Vadászat
A második hullám levadássza a vadásztársaságokat
KORONAVÍRUS | Elmaradt bevételek és növekvő kiadások kettős szorításában vannak a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben a vadásztársaságok. Tönkremenetelük senkinek nem érdeke: nem csupán egy jól működő szektor kerülne padlóra, de a mezőgazdaság és az ökoszisztéma is kárát látná.
„Az első félévről vannak adataink a Somogy megyei vadászkamaránál. Ezek egyértelműen azt mutatják, hogy a vadászati turizmus bevételei – ez vadásztársaságtól függően lehet a legfőbb, de mindenképpen az egyik legjelentősebb bevételi forrás – idén tavasszal egy az egyben elmaradtak” – mondja Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy megyei Területi Szervezetének titkára. Mivel a külföldiek vadászati engedélyeit a vadászkamara megyei szervezetei adják ki, ezért pontos rálátásuk van a folyamatokra. Idén márciusban és áprilisban a tavalyi mintegy ötszáz engedéllyel szemben idén huszonhármat állítottak ki Somogy megyében, májusban pedig már egyetlen egyet sem. A tavaszi őzbakszezon gyakorlatilag kimaradt – értékeli Kemenszky a kialakult helyzetet.
A nagyvadban bővelkedő Somogy megyei vadásztársaságok még bízhatnak abban, hogy az őszi szarvasbőgés és az év végi vaddisznóhajtás – feltéve, hogy nem lesz második hulláma a koronavírus-járványnak – már kisebb visszaesést produkál, a korábbi évekhez viszonyítva. Az alföldi területek azonban a bevételeik nagyobb részét vesztették el az őzbakszezon kiesésével. Kemenszky szerint a foglalások és a visszajelzések alapján az év vége felé eső hónapok sem biztatóak, és nem tudjuk azt se, lesz-e második hulláma a járványnak, és ha igen, az hogyan fog hatni a vadászati turizmusra. A Magyarországra jövő külföldi vadászok leginkább Németországból, Ausztriából, Olaszországból, Franciaországból és a Benelux államokból – azaz a járvány által sújtott országok – érkeznek.
Kiesett a bevétel, de a kiadások nem csökkentek
Az egyesületi formában működő vadásztársaságoknak jellemzően nincsenek jelentősebb tartalékaik, feladataik és ahhoz kapcsolódó állandó kiadásaik, főleg személyi jellegűek – ilyen a hivatásos vadászok bérköltsége –, de más jellegűek is, amilyen a vadászházak és lesek karbantartása, a járművek üzemanyag- és szervizköltsége, a haszonbérleti díjak viszont bőven vannak.
„Állandó bevételt jelent a tagdíj, ám ez nem egy jelentős összeg, nem a legnagyobb bevételi forrása a társaságoknak. Ezen felül van a vadhúsárbevétel – ez jelentős –, a vadhúspiacot viszont elsők között tette tönkre a koronavírus-járvány, hiszen megszűntek a külföldi felvásárlópiacok, erősen korlátozódott a feldolgozás, az átvételi árak emiatt jelentősen visszaestek, ezért ezzel sem lehetett az év első felében számolni. (A vadhúsfeldolgozást nem csupán a koronavírus, hanem az országban harmadik éve jelen lévő afrikai sertéspestisjárvány is sújtja. A két betegség hatványozottan hat az árzuhanásra.) A harmadik bevételi forrás a bérvadászat, ami lehet belföldi is, de túlnyomórészt külföldi, mind az őzbak-, a gímszarvasvadászatok, valamint a vaddisznóhajtások esetében. A társaságok jelentős részében a külföldi bérvadászatok adják ki a bevételek legnagyobb hányadát” – sorolja Kemenszky, miből gazdálkodnak a vadásztársaságok.
Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke négy fő okra bontja a társaságok bevételkiesését a 2020-as vadászati évben: a bérvadászat kiesése, a lőtt vad és az élővad értékesítésében történő visszaesés, a vadászható apróvadfajok tenyésztésének bizonytalansága és a vadászati szolgáltatás elmaradása ‒ hiszen ha nincs külföldi vadász, akkor nincs szállásból, ellátásból származó bevétel se.
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.
Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.
Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 
, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Kovács Péter
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.
Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.
Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
Az idei év első őzbakja
Búcsú
Amikor egy álom valóra válik
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
KITEKINTŐ: Hollandia – Félnek a vidéki családok a farkastól
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
Gyomirtási lehetőségek a ciroktermesztésben
A száj és körömfájás megállításához minden állattartó fegyelmezettsége kell
Hungarian
English
French
German
Italian
Polish
Chinese (Simplified)
Russian
Hebrew
Romanian
Czech
Bulgarian
Croatian
Serbian
Slovak
Slovenian