Keressen minket

Vadászat

Pöcéri hajtás

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Szögi Tibor vadászlevelei

Szia kedves Barátom!

Nálunk is úgy néz ki, vége a télnek. Napok óta enyhe az időjárás, borús, esős napok járnak. Nem így volt ez a múlt héten. Ropogós fagyos éjszakák, hideg nappalok. Szombaton sikerült még egy ilyen napot elcsípni és egy nagyot vadászni Pöcérben.

Előző nap még úgy volt, hogy heten-nyolcan vágunk neki az egész napos hajtásnak. Pöcéri kacsató, bátkai hottisza, pöcéri erdő. De reggelre már csak hárman maradtunk. Véber Gyuszi, Sijacski Dragan, jómagam és a két ebadta kutyám Lili és Pamacs. A két szenttamási haverom lemondta. Ketten azért nem tudtak eljönni, mert a komp nem jár a befagyott Tisza miatt.

Reggel, valamivel nyolc után, a kacsató falu felüli végénél megbeszéltük a taktikát. Gyuszi és Dragan elmennek előre és a rekesztésnél lesben állnak. Én várok egy jó húsz percet, addig ők, ha jól kilépnek, megteszik azt a másfél kilométernyi utat. Akkor én is elindulok lassan. A zsombékok közti fél méternyi víz majdnem fenékig be van fagyva, nem kell félnem, hogy beszakadok. A zsombékokon a száraz növényzet térdig, néhol derékig, de van ahol hónaljig is ér. A kacsató zsombékosa egy kicsit szélesnek tűnik, vagy én így egymagamban kevésnek. De nem rohanunk. Van időnk. Ez az egész nap erről kell hogy szóljon. Nincs kapkodás, idegeskedés. Élvezzük ki a vadászat minden pillanatát!

Elindulok szépen, lassan, jobbra-balra, cikkbe-cakkba. A kutyáim nagyon lelkesek, őket is fűti a szenvedély. Pont úgy, mint a gazdijukat. Lili kisebb szökkenésekkel veszi az akadályokat, Pamacs a törpe tacskó adottságaival inkább kígyózva kerüli meg a zsombékokat. Én közben hangosan dicsérem, buzdítom kutyáimat. Így a róka koma már messziről észrevesz és megpróbálja menteni az irháját. Nem kell kapkodnia, rohannia. Van ideje ravasz tervet szőni, túljárni a simabőrű eszén.

Csakhogy nekem pont ez a jó. Mert most én is megpróbálok rókaésszel gondolkodni. Mert ha mondjuk csendben lopakodnék, a komát álmában lepném meg. Az gondolkodás nélkül, pánikszerűen rohanna valamerre, esetleg jobbra vagy balra kitörne. Ott meg nincs puskás, aki kárt tehetne az ünneplő zakójában. Így viszont, hogy már jó messziről figyelmeztetem, hej, barátom, itt jön a simabőrű a lángoló botjával. Mit hogy jön, jönnek! Jobb szélen, bal szélen, középen, mindenhol van belőlük.

A koma fölméri a terepet. Hátrafelé semmiképpen nem mehet. Jobbra, balra a zsombékokon túl sík legelő. Semmi takarás, semmi védelem. A simabőrűnek netán hosszú nyelű botja van (mint például az én drillingem golyós csöve), és elér vele messzebbről is. Tehát arra se ajánlatos próbálkozni. Így hát marad az előre. Fölemeli az orrát, beleszagol a levegőbe. Nem lesz okosabb. A szellő hátulról hoz információkat. De hát ő azt már tudja. Ott jön a vadász azzal a két árulóval. A két négylábúval, közös őssel. Szegről-végről még rokonok is, most mégis mást szolgálnak, ellene fordulnak a szégyentelenek.

Egy kicsit még vár, csendben marad, a füleit hegyezi. Jól van, elöl minden csendes, arról nem vár veszély. Elindul lassan. Egy idő után megint megáll, még egyszer meggyőződik, hogy arra valóban nincs veszély. Tovább indul, de most már szaporábban.

