Keressen minket

Vadászat

Erdélyből költözött az Alföld peremére, Hubert, a vadászmanó

Közzétéve:

Feltöltő:

0

KÖNYVAJÁNLÓ | A vásárhelyi kötődéssel is rendelkező Szilágyi Bay Péter tollából igazi mai mese született természetről, vadászatról, értékekről.

P24: – Milyen kötődésed van a természethez, a vadászathoz?

Szilágyi Bay Péter: – Szüleim 1978-ban úgy döntöttek, hogy Szegeden telepednek le. 1981-ben Szegeden születtem és az általános iskolás éveimet Szeged belvárosában, a Boldogasszony sugárúton, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1.sz. Gyakorló Általános Iskolájában, ének-zene tagozatán töltöttem. Hétvégente azonban mindig haza utaztunk Biharugrára és Zsadányba. Édesapám nagy vadász ma is. Tőle a vadászati etikettet tanultam el, míg az ének-zene tagozat után az erdészetiben, a középiskolai tanulmányaim alatt, Szente László vadgazdálkodást és a gyakorlati oktatást irányító tanárom teljesen eldöntötte a pályámat. Karaktere, hogy nem magunkért, hanem miatta tanultunk, generációkat sarkallt arra, hogy szabadidőnkben, de még az iskolában, a szünetekben is,képezzük magunkat. Páratlan tanári adottsággal bírt. Középiskolai tanulmányaim alatt írtam aztán az első novellámat, amellyel második helyen végeztem a Természet és Én című irodalmi pályázaton, majd több irodalmi verseny után írhattam a Márok Tamás által szerkesztett megyei vadászújságba, a Vadászrészbe is. Ezzel párhuzamosan, miután felvettek az egyetemre, a Szegedi Tudományegyetem lapjába, az Egyetemünkbe is tudósíthattam. Aztán a nagy áttörés már növényorvos hallgatóként érkezett el, amikor a Pannon Egyetem, (ma a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Campusa) diákjaként 2004-ben lehetőséget kaptam az első tudósításra a Nimród Vadászújságba. Érdekes és most az interjú alatt jutott eszembe, hogy a székely származású, Küküllő menti dr. Gotthárd Béla könyvbemutatóját tartották az egyik hódmezővásárhelyi vadásztársaság székházában, a Zrínyi utcán. Mindennapjaimat ma is ez a lap határozza meg, amellyel párhuzamosan szüleim, nagyszüleim földjén gazdálkodok is. A lapnál jelenleg az országos tudósítói hálózat koordinációs feladatait láthatom el.

Mi inspirált a könyv megírására?

Nem titok, hogy egy kedves professzorom, Jolánkai Márton, aki a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Főosztályát vezette, ihlette meg a manó alakját, aki mindig akkor tűnt fel az életemben, amikor a legnehezebb időszakokat éltem meg. Az állatvilágot, a madárvilágot a nagyszüleim, édesanyám szülőháza körüli természet adta Biharugrán. Felejthetetlen élményt jelentettek a zsadányi nagy körvadászatok édesapámmal, ahol a faluból mindenki vadászhatott, aki akart és nem ritkán ötven-hatvan fős hajtások indultak. Szegedi gyerekként magamba szívtam a református Tiszántúl minden ízét, történelmét és történeteit. Körösnagyharsányi szabadhajdú nagyanyám mesevilága, a nádasok, a rét, a kiszámíthatatlan, szeszélyes Sebes-Körös körül élnek ma is Hubert barátai Tikk, a harkály, Vincs, a széncinege, no meg Skú, a veszélyes aranysakál.

Számomra nagyon fontos, hogy az ember lehetőleg úgy éljen, hogy tetteiért bármikor vállalhassa a felelősséget. Ahogy szabadhajdú nagyanyám tanított: próbálj meg úgy viselkedni, hogy ne kelljen bocsánatot kérni! Hubert életében, annak ellenére, hogy vadászik, nem a lövés a lényeg.

A könyvvel, kalandos történeteken keresztül megérthetik a gyerekek, mit is csinál egy vadász? Hogy mennyi ügyes-bajos dolga akad a házkörül és bepillantást nyerhetnek a kicsik, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznie például Tikknek, a harkálynak, vagy Lajcsinak, akinek a kisnyulait éjjelről, éjjelre megtámadja a görény. Vadásznak lenni nem csak kiváltság, hanem elsősorban kötelezettség; sokat is kell azért tenni, hogy valaki azzá válhasson. Megéltem ezt apám mellett, megéltem az erdészetiben. Ünnepnapokká szélesedett a világ, amikor apámmal tarthattam, vagy éppen Szente tanár úr magával vitt bennünket. Megtiszteltetésnek vettük, ha a hajtások végén vigyázhattunk az üres fegyverekre, vihettük a lőtt fácánt, a nyulat.

Mit lehet elárulni a kiadványról és a történetről?

