Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Erdélyi kirándulás

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Többször jártam Székelyföldön, először csak ismerkedni a tájjal, az ott lakó emberekkel, később vadászni is. Első két hargitai kirándulásom után harmadszorra már vadászmeghívásnak tehettem eleget. Bizonytalan, de izgalmas lehetőséggel kecsegtettek a Kászoni-medencéből, a Hargita mellől. Dürgő siketfajd volt az utazás célja, a vadászírásokból jól ismert nagykakas elejtésének lehetősége csábított az erdélyi havasokba.

Hittem is meg nem is az egészet, hiszen vendéglátómat soha azelőtt nem láttam, azt sem tudtam, hogyan ismerjük meg egymást a csíkszeredai buszállomáson. A levélváltások és telefonbeszélgetések megvalósulása álomképszerűnek tűnt. Aztán mégiscsak egymásra találtunk Andrással, a helyi vadásztársaság tagjával, aki gyerekkori iskolatársa volt a helyi körzeti orvosnak, akinek barátságos segedelmével jött létre a találkozó.

A délutáni órákban tiszteletünket tettük Sztojka doktornál, kinek európai intellektusa jótékony hatást gyakorol a kisközségre. A doktor diplomás feleségével terelgeti a kis magyar ajkú falut a fejlődés irányába, próbálja könnyíteni a helyi parasztok életét, javítani a fiatal generáció lehetőségeit. Sokat érdeklődött az internetről, élénken tudakozódott afelől, hogyan lehetne megvalósítani a világhálóra kapcsolódást arrafelé.

Vadászkirándulásom célja Kászonaltíz – románul Pláiesíi de Jos – a Keleti-Kárpátok közepén, Hargita megye délkeleti részén helyezkedik el. A község egy igazi, a világ zajától nem különösebben háborgatott régi székely falu, környezetében igen nagy kiterjedésű erdőségekkel. A fent említett terület mintegy 350 négyzetkilométert tesz ki, Lichtenstein nagyhercegségnek mintegy kétszeresét. Lent a völgyben traktorok barázdálta barna szántók, művelt földek találhatók, bármerre pillantunk mozgás van a határban. Ló vontatta, gumikerekes szekerek hordanak trágyát a hullámzó földekre, rakják le óriás kupacokba, hogy majd alkalomadtán az emberek fárasztó vasvillázással szétterítsék.

Ám ha feljebb téved tekintetünk, a belátható, művelésre fogott medencénél sokkal nagyobb tér ölelését érzékeljük, a körös-körül futó havasok kétezer métert meghaladó sötétzöld ormai néznek vissza ránk.

Havasok. Mily sokat jelentő szó ez, micsoda vérpezsgést okoz vadászszívnek kimondani is ezt a szót. Pedig nem is havas most, teljesen zöld. A neve azonban továbbra is tiszteletet parancsolóan havas marad, szarvasok, medvék, siketfajdok otthona. Farkas is előfordul a hegy lábánál – főleg az esztenák környékén –, de azt csak elvétve vadásszák.

Még aznap este kiballagunk a szomszéd hegyoldalba egy kis leskelődésre. Ritkás, fákkal, bokrokkal tarkított meredek oldalba kuporodunk, és az alkonyatot várva, cigarettázva beszélgetünk.

Vendéglátóm történetei kicsit hajmeresztőek. Egyszerű, ötven felé közeledő, az irodalomban járatlan ember, kinek a nyolc általános elvégzése is komoly nehézséget okozott. A trófea nem jelent számára különösebb értéket, őzagancsait, vadkanagyarait a szekrény tetején, fiókokban összehányva tárolja és néhanapján „elajándékoz” belőle egyet-egyet valakinek. A többi – vadorzószagú, trófeát semmibevevő – történetét el sem merem mesélni, hallgatásába is beleborzongok. Medvét, siketfajdot még nem lőtt, de utóbbi nem is izgatja. Bár meglett ember, csak 1992 óta vadászik, kedvenc vadja a „disznyó”, és bármilyen vadról legyen is szó, a hús sokkal jobban izgatja a trófeánál.

Aztán elcsendesedünk, és a csillagok kigyúlásáig nem is szólunk, csak figyelünk. Enyhe, langyos áprilisi szellő fújdogál, a természet összekeverte a hónapokat, nyári enyheség csapja be a tavaszi erdő lakóit. Leginkább disznóban reménykedünk – a közelünkben van a váltójuk –, de kilenc óra után távozásra szólít vendéglátóm. Visszaindulunk a közeli házba.

* * *

Két nappal később indultunk fel a havasokba, addig megtörtént a bemutatkozás a helyi vadásztársaságnál, falusi meghívásoknak tettünk eleget, és jelentős mennyiségű pálinkát fogyasztottunk. Egy öreg székely – szemöldökét fölhúzva – a következőképp kételkedett tervezett vadászkirándulásunkkal kapcsolatban.
– Ebbe’ a nagy hőségbe’ nincsen má’ dürgés, régen kotolnak.

A pálinkától is melegem volt, de ettől a kijelentéstől még inkább az lett. Ha ez az öreg innen, a hegy aljából kerek-perec kijelenti, hogy odafenn vége a dürgésnek, akkor abban biztos lehet némi igazság. Kimondta azt, amitől titkon én is a legjobban féltem, mármint hogy a fejtetőre állt időjárás miatt lekéstem a dürgést. Válasz helyett jobbnak láttam a pálinkáspohár után nyúlni… Persze a vadászatról nem mondtunk le, hátha mégis nekünk lesz igazunk.

Másnap nehezen készültünk el az indulásra, még ebédelni is kellett kedves háziasszonyunk főztjéből, pedig kinek az esze járt az étkeken, amikor környező vaddús erdőségek csalogattak.

Bepakoltunk a hátizsákba kétnapi élelmet. Rengeteg sültet, egy egész kenyeret, süteményt, pálinkát és két liter vizet vettünk a hátunkra, mert fönt a csúcsok közelében nincs semmi víz. Mindketten vittünk puskát, én a kölcsön 7,62-est, vendéglátóm meg egy 5,6-os kispuskát akasztott a vállára. András ismételten kijelentette, hogy hosszú és meredek az út, készüljek fel a fárasztó gyaloglásra, nem lesz könnyű a feljutás. Már csak azért sem, mert félúton, a hegy dereka körül elfogynak a cserkészutak is, onnan ő sem igen tudja a járást. Az igazán nagy magasságokban nem vadászik jóformán senki, onnan szarvast, medvét lehozni lehetetlenség, a cserkészutak is magukra vannak hagyva.

Ha nem is gyorsan, de mérsékelt, tempóban, haladunk felfelé. Erős a meredek, és nem is igen enyhül, minden forduló után hasonló folytatódik.
Egyszer csak kékesen fénylő medveürüléket találunk a gyalogút közepén.
– Ma reggeli – mondja András, amely időpontmeghatározás még izgalmasabbá teszi a dolgot.

Medve barátunk ma hajnalban ugyanarra kóborolt, amerre most mi erőlködünk. Minden szégyenlősséget félretéve lefényképezem a „medveszart”, ahogy kísérőm minden különösebb kertelés nélkül nevezi, medvét úgyse hiszem hogy lesz alkalmam fényképezni.

Másfél órája kapaszkodunk felfelé, egyre meredekebben, s egyre jobban tágul a látóhatár, nőnek, hatalmasodnak a fenséges fenyőerdők. Gyakoribbá válnak a kisebb-nagyobb széltörések, vihar dúlta tisztások is. Elkeskenyedik az amúgy is elhanyagolt cserkészút, már csak egymás mögött férünk el, aztán elérjük a feleutat, amelyet egy tenyérnyi csörgedező forrás jelez. Körülötte csülöknyomok, kárpáti szarvasok járnak ide szomjukat oltani. Iszom a csermelyből, aztán folytatjuk utunkat.

Nem sokkal később elfogy az ösvény, buja kuszaságba temetkezik, keresztül-kasul dőlt fenyőszálak törzsein egyensúlyozunk, keressük a lehetséges továbbjutást. Aki egyensúlyát veszti, lepottyan a mellig érő csörmelékbe, kapaszkodhat vissza a fájára. A délutáni napsütés a hegymászással együttesen kiizzaszt bennünket, le kell ülnünk pihenni.

Később megtaláljuk az ösvény folytatását, feljebb jutva a gyérülő aljnövényzetben bokaficamító, óriás köveken haladunk tovább. Most már értem, miért nem járnak fel ide medvére, szarvasra. A húsvadásznak itt semmi esélye sincs arra, hogy zsákmányát a falubeli vendéglőbe lejuttassa. Ezért aztán az a helybéli vadász, aki bikalövéshez jut, minél lejjebb igyekszik szarvasát elejteni, mert a hús árából tudja fedezni a lelövési díjat. Sajnos rám nem vonatkozik a helyi tarifa, mert én nem bánnám, hogy annyiért, amennyibe a helyieknek kerül, nem tudom eladni a húst. Ezen morfondírozom pihentünkben.

