KORONAVÍRUS | Elmaradt bevételek és növekvő kiadások kettős szorításában vannak a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben a vadásztársaságok. Tönkremenetelük senkinek nem érdeke: nem csupán egy jól működő szektor kerülne padlóra, de a mezőgazdaság és az ökoszisztéma is kárát látná.

„Az első félévről vannak adataink a Somogy megyei vadászkamaránál. Ezek egyértelműen azt mutatják, hogy a vadászati turizmus bevételei – ez vadásztársaságtól függően lehet a legfőbb, de mindenképpen az egyik legjelentősebb bevételi forrás – idén tavasszal egy az egyben elmaradtak” – mondja Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy megyei Területi Szervezetének titkára. Mivel a külföldiek vadászati engedélyeit a vadászkamara megyei szervezetei adják ki, ezért pontos rálátásuk van a folyamatokra. Idén márciusban és áprilisban a tavalyi mintegy ötszáz engedéllyel szemben idén huszonhármat állítottak ki Somogy megyében, májusban pedig már egyetlen egyet sem. A tavaszi őzbakszezon gyakorlatilag kimaradt – értékeli Kemenszky a kialakult helyzetet.

A nagyvadban bővelkedő Somogy megyei vadásztársaságok még bízhatnak abban, hogy az őszi szarvasbőgés és az év végi vaddisznóhajtás – feltéve, hogy nem lesz második hulláma a koronavírus-járványnak – már kisebb visszaesést produkál, a korábbi évekhez viszonyítva. Az alföldi területek azonban a bevételeik nagyobb részét vesztették el az őzbakszezon kiesésével. Kemenszky szerint a foglalások és a visszajelzések alapján az év vége felé eső hónapok sem biztatóak, és nem tudjuk azt se, lesz-e második hulláma a járványnak, és ha igen, az hogyan fog hatni a vadászati turizmusra. A Magyarországra jövő külföldi vadászok leginkább Németországból, Ausztriából, Olaszországból, Franciaországból és a Benelux államokból – azaz a járvány által sújtott országok – érkeznek.

Kiesett a bevétel, de a kiadások nem csökkentek

Az egyesületi formában működő vadásztársaságoknak jellemzően nincsenek jelentősebb tartalékaik, feladataik és ahhoz kapcsolódó állandó kiadásaik, főleg személyi jellegűek – ilyen a hivatásos vadászok bérköltsége –, de más jellegűek is, amilyen a vadászházak és lesek karbantartása, a járművek üzemanyag- és szervizköltsége, a haszonbérleti díjak viszont bőven vannak.

„Állandó bevételt jelent a tagdíj, ám ez nem egy jelentős összeg, nem a legnagyobb bevételi forrása a társaságoknak. Ezen felül van a vadhúsárbevétel – ez jelentős –, a vadhúspiacot viszont elsők között tette tönkre a koronavírus-járvány, hiszen megszűntek a külföldi felvásárlópiacok, erősen korlátozódott a feldolgozás, az átvételi árak emiatt jelentősen visszaestek, ezért ezzel sem lehetett az év első felében számolni. (A vadhúsfeldolgozást nem csupán a koronavírus, hanem az országban harmadik éve jelen lévő afrikai sertéspestisjárvány is sújtja. A két betegség hatványozottan hat az árzuhanásra.) A harmadik bevételi forrás a bérvadászat, ami lehet belföldi is, de túlnyomórészt külföldi, mind az őzbak-, a gímszarvasvadászatok, valamint a vaddisznóhajtások esetében. A társaságok jelentős részében a külföldi bérvadászatok adják ki a bevételek legnagyobb hányadát” – sorolja Kemenszky, miből gazdálkodnak a vadásztársaságok.

Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke négy fő okra bontja a társaságok bevételkiesését a 2020-as vadászati évben: a bérvadászat kiesése, a lőtt vad és az élővad értékesítésében történő visszaesés, a vadászható apróvadfajok tenyésztésének bizonytalansága és a vadászati szolgáltatás elmaradása ‒ hiszen ha nincs külföldi vadász, akkor nincs szállásból, ellátásból származó bevétel se.

• Tovább a teljes cikkre (magasles.reblog.hu)