Keressen minket

Vadászat

A csókai nádas mellett

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Szögi Tibor vadászlevelei

Szia kedves Barátom!

Hull a hó és hózik, Mici Mackó fázik… Nem csak Mici Mackó, de én is valahogy így vagyok ezzel. Hirtelen, átmenetek nélkül tört ránk ez a hideg. A szervezetem nem tudott még átállni, és ezért egy kicsit még tiltakozik ellene. No, de majd megszokja és akkor kigombolt ingnyakkal, gőzölgő üstökkel, kipirult arccal fogom űzni a vadat a padéi „rengetegben”.

Múlt szerdán este odavoltam Csókán vendégségben, disznólesen. A Jovanovity Tóni barátom hívott meg.
– Most gyere, sok itt a disznó a csókai nádasban, de ha leszedik az összes kukoricát a környékről, utána eltűnnek. Két nappal előtte egy fiatal vadásznak kijött a nádasból egymás után – körülbelül félóránként – három disznó. Kettő meglett, a harmadikat elhibázta. Ugyanazon az estén, egy kilométernyire odébb (Terján felé) egy másik vadász egyet meglőtt, egyet megsebzett – így csalogatott.

Ezek után mi is tele reménnyel a hátizsákban ültünk ki a nádas szélétől mintegy 100–120 méterre párhuzamosan húzódó part tetejére. Mint egy páholyban ülve, gyönyörű kilátás nyílik a nádasra és a köztünk elterülő kaszálóra. A kaszáló arany színű, fél lábszárig érő fűszőnyege jó háttere lesz majd a kiváltó koromfekete csuhás nagy kannak. Merthogy lesz abban, semmi kétség. Hogy nagy lesz-e vagy csak közepes, azt még nem tudom. De hogy jönnie kell, muszáj, ezt érzem a zsigereimben.

Valamivel négy óra után állítom föl háromlábú vadászszékem a legígéretesebbnek tűnő partszakaszon. Tóni egy méternyire tőlem balra beleszúrja egylábú széknek csúfolt ülőalkalmatosságát, ő most puska nélkül van. Keresőtávcső a nyakában és egy nagyon erős 30 Wattos halogén reflektor előtte a földre fektetve. Az én három Wattos halogén lámpámat gyöngének vélem ekkora távolságra, ezért föl se szerelem a puskámra. A puskám 11,2 grammos lőszerre töltve, a távcsövem fölkattintva, a fegyver ott hever nyugodtan a combomon. Még nincs miért izgulnia, még világos van, nem jött el az ő ideje.

Szép halkan megbeszéljük a taktikát. A szürkület beállta után Tóni keresőtávcsövével folyamatosan pásztázni fogja a nádas szélét. Ha meglátja a disznót, óvatosan fölveszi a reflektort és megvilágítja a célpontot. Nekem nincs más dolgom „csak” meg kell lőnöm a disznót. No, de hol van ez még. Ne szaladjunk annyira a rúd elé. Előbb majd jönnek a tapsifülesek, utána a vörös zubbonyos őzek, és majd csak jó sokára utána a feketecsuhások.

No, ezért a kiszámíthatóságért kezd egy kicsit fakulni a szememben ez az egy helyben ülős leselkedés. Nehogy félre érts, nagyon sokat kell még hogy fakulgasson az a csillogás, hogy teljesen kifakuljon. Csak eljátszom ezzel a gondolattal, de amikor megcsörren a nád, lázba jövök, mint kezdő koromban, vér tolul az arcomba, minden idegszálam megfeszül. A hosszú évek (évtizedek) során azonban megtanultam ezt az izgalmat kordában tartani, nem remeg már a kezem, és nem rángatolódzik a jobb mutatóujjam.

A zörgés már a nádas szélénél hallatszik, szinte már gyanúsan hangos. Mintha valami tapasztalatlan hajtógyerek közeledne, aki letért a vadcsapásról és most belegabalyodott az összekuszált nádszálakba. Tör-zúz, hogy minél előbb kiérjen, tiszta levegőhöz jusson. Leeresztem a drillingem csövét, visszafektetem a puskám a megszokott helyére. A nádból pedig kiront, ha nem is a hajtógyerek, de két őzkölyök.

A kaszálón is folytatódik a pajkos, jókedvű zargatózás. Tóni mosolyogva megjegyzi, ha ez most egy kicsit odébb, úgy tíz kilométerre délre, a szomszéd határban történne, nem lenne olyan felhőtlen a fiatalságuk. Meglehet időnap előtt gyászba borulna. (Szerintem a szomszédok mindig ilyenek, míg rólunk a becsületesség szobrát lehetne megmintázni.)

Nem sokkal később egy idősebb bak is kijön. De ez már sokkal óvatosabban, csöndösebben. Sötétebb is van már jóval, először disznónak hisszük a jövevényt. Feszülten várjuk, hogy kilépjen a nádasból, de amikor felszegett fejjel kilép, azonnal rájövünk, hogy most is hiába izgultunk.

Teljesen besötétedett, halk neszezés hallatszik a nádasból, pont irányunkban. Jóval beljebb a nádas szélétől, majdhogynem csak képzelődöm, annyira halk. Aztán csönd. Kis idő múlva megismétlődik, majd újra. De mind kijjebb és kijjebb, egyre közelebb a nádas széléhez. Néha egy-egy nádszál is összeroppan a nehéz test alatt. Ez már komoly, nagyon a disznó viselkedésére vall. Tóni le nem veszi szemét arról a pontról, ahol a disznó előbukkanását várjuk.

A puskám a vállgödrömnek szorul, a céltávcső fölött figyelek. Annyira erőlködök, annyira figyelek, hogy végül könnybe lábad a szemem. Tóni meglök finoman a könyökével. Ez a megbeszélt jel, hogy látja a disznót. Óvatosan leereszti a keresőtávcsövet és a reflektorért nyúl. Most én is meglátom szabad szemmel a fekete foltot, amint elindul balra, a nádas szélétől lassan távolodva.

A disznó már elhaladt egy jó húsz méternyit, amikor kigyullad a fény és megvilágítja a disznó – hűlt helyét. Ugyanis amikor Tóni levette a szeme elől az erős keresőtávcsövet, egy pillanatra elvakult. Nem látott semmit, csak egy fekete függönyt. Suttogom neki, balra-balra-még balra. N

a végre, benne a disznó a fénycsóva közepében. A puskám csöve követi a fénycsóvát, céltávcsövem pirosan izzó fonala megakad a fekete gombócon. Most csak egy kis igazítás, csak egy szempillantás, hogy a pókháló közepe a lapockára ragadjon.

De sajnos Diana nem így akarta. A disznóra nyilván már rápuskáztak reflektorral, nagyon tudta, hogy miről is van szó. Nagyon jól tudta, hogy az ő bőrére megy ki a játék. Ahogy a fénycsóva szemen ütötte, azonnal megpördült és visszarohant a nádba. A fénycsóva kalimpálva rohant utána, a célkereszt is próbált lépést tartani vele, de hol elöl járt, hol meg lemaradt. Mindez pár másodperc alatt játszódott le, a disznó eltűnt a nádrengetegben.

Tóni szerint a disznó – mint kiderült, nem is igazi disznó, csak olyan hatvan kiló körüli süldőcske – egy pillanatra meg is állt, kint hagyta a fenekét a nádasból. A puskám túlszaladt ezen a ponton, és mire visszatalált, a süldő már a farkát is behúzta a takarásba. Egy darabig még hallottuk ahogy távolodik, majd utána csönd, síri csönd lett.

Sokkal később, talán egy órára rá, ismét hallottunk nádcsörgést, nádroppanást, tőlünk olyan két-háromszáz méterre Csóka irányában. Úgy döntöttünk, óvatosan arrébb megyünk. Tudtam, hogy ennek semmi értelme. Az a disznó, ami a nádas széléhez közel van és kijönni készül, nem nagyon szereti, ha a vadászok ott sétafikálnak. De hát mit veszítünk? Semmit. Itt már úgyse jön ki semmi. Lassan hazafelé kell venni az irányt, hát próbáljuk meg.

Visszasomfordáltunk az útra, majd lábujjhegyen, csendben, már amennyire töksötétben lehet ezt tenni, odamentünk az elképzelt irányba, ahol a disznónak jönnie kéne. Egy jó ideig síri a csend. Később halk nádzizzenés. Néha elpattan egy nádszál. Egyértelmű, ez disznó. De mégis a feszültség egyre enyhült, a láz egyre csökken, a surranás, a reccsenés egyre távolodik. A disznónk rossz néven vette, hogy ennyire lebecsültük és fölhúzott orral tovább állt.

A túloldalról közben, nagyokat bólogatva, megindul felénk a Lada Niva fénycsóvája. Mi is csomagolunk. Egyszerre érünk oda, ahol a Wartburgommal parkoltam. Két kolléga szál ki a Nivából. Az egyikük a fiatal kezdő vadász Mityo Vulovity, aki május elseje óta a tizenegyedik disznójánál tart. Elmondja, hogy a kollégája éppen velünk szemben ült a nádas túloldalán, és az első disznónk, azaz süldőnk nála is kijött, de ő is ugyanúgy járt. A disznó fölhorkant és megpördült, ahogy a lámpát fölkapcsolta és visszacsörtetett a nádasba.

Jóleső érzéssel, melegséggel a szívemben, és egy igaz Barát meghívásával – jöjjek újra Csókára disznólesre, amikor csak kedvem tartja –, gurultam Zenta felé.

Sokszor csókollak benneteket, barátod Tibi.

Zenta, Vajdaság

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.