Vadászat
Zentai nosztalgia
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia Barátom!
Nosztalgiáztam egy kicsit. Már harmadik éve, hogy nem vadásztam a zentai területen. Húsz év nagy idő. Ennyi évig voltam aktív tagja ennek az egyesületnek. Méghozzá úgy, hogy nap mint nap jártam a réti csatornák partját. Esténként, a lemenő nap megmosolyogta azt a fura alakot, aki a körösztösi nádas menti fákon gubbaszt, mint valami ölyv a pihenő fáján.
Nagyon hiányoztak már ezek a hosszú téli esték leskelődései. Ezért nagyon megörültem, amikor egy utcabeli vadászkollégám, barátom, Atlagity Deján meghívott rókalesre a körösztösi nádasok mellé.
Neki is ez volt az első ilyen kiruccanása tíz év óta. Ugyanis Deján annak idején, nagyon-nagyon régen – a bajusza még alig pelyhedzett –, az én rábeszélésemre lett vadász. Szenvedélyes rókavadász. Hogyisne vált volna azzá, hiszen élete első lesén az új puskájával, az első patron amit kilő vadra, az egy gyönyörű, vastag, fehér bojtos farkú, nászruhás rókahölgy volt, ami tűzbe rogyott. Azóta is, az az öreg, megtépázott, száz éves fűzfa, amin akkor ült, az a Deján fűzfája.
A sors úgy akarta, hogy Deján barátom pár év vadászás után fölakassza a puskáját a sarokba. Jött a katonaság, háború, nősülés, fészekrakás. A puskáját is el kellett, hogy adja. Tíz év után az élet kereke ugyanabba a vágásba zökkent. Deján ismét vadász lett. Új puskát vett, egy IZS-27-es 12/76-os magnumot. És ma este, hosszú idő után, arra készül, hogy újra fölüljön az öreg fűzfára.
A kocsival az aszfaltos út végénél parkolunk le. Puska, hátizsák a vállra, és a fagy után kiengedett sárban cuppogó léptekkel megindulunk a nádas felé. Egymás mellett lépkedünk. Visszaidézzük a régi szép idők rókaleseit. Az egykori rókabőséget. Esténként tíz-tizenöt vadász is kint volt a régi halastó helyén burjánzó nádrengeteg szélén. Szinte száz méterenként leskelődött valaki. Ki a fa tetején, ki a tövében, ki egy gödörbe lapulva. Napnyugta után a rókák meg csak jöttek, jöttek, mintha az lenne a legfőbb dolguk, hogy a mi szórakozásunkra vásárra vigyék a bőrük. Szólt is a puska, itt is meg ott is.
Közben elérjük a nádas szélét. Most már csönd, nincs mesélés. Visszatérünk a jelenbe. Deján, mint jó vendéglátóhoz illik – én tanitottam erre –, megkérdezi, hova szeretnék ülni.
Van egy kis keskeny vízlevezető árok ami merőlegesen visz neki a nádasnak, úgy hétszáz méternyivel az öreg fűzfa előtt. Annak idején ezt a helyet nagyon szerették a rókák (én is). Két-három vadcsapás is ide vezetett a nádasból. Reményeim szerint a komák megtartották azt a régi jó szokásukat, hogy a nádasból az árokparti dombra kiérve körbenéztek birodalmuk fölött, kényelmesen meggondolták merre tovább, és csak azután indultak el az az esti portyára.
Oda is értünk az árkomhoz. Deján tovább megy. Én kiveszem a céltávcsövet a hátizsákból és fölkattintom drillingem hátára. A három lábú vadász székemnek megfelelő kemény talajt keresek. Le is ülök úgy ötven méternyire a nádas szélétől, egy vadrózsabokor mellé, az árok fenekére. Szép hely, jó hely, az árokból csak a fejem látszik ki, de azért még se vagyok megelégedve. Engem se látnak, de én se valami sokat látok a külvilágbol. A jövevényt is csak az utolsó pillanatban fogom észrevenni. A szél iránya is változó. De főleg a nádas irányába csavarodik. Én pedig arról várnám a szerencsémet.
Nem tétovázhatok. Fél öt is elmúlt már. Fogom a cók-mókom és már megyek is. A nádas szélénél verem fel a tábort. Az összecsukhatós bicskafűrészemmel ledarabolom egy vadszilvafa szúrós, tüskös ágait és így egészen a tövébe ülhetek. A kis árok pont velem szemben, szinte a lábam közé szalad.
