Keressen minket

Vadászat

Fenntartható vadgazdálkodás helyett „civilek” diktálnak

Közzétéve:

Feltöltő:

0

ROMÁNIA | Románia közútjain tavaly mintegy hetven medvét ütöttek el járművek, a nagyvadak pedig több száz tehenet és birkát öltek meg. Szászrégen vagy Zetelaka környékén ma már egy erdei séta is életveszélyes lehet a medvetámadások miatt. Vadgazdálkodási szakemberekkel próbáltuk tisztázni a bukaresti szakminisztérium és a vadászszervezetek között elmélyülő vitákat.

Erőforrás helyett veszélyforrás. Az egyre inkább elszaporodó medvék számtalan gazdacsalád életét tették tönkre (Fotó: Beliczay László)

Miközben Szászrégen egyik külső negyedében beszélgetünk Papp Zoltán mezőgazdasági mérnökkel és agrárvállalkozóval hatvan fejőtehenes állattelepén, kétszer is megcsörren a telefonja. Egy szomszédos falu polgármesteri hivatalából hívják, hogy az egyik portán medve garázdálkodik, rá kéne ijeszteni a lőfegyverrel. Vendéglátóm szokva van az ilyen hívásokhoz, mert ő vezeti a környék 14 ezer hektáros vadásztársulatát. Folyamatosan van munkájuk az egyre ellenőrizhetetlenebbé váló medveállomány kártételei miatt. „Villanypásztorral kerítettük be a telephely mögötti tizenhárom hektáros legelőt, több helyről is be van kamerázva az állatfarmunk.

Gyakori vendég itt a medve, de ha a közelükben durrantok, elmenekülnek. A nagyvadat lelőni nem szabad, mert az bűnvádi eljárással, meghurcolással és hatalmas büntetésekkel jár, így tehetetlenségünkben úgy védekezünk, ahogy tudunk” – magyarázza a vadászegyesület elnöke. A környéken már mindenhol öltek meg tehenet és juhot a kóbor medvék. Az állattartók többsége, aki nem vadász, hatalmas kutyafalkákkal védekezik. Közben a kutyák elpusztítják a nyulat és az őzgidákat. A vadásztársaságok és a gazdák egyaránt a kárral maradnak.

Vendéglátóm elmeséli, milyen kálváriába került, amíg a legveszélyesebb medvére sikerült kilövési engedélyt szereznie Bukarestből. A vad megsebesítette az egyik állattartót, akinek sikerült a kocsijába menekülnie, de a feldühödött medve szinte felborította a terepjárót. Nagy szerencsével úszta meg a támadást, és elmenekült a helyszínről.

A medve kilövéséhez Marosvásárhely tucatnyi hivatala kellett hogy embert küldjön a csendőrségtől, tűzoltóságtól, katasztrófavédelemtől és más igazgatóságoktól, hogy mindenki aláírja a kilövési jegyzőkönyvet. „Ami vadgazdálkodás ügyében Romániában történik, az felháborító. A minisztérium nem tekint partnerének bennünket, nem tudunk velük együtt dolgozni.”

Fegyverben. A vadásztársaságok megpróbálják felvenni a harcot a törvényre fittyet hányó szakminisztériummal (illusztráció • fotó: Beliczay László)

„Csak úgy tudunk előrelépni, ha a romániai vadásztársaságok közös frontot alakítanak ki a környezetvédelmi minisztérium rendkívül káros vezetési módszereivel szemben. Nincs más megoldás, mint hogy ellepjük őket bűnvádi feljelentésekkel és perekkel, mert folyamatosan megszegik a törvényeket. Nincsenek tekintettel az egyre nagyobb veszteségeket elkönyvelő vadásztársaságokra, a vadkárok miatt nehéz helyzetbe kerülő gazdákra sem” – magyarázza a zetelaki szakember.

Benke József adatokkal igazolja a tűrhetetlen székelyföldi állapotokat. Csak az 54 ezer hektáros zetelaki vadászterületen mintegy háromszáz medvét tartanak számon, miközben az erdőség legfentebb száz nagyvad számára nyújt megfelelő természetes élőhelyet, azaz több éven át folyamatosan ritkítani kellene a vadállományt, hogy helyreálljon a természetes egyensúly. Abban reménykednek, hogy a gazdák és a vadásztársaságok közös nyomására, az új törvény alkalmazása révén idővel vissza lehet térni a normális, szakemberek által felügyelt vadgazdálkodáshoz. Azt szeretnék elérni, hogy ne a „méregzöld” környezetvédő szervezetek diktáljanak a minisztériumnak.

Villanypásztoros ábrándok

A vadgazdálkodási szakember abszurdnak tartja a környezetvédelmi miniszter legújabb ötletét, hogy villanypásztorral kerítsék körbe az ország összes erdejét, ahol medvék élnek. Benke szerint ez egyrészt műszakilag kivitelezhetetlen, másrészt nem oldja meg a medvepopulációk túlszaporodását. Példaként Tusnádfürdőt említi, ahol a legtöbb portát a gazdák villanypásztorral kénytelenek őrizni, ha nem akarnak felébredni reggel az előszobában a medvével. A lakott területről kiszoruló hatalmas állomány egyedei az erdőben verekednek, illetve áttelepednek Bálványosra, ahol egyre nagyobb károkat okoznak. A villanypásztor jó esetben megvédhet egy települést, de a túlszaporodott állomány máshol keres élelmet, és máshol támad állatra és emberre egyaránt. Ezzel a hangadó környezetvédők nincsenek tisztában, miközben folyamatosan a helyi közösségekre hárítják a bajt, hogy az emberek hibásak a medvetámadásokért.

0

Vadászat

A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom

Published

on

+1

A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.

Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News

Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.

Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News

Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.

Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News

Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.

Írta és fényképezte: Mészáros Nóra

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Az idei év első őzbakja

Published

on

+1

Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News

Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 😞, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.

Írta és fényképezte: Kovács Péter

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Búcsú

+1

Baracskay Lajost elismerésben részesítette a Veszprém Vármegyei Vadászkamara

+1

Published

on

+1

Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK

A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán,  az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.

A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK

Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!

Forrás: OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom