel összeolvad a vörös bunda. De a távcsövön keresztül még szépen kivehető. Méghogy kivehető? Most azt is tisztán látom, hogy fölemelt fejjel felém figyel, füleit hegyezi, szemét mereszti rám. Most mintha meg is mozdulna. Vagy mégse?
Megdörzsölöm a szemem, újbol a távcsőbe meredek. A rókám nem mozdul. Vagy mégis? Nem bírom cérnával. Lekapcsolom a távcsövet, az csak zavarna a kapáslövésnél. Lövésre kész puskával a kezemben számolom méteres lépteim. Egy, kettő,….. harmincegy, harminckettő. És ott fekszik előttem hanyatt, üveges szemeivel az eget bámulva az én körösztösi rókám.
Nemsokára megjön Deján a saját rókájával. Fényképezkedés. Élménybeszámoló hazáig.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.
Fotó: Izraelinfo
Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.
Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.
Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.
Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.
Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Jägerrecht lépésről lépésre
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
Vasárnaptól Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében megszűnik a tűzgyújtási tilalom
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Világpiaci kitekintés: gabonapiaci előrejelzés – 2026. június
Májusban 1,8 százalékra lassult az infláció – Az élelmiszerek ára 0,5 százalékkal emelkedett
Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák
Kettéosztott hatáskörökkel felállt az új agrár- és környezetvédelmi végrehajtó hatalom
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Lőttek az elvárásnak
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Vadat és halat is lopott egy orvvadász
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login