Nagyon tetszik a hely. Takarásban vagyok. De ha egy picit előre hajolok, belátom a jobbról-balról, a nádas mellett kanyargó csapást. Az előttem fekvő árokpartrol meg nem is beszélve. Ha netán valahol kint a gyöpön, sörétlövésen kívül látom meg a komát, hát akkor sincs semmi gond, fölállok és a vadszilvafa valamelyik ágának támasztva eresztem el a golyót. Átgondolok minden lehetőséget. Fölemelem a puskám minden képzelt rókára. Jó van. Nincs útban semmi ág, semmi gaz. A ruhám susogását is elnyeli a szél suttogó udvarlása a nádszál derekú kisasszonyokkal.
Úgy jól elvoltam a fantáziámmal, amikor egy váratlan durranás visszahoz a valóságba. Ösztönösen az órámra nézek. Öt óra öt perc. Csak egy lövés, ez jó jel. Tehát a kerék marad a régi kerékvágásban! Új puska. Első este. Első patron. És remélhetően megvan az első rókagallér Deján első felesége részére.
Már megint elkalandoztak a gondolataim, de a fülem, szemem azért résen van. Szerencsére, mert a jobb szemem sarkába beleesik egy mozdulat. Óvatosan arra fordulok. Úgy is maradok, kővé meredve. A róka ott áll a nádas szélén, tőlem alig tiz méternyire. Az orra a fű alatt, valamit nagyon szimatol. Szerencsére azon a helyen nem jártam, nem érezheti a lábam nyomát. Nem pislantok. Levegőt se veszek vagy már egy száz éve.
No végre elindul, szerencsémre elfelé a nádastól. Még mindig nem mozdulok. Most egy vadrózsabokor takarásába halad, tőlem úgy húsz méternyire. Óvatosan vállhoz emelem a puskám. Most már a célkereszt szálkája csiklandozza a koma oldalát. Kint a tisztás közepén, harminc méternyire tőlem a koma fölemeli a hátsó jobb lábát, nyilván a területét szerette volna megjelölni egy száraz fűcsomón. De hát ennek semmi értelme, hisz ez már soha sem lesz az Ő területe. Drillingem jobb csöve lángot okád, hatos sörétet szór és életet olt.
Öt óra húsz perc. A céltávcsövön keresztül figyelem még egy darabig, ott van-e, mozdul-e az én rókám. Szabad szemmel már nem látom. A száraz fűvel összeolvad a vörös bunda. De a távcsövön keresztül még szépen kivehető. Méghogy kivehető? Most azt is tisztán látom, hogy fölemelt fejjel felém figyel, füleit hegyezi, szemét mereszti rám. Most mintha meg is mozdulna. Vagy mégse?
Megdörzsölöm a szemem, újbol a távcsőbe meredek. A rókám nem mozdul. Vagy mégis? Nem bírom cérnával. Lekapcsolom a távcsövet, az csak zavarna a kapáslövésnél. Lövésre kész puskával a kezemben számolom méteres lépteim. Egy, kettő,….. harmincegy, harminckettő. És ott fekszik előttem hanyatt, üveges szemeivel az eget bámulva az én körösztösi rókám.
Nemsokára megjön Deján a saját rókájával. Fényképezkedés. Élménybeszámoló hazáig.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
Valóra vált álom
Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!Eljött az idő, két év halasztgatás után, hogy klasszikus módon, barátok és édesapám társaságában, egy hegyi vadászházból, a duruzsoló kályha mellől indulva, billenőcsövű fegyveremmel elejtsem életem első (és lehet, egyetlen) zergebakját!
Fotó: Leskó Gábor – Agro Jager News
A helyszín Szlovénia, a Raduha-hegy. Az éjszakai eső, amely a vadászkaliba tetejét verte 1200 méteres magasságban, 1500 métertől hó formájában hullott, külön varázst adva a tájnak. Reggel szikrázó napsütésben indultunk, ki-ki a kísérőjével, a felsőbb régiókba. Délig terveztük az első kört, aztán kis pihenővel délután folytattuk a vadászatot.
A táj lélegzetelállító, a szél orkánerejű, de így is belefutottunk egy kis csapatba, amely jó negyven méterre sorjázott mellettünk a fenyők között. Fényképezni is próbáltam, de nem egyszerű feladat. Jó másfél órás cserkelés után, visszafelé a kocsi felé jöttek a hírek: a többiek sikerrel jártak, így az első nap délutánjára már csak én maradtam vadászni. Ez ám a szerencsés nap.
