Vadászat
Aranysakálhajtást szerveztek Pirtón – GALÉRIÁVAL
2022. február 19-án aranysakálhajtást szerveztek Pirtón. A dél-alföldi település Bács-Kiskun megye kiskunhalasi járásában helyezkedik el, körülbelül azonos távolságra Soltvadkerttől és Kiskunhalastól.

A dél-alföldi településen Pirtón megtartották az utolsó aranysakálhajtást (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
A település már az Árpád-korban is lakott volt, majd a kunok szállásterülete a 13. században, később az oszmán birodalom hódoltsági területévé vált, egészen a Karlócai béke megkötéséig (1699).
Pirtón, a Patkó-tó Vadásztársaság szervezte meg az idei év utolsó aranysakálhajtását. Számos jóbarát érkezett Bócsáról, Izsákról, Kiskőrösről, Tázlárról, Soltvadkertről, Sárbogárdról, Kecskemétről, Szegedről és még Németországból is. A terület nagyvadas és megközelítőleg 5700 hektáron gazdálkodnak. Éves szinten 20 őzbakot, négy dámbikát, 13 gímbikát és megközelítőleg 70 vaddisznó hoznak terítékre. A területen eddig az afrikai sertéspestis nem ütötte fel a fejét.
Döntően homoktalajok dominálnak és egyes helyeken kisebb-nagyobb homokbuckák is feltűnnek. Természetes vízforrásuk nincs, ám a 70%-os erdősültség már országos viszonylatban is jelentős. Az erdőt alkotó fafajok közül itt a szürkenyár és a feketefenyő jellemző.
A reggeli eligazítást Rákóczi Béla elnök és Zöldág János szakmai irányító tartotta meg.

A reggeli eligazításon (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
A leálló vadászoknak mindig a legnagyobb csendben kell várakozniuk, egymással maximum kézjelekkel kommunikálhatnak – hívta fel a helyi-, és a vendégvadászok figyelmét Zöldág János. Ugyanis az aranysakálhajtások sikeressége főleg a leálló vadászokon múlik. A legkisebb zaj miatt az aranysakál sokszor irányt változtat, megáll, oldalirányba vagy visszafelé törhet ki.
Az eligazítást után a területileg illetékes rendőrségkapitányság munkatársai rutinellenőrzést tartottak. A Bács-Kiskun megyei rendőrök ellenőrizték a fegyvertartási engedélyeket, a vadászjegyeket és alkoholszondás ellenőrzést is végeztek.
Szélcsendes, kora tavaszt idéző szombati délelőtt várta a vadászokat. Hasonlóan az eddigi dúvadhajtásokhoz, most is három hajtást terveztek. Pirtón, az aranysakálhajtások megszervezése egyedi, mivel három leálló sor helyezkedik el egymástól 500 méter távolságra. Éppen ezért, a hajtások viszonylag hosszúak. A vonalhajtás két szárnyát helyi vadászok vezették. A hajtások közepén Zöldág János rádióval koordinálta a hajtók tevékenységét.

Rákóczi Béla, Zöldág János és Kutasi László a reggeli eligazításon (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
A hajtósorban lévő vadászok igen változatos helyeket jártak be. A fenyvesekben számos vaddisznótúrást fedeztek fel, néhol sűrű, galagonyás, ruhaszaggató bokrosokon küzdötték át magukat. A Duna-Tisza köze, a Kiskunság a legszárazabb vidéke hazánk, amelyen csak pár fafaj és némi, gyér lágyszárú képes megélni. A vadállomány érdekében a területen így több napelemmel működő fúrt kutat üzemeltetnek. A kutak nélkül a nagyvadállomány ugyanis elhagyná a területet, mivel természetes vízfolyás vagy tó nincs a vadásztársaság területén. Zöldág János szakmai irányító minden hajtásban tájékoztatta a hajtósort a leállók helyzetéről. Amikor elhaladt a hajtósor, a leállók a hajtott oldalba álltak át, mivel takarás nélkül nincs esély a visszatörő aranysakál elejtésére.