Aztán egy újabb nekirugaszkodás, és a harmadik óra elteltével „fenn termünk” a hegy tetején. Megérkeztünk a legmagasabb ormokra, oda, ahol a nagykakas dürög. András be is bizonyítja állítását, mert minden nagyobb fenyőfa alatt siketfajdürüléket mutat, de többnyire régebbi keletűt. Tehát itt volnánk.

Mi legalábbis itt vagyunk, de vajon a kakasok is itt vannak-e még? Ma este, vagy legkésőbb holnap hajnalban megtudjuk.

Megkeressük a táborhelyet, amely a hegytető egy kisebb horpadásában található, rendszeres éjszakázóhelye a siketfajdvadászoknak. Hatalmas fenyőket vágtak ki az előttünkjárók, tűzrakásra készen várakoznak. Fekhelyünk is szinte kész, fenyőlombkorona illatos ágaiból készült derékaljunk. Csendesen mozgunk, latolgatjuk a hamarosan alkonyuló délutánban az esti les esélyeit. András nem biztat, nem szomorít.
– Majd meglátjuk – mondja.

Így indulunk a legjobb dürgőhelynek tartott szomszédos csúcsra. Az egyik fenyőóriás alatt nagy mennyiségű ürüléket találunk, az alá állok lesbe. A céltávcsöves nagygolyóst kicsit feszélyezve tartom kezemben, mi lesz, ha tényleg lövésre kerül a sor? Ha ezzel eltalálom a madarat, mi marad belőle? De hát nem vacillálni kell itt kérem, hanem figyelni! Így is teszek, fülelek, és áhítatos csendben olvadok eggyé a kárpáti bércekre boruló alkonyattal.

Töksötét van már mikor András jövetele jelzi, mára ennyi, egy kottyantás, annyi nem hangzott az egész erdőből.

Visszaballagunk a táborhelyre, tüzet rakunk, készülődünk a magashegyi, szabad ég alatti éjszakázásra. Egy darabig beszélgetünk, aztán magunkra húzzuk vadászkabátunk gallérját és alvást színlelünk hajnalig. A tüzet felváltva tartjuk ébren, mert igen lehűlt a levegő. Némi szendergés azért jutott osztályrészül, aznap éjjel kevéssel kellett beérnünk. Hajnalban az eső is ránk ijesztett, néhány percig halkan kopogott vászonkabátom külső oldalán.

* * *

Eljött az indulás ideje. Csendesen, minden zajt kerülve hajnali leshelyünk felé baktatunk. Az esti leshelyemet foglalom el, a sötétséget fürkészve élesztgetem álmatlan reményeimet. Akármilyen meleg is ez a tavasz, az esti sikertelen les ellenére még mindig van bennem némi bizakodás. Hátha megmozdul fölöttem e levegő, hátha szárnyverdesés töri meg a hunyorgó csillagok hűvös némaságát, és meglátom az igazi nagykakast!

Sűrű csend vesz körül. Ahogy pirkad, egyre jobban bontakozik ki az alattam lévő táj, egyre jobban érzem a „fent” varázsát. És ahogy világosodik, úgy világosodik meg előttem is, hogy idén végleg elpihentek az egymással versenyre kelő dalnokok, vége a násznak. Lekéstem az idei dürgést, a tyúkok „má’ régen kotolnak”.

Átnézek a szemközti hegygerincre, a Hargita közeli csúcsaira. Pontosan szemben velem aranysárgán kel a napkorong, alsó karimája sokáig belelóg a hegyélbe. Leülök egy kiálló sziklára, és a puskát ölembe fektetve nézem a Kárpátok fenséges ébredését.

Vadászat

Elesett a Bélus-völgyi király

Print Friendly, PDF & Email

Oravecz Attila és kedves vendége, szarvasbőgésben egy ismeretlen, de annál inkább kívánatos és minden vonatkozásban elejthető szarvasbikával találkozik, amelyre lövést tesznek, de birtokba csak másnap tudják venni. Segítségükre az ismert utánkereső, Ruszinkovics Dániel érkezik, aki Maja nevű vérebbel indul meg a nyomon…

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bélusvölgye Vadásztársaság területén járunk, amely 7800 hektáron gazdálkodik. Nyúlványerdők, telepített erdők csíkjai vezetnek a nagy erdőtömb közepéből, amelyet mezőgazdasági területek öveznek, miközben elhagyott régi szőlők, gyümölcsösök kedveskednek a vadnak, mert erről a vidékről eltűntek már a régi öregek. Talán értük is bőgnek ilyenkor odabent a szarvasok, egy-egy rom mellett, az öreg körtefák alatt. Mesebeli táj, ahol ma királyok laknak s akiktől így, szeptemberben hangos a táj..

A Bélus-völgyi király. Fotó: Oravecz Attila

Oravecz Attila, a társaság hivatásos vadásza hallgatja az estéket, a hajnalokat. Meg-megáll és lesi, figyeli az erdőt: merre járnak a szarvasok, merre mozog a vad, hogy fordul, hogy jár a szél? Kikaszált, sárgára égett gyepek várják az esőt, nemcsak itt, hanem feljebb, a szomszédban is, a vármegyében és jóformán mindenütt. Szinte perzsel a nap, perzsel a levegő, de éjjel már szólnak a bikák, a legnagyobbak. Itt vannak, visszatértek..

A Téglás erdőnél aprócska, mozdítható les áll. Előtte jól levágott, az erdő aljáig zúzott résszel. Ahogy kell – gondolta magában s félszemmel a naptárt leste, mert szeptember első napjára már 12 bika is beállt, felvette a helyét és akinek jó füle van, hallhatja, más és más egy-egy strófa.

A sűrűben a gyümölcsösök, a sarjas erdők és a gondosan karbantartott itatók, dagonyák megtartják a vadat és a felsült rétre még a tehenek nem hozzák ki a tarvadat. Így nehéz megfigyelni a bikákat is. Még úgy is, hogy vaddisznóra jóformán nem vadásznak és a szarvasé volt az erdő egész nyáron.

Készülj az apróvadas idényre! Megérkeztek a legújabb FRANCHI sörétesek a FROMMER pesti üzletébe! Kattints a képre!

Meglepetés nem érte, hiszen tudták ezt és a vadászatok során helyben, rögtön kell bírálni – nincs mese. Van úgy, hogy eltelik 2-3 nap is, anélkül, hogy megszólalna a puska, miközben a vendéggel annyi bikát látnak, hogy mire odakerül a sor, a lövés előtt lámpaláz már messze a múlté. Különleges hely ez s a nap, nap utáni cserkelések alatt örök barátságok születnek.

Végre befordult az autó. Oravecz Attila várta már a vendéget, de most másként, hiszen régi barátja érkezik, akivel sok napot, ha úgy vesszük, az évek során, hónapot töltöttek kint. Ő az az ember, aki látott egy-két bikát s olyan kérdésekre nem is kell válaszolnia odakint, hogy akkor miért nem lőttek? Ilyen nincs és ha vendég is, ha kísér is, jóbaráttal vadászni teljesen más érzés s ahogy ő megbízik benne, az fordítva is igaz. A vendég nem lő nagyobb bikát véletlenül, de véletlenül sem esik nagyobb, mint amilyet szeretnének…és nincs tovább. Vadászni indulnak.Egyáltalán nem akartak nagy bikát lőni és a Téglás lesen hallgatták az esti koncertet. Olyan sűrű ott az erdő, hogy cserkelni lehetetlenség, amikor a takarásból kilépett a gímbika.  Persze hang alapján beazonosította, de Oravecz Attila nem látta. Vadkamerákkal próbálták „megcsípni”, de rendre kikerülte és – mint a derült égből a villámcsapás, – ott állt előttünk.

A Bélusvölgye Vadásztársaság éves szinten 45 gímszarvasbikát ejt el. A terület adottságai kiválóak, a társaság több tagja átlagon felül támogatja az egyesületet, de ahogy tartják Attiláról – nem ismer lehetetlent. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, abból nem lehet kiverni és biztosak lehetünk benne, hogy megcsinálja – mondta lapunknak Ruszinkovics Dániel – aki azt is hozzátette, hogy ennek ellenére felismeri, hogy mikor kell segítséget kérni. Így kerültem én is ide –  mesélte lapuknak Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső. De ne rohanjunk ennyire előre!

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A bika kint állt és úgy 11-12 évesre becsültem a korát – meséli tovább Oravecz Attila. Az egy napos lehűlés, az eső előtt jól jött és amikor a teheneit követve feltűnt, megdermedt a levegő a lesen. Óvatos volt, mert a sűrű szélén megállt, de nekünk ennyi éppen elég volt, hogy lebíráljuk. Ám ahelyett, hogy kilépett volna, éppen csak benézett a rétre és „uzsgyé” vissza. Sarkon fordult és eltűnt.