Pamacs orra elkap egy szagfoszlányt. Hej, mi ez? Nagyobb slukkot szív most abból az irányból. Az orrlyuka szinte sípol. A torka visít, a mozgása fölgyorsul, a körmök jégszikrát hánynak. A kis test mint a villám cikázik a zsombékok között. Én is igyekszem abba az irányba. Hoppá, jó lesz vigyázni, nekem csak két lábam van. Majdnem az orromra támaszkodok, merthogy a két első lábammal a féltett puskámba kapaszkodok. Annak nem eshet baja, inkább a szenttamási kettős torony dőljön össze.

Pamacs közben már jó messze jár, száz méternyire hallom cérnavékony sivítását. Nagyon jó. Jó irányba futnak a dolgok. Ha így megindult a koma előre, biztos végig is megy a rekesztésig. Nem foglalkozok velük, ez már a kollégák dolga. Lili kutyámmal a bal szél felé vesszük cikkből a cakkot. Hátha arrafelé is szunyókál egy vörös frakkos gavallér, aki az éjjel kirúgott a hámból és most az igazak álmát alussza. Mosolyog a bajsza alatt, amikor arra a csinos kis rókahölgyre gondol, akinek egész éjjel adta a szépet. Közben Pamacs már nagyon messze jár, lehet vagy háromszáz méterre tőlem, és olyan ötszázra a rekesztésnél lapuló kollégáimtól.

Miközben így mérlegelem a helyzetet, elcsattan egy lövés. Tompán, kurtán, csak úgy egymagában. Ez jó jel. Nincs duplázás, tehát célba talált. Hacsak nem mondott csütörtököt a második patron. No, ne-ne, erre gondolni se szabad. Megvan az a róka. Meg kell lennie! Csend. Síri csend. Fátyolos köd ült a tájra. Megzizzen a sás széle. Pamacs perdül mellém. Szikrázik a szeme az izgalomtól a büszkeségtől, majd kiugrik a bőréből. Látod gazdi mit csináltam, milyen ügyes voltam! Hogy félt, hogy iszkolt tőlem az a gazfickó. Hej, ha utolérem! Pedig láttad, kétszer nagyobb volt nálam.

Jól van, jól. Tényleg nagyon ügyes vagy meg bátor. Csak termetre vagy kicsi. Tudja ezt a gazdi. Közben fölemelem, magamhoz ölelem és összedörzsölöm az orrom Pamacs nedves fekete orrával. Azt a boldogságot… Kész, elég, ennyi az érzelgésből. Kutyám rúgkapál, majd kiugrik a kezemből. Menne tovább a dolgát tenni. Leeresztem. Megborzolom buksi fejét és útjára eresztem.

Most veszem csak észre, Lili kutyám ott áll mellettem féltékeny szemekkel. Hát mi van? Engem nem dicsérsz? Engem nem szeretsz? Pedig láttad, milyen okos vagyok. Ott volt az a nyúl az előbb. Megbotlott egy lefagyott nádszálban, elkaphattam volna, de nem tettem, tudom hogy te ezért haragudnál. Pedig nagyon nehéz ám elviselni, hogy Pamacsnak szabad, nekem meg nem. Lehajulok hozzá, az arcom az arcához érintem és magamhoz ölelem azt a puha, selymes, csupa izom testet. Lili elolvad a boldogságtól. Most már ő is tovább megy. Teszi a dolgát. Elmosolyodok magamba. Ebben a szerelmi háromszögben nagyon oda kell figyelni az embernek, nehogy fölboruljon az egyensúly. Így van ez rendjén, az ember sok szeretetet kell, hogy adjon, de utána még többet kap cserébe.

Jó fél óra múlva értünk föl a rekesztéshez. Dragan mosolyogva bújik elő a domb mögül. Mutat le maga elé a jégre, majd idegesen kapja le a puskát a válláról. Most látom meg én is a vörös bundát a jégen feküdni. De mi ez. Az eddig mereven fekvő test megmozdul. Eltűnik egy gyékénycsomó mögött. Rohanok arra. Puskám lövésre kész. Dragan föntről a dombról jobban belát a zsombékok közé. Puskája feleúton megáll. Arcára visszaszökik a mosoly. Egy kicsit röstelli is magát. Most érek oda. Elnevetem magam. Ej Pamacs-Pamacs. Így megviccelsz bennünket. A róka úgy vonaglik-kúszik, de nem önszántából teszi. Pamacs torkolássza, húzza a gallérjánál fogva. Közbe nyög, morog, új fogást csinál. Szemrehányóan megugatja. „Kelj fel, te gyáva, harcolj férfiasan!” Jó erőben lévő, három-négy éves kan róka szép téli prémmel. De a farka, hát az valami gyalázat. Alig van rajta szőr. Itt-ott egy pamacs, a rüh elvitte a többit.

A többiek elmennek a következű elállásig. Én még várok egy keveset az indulással. Csinálok egy pár fölvételt a rókát nyúzó kutyákról. Kutyákról, merthogy közben Lili is kedvet kapott a rókanyuvasztáshoz. Ej, ha sikerülne rábeszélni Lilit, hogy csaholva űzze a rókák nemzedékét, én lennék a legboldogabb gazdi ezen a világon.

A második hajtásban semmi. Azaz egy pár tapsifüles és két liba. A libák úgy száz méternyire a kacsató szélétől lent legeltek a gyöpön. De csak akkor vettem őket észre, amikor nagy gágogás közben szárnyra kaptak.

Amikor végigérek, Dragannak említem a libákat, azt mondja, hogy ő lőhette volna őket. Mind a kettő ott szállt el a feje fölött alig húsz méterre. És? És mért nem lőttél? Hát azért mert szegény gyerek félt, hogy majd letekerjük, amiért ő, aki elállóban van, másra lövöldözik és így elriasztja a rókát. Hej, de bántott a dolog. Mondtam neki, hogy máskor ne csináljon ilyen butaságot. Tíz rókáért nem adnám a libát. Utána viccesen megjegyeztem, hogy milyen királyi lett volna a libamáj a nyárson a császár szalonna mellett.

No, azért jó volt az a nyárs libamáj nélkül is. A volt gátőrház helyén, a százéves fűzfák mellett raktuk meg a tüzet. Házi császár szalonna és kolbász zsírja sercegett a parázson. Finom ropogós, még langyos cipó bélibe töröltük le bajszunkról a pirospaprikás kolbászzsírt. Édes lilahagymával és savanyú uborkával hoztuk rendbe szánkba az ízeket. Mindenki saját ízlése szerint. Ha netán valaki rosszul keverte, sebaj, egy kis melegítő itallal semlegesítette. Utána, ha ez lehetséges, még finomabbnak, még csodálatosabbnak tűntek a „falatkák”.

Pamacsék se panaszkodtak. Amikor elfogyott, a gazdasszony által, az ő részükre csomagolt szalámi és három palacsinta, olyan ártatlan szemekkel néztek, mint akik már hetek óta nem ettek egy falatot sem. Szinte kinézték az étket a szánkból. Ők is nyeltek, amikor mi vettük a falatot a szánkba, nyalták a szájukat, amikor nekünk kellett volna. Körbejártak bennünket. Azt játszottuk, egy falat ide, egy oda. Lili még az italunkba is belekortyolt. Egyszóval jól elvoltunk, de azért szedelőzködnünk kellett, mert a nagycáger pont most hágta meg a kicsit a tizenkettes szám fölött. És ez még a fele se a tervezett útnak. Meg ugye így, teli hassal…

* * *

A bátkai hottisza nádasában semmi. Vagy mi csináltuk a hajtást hanyagabbul, rosszul. A Tisza-parti erdő tele volt traktorral, emberrel. Vágták, vitték, lopták a fát. Ezért nem sok értelmét láttuk, hogy ott is hajtásokat csináljunk. Nagyon kevesen is voltunk hozzá. Néhol, ahol a favágók utat tapostak, be-benéztünk a Tiszáig. Teljesen be volt állva. Néhol, ahol forog, örvénylik a víz, ott egy-egy hullámzó tavacska van.

A Komanov körtésénél a töltésen ballagunk hazafelé, amikor az irányunkban, bent a Tisza felől, irgalmatlan nagy hangzavarra kapjuk föl a fejünk. Kacsák! Rengeteg kacsa! Rohanunk befelé, közben elkészül a haditerv. Megkérem a kollégáim, hogy víz fölött ne, csak a jég fölött lőjenek kacsát, mert Lili biztos bemegy érte a vízbe is, de nem biztos, hogy ki is tud mászni a jég tetejére.

Közelebb érünk. Te jóságos Isten, ennyi kacsa! Életemben nem láttam még ennyit egy rakáson. Pár ezer, vagy tízezer? Fölbecsülni sem tudom. Focipálya nagyságú tó. A vízen, a jégen, mindenfelé csak kacsa meg kacsa.

Megszületett a terv. Én a tó fölött, úgy harminc méternyire megyek le a jég szélére, a fűzfák takarásában. Dragan ugyanezt teszi alulról, Gyuszi meg egyenest rájuk megy a közepén. Amikor fölriadnak és a befagyott Tisza fölé érnek, akkor csiheljük őket. A jégről majd a kutyák kihord…

Istenem a kutyák!!! Lili itt van mellettem, de Pamacs? … Megvan most már Pamacs is. Mintegy ötven-hatvan méterre előttünk, már kiért a jégre. Teli torokból szidni kezdi a buta kacsákat. A kacsák először elhallgatnak, majd amikor az a kis fúria közibük ront, mint amikor a vihar maga előtt fölkapja a port és az égbe röpíti, úgy keltek a kacsák Pamacs előtt, és kétségbeesett szemünk elől eltakarták a Napot…

Zenta, Vajdaság

Lili és Pamacs kezelésbe veszik a komát

Vadászat

Áfonya 58. munkája

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járunk, a Zemplén lábánál, ahol a napokban riasztották Gergely Csabát, hogy az esti cserkelésnél egy őzbakra tettek lövést, de sajnos elugrott és beváltott, egy körülbelül öt hektár kiterjedésű, ősnádasba. Kora reggel aztán Áfonyával, a hatéves hannoveri vérebemmel indultunk útnak – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Gergely Csaba vérebes utánkereső.

Áfonya 58. munkája Fotó: Gergely Csaba

Még pénteken beszéltem a barátaimmal és a társaság elnökével is. Tudtam, hogy szlovák vendégek látogattak hozzánk. A vadásztársasággal régi jó viszonyban vagyunk és nemcsak a vadászatok idején, hanem egyébként is tartjuk a kapcsolatot.

Akkor este annyit mondtak, hogy világos, habos vért találtak és megjelölve a rálövés, az elugrás helyét, a szürkület érkeztével otthagyták a nádast.

Persze ilyenkor nehezebben telik az este a vadászházakban és ha fogadni nem is mertem volna rá, de azért biztos voltam, ha szlovákok vadásznak nálunk, azokat a vendégeket otthon sem lehet tartani. Mivel ismertem a területet, abban maradtam a barátaimmal, hogy kint találkozunk – mesélte Gergely Csaba.

Gergely Csaba és kutyája Áfonya, a hannoveri véreb. Fotó: Agro Jager News

Persze ott volt a vadőr barátom, a szlovák vendég és a tolmács is. Elmondták, hogy egy 8×57-es kaliberrel vadásztak. Az autót hátrahagyva felvettük a csapát. A barátommal úgy döntöttünk, hogy megnézzük, van-e esély arra, hogy meglesz, mert ha beljebb jutott a nádasba, akkor fel kell vegyük a combcsizmát is. Tudvalevő ugyanis, hogy az a nádas még ilyen száraz tavasz esetén is tud meglepetéseket okozni. Az autóban egyébként sok mindent magunkkal viszünk – folytatta Gergely Csaba, így viszünk a kutyának vizet is, felszerelést és még sebkötöző csomag is van a vérebnek, ha esetleg valami baj érheti, hiszen ezeken a részeken vaddisznót is keresnek. Ámbár az ASP okozta járvány visszavetette a társaságok lehetőségeit, s jobban őzet és szarvast szoktak keresni.

Áfonya az 58. utánkeresése. Fotó: Agro Jager News

Áfonya az elmúlt évben, ha nem is kényszerpihenőn volt, de kölykei miatt többet járt Gergely Csaba Szép-völgyi Nyomkövető Csinossal, hívónevén Borókával, aki alig három esztendős, de már komoly munkákat tudhat maga mögött. Mégis mondhatjuk, hogy Csaba életében Áfonya a nagy szerelem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A rálövésnél a kutya szépen felvette a csapát és ahogy a vadőr mutatta, ahol az őz beváltott, ők is beléptek az ingoványba. Fújt a szél és az éjjel esőt is hozott, amitől tartottak, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy eső után a vérebek jobban dolgoznak – legalábbis az enyémek, mondta Gergely Csaba. Egy dupla puskaszíjon öreg Mauserje várakozott, amelybe .30-06-os, 14,3 grammos Sako lőszert töltött. A puskán pedig egy 1-6×24 hajtástávcső ült.

 

Éreztem, hogy most hallgatni fog a vállamon, mert láttam a kutyán, hogy közel a vad s aki vérebes, már tudja, látja a kutyáján, hogy dermedt-e a vad vagy hajszára kéredzkedik.

Bent a nádban azután a kutya újabb csapajelet talált és akkor már tudtam, hogy nem fogunk sokat menni. Egyre élénkebb lett előttem Áfonya, mikor szétnyílt a nád és a vezetéken beértem a kutyát, már fogta az őzet, amit dermedten találtunk meg.

Ilyenkor néhány perc az enyém a kutyával. Ezt minden vérebes átéli s a megtalált vadnak a kutya éppen úgy örül, mint mi, sőt – úgy gondolom büszke is arra, hogy ő vezetett oda. Leülünk, mellétérdepelünk a vadnak. Nagyon hálás ilyenkor a kutya.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A nádas széléhez érve, már tudták, hogy megtaláltuk és a vendég számára sikerült kihozni az őzet a nádból. Nyilvánvaló volt, hogy kutya nélkül ez nem sikerülhetett volna. A töretátadás után a szlovák vendég odalépett Áfonyához és átadta a kutyának.

Áfonya és az őzbakja.

Magam részéről azt kívánom minden vérebesnek és vadásznak is, hogy egyszer legyen részese egy ilyen utánkeresésnek, mert még soha nem történt olyan szlovák vendégekkel, hogy ne tudták volna, mi a vadászat írott és íratlan szabálya. Nem kell tanítani, nem kell magyarázni, hogy kellett volna, mint kellett volna. Egyszerűen tudják. A vendég tudja, hogy mit szabad és mit nem és azt is, hogy számára mi a kötelező, ha idegen helyen jár.

Jó volt látni ezt és jó volt együtt örülni egy vadászatnak, mert mégiscsak megkerült az őzbak. Úgy gondolom, jó döntést hozott a vadőr barátom, hogy nem keresték tovább – mi meg, ahogy általában, szívesen érkeztünk.

Gergely Csaba utánkereső és kutyája: Áfonya. Fotó: Agro Jager News

Itt a Zemplénben mostanság kevesebb a vad, így minden munkát megbecsülünk. Ezzel a visszarakott, úgy hat évesre becsült, örökös közepes őzbakkal pedig Áfonya teljesítette az 58. sikeres keresését is – tájékoztatta az Agro Jager Newst Gergely Csaba vérebes utánkereső.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Gergely Csaba

Utánkeresőt keres a Zemplén lábánál?
Gergely Csaba -> Telefon: +36303528399

Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Verőfényes Vadásznapon Pápán

Print Friendly, PDF & Email

Vadásznapot szerveztek Pápán

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Vadásznapjaink közül a legmélyebben gyökerező a pápai összejövetel. Volt itt már Szent György napi és „sima” agrárexpo, legújabban fiatalosabbra hangolt „Agrárpiknik”, de volt, ami sosem változott: az, hogy szombaton mindig mi, vadászok voltunk a főszereplők!

Fotó: Gyurom János – OMVK

Bakony Vadászkürt Egylet hívogató kürtszignáljainak elhangzása után Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere köszöntötte a vadászokat, azt kívánva, hogy a számukra hétköznapi jelenségként megtapasztalt természetélményt minél több embernek, köztük sok fiatalnak át tudják adni.

Győrffy Balázs országgyűlési képviselő, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke elismerését fejezte ki az országos és területi vadgazdálkodási tanácsok munkájának új lendületéért, és ígéretet tett arra, hogy a falugazdászok felkészítése és segítsége révén a gazdálkodók pontosabb képet kaphatnak majd a vadkár megelőzésével és kezelésével kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Takács Szabolcs, Veszprém vármegye főispánja, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke a közelmúlt jelentős jogszabálymódosításai között említette azt a lehetőséget, hogy a következő vadászati évtől már elektronikus beírókönyvet is használhatnak majd a jogosultak, és azt a tényt, hogy kibővült a vadászat során használható eszközök tárháza, ami remélhetőleg hozzájárul majd a vadkárok csökkentéséhez, a lokálisan megnövekedett nagyvadlétszám észszerű apasztásához.