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai ellenőrizték a vadászok okmányait a reggeli eligazítást követően (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
Alig indultunk el és éppen csak féltávon jártunk, amikor már hallani lehetett, hogy megszólaltak a puskák. A 12 és hármas körzet hajtásában friss aranysakál nyomokat is találtak a homokban. Aztán a Krupinca tanya és a Kocsma dülő találkozásánál ért véget az első hajtás.
Szervánszky László, egy soltvadkerti vendégvadász, aki szakmáját tekintve ismert cukrász, hozta terítékre az aznapi egyetlen egy sakált, de ezt akkor persze még nem sejtettük. Az első hajtásban meglépett két aranysakál és egy vörösróka, illetve több szajkó is sikeresen kibújt a hajtásból. A hajtások első felében kifejezetten jó volt az idő. A reggelit követően, a második hajtásban a 35-ös és 15-ös körzet átvizsgálása következett. Egyesek cseréltek, mások továbbra is hajtók között maradtak. A lelkesedés továbbra szemmel láthatóan nagy volt.

A tavaszias időben mindenki jól érezte magát (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
Gímbikák fordultak neki a hajtósornak és törtek át rajta. A bócsai vadászok szerint ilyenkor jobb meg se mozdulni, ki kell várni azokat a másodperceket – segítve menekülésêben a riadt vadat.
Hatalmas élmény volt látni ezeket a bikákat, amint kettő-négy méterre ugrottak el a hajtók mellett. A második hajtásban azonban senki nem látott se aranysakált, de még nyomokat sem találtak. A második hajtás végén azonban megfordult a szél és a meteorológusok által beígért hidegfront előszele megérkezett Pirtóra. A csendes idő hirtelen kavargó, örvénylő szélbe csapott át, ami inkább az aranysakálokat segítette. A harmadik hajtásban, a hajtás közepén újból gímszarvasok tűntek fel. A legutolsó tehén a rendkívül sűrű bokros, galagonyás fedett területen elmérte az egyik ugrását, és fejjel egy sűrű bokorba ugrott.
Rákóczi Béla elnök az utolsó hajtásban mesélte el, hogy tavaly választották be a megyei vadászkamarába, illetve országosan is képviseli majd a helyi vadászközösségeket. A vadásztársaságoknak nagy szüksége lenne olyan pályázati forrásokra, amelyekből eszközöket tudnának vásárolni, hogy a vadföldeket önerőből megművelhessék.
Pirtón, 12 hektáron művelnek vadföldeket és szükségük lenne különböző eszközökre is. Nagyon száraz, arid vidéken élnek a pirtóiak és gazdálkodásukra az extenzív művelés jellemző.

A kiskunsági táj Pirtó határában (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
A harmadik és egyben utolsó hajtásban páran láttak aranysakált, de lövéshez senki nem jutott. Valamit megérezhettek – mondta Zöldág János a csepergő esőben az autók felé sétáló vendégeknek.
Az aranysakál körülbelül 15 éve jelent meg a területen, egyik pillanatról a másikra bukkant fel és vetette meg a lábát. Nyúlsírásra Pirtón már nem a vörös róka ugrik be elsőre, hanem az aranysakál. 15 éve még meglepő élmény volt , mert addig ezt a fajt nem látták, nem ismerték. Jelenlétük mára szinte mindennapossá vált. Számuk sajnos folyamatosan nő itt a Kiskunságban is.
A dúvad apasztás során a hajtások megszervezése és megtartása egyre jobban felértékelődik. Az aranysakál sokat mozog a területen, kifejezetten zavarja az őzet, de a többi nagyvadfajt is. Kártétele azonban az őz esetében jelentkezett drasztikusan, mivel a állománya jelentősen csökkent. Hasonló tendencia mutatkozik azonban a dámszarvasnál is. Az aranysakál folyamatosan vándorol a területen. Egyszer csöndes az erdő, máskor falkák vonyításától hangos az éjszaka. A helyi törzsállomány becslés alapján vélhetően 40 darab lehet.

A korábbi dúvadhajtás eredménye Pirtón (Kép: Zöldág János – Agro Jager News)
Éves szinten lőfegyverrel és csapdázással 20-25 egyedet képesek terítékre hozni a helyi vadászok. A faj alkalmazkodóképessége rendkívüli és időnként a falutól pár száz méterre is felbukkan. A eddigi tapasztalatok alapján a helyi vadászok úgy vélik, hogy az aranysakálok továbbállnak, ha nem tökéletesek a környezeti feltételek, így hullámzó a megjelenésük.
Ennek az újonnan visszatelepült ragadozónak a szerepét jó pár évvel ezelőtt sokan lebecsülték. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a vadon élő állatok védelme érdekében, módszeresen apasztani kell az állományát – összegezte tapasztalatait Zöldág János.
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Gergely
Videó forrása: Kiss László
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Tud-e a vad természetkárosítást okozni?
Sokan és sokféleképpen közelítik meg a vadlétszám kérdését, valamint egy adott terület vadeltartó képességének fogalmát. Másként látja ezt a vadgazdálkodó, akinek elsődleges érdeke a vadállomány védelme, a sportcélú vadászat, a vadgazdálkodás szervezése, valamint ennek szakmai, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése. Másként ítélik meg a mezőgazdasági területeken és erdőkben gazdálkodók, akiknek elsődleges érdeke a hosszú távú, gazdaságos termelés biztosítása. Véleményt alkot a lakosság is, s bár e réteg a legnépesebb, szakmai hozzáértése a legtöbb esetben hiányos, inkább érzelmi alapon közelít a témához.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ábra: MME
Viszont napjainkban kevesebb szó esik a vad természeti értékekre gyakorolt hatásáról. Össze lehet hasonlítani a vadlétszámra vonatkozó adatokat és az azokban bekövetkezett változásokat, de sokszor hallhatjuk, hogy ezek a számok becsléseken alapulnak, és a valóság mást mutat. Megnézhetjük a terítékadatokat is, amelyek a legálisan elejtett vadlétszámról adnak reális képet. Anélkül, hogy konkrét számokat idéznénk, abban a legtöbb érintett egyetért, hogy mind a becsült vadlétszám, mind a terítékadatok évről évre növekvő tendenciát mutatnak. Véleményem szerint reális képet akkor kapunk, ha kimegyünk egy adott élőhelyre, és a saját szemünknek hiszünk, tapasztalatainkra támaszkodva vonunk le következtetéseket.
Így tettem én is, amikor a Vértesi Tájvédelmi Körzetben több évtizeden át mértem fel a természeti értékeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mezőgazdasági, vadgazdálkodási és természetvédelmi ismeretekkel felvértezve, a Vértest évtizedekig járva, gyűjthettem tapasztalatokat az adott témakörben. Tapasztalatom szerint mind a vadlétszám, mind a vadfajok száma az elmúlt 40 évben drasztikusan megemelkedett. Megjelentek a Vértesben spontán visszatelepülő és szándékosan, vadászati érdekből betelepített vadfajok is. Elég, ha az aranysakálra, a dámra vagy a muflonra gondolunk. Mindeközben a gímszarvas és a vaddisznó létszámának erősödését is tapasztaltam. A vadlétszámot természetes úton szabályozó nagyragadozók teljesen hiányoznak a területről. Az állományszabályozó betegségek – gondolok itt a veszettségre és az afrikai sertéspestisre (ASP) – szintén elkerülték a Vértes térségét.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Előbbi a légi úton történő vakcinázások miatt, utóbbi valószínűleg a vonalas létesítmények (autópálya, vasút) vadmozgást és vándorlást korlátozó hatása miatt. Ami a területet járva rögtön szembeötlik, az a vad nyomainak sokasága: túrások, rágások, kitaposott vadváltók, amelyek napjainkban a védett és fokozottan védett élőhelyeken is egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Az erdőgazdálkodók kénytelenek vadkizáró kerítéssel körbevenni, nemcsak a vágásterületen nevelkedő fiatalosokat, hanem már a vágásra tervezett erdőrészleteket is. Ha néhány szerencsés évben olyan bőséges makktermés adódik, amelyet a vad sem tud teljesen elfogyasztani, a megjelenő csemeték csúcsrügyeit biztosan visszarágja. Vadkizáró kerítések nélkül nem jelenik meg értékelhető természetes újulat, amely a természetközeli erdőkben a fahasználat egyik előfeltétele. Az így bekerített területek tovább fokozzák a nem bekerített részeket terhelő vadnyomást. Ha a vadlétszám közelítene az erdő természetes eltartóképességéhez, az erdőgazdálkodók nem építenének milliókba kerülő kerítéseket, hiszen az nem állna érdekükben. Fontos tény, hogy a védett és fokozottan védett területeken az elsődleges cél az élőhely és az ott található természetvédelmi értékek védelme, megelőzve az erdő- és vadgazdálkodási érdekeket. A Vértesben odáig jutottunk, hogy szükséges bekeríteni egy-egy védett növényfaj termőhelyét is.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Ilyen például az egyik jégkorszaki maradványnövényünk, a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló cifra kankalin (Primula auricula), amelynek utolsó két termőhelyét a muflonok veszélyeztetik. Élőhelyét évezredeken át védte sziklás, meredek, ember és vad által is nehezen járható volta, de a kizárólag vadászati érdekből, átgondolatlanul betelepített muflon ellen ez már nem elég, hiszen ez a faj, a hazai vadfajokkal ellentétben, ezeket a termőhelyeket is rendszeresen látogatja, lerágva és letaposva azokat. Egy másik szembeötlő jelenség, tavasszal, a vaddisznótúrásokkal érintett területek nagysága. A legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak a dolomit sziklagyepek, amelyek bővelkednek védett és fokozottan védett állat- és növényfajokban. Például itt él a vértesi nyílt dolomit sziklagyepek legértékesebb bennszülött növénye, a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), valamint hazánk legtermetesebb rovarfaja, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
A vaddisznók rendszeresen feltúrják ezeket az élőhelyeket, komoly természetvédelmi károkat okozva. Az erózióra is érzékeny dolomit sziklagyepeknél, a gyepzóna sérülése miatt, a csapadék lemossa a termőtalajt, végérvényesen megváltoztatva az élőhelyet. Összegezve kijelenthetjük, hogy a felduzzadt vadlétszám nemcsak a mező- és erdőgazdálkodóknak, hanem a természetvédelmi értékeknek is kárt okoz. A megoldás a vadlétszám szabályozása, amely kizárólag a döntéshozók és a vadgazdálkodók felelőssége. A megoldás kulcsa pedig a vadászok kezében van.
Írta és fényképezte: Klébert Antal természetvédelmi szakember
Érdekli a Magyar Madártani Egyesület munkája? Olvasson naprakész híreket ITT!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Beszámoló a Baranya vármegyei Dúvadhétről 2025.
Hullajtott agancs szemlével és közös vármegyei terítékkel zárult a Baranya vármegyei Dúvadhét
Hullajtott agancs szemlével és közös vármegyei terítékkel zárult a Baranya vármegyei Dúvadhét
Az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezete és a Mecsekerdő Zrt. közös szervezésben március 2-án, Sasréten került sor a Dúvadhét záró eseményére, ahol az egy hetes vadászat eredményének értékelése mellett, a résztvevők a területükön ebben a szezonban begyűjtött hullajtott agancsokból is elhozták a legerősebb, vagy szakmai szempontból különleges szárakat.