Ezen a nyáron kedveztünk a vadnak. A sűrű legeldugodtabb részein etettünk, hogy zavartalanul pihenhessen, táplálkozhasson a vad. Idén cukorrépát kaptak, de ímmel-ámmal nyúltak csak hozzá, miközben már gyűjtöttük a szénát s volt már olyan etető, ahova tettünk be idei lucernaszénát is.

A szarvasbikánk azután csak nem bírta tovább és a tehenei után fordult, s ahogy illik, ahogy egy király érkezik, lépésben egyenesen középre ment és belebőgött az estébe. Nem volt tőlünk 80-90 méterre.

Széles fejű, nagyon jól ült az agancstő és a rendkívül erős nyak, erős markúppal az sugallta, hogy lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk, ezt a pillanatot meg kell ragadni. Tolna vármegyei barátommal mind a ketten abban maradtunk, hogy ez itt is és náluk is, olyan gímbika, amely minden bírálaton megállja a helyét.

Agro Jager kitűző, amelyet Kalcsevics Csava vadászékszerész készített. Egyedi elképzelésed van, szeretnél ajándékba valami ékszert? Kattints a képre!

A .300WIN puskája eldördült. Rettentően jól jelzett a bika, de egy irdatlan sűrűbe váltott be. Amint lehetett körbeszimatoltunk, de sem én, sem pedig a vendégem gyakorlatilag semmilyen támpontot nem talált. Elugrást, persze azt megtaláltuk, de semmi más jelet nem.

Igen nehéz pillanatokat élt meg a két vadász a Bélusvölgye Vadásztársaság Téglás lesén, majd a rálövés helyén vizsgálódva. Mind a két vadász úgy jött le a lesről, hogy birtokba tudják venni a gímbikát, de ehelyett tanakodva álltak: bemenjenek és kockáztassák, hogy elugrik, vagy várjanak reggelig és segítséggel nyomába eredjenek, tartva attól, hogy éjjel kikezdi a vadat a farkas vagy más kisebb dúvad.

A legjobb svéd hangtompítók a FROMMER kínálatában! Részletekért kattints a képre!

Nem szerették volna kint hagyni, de kénytelenek voltak. Ezt diktálta a regula és a sötéttel bevonultak a vadászházba, miközben Oravecz Attila jóbarátját, az ismert vérebes utánkeresőt, Ruszinkovics Dánielt hívta.

Nagyon sokat gondolkoztunk. Biztos, hogy meg kell legyen a sűrűben és az este többször is átbeszéltük, hogy ki mit látott. Egymást biztatva sem lett jobb kedvünk, pedig a lelkünk mélyén mind a ketten tudtuk, hogy nem azért mondjuk, hogy nyugtassuk a másikat, hanem azért, mert az a gímbika ott vár bennünket!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ugyanilyen lövéssel, egy szegylövéssel emelkedett meg egy gímbika pár éve s bár sikerült terítékre hozni, sok kilométert kellett utána menni. Félő volt, ha megugrik, nehéz dolga lesz Daniéknak – tette hozzá Oravecz Attila.

Mindenki tudta, hogy nem akarta sem a kísérő, sem a vendég, hogy felkeljen a sebágyból.

Ruszinkovics Dániel Maja kutyáját vezetékre véve, puskájával a vállán benézett a sűrűbe. Senki nem szólt, hiszen a vérebvezető majd dönt és Dani fiatal kora ellenére jól tudja, mit kell ilyenkor tenni. A bika kettőt jobbra ugrott és arra próbáltam a Danit indítani – mesélte Oravecz Attila, de Maja elindult jobbra és azonnal elfordult balra. Csak összenéztünk, mert ő is és én is tudtam, hogy a kutyának mindig igaza van. Ott álltunk és elindultunk tehát balra.

A sűrűben várta a vadászokat a Bélus-völgyi király, amelyet Ruszinkovics Dániel kutyája dermedten talált meg. Fotó: Oravecz Attila 

Nehezen is haladtunk előre, de nem sokkal indulás után Dani már szólt is. Megállt, hátrafordult kissé, hogy a kutya dermedthez vezetéssel már jelzi a vadat.

Mit is mondhatnék, mit is mondhatna az, aki ott volt? Nagyon boldog voltam, örültem neki, hogy megtaláltuk a bikát, hiszen egy rálövés után, mikor elugrik a vad, senki sem tudhatja, hogy 100 méteres, 500 méteres vagy sok kilométeres utánkeresésre indulunk.

Hozzá kell tenni, hogy óriási erőfeszítésbe került, hogy a váltókon, cikk-cakkban ki tudjuk hozni a bikát és jól esett, Dani előtt is, hogy a vendégem mindenütt segített. Mi több, társa, aki másik irányba indult bikavadászatra, is kijött velünk, mert kellett, nagyon kellett a segítség, mire kiértünk egy olyan helyre, ahová be tudtunk menni kocsival. Mondhatom, hogy társasága is büszke lehetett rá, mert elnökhöz méltó viselkedéssel ott volt közöttünk. Ha valami nekünk vadászat, akkor azt hiszem, ez a gímbika elejtése valóban vadászat volt. Ha az éjszaka nem is úgy telt, ahogy szerettünk volna, mégis minden kárpótolt bennünket, hiszen a bikánk ott feküdt bent. Úgy búcsúzott tőle a sötétségbe burkolódzó őszi erdő, ahogyan egy királyhoz illő, mert egész éjjel a szarvasbőgéstől volt hangos a Bélus-völgye…

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Oravecz Attila
Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Október 5-től indul a rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben

Print Friendly, PDF & Email

Folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az idei év őszén is folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása, valamint ezzel párhuzamosan az ebzárlat és a legeltetési tilalom bevezetése sem marad el az érintett térségekben. A repülőgépes vakcinázás 2024. október 5-től veszi kezdetét Magyarország déli és keleti vármegyéiben.

Fotó: NÉBIH

Az immunizálás során kisrepülőgépek segítségével juttatják ki a mintegy 670.000 vakcinatartalmú csalétket az érintett több mint 27.000 km2-nyi területre. A művelet ezúttal sem érinti a lakott, sűrűn beépített övezeteket. A rókavakcinázás október 5-től kezdődik az ország déli és keleti vármegyéiben, amelyhez kapcsolódóan ebzárlat és legeltetési tilalom lesz érvényben. Az egyes területekre vonatkozó időpontokról az illetékes járási állategészségügyi hivatal és a települési önkormányzat értesíti a lakosságot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A külterületeken plakátokkal figyelmeztetik a kirándulókat. A programba bevont területek tájékoztató jellegű térképe, továbbá az érintett települések vármegyei bontású listája a Nébih honlapján is megtalálható.

A Nébih a kilőtt rókák laboratóriumi vizsgálatával ellenőrzi a vakcinázás eredményességét. Az előző évek adatai azt mutatják, hogy az immunizálásban érintett területeken a rókák több, mint háromnegyede felvette a vakcinát tartalmazó csalétket.

Forrás: NÉBIH

 

Tovább olvasom

Vadászat

Családi napot szervezett a Somogyi Vadászhölgyek Klubja

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Szeptember 7-én a Somogyi Vadászhölgyek Klubja családi napot szervezett a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontban. Pár órára maroknyi csapatunktól volt hangos a környék. A gyerekek és felnőttek örömére egyaránt volt kutyás bemutató, Pomázi Ágoston izgalmas előadását és a vizsla munkáját érdeklődő figyelem kísérte – közölte az Országos Magya Vadászkamara Somogy Megyei Területi Szervezete Facebook oldalán.

Pomázi Ágoston a magyarországi vadászkutya munkavizsgák egyik kidolgozója, hazai és nemzetközi szinten is elismert szaktekintély mutatja be a gyerekeknek mire is képes egy magyar vizsla. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Máj Péter somogyi hagyományőrző huszárbemutatóval színesítette a programot, melynek keretében megismerkedtünk a huszárviselettel, korhű szokásokkal, fegyverekkel, felelevenítettük az 1948-49-es szabadságharcot és a közös nótázás sem maradt el. A Dráva menti Íjászok csapata rögtönzött történelemórát tartott a honfoglalás és az Árpád-kori kultúra ismereteiből, majd íjászbemutatóval folytatva, bárki kezébe vehette az íjakat és próbára tehette tudását.

Az OMVK területi szervezetein keresztül országszerte színes programokkal várta a családokat és a legkisebbeket. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Ebédre a vadászhölgyek batyus finomságokkal kínálták a résztvevőket. A terített asztal mellett jó hangulatú beszélgetéssel, a jövőre mindenkit visszavárunk búcsúszavakkal zártuk a napot.
Köszönjük a vadászkamara támogatását, szép és tartalmas napot töltöttünk együtt a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontban.

Kép és szöveg: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Tovább olvasom