Hubert, egy igazi vadászmanó, aki az erdélyi Pádis hegységből érkezik az Alföld peremére, a költő szavai szerint: „ahol a táj a végtelenbe tárul”. Letelepszik egy kis faluban, vadászik, éli a mindennapi életét, együtt a környezetében levő emberekkel és állatokkal. Véleményt formál erről a világról, markánsan elkülönül a jó és a rossz, mind ember, mind állat esetében. A könyv tizenkét fejezeten keresztül, időrendben, egymás után különféle kalandokba varázsolja el az olvasót. A történet csak a manó alakjában rugaszkodik el a valóságtól. Elsősorban tizenkét éves kortól érdemes kézbe venni, de van olyan kicsi ötéves olvasónk, akinek a szülei esténként olvasnak belőle, mert nem akar, csak Huberttel elaludni.

Hubert történetében – annak ellenére, hogy fikció, – a vadászatok, a kaliberek, az állatok viselkedése, a természetleírások mind a valóságosak, hiszen egy része saját kalandjaim közül kerültek a könyvbe. Szakmaiságára garancia korábbi főnököm, Gyenge László, aki több, mint harminc évig felelős szerkesztőként vezette a Nimród Vadászújságot – őt kértem fel lektornak, míg a borítókon Kuklis Kata szegedi festő alkotását láthatjuk.

Úgy tudom, van vásárhelyi kötődésed, kapcsolatod is, illetve erős a Csongrád-Csanád megyei jelenléted, mesélnél erről?

Hódmezővásárhelyről gyerekkorom óta hallok, mert édesapám itt kezdte a felsőfokú technikumban a tanulmányait és mikor felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karára, szépen lassan felfedeztem a várost én is. Az első év nagyon nehéz volt, hiszen a Kar tanári gárdája magasan kvalifikált szakemberekből állt és nem is igen mertem kalandozni. Sokat kellett tanulni. A városban is jól tudják, hogy matematikából, kémiából, az alapozó tárgyakból szigorú volt az intézmény, ami a szaktárgyak vonatkozásában sem csökkent. 2001-ben 214 kezdtünk, míg 2004-ben nem voltunk 70-en, akik abszolváltak. Minden tudományterületen nemcsak oktattak, hanem tudományos munkát is végeztek a tanáraink. A dr. Bicsérdy Gyula főigazgató, majd prof. dr. Mucsi Imre dékán vezette legendás tanári kar gyakorlatot és elméletet egyben kezelt. Úgy gondolom, hogy a gyakorlati, valamint a tudományos hátterük miatt volt kiemelkedően erős Hódmezővásárhely. Ugyan szegedi srác voltam, de felvettek a kollégiumba és így jutott bőven idő a városra is. Horgásztunk Mártélyon, egy-egy helyi barátunk pedig meghívott vadászni és így megismertem a vásárhelyi embereket is. A város vallási sokszínűsége nyilván magával hozta, hogy páratlan a gasztronómiája és azt is meg kell jegyezni, hogy apróvad-gazdálkodásban, őzgazdálkodásban országos eredményeket értek és érnek el a környező vadásztársaságok. Lehetőségeim szerint mindig igyekszem is az alma materemnek otthont adó városról írni.

Mik a terveid a továbbiakban?

Alapvetően az életem a vásárhelyi tanárok pályájához hasonlít, mert a szüleim földjén gazdálkodunk, miközben a Nimród Vadászújság országos tudósítói hálózatának koordinálását is elvállaltam. Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági, a vadászati újságírásban így maradhatok hiteles. A testvérem két éve jött haza Izraelből, ahol izraeli állami ösztöndíjjal kutathatott a jeruzsálemi Héber Egyetemen Yehoshua S. Saranga, világhírű búzanemesítő mellett. A kint töltött évei alatt bepillantást nyerhetett, hogyan működik a világhírű izraeli mezőgazdaság, hogy miként világelsők tejtermelésben, hogyan lehet egy hektárról ezer tonna paradicsomot, vagy közel nyolc tonna napraforgót lehozni. Láthatta, hogyan kommunikálnak a gazdák a kutatással, a piaccal és láthatta mennyire erős az érdekképviselet. Ezért amikor hazajött, megalapítottuk az AgroJager News-tés célul tűztük ki, hogy a hazai agráriumot mi is komplexitásában mutassuk be. Itt mezőgazdasági szakértőként segítek be, míg hosszú távú terveim között már Hubert Kiskundorozsmára készül, ahol különféle kalandokba keveredik. El kezdtem dolgozni a következő könyvön. Jelenleg azonban a Vadászati és Természeti Világkiállításra fókuszál a Nimród szerkesztősége, mert ötven év után újra hazánk szervezi meg ezt a kiállítást, amely szeptember 25-én nyitja meg kapuit és várhatóan mintegy 100 ország vehet rajta részt. Jó programok, konferenciák és egy hatalmas lehetőség, hogy bepillantást nyerjen mindenki, hogy hogyan, miképpen gazdálkodnak, oldják meg a problémákat a világ más országaiban. Természetesen számunkra a legfontosabb, hogy bemutassuk Magyarország vadászati múltját, vadászati hagyományait, vadgazdálkodási eredményeit, páratlan természeti kincseit, amihez, ha csekély mértékben, de Hubert is hozzájárul.

promenad24.hu
0

Vadászat

Véradás a borsodi Vadászkamarában

+1

„Vadászjegyérvényesítés véradással”:

+1

Published

on

+1

„Vadászjegyérvényesítés véradással” programot hirdetett a Vadászkamara Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Területi Szervezete a miskolci székházában, a vármegyei Vadászok Házában.