A délutáni körre 1500 méteres magasságból indulva 1700–1750 méterig cserkeltünk, igazi téli, havas világban. A 70 év körüli kísérőmmel alig bírtam tartani a lépést — hihetetlen, ahogy bírta. 🙂
A nap már lebukott, amikor egy meredek nyiladékon zergét vettünk észre. 140 méterre feküdt. Vártunk, hogy felálljon, amikor furcsa hangokat hallatva egy bak kevesebb mint tíz méterre bejött mögénk — gyanúsnak vélt valamit. Persze elugrott, ilyen távról mozdulni sem lehetett… De hopp, a fenti bak felállt, ugyanis jobbról egy vetélytársa érkezett. Pár fotó, majd jött is az ukász: jó öreg bak… lődd meg!
Fotó: Leskó Gábor – Agro Jager News
A fényképezőt a vegyes hetesre cserélem, és amikor a bak kihúzza magát a szikla tetején, hangosan süvít végig a lövedék, amit a hegyoldalak sokáig dobálnak. A bakom eltűnik — igen, már az enyém. Egy jó blattlövéssel 20 méterre találjuk, beesve egy fenyő alá.
Leírhatatlan érzés… Ilyen helyen, ilyen körülmények között, klasszikus módon sikerült elejtenem az áhított bakot! Mire leérünk az autóhoz, besötétedik. A kalibában sokáig mennek az élménybeszámolók a pattogó kályha fényénél.
Első vadásznapunkon mindannyian eredményesek voltunk!
Tisztelet a vadnak! Üdv a vadásznak!
A képek magukért beszélnek!
Írta és fényképezte: Leskó Gábor
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Kell-e félni a lakott területen megjelenő rókáktól?
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei megválaszolták, kell-e félni a lakott területen élő rókáktól:
Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!A rókák, számos más vadállathoz hasonlóan (gondoljunk a varjakra, nyestekre) könnyen találnak táplálékot az emberi lakókörnyezetben (többek között rágcsálókat, élelmiszer hulladékot, kedvtelésből tartott állatoknak kihelyezett eledelt), és könnyen megszokják az ember közelségét. Ezért az, hogy csak „a veszett róka megy be a lakott területre”, semmiképpen nem állja meg a helyét. ❌
Fotó: NÉBIH
☝Az állatokkal való kontaktust mindazonáltal maximálisan kerülni kell. Az egészséges róka nem engedi közel magához az embert: zajra, például tapsra elmenekül. Kellő távolságból hívjuk fel magunkra a figyelmet, majd adjunk időt az állatnak, hogy észrevegyen minket és elmeneküljön.‼
👉A veszettség legfőbb tünete az embertől való ösztönös félelem kiesése. A veszett róka nappal is aktív, szinte „keresi” az ember társaságát, hagyja magát megközelíteni, megfogni, megsimogatni.
Sokkhatásra ez az állapot dühöngésbe válthat át. Sokszor kutyával verekszik össze vagy más háziállatot támad meg. Esetenként görcsrohamok figyelhetők meg (csillagvizsgáló fejtartás, állkapocs-csattogtatás).
Forrás: NÉBIH
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Négy medvét kellett kilőni idén eddig Csíkszeredában
Csíkszereda négy szegletéből négy medvét lőttek ki idén
Csíkszereda négy szegletéből négy medvét lőttek ki idén: Csíksomlyón, Szécsenyben, Zsögödben és Csobotfalván volt szükség a legutolsó megoldást választani. A közeli erdőkben még így sem csökkent jelentősen a számuk. Az új jogszabály segítséget jelent.
Fotó: Pinti Attila – Székelyhon
„Nincs szinte olyan városrésze Csíkszeredának, ahol ne okoztak volna gondot a medvék” – mondta a Székelyhonnak Bors Béla, Csíkszereda alpolgármestere. Tőle arról érdeklődtünk, hogy hány medvét kellett idén eltávolítaniuk a városból. Arra is rákérdeztünk, hogy mi a véleménye az újonnan megjelent jogszabályról, amely megkönnyíti a beavatkozást a településekre bejáró medvékkel szemben.
Tőle tudjuk, hogy idén eddig négy esetben voltak kénytelenek a legutolsó megoldást, azaz a kilövést választani. Csíksomlyón, Szécsenyben, Zsögödben és Csobotfalván kellett beavatkozniuk. Ezen kívül egy példányt altatással fogtak be, amely a Kalász lakótelepen menekült fel egy fára egy tömbház közelében, egy vadállat pedig a Brassói úton közúti balesetben pusztult el.