Fotó: OMVK
A megjelenteket Agyaki Gábor az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezetének elnöke köszöntötte. Nyitó gondolataiban kitért a közelmúltban a közösségi médiában megjelent, egyes dúvadgyérítési módokkal összefüggő támadásokra is. Hangsúlyozta, hogy a szakemberek számára nem lehet kérdés, hogy a gyérítés szükséges és fontos feladata a vadgazdának, illetve elmondta, hogy a kamara fokozott figyelmet fordít arra, hogy a vadászok elleni jogsértő, zaklató magatartásokkal szemben jogi segítséget nyújtson a tagjainak.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
Ismertette, hogy 2025 évben a kamara kiemelten kíván foglalkozni a magas genetikai értéket hordozó, kiváló minőségű Ormánsági- és Dél Baranyai gímszarvasállománnyal. A „Baranya aranya a gímszarvas” szlogen jegyében zajló események sorában a hullott szár szemle az első szakmai program, melyet augusztusban egy konferencia, októberben pedig a Baranya Vármegyei Trófeaszemle követ. Agyaki Gábor felhívta a figyelmet, hogy a témához kapcsolódik a terítéket követő szakmai előadás is, melyben Nagy János a Bőszénfai szarvasfarm vezetője osztja meg a tapasztalatait az érdeklődőkkel.

Fotó: OMVK
A Baranya Vadászkürt Együttes szignáljai 194 szőrmés ragadózónak adták meg a végtisztességet. A terítéket, a dúvadgyérítés eredményét ifj. Fullér Miklós a Területi Vadgazdálkodási Bizottság elnöke ismertette a megjelentekkel. A Kamara által ezévben is díjazásra került a három legeredményesebb vadászatra jogosult, valamint a legeredményesebb egyéni vadász. 2025-ben első helyen a Greenfield Vt. végzett, a második az Ormánság Gyöngye Vt., harmadik pedig a Bóly Zrt. lett. A legjobb egyéni teljesítményért ifj. Csomor Dezső az Ormánság Gyöngye Vt. tagja vehetett át díjat, melyet Fehér Péter ajánlott fel és adott át, a második legeredményesebb vadász ezévben Berecz Lajos a Bóly Zrt. hivatásos vadásza volt, aki a Mecsekerdő Zrt. által felajánlott különdíjat vehette át Matyók Dávid vadgazdálkodási osztályvezetőtől.

Fotó: OMVK
A program a hullott agancsok szemléjével folytatódott, a vadászatra jogosultak képviselői röviden ismertették a területükön begyűjtött szárakkal kapcsolatos legfontosabb információkat. A bemutatott szárak is igazolták, hogy a baranyai gímszarvasállomány olyan érték, amit óvni és gondozni kell, hozzáértő és elhivatott szakemberek, vadgazdák kezelésében nemcsak hazai-, hanem világviszonylatban is kiemelkedő minőséget képvisel. Ez alkalommal a legerősebb bemutatott agancsszár 6,40 kg volt.

Fotó: OMVK
A program a Sasréti vadászkastélyban folytatódott, ahol Nagy János előadását halhatták az érdeklődők. A Bőszénfán működő szarvasfarm vezetőjeként több évtizedes szakmai munkába nyújtott betekintést, osztott meg néhány gyakorlati tapasztalatot, amit a vadgazdák a gímszarvas takarmányozása, a trófeaminőség minőségi javítása érdekében hasznosíthatnak.
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Visszanéző (2010): Bika Bátaszékről
Papp Lajos hivatásos vadász egy rendkívüli gímbikatetemet talált a Bátaszéki Vadászegylet területén.
Az idei bőgéskor a Bátaszéki Vadászegylet hivatásos vadásza, Papp Lajos egy rendkívüli gímbikatetemet talált a vadászegylet területén. A gímtrófea súlya 22,20 kg. A trófea hivatalosan nem bírálható.

Fotó: OMVK
Az elmondások szerint a tetem már hónapok óta feküdhetett a megtalálás helyén. Valószínűsíthető, hogy heresérülés következtében az állat parókás agancsot kezdett el felrakni, amely akkora energiát emésztett fel, amelybe végül belepusztult. Végül a parókát (kötőszöveti részek) a természet letisztította a csontról, amely miatt a jelenlegi formája kialakult. A trófea kinézete olyan, mint a „korallzátony”, tapintásra kemény, meszes érzetű. Távolról olyan képet sugall, mintha fosszilis maradvány lenne. A kuriózum gímtrófeát már több helyen bemutatták azóta országszerte, szerepelt a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság (TAEG), valamint a Zalaerdő Zrt. trófeabemutatóján is érdekességként.
Forrás: OMVK Tolna megyei Területi Szervezete