Fotó: OMVK

A február 11-én lezajlott eseményen jónéhány vadásztársunk jelent meg, ezzel is segítve embertársainkat, hiszen a véradás az önzetlenség egyik legszebb formája, és az egyik legfontosabb életmentő jótékonysági tevékenység is egyben!

Nagyon köszönjük a megjelentek segítségét, szolidaritását, a vérkészítményre váró betegek nevében rendkívül hálásak vagyunk mindannyiuknak!

Forrás: OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Terítéken a csülkös haszonvad

Published

on

+1

Martin papája azt mondta, hogy disznómágnes vagyok, miután a hajtássort vezetve két disznót lőttek mellettem. A mai kaland is ezt igazolta. A vadászat legfontosabb kérdése: hova menjünk, melyik lesre üljünk? Ramón sokat tett a mai sikerem érdekében. Először is elmesélte, hogy a múlt alkalommal a Deseda túlpartján turkáló három-négy fős konda átjött a mi oldalunkra (akkor túl messze voltak).

Fotó: Juhász György – Agro Jager News

Másodszor pedig amnesztiát hirdetett a rókákra, mivel a kevesebb zavarás jótékonyan hat a csülkös haszonvadak jelenlétére. A rozoga lest terveztem választani, de a friss szántást látva végül én is a forgószékes lesen kötöttem ki, akárcsak Ramón múltkor. A lemenő nap már a forgószéken ülve fogadott. Sötétedés előtt semmi mozgás, utána nyulak. A túloldalon, 450 méterre, a négyfős konda szorgalmas turkálásba fogott. A jó szélnek hála, elballagott előttem egy bak, 100 méterre a vetésben. A csülkös haszonvadakat figyeltem, abban a reményben, hogy felébred bennük a kíváncsiság, milyen íze van a vetésnek a Deseda innenső partján. Épp a csülkös haszonvadakat néztem, amikor gondoltak egyet, és iszkiri – irány az erdő, távolodva a Desedától. Lelombozódtam.

Fotó: Juhász György – Agro Jager News

Vizsgáltam a környéket, és balra, a vetés és az erdő határán, megjelent egy lompos farkú ravaszdi. Még a homlokomat is összeráncoltam, hátha nem is olyan lompos a farka – mert akkor toportyánnak minősítem. De nem: ez egy lompos farkú ravaszdi, az amnesztia birtokában közelít, majd ott, ahol a bak eltűnt, ő is eltűnik. Körülnézek, és megfagy az ereimben a vér: 160 méterre előttem a konda megfontoltan, turkálva masírozik felém a Deseda melletti nádasból. A mágneses vonzásom – semmi kétség! Condor letesz, Pixfra bekapcsol, kupak felhajt, célra tart, kibiztosít, nagyítást állít. És megvannak: három süldő és egy koca. Közelednek. Az egyik süldő megáll és oldalt fordul. Ennél nem kell jobb – 150 méter, a .243-nak ideális. Terítéken a csülkös haszonvad.

Írta és fényképezte: Juhász György

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

KITEKINTŐ: Orvvadászokat fogtak Kelet-Lengyelországban

+1

Orvvadászokat fogtak Lengyelországban.

+1

Published

on

+1

Két Łęczna megyei lakosnak kell felelnie az orvvadászat miatt. A 64 és 35 éves férfi – apa és fia – a rendőrség információi alapján került őrizetbe, miután kiderült, hogy jogellenesen ejtettek el egy jávorszarvast.

Fotó: KPP Łęczna

A rendőrök az egyik istálló átkutatása során egy csaknem 200 kilogrammos jávorszarvast találtak. A gazdasági épületekben egy terítékre hozott vidrát is felfedeztek, valamint egy fagyasztóban két vaddisznó és más vadből származó húst is lefoglaltak. A helyszíni intézkedéseket az Állami Vadászati Őrség képviselője is felügyelte.

Az házkutatás során a 64 éves férfi megpróbálta elrejteni a lőfegyverét, de a rendőrök ezt megakadályozták. Összesen egy pisztolyt, egy vadászpuskát és közel ezer lőszert találtak, amelyekről kiderült, hogy a 35 éves férfi tulajdonában voltak. Emellett hat további fegyvert és több mint 700 töltényt is lefoglaltak, amelyeket a férfi engedéllyel tartott.

Fotó: KPP Łęczna

A két férfi ellen már vádat is emeltek orvvadászat miatt. Emellett a 35 éves férfinak engedély nélküli fegyvertartás miatt is felelnie kell, míg az apja a büntetőeljárás akadályozásának vádjával néz szembe, mivel megpróbálta elrejteni az illegális fegyvert. A fiatalabb férfira akár 8 év, míg az idősebb férfira akár 5 év börtönbüntetés is várhat.

Forrás: Radio Lublin

(Forrás: KPP Łęczna)

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom