Vadászat
Tavasz az erdőben
Aki szereti az erdőt, annak az minden évszakban szép. Nekem valamiért mégis a tavaszi erdő a kedvencem. Éled a természet, rügyet bontanak a fák, kidugják fejüket a réti virágok, s tavasszal az erdő lakói is elővezetik a kicsinyeiket. Akinek van kellő türelme, az kilesheti azokat a pillanatokat, amelyeket a városban élő emberek nemigen láthatnak.
Azt a féltő szeretetet, ahogyan egy-egy anyaállat óvja az apró utódait. Meg azokat a pajkos, kicsiny jószágokat, amelyek mindenre kíváncsiak, de már bennük van az ösztönös félsz is, hiszen e világon nemcsak szép és jó vár rájuk. Már a születésük pillanatától mindenféle veszély leselkedik kibontakozó életükre. Ilyenkor öröm felülni a magaslesre és figyelni az etetőre kijövő állatokat.
A vadak többsége inkább éjjel mozog, hiszen nagyobb biztonságban van az éj leple alatt, ezért hajnalban vagy az esti szürkület beálltakor érdemes kiülni. Ha van egy jó fényképezőgépünk vagy egy kameránk, felejthetetlen pillanatokat örökíthetünk meg. Mostanában egyébként is divatos a természetfotózás, illetve a képek közzététele az interneten. Vannak azonban pillanatok, amelyeket át kell élni, és még ha fotóztunk is közben, a kép nem tudja visszaadni az akkor és ott megélt perc valódi hangulatát. Nekem is volt egy ilyen élményem, sohasem fogom elfelejteni!
Amikor felültem a magaslesre, még meleg volt. Ahogyan a nap alászállt a látóhatár szélén, az előttem lévő tisztásról enyhe pára kezdett felszállni, mely néhány méter magasságban összegyűlve ködfelhővé alakult. Nem volt túl vastag, még átláttam rajta, de fotózni, kamerázni már nem tudtam.
Elővettem hát a távcsövem, és pásztázni kezdtem az erdő szélét. Már többedszer végignéztem azon a nyiladékon, amely előttem terült el, amikor is feltűnt egy magányosan bandukoló vaddisznó. Láttam, hogy meg-megállva időnként nagyokat szippant az erdő párás levegőjéből, és utána megelégedve röffent egyet. Lassan lépegetve közeledett, és amikor már úgy száz méterre lehetett tőlem, észrevettem, hogy nincs egyedül. Apró lábacskákon futkározó csíkos malackák követték. Szinte gurultak a nagy kátyúk között, melyeket az erdészet nehéz gépei hagytak maguk mögött a sáros úton. A kép már-már idilli volt. Nagyon bántott, hogy nem lehetett fotózni, de kíváncsian vártam a konda érkezését.
A koca továbbra is röfögött, miközben a lestől nyolcvan méterre lévő etetőhöz közelítettek.
Ekkor jelent meg a másik oldalon egy kóbor kutya! Valószínűleg hallotta a röfögést, az csalhatta oda. Nem sokat teketóriázott, odafutott a malacok közé, azok pedig sivalkodva futottak szét! A koca, mely addig az etetőből lehulló kukoricaszemek keresgélésével volt elfoglalva, hirtelen olyan hangot hallatott, hogy még én is megijedtem a magaslesen! Visszafordult, majd rohanó gőzmozdonyként úgy taszította oldalba a malacokat sanyargató kóbor ebet, hogy az métereket repülve landolt az egyik akácfa tövében. De a koca nem állt le, fogait csattogtatva rohant oda. Nem sok hiányzott, hogy eltapossa a sántikálva továbbálló, immáron behúzott farokkal iszkoló kutyát. Amikor látta, hogy az eb már nem veszélyes a csíkos apróságokra, visszament a malacai közé, és olyan gyengédséggel szagolgatta őket végig, ahogyan csak egy anya tud örülni a gyermekeinek.
A tisztásra lassan visszatért a nyugalom, a malacok kergetőzve szaladgáltak, visongtak, én meg azon töprengtem, hogy vajon mit tudtam volna mindebből megmutatni, ha be lett volna kapcsolva a kamerám. Azt hiszem, nem sokat. Hiszen illatot, féltő szeretetet, magát a tavasz érzését nem lehet megörökíteni, azt meg kell élni. Örültem, hogy nekem megadatott, és kívánom, hogy minél többen éljék meg a tavaszt az erdőben!
hetnap.rs
Az idén még ki sem jutottam lesre vadászni… Végre úgy alakult, hogy időm és lehetőségem is adódott, így ismételten vadászni indulhattam. Az idő tökéletes volt. Tapasztalataim szerint eső után aktívabb a dúvad, ráadásul felhős volt az ég – sötét időben szívesebben mozognak a sakálok. Tele voltam izgalommal. Minden felszerelést négyszer is átnéztem, megvannak-e a cuccok. Egy kedves vadászbarátom meghívásának tettem eleget.
Fotó: Hahn Kristóf – Agro Jager News
Hat óra körül ültünk ki a lesekre. Élveztem, hogy kint vagyok – csak ültem, és hallgattam a természetet. Nem kellett sokat várni: negyed hétkor látom, hogy 150–200 méterre valami mozog. Sejtettem, hogy róka, mert nyúlnak nagy volt, őznek alacsony. Ránéztem távcsővel, és láttam, hogy a koma megy a vakvilágba. Rácuppogtam, és már rohant is felém. Annyira lelkes volt, hogy már 50 méteren belül járt, mikor rá kellett szólnom, hogy “tessen szíves megállni!”
Kicsit kapkodtam, és a lövés pillanatában is éreztem, hogy ez nem lesz az igazi. A bal első lábát fogta a lövés (szemben állt velem). Elkezdett forgolódni, megvártam, míg megáll egy pillanatra, és ott sikerült megváltani a szenvedéstől.
Aztán már világosban elkezdtek üvölteni a sakálok – nem hittem el. Háromnegyed hétkor már 3–4 helyről hallatszott a hangjuk. Soha nem tapasztaltam még ilyet. Nem sokkal később szépen jöttek ki a szarvasok a távolban, azokat nézegettem. Aztán körülbelül óránként “énekeltek” a sakálok, 5–6 különböző irányból. Néha válaszoltam nekik, de nem észleltem, hogy közelebb jöttek volna.
Kilenc előtt picivel látom, hogy a szarvasoknál kijön valami az erdőből. Nagyon gyorsan mozgott, a szarvasok lefagyva figyelték. Tudtam, hogy sakál lesz. Kijött a vetésre, próbáltam ráhívni malacvisítással – semmi. Öt perc múlva sakálhang – megint semmi. Viszont jött a válasz: ahonnan ő kijött, egy magányos sakál válaszolt. Na, – mondom,- ez a párja lesz.
Nagyjából ugyanaz a tortúra: kijött az erdőből, ment volna a párja után, de egy szarvas visszazavarta. Ez pont kapóra jött, mert ha nem is közel, de közelebb került hozzám. Olyan 200–250 méterre volt, amikor elindult a vetésen, én meg már cuppogtam is neki. Ő már jól reagált: szépen elindult az irányomba, 60 méterre szemben megállt. Pulzus 5000, vérnyomás az egekben. Egy halk cuppantást mertem csak kiadni a számon, de ez elég is volt neki. Megállt egy pillanatra – szügyére a szálkereszt, és már lőttem is. Azonnal tűzben rogyott.
Összességében nagyon izgalmas este volt. 😁
Tisztelet a Vadnak!
Írta és fényképezte: Hahn Kristóf
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
67 éve született meg az első csehszlovák farkaskutya! 🐺
1958. május 26-án megszületett az első csehszlovák farkaskutya-alom
1958. május 26-án, Brita, a kárpáti farkasnőstény és Cézar z Březového háje, a kivételes idegrendszerű német juhászkutya párosításából megszületett az első alom, amely a Csehszlovák Farkaskutya történetének kezdete lett.
A cél nem kevesebb volt, mint egy új típusú szolgálati kutya létrehozása: a farkas állóképességével és érzékszerveivel, de a kutya irányíthatóságával. A programban 24 német juhászt és 4 kárpáti farkast használtak – ám a sikerre sokáig várni kellett.
A képen Brita látható. Fotó: Ingarian Csehszlovák Farkaskutya Kennel
Ábra: Facebook
Brita, a legendás „ősanya”, három éven át visszautasította a fedeztetést, sőt – minden fedező kant meg is sebesített. Végül egy különösen domináns, karakán kan, Cézar z Březového háje „nyerte el a bizalmát” – és ezzel elkezdődött egy fajta történelme.
Tisztelettel emlékezünk az első lépésekre.
Boldog születésnapot!
Írta: Ingarian Csehszlovák Farkaskutya Kennel
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Az emődi rendőrök az illegális tevékenységet rögzítő vadkamera felvételei alapján azonosították az orvvadászokat.
Fotó: Rendőrség
Orvvadászat bűntett kísérlete miatt folytat nyomozást a Miskolci Rendőrkapitányság egy 18, egy 24 és egy 30 éves férfival szemben. A Mályiban lakó baráti társaság tagjai megegyeztek abban, hogy vadállatok etetésére szolgáló szórókat alakítanak ki egy Nyékládháza külterületén található erdőben, majd drótokból készült hurkokat helyeznek el azért, hogy engedély nélkül elejthessék őket. Terveik szerint az állatok húsát felosztották volna, de ez idáig egyetlenegy vadat sem ejtettek el. A sikertelenség nem szegte kedvüket, később több helyen is kialakítottak szórókat, illetve újabb hurkokat helyeztek el és vadkamerákat is felszereltek, hogy lássák az állatok vonulását.
Fotó: Rendőrség
Az Emődi Rendőrőrs munkatársai a megtalált kamerák felvételei alapján azonosították a férfiakat, és június 10-én gyanúsítottként hallgatták ki őket.
A saját csapdájukba esett orvvadászok beismerő vallomást tettek.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Az idei első lesvadászatom
Az albínó színezetű eurázsiai hód
67 éve született meg az első csehszlovák farkaskutya! 🐺
Saját csapdájuk fogságában
DEBRECEN: Prof. Dr. Pepó Péter 70 éves – GALÉRIA
Nagy busák nyomában – élmények az Újpesti-öbölből
A vidéki térségek újjáélesztése a fiatalok segítségével
Hivatásos Vadászok Versenye
Az agrártámogatásokra június 10-ig nyújtható be a 2025. évi egységes kérelem
Megszűntek a madárinfluenza miatti megfigyelési körzetek
Kitekintő (USA): Medvét lőttek le egy családi házban Connecticutban
Mozgalmas május – lövészverseny és vadásznap
A bakócai vaddisznóm
Egy 21 centiméteres kan nyomában
Fodor Fanni Dóra, kutyatréner – A vadászkutyázás világa
A gombnyársas őzbakom
Jótékonysági Lövészverseny Baranyában
2025. Coursing Világbajnokság, Csehország – magyar agarak
Felszentelték Körösújfalu református templomát – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login