Fotó: Gyurom János – OMVK

Az apróvad életfeltételeinek javítása, a szaporulat túlélése érdekében a Veszprém Vármegyei Vadászkamara díjat alapított a dúvadgyérítésben élen járó, példát mutató vadászközösségek jutalmazására. Idén a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatósága és a Csobánc Vadásztársaság érdemelte ki a legjobbaknak járó díjakat.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Fotó: Gyurom János – OMVK

A megyei vadásznapok kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a kiváló teljesítményt nyújtó vadásztársak áldozatos munkáját, több esetben évtizedes szolgálatát a tágabb közösség előtt is méltassuk, illetve elismerjük. Az idei első vadásznapon hét vadásztársunk részesült kitüntetésben: Árvai István a Magyar Vadászatért Érdemérmet vehette át, Fejes Dezső a Hubertus kereszt gyémánt fokozatával, Baki Zoltán és Mayer Nándor a Hubertus kereszt arany fokozatával gazdagodott, míg Kovács Attila, Bedő Gábor és Sipos Gábor szolgálatát Nimród Érem kitüntetéssel ismerték el. Részletes méltatásukat ide kattintva olvashatják.

Sok év kihagyás után ismét van rá lehetőség, hogy a frissvizsgás vadászok egy igazi vadászünnepen tehessenek fogadalmat a vad, a természet, a vadásztársak és a hagyományok tisztelete mellett. Ezúttal tizenöt fő, köztük három hölgy tett hitet a vadászat írott és íratlan szabályainak betartása mellett. Korn Ignác hivatásos vadász a Nimród 1948. február 15-ei számából vett Láng Rudolf-idézettel bocsátotta őket útjukra:

„Kedves öreg és fiatal vadásztársaim, szívleljétek meg, amit írtam. Sok esztendőnek tapasztalata tanított meg erre. Ti öregebbek, ne sajnáljátok a fáradságot és oktassátok a fiatalt, ti fiatalok pedig ne resteljetek tanulni. Mert tanulni sosem szégyen. Szégyen csak az, ha valaki tudatlan marad. És az élet nagyon kíméletlen, nagyon szigorú cenzor. Irgalmatlanul megbuktatja azt, aki nem akar tanulni.”

Fotó: Gyurom János – OMVK

Ezt követően a Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola 4./Z osztálya műsora oldotta a feszes hangulatot. A nebulók produkciója lendületesen ötvözte a zenei, valamint a vadászat szellemi-lelki tartalmához hozzájáruló elemeket. A színpadot a gyerekek után a Bakony Vadászkürt Egylet tagjai vették ismét birtokban, akik színvonalas előadásukkal stílszerű dallamokat szolgáltattak a vadételek elköltése mellé.

A szabadtéri rendezvényhelyszínen Krekács Zoltán révén a látogatók a solymászat régmúltjába és jelenébe is betekintést nyertek, Maróti Béla vadásztársunk (a megyei Kinológiai Szakbizottság elnöke) és Keresztes János agarászegyleti elnök pedig a vadászat során használt kutyafajtákkal ismertették meg a vadásznapra kilátogató laikus közönséget, de a vizslabemutató meglett vadászokból is hangos elismerést váltott ki.

Fotó: Gyurom János – OMVK

A hagyományos vadételfőző verseny minden indulója aranytányérral és aranymedállal lett gazdagabb, ám idén is voltak, akik kimagaslottak a húsz induló közül. Így a Sümegi Kinizsi Vadásztársaság III. díjat, Pálffy László II. díjat, a Nadler Herbert Vadászati Egyesület I. díjat kapott.

Fotó: Gyurom János – OMVK

Veszprém Vármegyei Diana Vadászhölgy Klub a főzőverseny Nagydíját mondhatta magáénak, a Csatári Plast által felajánlott különdíj pedig a Nagyvázsonyi Kinizsi Vt.-nél talált gazdára. A díjakat Pap Gyula vármegyei vadászkamarai elnök, és Kovács Zoltán országgyűlési képviselő adta át – aki annak idején még polgármesterként a legelső Pápán megrendezett megyei vadásznapot megnyitotta, tübb, mint negyedszázada.

Legközelebb május 26-án, a várpalotai vadász-gyereknapon találkozunk!

Forrás: OMVK
Fotó: Gyurom János

Tovább olvasom

Vadászat

Társasági rekordbak Ibrányban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az ibrányi székhelyű Nimród ’96 Vadásztársaságnál rendkívüli élményben volt része Czina Ferenc vendégnek és kísérőjének, Vigh Sándor vadászmesternek. Az idei vadászati idény kezdetén, néhány órányi sikertelen bakra történő cserkelés után, a vendég már javasolta, hogy térjenek vissza a vadászházhoz és a nap második felében kíséreljenek meg elejteni egy 500 gramm fölötti őzbakot. 

Fotó: Nimród ’96 Vadásztársaság – Agro Jager News

Végül megegyeztek, hogy tesznek még egy utolsó reggeli próbát, mindkettőjük által jól ismert területrészen. Sándor az idény előtti megfigyelései alapján tudta, hogy a kiszemelt területrészen két szép bak is található, amelyek jól tartják helyüket. A két bak közül az egyiket kiemelkedő agancsúnak tartotta, amely már látszott a téli etetéskori felrakásból is, de ekkor még nem tudta, mennyire igaza lesz.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A területre érve, a gépkocsiból kiszálltak majd egy domboldalon cserkeltek és óvatosan, éppen csak a fejüket kidugva várták, hogy a szokásos búzatáblában meglássák a kiszemelt bakot. Aznap reggel kivételesen egy őzet sem láttak a búzatáblában. A rutinos vadászmesterben elkezdődött keringeni a csalódottság érzése. Egyszer csak a búzatáblából felállt egy suta, egy gida, egy barkás bak, még egy barkás bak, mégy egy suta gida és még egy suta. Sándor már ekkor tudta, hogy nem lesz itt a bak.

Fotó: Nimród ’96 Vadásztársaság – Agro Jager News

A kis rudli lassan elvonult, majd a vadászmester és vendége épp menni akartak, amikor Ferenc elnézett jobbra, egy 4-500 méterre lévő lucernatábla irányába, amiben  meglátott egy őzet. A vadászmester a spektívjével  megállapította, hogy egy suta. Ez bizalommal töltötte el, mert korábban a megfigyelt bak, mindig egy sutával mutatkozott, feltételezte, hogy ott lesz a bak is, de azt nem látták. Egyszer csak észrevették, ahogy a tavaszi napfény megcsillan a nagy bak agancsának a végén. Beültek a terepjáróba, hogy közelebb érjenek, de ekkor elindult a suta, majd felállt bak és követte a sutát. Szerencsére nem elfelé mentek, hanem a vadászokhoz közelítettek, a szokásos búzatáblájuk felé. Mindössze 40-50 méterre az őzek felé, volt egy fasor, ami mellett a vadászok már takarásból tudtak közelíteni. Megállt a suta és megállt a bak is. A vendég kiszállt és gyalog folytatta az útját, míg a vadászmester gépkocsival gurult lassan tovább mellette, amíg elértek egy nyiladékot, aminél a vendég jelezte, hogy megfelelő lesz a biztonságos lövéshez.

Fotó: Nimród ’96 Vadásztársaság – Agro Jager News

A vendég a lőzsákot felhelyezte a géptetőre. Az útközben Sándor végig követte a bakot, hol szabad szemmel, hol távcsővel, így tudta, hogy megtalálták a vágyott bakot, amely végig követte a sutát. Azonban a fasori fák takarása miatt a vadászmester nem látta a bakot, csak a sutát, így annak jelzéseire figyelt. Évek óta visszatérő, jó lövő vendége eleresztette a lövést, a becsapódás jól hallható volt. A suta elugrott balra, majd kis idő múlva visszafordult és lefelé nézett. Ekkor már Sándor biztos volt benne, hogy sikerrel jártak. A vendég elindult a nyiladékon keresztül a rálövés helyére, a vadászmester pedig a fasort megkerülve indult el. A kísérő már a fasort elhagyva egyből meglátta, hogy a bak a tarlón fekszik, a nagy kő leesett a szívéről. Amikor odaértek, hogy birtokba vegyék az elejtett vadat, mindkettőjük szeméből kicsordult egy-egy könnycsepp és egy kis ideig megszólalni sem tudtak. Ott feküdt előttük egy csodálatos bak. Ferenc élete bakjának nevezte, de Sándor kijavította, hogy egy gyönyörű, csodálatos bak, nem tudhatja, mit hoz még az élet. Ez amiatt volt, mert a vadászmester egy korábbi, szintén évekig visszajáró vendége, egy ilyen kijelentetés után, sajnálatos módon rövid időn belül elhunyt. De most Ferenc és Sándor nem búslakodtak, közösen élték meg az örömüket.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az elejtés után közvetlenül 550-600 grammra becsülte Sándor a bakot, amit elsőfokon 692 gramm tömegűre, 6 éves érettre és 174,1 CIC pontra bíráltak. A végleges trófea bírálatot másodfokon, az Országos Trófeabíráló Testület fogja meghatározni. Ez a bak a társaság történetének legnagyobbika, amellyel a nyugdíjba vonuló Vigh Sándor megkoronázta az elmúlt 17 éves vadászmesteri karrierjét, amely során több, mint 500 bak sikeres elejtésében működött közre, az általa kísért vendégek nagy örömére. „Életem egyik legszebb vadászélménye volt.”, zárta beszámolóját a vadászmester.

Fotó: Nimród ’96 Vadásztársaság – Agro Jager News

Vadászmesterünk a tagság felé tartott szakmai értékelésében kihangsúlyozta, hogy véleménye szerint a bakok tömegét három fő dolog befolyásolja. Az első a genetika. A második a változatos növény kultúra, pillangós- és kalászos növények valamint kukorica és napraforgó is található az adott terület részen. A harmadik pedig a vadnak biztosított nyugalom, amelyet a lehető legkisebb mértékben történő vadásztatással lehet biztosítani egy-egy ilyen kiemelkedő területrészen. Biztos abban, hogy a suta aznap reggel megérezte, hogy bakja a kiszemelt és emiatt nem volt a kiskora óta tartott búzatáblában. Vadászmesterünk érvelését mi sem bizonyítja jobban, hogy  a tavalyi évben ugyanezen a területen, ugyanígy Czina Ferenc, egy 547 grammos bakot hozott terítékre.

Üdv a vadásznak és tisztelet a vadnak.

 

Az ibrányi Nimród ’96 Vadásztársaság rövid bemutatása:

Vadásztársaságunk Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Nyíregyházától északra található, a Tisza partján. Társaságunk 11.835 hektár területen folytat vadgazdálkodást, amely a Tiszamenti Vadgazdálkodási Tájegységhez tartozik. A terület jellegzetes alföldi, erdő foltokkal tarkított mezőgazdasági terület, amely esetünkben kiegészül a Tisza parti ártéri erdősávval, kifejezetten apróvadas és őzes tájnak tekinthető. A  megfelelő élőhely kialakítására nagy gondot fordítunk, a területen több magaslest, őz és fácán etetőt és itatókat hoztunk létre, amelyeket folyamatosan karbantartunk, fejlesztünk és nagy hangsúlyt fektetünk a téli etetésre is. Ennek a munkának köszönhetően fejlődik az őz állományunk is, a legutóbbi vadászati idényben az elejtett bakok közül 3 arany, 6 ezüst és 13 bronz érmes lett. A bakok selejtezésére kiemelten figyelünk, ennek köszönhető, hogy az elejtett bakok 30%-a 300 gramm alatti selejtbak, ami mellé párosul 20%-nyi 400 gramm fölötti trófea tömegű és évi 3 darab 500 gramm fölötti, kiemelkedő bak is. Az elmúlt 5 évben (2019-2023) 432 őz bak került elejtésre tagjaink, valamint belföldi és külföldi vendégeink által.

Társaságunk egy nagyon szép állapotú, kényelmes, jól felszerelt, csendes helyen elhelyezkedő vadászházzal rendelkezik, amelynek vendégszobáiban 6 vendéget tudunk elszállásolni, a nagyterme pedig lehetőséget biztosít különböző (önkormányzati, társasági és családi) rendezvények megtartására.

Társaságunk minden évben nevel 1000-1200 darab fácánt is, a vadászházunk mellett kialakított volierben, amelyek 75%-a visszavadászásra kerül, 25%-ával pedig az apróvad állományt erősítjük.

 

Írta és fényképezte: Bárány Péter, a Nimród ’96 Vadásztársaság titkára

 

Az ibrányi székhelyű Nimród ’96 Vadásztársaságról további információ itt érhető el

Tovább olvasom