Az alpolgármester szerint nincs a városnak olyan övezete, ahol ne kellett volna beavatkozni a medvék miatt, de a leggyakrabban Csíksomlyón okoztak gondot a vadállatok. Ráuntak jelezni a medvék jelenlétét „Az elmúlt években nem csökkent és nem nőtt a beavatkozások száma, inkább amiatt tűnhet úgy, hogy idén kevesebb gondot okoztak a medvék, hogy az emberek kezdték megunni, hogy jelezzék a medvék jelenlétét a hatóságoknak. Mégis azt javaslom, hogy amennyiben nagy vadat észlelnek bárhol Csíkszereda területén vagy a környező mezőkön, erdőkön, akkor azonnal hívják a 112-es számot” – javasolta az alpolgármester, hozzátéve, hogy amelyik hívás nem érkezik be, arról nem készül statisztika, azaz amiről a hatóságok nem tudnak, az a probléma nem létezik. Az újonnan megjelent sürgősségi kormányrendeletről, amely lehetővé teszi a medvék azonnali kilövését, az alpolgármester elmondta, ez a jogszabály nagyon megkönnyíti a munkájukat, hiszen ha szükséges, akkor azonnal be lehet beavatkozni. Korábban ugyanis el kellett űzni a vadat, vagy el kellett távolítani, a kilövés csak végső esetben volt alkalmazható.
„Amennyiben a helyzet úgy kívánja, akkor már első alkalommal lehet élni a legnehezebb döntéssel, a kilövési paranccsal. Ezek a medvék, amelyek a város környékén be szoktak járni, mind »habituált« medvék, vagyis megszokták az ember közelségét. A háztartási hulladékot dézsmálják leginkább, és teljesen ellentétesen viselkednek egy erdőben élő medvéhez képest, ugyanis sokszor az ember láttára nem elmenekülnek, hanem ellenkezőleg, közelednek” – magyarázta. Hozzátette, ezért is gondolja úgy, hogy az új jogszabály segíti a munkájukat. Csíkszeredának a Szilos Vadásztársulattal van szerződése, és ez a társulat az, amelyik végig követte a város környékén élő medvéket. „Az elmúlt időszakban folyamatosan megfigyelték a medvék mozgását, a medvepopuláció létszámának az alakulását. Ha csak a csíksomlyói övezetet veszem példának, akkor az elmúlt 5 évben tucatjával voltak, illetve vannak jelen a medvék, úgyhogy nem utal semmi arra, hogy csökkenne a számuk. Sőt, már nem ritkaság, hogy 3-4 bocsot is felnevelnek az anyamedvék” – osztotta meg.
Szerinte éppen ezért szükség van arra, hogy kövessék a medvepopulációt, és ha kell, élhessenek a kilövés lehetőségével. Szerinte nem normális, hogy egy-egy medveriasztás alkalmával a polgármesternek vagy alpolgármesternek kell futni éjjel elkergetni a medvét.
Csíkszereda városvezetésének mindig az emberi élet a legfontosabb, és úgy ahogy eddig is, a törvényes kereteken belül mindig tettük a kötelességünket, úgy ezután is így fogunk eljárni, még hogyha most egy kicsit könnyebben is” – húzta alá. Tavaly egyébként ugyancsak a somlyói övezetben három medvét kellett kilőni, ugyanakkor a csíkszeredai kórházhoz bejáró vadállatot szintén ilyen módon kellett eltávolítani. Tavalyelőtt pedig a Venczel József Szakközépiskola udvarára tévedt egyed jutott hasonló sorsa.
Forrás: Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Valóra vált álom
Magyarország barátja és stratégiai partnere Izraelnek az agrárium területén is
PILISI PARKERDŐ: Az UNESCO kihirdette a Pilisi Bioszféra Rezervátum bővítését
Kell-e félni a lakott területen megjelenő rókáktól?
TERMÉSZETFOTÓSOK: Polgár Tibor túzokra cserkelt Apaj-pusztán
Négy medvét kellett kilőni idén eddig Csíkszeredában
Súlyos vadászbaleset Hajdú-Biharban: embert talált el a nyúlra leadott lövés!
Csongrád-Csanád vármegyében is igazolódott a madárinfluenza jelenléte
Veszélyben a mezei nyulak- egyedülálló kutatás a Soproni Egyetemen!
Negyedmázsás nyurgaponty a kézben
A vadászat veszélyes üzem!
Engedély nélkül vadászott
A sakál, mint bioindikátor szervezet – veszélyes penészgombamérgek nyomában
Baranya vármegyei vaddisznóban állapította meg az ASP jelenlétét a Nébih
Kapitális gímbika a Kelet-Mecsekben
Pusztítják a mindent felzabáló toportyánt Somogyban, de nincs még fény az erdő végénél
KITEKINTŐ: Öt vadászkutya esett farkastámadás áldozatául a Hegyi Nafpaktia térségében
Farkast gázoltak el Aachen közelében, a „Himmelsleiter” útszakaszon
A három napos bika
You must be logged in to post a comment Login