Vadászat
Visszanéző (1898): A “Használati vizsla”
Tóth Bertalan cikket írt a vizslák felhasználásáról 1898-ban
Ami az európai diplomáciának a keleti kérdés, az a vizslászat kedvelőinek az úgynevezett »használati vizsla « kérdése. Állandó tengeri kígyója, mely mindig kísért s kísérteni fog míg vizsla és vadász él a földön. Istenem! mennyi tintát és papirost pocsékoltak már el miatta az emberek! Ha úgy mindazt össze lehetne gyűjteni, amit e tárgyban írtak már a tollatforgató vadászok : lefőznők vele a »Pallas Lexikont«, pedig ez. ugyancsak tekintélyes munka ám.
A természet 1. évf. 24. sz. 8-9
És ami legcsodálatosabb: mindeddig az ideig nincs általánosan elfogadott s minden vadász által respektált vélemény. Egyik ennek, a másik másnak ad igazat, a mennyi ember, annyi különböző vélemény. És most beállok én is a szószaporításnak. Nem ambiczionálom magamnak, hogy bárkit is megtérítsek* s vélekedésemnek megnyerjek. Mint a politikában, úgy itt is bajos a kapaczitáczió. Csak megjegyzéseket akarok elmondani a fenti címről, hogy aláírja-e valaki, vagy sem, az enyémet; miután nem vitatkozás a célom — alig érdekel. Kezdem pedig azzal, hogy a használati vizslában a mint azt a németek leírják: nem hiszek.
A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Hegenwald, Osvald, Freiherr von Thüngen s a legújabban Oberlánder ajánlják ez idomitási módszert, méltó rémületére minden valamire való vizslának. Ők azt kívánják, hogy a vizsla egy személyben legyen vizsla, kopó és véreb. Mint vizsla szilárdan álljon s apportirozzon minden vadat, fürjtől kezdve az elefántig; mint kopó a szükséghez képest csaholva, vagy némán hajtson; mint véreb kövesse a sebzett vadat, rántsa le, vagy pedig, ha az már kimúlt, dermedtre csaholjon. Már most az a kérdés, hogy a fennebb, egész röviden elsorolt kötelességek miként egyeztethetők össze s miként lehet a vizslát és egyáltalában lehet-e annyira vinni, minden magas intelligencziája mellett is, hogy ez egymással homlokegyenest ellenkező feladatok teljesítésében kifogástalanul korrekté viselkedjék? Nem hiszem.
Ha azt akarjuk, hogy jó kopó legyen, hozzá kell szoktatni a vadhajszához s mint vizslának ettől óvakodnia kell. Ha jó vérebet akarnék belőle nevelni, kell, hogy nyomozni tanuljon, holott mint vizslának magasan hordott orral kell keresni. Egy circulus vitiosus ez, melyből szabadulni nehéz. És ugyan lehetséges-e, hogy még a legkiválóbb idomító is ilyen univerzális zsenit tudjon nevelni egy ebből? Eszembe jut diákkoromból a késmárki konviktus általános népszerűtlenséggel dicsekvő étele: a * kontra mars«. Hát ez egy csodálatos eledel. Áll pedig sárgarépa, gersli, krumpli, borsó és gyökér egybekeveréséből, melyek mind együtt vannak egy rakáson. Sárgarépának rossz, gerslinek még rosszabb, kontra marsnak pedig a legeslegrosszabb. Hát ilyennek tartom én a német által ajánlott használati vizslát. Kopónak’ rossz, vérebnek már rosszabb s vizslának meg legislegrosszabb. Mint minden eb, úgy a vizsla is hivatásának megfelelő tulajdonságokat, tehetségeket hoz magával a világra.
E tulajdonságokat, vagy tehetségeket, a mennyiben azok a vizsla jövőbeli hivatásával kvadrálnak: lehet idomítani, nevelni; de hogy hivatásával s a vizslának faji tulajdonságával ellenkező tehetségeket, helyesebben képességeket neveljek bele, ez amennyire célttévesztett dolog, az eredményt illetőleg éppen annyira kétséges is és emellett, kimondom nyíltan: embertelenség, mert bizony ez több ütleggel és torturával jár, mint az annyira ajánlott, az e fajta idomításnál eleve kizártnak mondható szép szóval. És a legtöbb esetben mi az eredmény? Egy torz szülése, egy kvodlibet. Mindenből valami, de egyikből sem az egész. Valóban csodálni lehet az emberek következetlenségét. Kinek jutna eszébe, hogy a kopóból, vagy a vérebből vizslát idomítson ? Senkinek. És ime, a szegény vizslától már azt követelik, hogy ha kell kopó, ha szükséges, véreb legyen s ezek kötelességét kitűnően teljesítse s akár akarja, akár nem: háromdiplomás kutyának kell lennie; pedig bizony ha egyet akarunk vele megszereztetni, az is mennyi fáradtságba kerül, az ő részéről is, meg a tanitó részéről is. De azt kérdhetnéd tisztelt olvasó, hogy e szerint hát »használati vizsla« nincs és ez elnevezés is mint helytelen törlendő?
Korántsem. Sőt minden vizslának használati vizslának kell lenni, de nem abban az értelemben, a mint azt Hegenwald, Osvald s Oberlander leírják. É s midőn ezt mondom, jól esik hinnem, hogy azok a vadász urak, a kik a vizslászatot illető kérdésekben minálunk tekintélyek: igazat fognak adni énnekem. Mert lássuk csak, hogy mi a vizslának hivatása eredetileg? Bizonyára nem az, hogy hajtson, nem is az, hogy a vad nyomán vezessen és dermedtre ugasson, hanem, hogy a kis vadat szikla-szilárdan megállva, azt a puskacső elé hozza s miután az apportirozásnak 10 vadász közül 9 barátja: a lelőtt vadat gazdájához vigye. Kötelessége pedig, hogy a keresés tempóját, a terephez alkalmazva, sebesen s távolabb keressen a nyílt mezőn, míg fedett bokros helyen lassan s közelebb.
Kell, hogy föltétlenül engedelmeskedjék; adott jelre bárha hasaljon, úgy szintén a vad fölrepülésénél, vagy kiugrásánál, mint puskaszóra, lövésre be ne ugorjék; parancsszóra minden bokrot, tövises bozótot át kell kutatnia, hívásra bárhonnan előjöjjön s kommandóra gazdája mellett maradjon mindaddig, míg az a keresésre föl nem szabadítja. Amely vizsla ezeket pontosan megteszi, az igenis használati vizsla s mint ilyen többet ér, mint az a német kvodlibet, melyet csak azok óhajtanak, kik a theoria és prakszis, a látszat és valóság között a határvonalat megvonni nem igen szeretik, vagy talán nem akarják és kicsit ekszperimentácziókra szánják magukat, nem számolva az eb hivatásával, faji tulajdonságával. Nekem soha sem jutott még eszembe, hogy vizsláimból német «Gebrauchshund.»-ot neveljek.
Ha megtanultak annyit, mint a mennyit föntebb röviden elmondtam : igen-igen meg voltam velők elégedve és soha nem jutott eszembe egy Oberlander mintára idomított vizsla. Sem magamat nem akarom kínozni, még kevésbbé a vizslát. Mert aki mindazt meg akarja taníttatni az ebbel és úgy akarja megtanítani és a hogyan a német »Gebrauchshund« német apostolai előírják és kívánják, hát akkor először megbolondul a gazda, azután a vizsla s lészen két bolondból egy pár.
Írta: Tóth Bertalan – A természet 1. évf. 24. sz. 8-9. (1898. augusztus 15.)
Vadászat
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.
Vendégségben Biharnagybajomban. Forrás: Földesi János / Agro Jager
Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.
Trófeám, szajkóm kék tolla a kalapomra került. Fotó: Földesi János / Agro Jager
Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.
Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!
Konferencia Debrecenben! Kattintson a fényképre és csatlakozzon a Facebookon is!
Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:
– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!
Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent, amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!
Vadászmester úr avat, de tudtam, hogy vár rám még a híres bajomi avatás! Forrás: Földesi János / Agro Jager
Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!
A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!
A híres bajomi avatás. Egy kicsit elgondolkoztam, mielőtt felálltam. Forrás: Földesi János / Agro Jager
Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!
“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!” – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!
Így lett Biharnagybajomból két avatópálcám. Fotó: Földesi János / Agro Jager
Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!
Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
Fotó: AM
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Ábra: AM
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
Fotó: KEFAG Zrt.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
Fotó: KEFAG Zrt.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
Fotó: KEFAG Zrt.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Téli madármentés
Menyhal horgászata a Bodrogon
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
Elindult a #vadateszem kampány
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
Nagy bagoly a Mecsekben
A 2024. évi kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása
A kérelembenyújtásban segíthet az AKG kézikönyv
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
Komádi aranysakál
