Minden 2000-ben, az Országos Vadásznapok tatai rendezvényén kezdődött. Ott vettem egy tombolát a rendezvény második napján, amelynek sorsolását a záróünnepség részeként bonyolították le Kupa Mihály és felesége megtisztelő jelenlétében.

Ott húzta ki egy pruszlikus kislány negyvenvalahány tárgy- és néhány vadászati nyereményt követően utolsónak a fődíjat –egy szarvasbika elejtését –, és ott mondták be hangosan, érthetően, félreérthetetlenül, mondhatni szívszakasztóan azt a sorszámot, amely az én tombolajegyemen szerepelt.

Mámoros pillanatok voltak, megismételhetetlenek. Átvettem a meghívólevelet és fejemet lehajtottam, mert egy kicsit homályossá vált körülöttem a világ…

A fődíjat Perl József, a HM Süttői Erdészetének igazgatója, a Szervezőbizottság alelnöke, az OMVK Komárom-Esztergom megyei elnöke ajánlotta fel, és a meghívólevélben az állt, hogy a szerencsés nyertest októberben várják (teljes ellátással) a süttői vadászházba egy öt kilogramm agancssúlyú bika elejtésére.

A süttői vadászház

Egy türelmeskedő hónap és több telefonegyeztetés után – az utóbőgés kezdetére várva – október 10-ében állapodtunk meg, ekkor érkeztem meg délután a vadászházba, ahol rövid ismerkedés és berendezkedés után négy órára érkeztek a terepjáró UAZ-ok és a házban tartózkodó nyolc német vendéggel egyetemben máris kimentünk egy ismerkedő cserkészetre.

A mellém rendelt kísérő nagyon biztatott. Volt is mire bizakodnia, hiszen az addig esett 65 bikából kilencet lövetett, „kimeneteli átlaga” három cserkészetből egy behozott bika. Ennek ellenére három napig nem sütöttem el a puskát, a szerencsebika összepaktált az égiekkel, és lövéshez nem jutottam.

Pedig vad volt bőven, naponta három-négy érdemes bikát becserkésztünk, sok egyéb vadat, muflont ugrasztottunk, de a szarvasok egyelőre túljártak az eszünkön. Vagy direkt olyan óriás agancsot növesztettek, hogy két tombola sem fedezte volna a kilövésüket, vagy illetlenül a feneküket mutogatták, sőt nem egy olyan udvariatlan bikával találkoztunk, amely meg sem várta hogy megnézzük, egyszerűen kereket oldott.

Esténként a vadászházban a bőséges vacsora és első osztályú kiszolgálás után mindig úgy tértem nyugovóra, hogy na majd holnap.

És a harmadik napon, a szerencsebikák legfélelmetesebb napján, október 13-án pénteken, megtört a varázs. A délutáni cserkészet előtt varázstörő, ördögűző, bikalövő szeánszot tartottunk. Ez abból állt, hogy az erdészet igazgatója új területre irányított bennünket, amelyet közvetlen kezelésében tartott, és amelytől azt remélte, hogy cserkészetünket siker koronázza.

Úgy mentünk ki délután utolsó előtti cserkészetünkre, hogy minden akadályt elhárítottunk a siker érdekében – másnap úgyis indulnom kellett haza.

Két bika is bőgött a szomszédos hegyoldalakban ahogy kiszálltunk a terepjáróból a völgyfenéken. A szelünk nem volt túl jó, ezért kisebb kerülőt kanyarítva oldalaztunk a közelebbi bika felé. Lassan haladtunk, mert az indián nyár ropogósra sütötte a lehullott faleveleket, a szálerdőben pedig messziről észrevesz a vad, tehát igyekeztünk minden dombhajlat, vastag fa takarását kihasználni. Meg is láttuk a gerincen a csapatot, sőt a bikát is egy pillanatra, de észrevettek és elugrottak. Mire felértünk a gerincre, alaposan kiizzadtunk, ezért egy kis fújtatás után a másik, kitartóan bőgő bika felé indultunk.

Kisvártatva megálljt int kísérőm, és hosszú, bonyolult mutogatás során elmagyarázza, ott a bika keresztben állva, már lőni is kéne, mert figyel. Nagy nehezen észreveszem. Lehet vagy százötven méterre, a szálerdőben ez a távolság már elég zavaró. De azért meg tudom célozni tisztán felém mutató oldalát és mikor úgy érzem, hogy jó helyen van a szálkereszt, elsütöm a 30.06-os német Mausert. A bika pedig – villás nyolcas, talán négykilós agancssúlyú – sértetlenül elinal. Lógó orral odamegyünk a rálövés helyére, bár biztosak vagyunk a hibázásban. Ez lett volna tehát életem első szarvasbikája, ha el nem hibázom.

Mivel azonban búslakodásra nem ad időt a közeledő szürkület, folytatjuk a cserkészést, a gerinc alatt ereszkedünk, nem is nagyon biztató helyen. Én legalábbis elkeseredésemben úgy gondoltam, erre most nem lesz semmi. A rétegvonalon haladva a vadőr egy kicsit el is távolodik tőlem, aztán hirtelen szapora integetésbe kezd, látom int, jöjjek gyorsan.

És már a szarvasokat is látom, kaptatnak fel a hegyoldalon, egyik a másik után lép át mintegy negyven méterre egy kis tisztáson. Néhány gyors lépéssel a vadőr mögött termek, nincs idő semmire, a szarvasok pillanatokon belül átérnek egy sűrűbb erdőfoltba, a következőt lehet, súgja a fülembe kísérőm, már lép is a bika, és ahogy kitölti a tisztást, váll-lapon lövöm.

Tűzben rogyik. Fut a vadőr, futok én is – rángatom a závárt, hátha ismételni kell –, de kár a sietségért, odaérve látjuk, a bika – páratlan tizenkettes – mozdulatlanul fekszik, csak lecsukódó szeme int búcsút a lenyugvó napnak.

Megölelem Miklóst és nem tudok betelni a szép, formás, mintegy hatkilós aganccsal. Pedig jobb oldali jégágát valahol letörte, teljesen friss, fehér a törés, de így is gyönyörű trófea. Életem első szarvasbikája.

Tölgylombot keresünk, az utolsó falat, a töret átvételének kultikus szertartása mélyíti majdani emlékét első szarvasbikám elejtésének. Köszönet érte a Perl József úrnak és az erdészet dolgozóinak.

Végleg lehajtotta fejét

Szinte megdicsőülve érzem magam, ahogy az UAZ a vadrácson himbálózó szarvastesttel behajt a vadászház udvarára. A tornác fényeiből emberalakok válnak ki, kíváncsian közelednek az autó hátulja felé. Közben a vadőrök leoldják a leszabott fejű bikáról a néhány rögzítő hurkot, és máris egy embermagas, tetején ferdére metszett tönkön díszeleg a trófea.

És milyen mutatós! Az odavetődő fényekben mindenki elismerőleg méregeti a szép terpesztésű, kívánatos agancsot. Ismeretlen vadászok, erdészek kezelnek velem, úgy érezzük, mintha csak régi cimborák lennénk.

* * *

Az Országos Vadásznapok Tata 2000 rendezvényén kisorsolt tombola fődíjak

• I. díj: Szarvasbika elejtése 5 kg-ig, vendéglátással a Süttői Erdészet területén
  FELAJÁNLOTTA: Honvédelmi Minisztérium Budapesti Erdőgazdaság Rt. Budapest.
• II. díj: Exkluzív kandallókályha
  FELAJÁNLOTTA: Fire Place Kft. Tatabánya
• III. díj: Muflonkos elejtése
  FELAJÁNLOTTA: Mátra Patonár VT
• IV. díj: Őzbak elejtése
  FELAJÁNLOTTA: Ácsi Egyetértés VT
• V. díj: Vaddisznó elejtése
  FELAJÁNLOTTA: Postás VT
• VI. díj: Egynapos vasárnapi társas apróvadvadászat esti-hajnali vízivadlessel egybekötve
  FELAJÁNLOTTA: Sárréti Egyetértés VT
• VII. díj: Húzóvadliba-vadászat
  FELAJÁNLOTTA: Hungar. Wild Kft.
• VIII. díj: Húzóréce-vadászat
  FELAJÁNLOTTA: Hungar. Wild Kft.
  továbbá több mint harminc tárgynyeremény.

Szép terpesztésű agancs