Vadászat
SIMI
VADÁSZIRODALOM | Fejes Zoltán 2015. irodalmi pályázatának nyertes novellája.
Egész éjjel esett a hó. Hol épp csak szállingózott, hol meg sűrű pelyhekben. Mire kivilágosodott, menyasszonyi fehérbe öltözött minden. Az öreg kan róka óvatosan csúszott be a halastó lecsapolójának nádcsíkjába. Lassan haladt a bevezető váltón majd egy elágazásnál megállt. Lerázta szőréről a vizet. Tömött téli bundája már nem volt hibátlan. Farka végéről hiányzott a fehér hegy, jobb füle meg úgy csüngött a nagy busa fején mintha rajzszeggel szúrták volna oda. Pofáján jó néhány forradás árulkodott arról, hogy rókáéknál ő volt a környék ura. Nem tűrte a betolakodókat.
Nappali pihenőjéül, most egy tisztást választott, melynek egyik oldalán meg volt dőlve a nád. Az alatt meg száraz volt a fű. A biztonság kedvéért tett még egy kört a szállása körül. Leellenőrizte a nagy betondarabot, hátha van rajta idegen szag. Nem volt. Felülbélyegezte régi jelölését, majd a kis tisztáson átkelve leült a ledőlt nád előtt. Nézelődött, hallgatózott. Hatalmasat ásított. Aztán felkelt, még egyszer megrázta magát és bemászott a fekvőhelyre. Ott meg karikába gömbölyödött, orrát a farka alá dugta és lassan álomba szenderült.
* * *
Az öreg – nehogy felébressze az asszonyt – óvatosan kelt fel az ágyból. Egy darabig csak a szélén ült, elgémberedett tagjait próbálta mozgásra bírni. Aztán belecsúszott a papucsába és kissé hajlott háttal az ablakhoz csoszogott. Az utcai lámpák beszűrődő fénye megvilágította napbarnított arcát. Vastag szemöldöke alatt barázdákkal szántott apró szemei csak sunyorogtak az éjszaka fényeiben. Megsimította kopasz fejét, tüskés bajsza alatt szája mosolyra húzódott. – Leesett az első hó – dörmögte alig hallhatóan. Ahogy öregedett egyre többször kapta rajta magát azon, hogy magában beszél. Olyankor mindig körülnézett, látta-e valaki. – Még a végén bolondnak nézik – gondolta… – Kiülök a lecsapolóhoz a nagy fa lesre, hátha elkapom az öreg Félfülűt! Tavaly is a bolondját járatta velem. Viszem Simont is – szőtte tovább a gondolatait, miközben visszafordult az ágyhoz. Ügyesen húzta magára a takarót, nehogy zajt csapjon. Aztán nagyokat sóhajtva visszazuhant az álmok világba.
Simon az egyetlen fiú unoka volt, a falu másik végén laktak. Az öreg fia, Zotya, elvette Pankát, aki egy lovardát vezetett, így aztán a fiú még alig múlt tíz éves, de már szépen ülte a lovat, nagyapja jóvoltából meg biztosan kezelte a puskát. Mindene volt a határjárás, csatangolás az erdőn, ilyenkor összeszedett kígyót-békát, varjúcsipaszt, mindenféle tojást. Estére, mire hazavergődött, úgy nézett ki mint egy ördögfióka. Az öreg sokszor vitte magával, okította, tanította. Többször meg is állapította: – Ebbe a gyerekbe van vér! Mintha magamat látnám! – mondta büszkén, fennhangon, ha szóba jött, hogy ki viszi tovább az örökséget, a puskát.
Kivirradt. Az öreg nyugtalanul aludt, épp úgy, mint gyerekként, mikor várta az első havat, s azon morfondírozott, mennyi is fog majd esni reggelre. Együtt kelt az asszonnyal. Felöltöztek, majd ment mindenki a maga dolgára. Lekotorta a hamut a kályhában, aztán tüzet gyújtott. Mikor már pattogott a tűz, magára kapta könnyű kis kabátját, fejébe nyomta kalapját és kiment havat söpörni. Többször tartott pihenőt, mert kifulladt. Meg is jegyezte magában, bezzeg régebben meg se kottyant a söprögetés, egy szuszra lecsapta az egész udvart. Mikor végzett, leverte csizmájáról a havat és bement. Ledobta magáról a felesleges gúnyát és jólesően huppant a kályha melletti karosszékbe. Elnyomta a meleg, elszundított. – Készen van az ebéd! – rázta meg az asszony, mire talpra is ugrott, úgy a maga módján. Ebéd után szedelőzködni kezdett. Szertartásosan tett-vett, pakolászott. Mikor úgy gondolta, hogy minden a hátizsákba került, vállára lökte az öreg vegyes csövűt és a pakkal kiment a kocsihoz. Bepakolt és elindult Simiért.
Szokás szerint először az istállóba vezetett az útja, végigszemlélte a lovakat. Mindegyiknek dörmögött valamit, némelyiket meg is paskolta, aztán ment a házba. Az ajtó előtt verte a lábáról a havat, mikor az hirtelen megnyílott. Egy gyerekfej jelent meg, de mindez olyan hirtelen történt, hogy majd hanyatt esett. – Nagyapa, nagyapa, ugye kiviszel magaddal? Megígérted!!! Meg azt is, hogy ha leesik az első hó, nyomokat olvasunk! Tudod!!? A abból a nagy fehér könyvből! Meg még azt is, hogy ha betöltöm a tíz évet, lőhetek majd vadra a puskáddal!!
Mint a nyári jégeső, úgy záporoztak az öreg fejére, vissza, ígéretei. – Megígérted!!! Meg …meg…. – mondta volna még tovább a mondókáját, mint akit felhúztak, de az öreg betessékelte a házba. – Na, adjon Isten, mindenkinek! – köszöntötte a háziakat, s máris kimondta a verdiktet. – Öltözz gyerek, mert megyünk! Lett is erre nagy örömujjongás, az anyja alig bírt vele. Gyorsan összepakolt mindent a kis hátizsákba, puszit nyomott szülője orcájára és hangos szóval kijelentette. – Mehetünk! Az ajtóból a gyerek anyja az öreg után kiáltott. – Aztán vigyázzon ám rá, mint a szeme fényére!!
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31