Vadászat
Salamon bikái
Móczár István édesapjával Veszprém vármegyében gímszarvasra vadászott
Móczár István, édesapjával, Veszprém vármegyében gímszarvasra vadászott, a Nádler Herbert Vadászati Egyesület területén. A pápai vadászterület több mint 5400 hektár nagyságú, kifejezetten nagyvadas. Élményeiről az elejtő maga számolt be lapunknak:

Fotó: Móczár István – Agro Jager News
Szeptember 10-én kezdődött. Balázs barátommal kimentünk hajnalban bikára vadászni, de nem igazán volt jó, sem a bőgés, sem a mozgás. Nagyon nehezen viselte, hogy nem történik semmi és a fenekén kell ülnie egy lesen. Egy lucernaföldet figyeltünk, amit cirok vett körbe. Sehol semmi. Aztán egyszer csak a távolban egy szójaföldön két bikára lettünk figyelmesek. Mindkettő bőgött, de tűz nem igazán volt bennük. Az egyik, a hozzánk közelebb lévő, tarvadakat is terelgetett, a másik egyedül volt. Aztán, ahogy jöttek, el is tűntek.

Ábra: Móczár István – Agro Jager News
Kb. 7-ig vártunk, aztán Balázs már nem bírta tovább, menni akart. Nekem új vendéget kellett kísérnem, mondtam hogy még maradnék egy kicsit figyelni. Maradj itt, én elmegyek a kocsiért, de aztán menjünk – mondta. Próbáltam győzködni, hogy maradjon még, hiszen most ő vadászik, de nem akart.
Legyen így – egyeztem bele. Szerintem már az autóban ült és jött visszafelé, amikor kirohant a lucernára kilenc tarvad és mögöttük egy nagy, villás bika. Valószínűleg ő volt a hozzánk közelebb eső, a szójáról. Távcső nélkül is simán tudtam bírálni, akkora volt a villa. Mielőtt be tudott volna váltani a cirokba, meglőttem. Visszaperdült a lucernára, és megállt kb. 200 méterre előttem. Mivel nem tudta eldönteni, hogyan tovább, ezért megadtam a kegyelemlövést neki. Nem akartam a cirokból húzkodni. Azonnal összeesett.
Pár másodperc múlva megjelent Balázs.
– Na, most már gyere, pakolj és menjünk! – mondta.
– Ok. Csak először szedjük össze a bikát.
– Milyen bikát? Nem szívatsz meg. – mondta nemes egyszerűséggel.
– Amit most lőttem. Mondtam, hogy maradj még!
Mint később elmondta, a kocsiban hallgatta a híreket, nem is hallotta a lövést. Gratuláció, majd töret… Aztán megérkezett az olasz vendég, 36 °C-ban és szúnyogfelhőben vártuk vele a másik bikát a szójáról. Sajnos világosban egyszer sem jött meg. De még nem mondtunk le róla.
17-én este megkértem Balázst, hogy menjen vissza és nézzen rá. Én, az akkori vendégemmel, másik helyen voltam. Este már hívott is, hozd holnap édesapádat, nagy a bika, karácsonyfa van a fején. Már hét óra előtt kijött, egyedül van. Mivel Andreas, az akkori vendégem, az előző nap látott bikát szerette volna megvadászni, elkértem magam tőle, ő pedig kapott egy másik kísérőt.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News
Délelőtt felhívtam aput, hogy lenne egy neki való bika, délután menjünk ki rá. Először szabadkozott, aztán beadta a derekát. Már azt hittem minden sínen van, amikor jött a hidegzuhany. Ervin hívott, hogy délután aratják a szóját. Na, akkor baromi ideges lettem.
Kértem, hogy hívja fel a tulajdonost, hogy ha Istent ismer, várjon még pár napot. Nagyon korrekt volt. Aznap vasárnap volt, keddig kaptunk haladékot.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News
Délután reményekkel telve mentünk ki a pápasalamoni szőlőhegy alá. A gerincen akartam megállni, de apu még csalni akart a távolságon, hogy ne kelljen annyit gyalogolni. Még ötven métert mentünk tovább a kocsival.
Egyszer csak szétnyílik előttünk a cirok és a fejét felénk fordítva, kinéz a bikánk. Majd azzal a lendülettel perdült is vissza.
– Na basszus, ezt jól bekaptuk! – bukott ki belőlem. Akár mehetünk is haza. Aztán úgy voltam vele, ha már itt vagyunk, menjünk mégis vadászni. Elsétáltunk a lesig, majd felültünk.
Na, ekkor jött az újabb csapás, kipakolás a mindent is rejtő hátizsákból. Közben hallottam, hogy a bika újra elindult felénk. Aztán meghallotta a zörgést, újra el. Na, gondoltam magamban, most aztán tényleg bebuktuk mára a fiút.
Ám valami borzasztó fontos randira siethetett, mert ismét elindult a szója felé. Ilyen szerencsénk nem lehet, gondoltam magamban, de harmadszor is megkaptuk az esélyt. Felálltam apu mögé a lesen, hogy az egész ülésdeszka az övé lehessen. Tedd fel a puskát és vedd le 4-esre a nagyítást. Figyelem és szólok, hol jön ki. El is indult, láttam az ágvégeket a cirokban.
Kb. 40 méterre, előtted fog kijönni a szójára. Még 80 méter, már csak 50, 30. Aztán ott volt egy alacsonyabb rész a cirokban. Megállt és hatracsapta a fejét. Ő lesz az, – mondtam, – a karácsonyfa. Már csak 20 méter, 10. Hagyd, hogy kiérjen, célozd meg nyugodtan. Ne kapkodj, csak akkor lőj, ha biztos. Még öt méter és kint lesz. Figyelj és ha kint jól áll, mehet. Közel fog kilépni. Ekkor megállt az idő, csigaként kúsztak a másodpercek. És egyszer csak kibújt…

Fotó: Móczár István – Agro Jager News
Még súgni akartam, hogy várjon kicsit, míg teljesen kilép, de már süvített is a golyó. Azonnal felborult, rúgott még hármat, csapott kettőt a fejével és kimúlt.
Csendben megveregettem a vállát és azonnal gratuláltam neki. Sok-sok éve szerettem volna egy jó bikát lövetni vele, de most, 78 éves korára végre sikerült. Nagyon jó érzés volt, hogy végre én is tudtam valamit adni neki, aminek igazán örült.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News
Hazafelé bementem hozzájuk elbúcsúztatni a bikát. Nem igazán vagyok skót whisky rajongó, de ez most igazán jól esett!!!
Köszönöm az égieknek, hogy ezt a lehetőséget megadták nekünk és egy ilyen kiváló bika kerülhetett terítékre, én pedig segíthettem benne.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News
Súlya 10,09 kg lett, kora 10 év. Kicsit ŕövid a szár, 2 ponttal sajnos lemaradt az aranyéremről. Ettől függetlenül nekünk ő a legszebb!
Írta és fényképezte: Móczár István
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, az őzbakvadászok között, fogalomszámba megy. Persze jó, erős, mutatós őzbakok esnek máshol is, de a “jászsági” és úgy az egész vármegye olyan őzállománnyal bír, hogy nagyon bízom benne, ennek a titkát soha nem fejtik meg. A nagy távolságok, a sokszor elérhetetlen messzeségben, a végtelen búzamezőkön kiálló őzbakok után, csak sóvárog az ember, miközben akad itt ártér és komoly erdők is. Aki járt erre, sose felejti el és ha csak egy-egy alkalommal lógott a vállán puska, sokáig elkíséri. Most az Agro Jager News érdeklődésére Csabai Béla meséli el, hogyan ejtette el a Szolnoki Diána Vadásztársaságnál a képen látható őzbakot, amelyre Dávid Valentin hivatásos vadász kísérte.

Csabai Béla őzbakjával. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager
Csabai Béla: Április 18-án történt. A Szolnoki Diána Vadásztársaságnál már 12 éve vagyok tag. Akkor nap, már hajnalban, de még sötétben mentünk ki Valentinnal, mivel előző napon a vadőrünk, az utolsó lővilágban látta az előtte megfigyelt őzbakot. Mivel az őzbak az ártérből váltott ki, így a gáton, a Tisza-folyó mellett foglaltunk helyet. Ahogy kezdett pirkadni egy nyúlcsalád jelent meg. Percekig nézegettük őket, közben mögölünk egy suta és tavalyi két bakgidája váltott ki az erdőből. A vadőrünk mondta, hogy átmegy a fasor túloldalán lévő repcetáblára, hogy megnézze, hogy talán ott van-e a kiszemelt. Egyedül maradtam.
15 perc után hív, hogy menjek utána, mert a repcetábla melletti réten kint látja az őzbakot. Összeszedtem a felszerelésem és elindultam a vadőr után. Miután odaértem hozzá, mutatja, hogy ott a mi kiszemeltünk. Na, láttam én, de úgy 400 méterre tőlünk, több más őzzel egyetemben. A kísérőm javasolta, hogy menjünk visszább két művelőnyommal, amit a gépek vágtak a repcében. Igen ám, de a legszélső művelőnyomban egy “hatos” fiatal bak állt. 200 métert cserkeltünk a repcében, miközben eláztatott minket egy tavaszi zápor is. Hirtelen jött, nem is tudtunk rá felkészülni.

Csabai Béla kívánatos őzbakja. Fotó: Csabai Béla / Agro Jager
Mikor a kiszemeltünkkel egyvonalba értünk, felkelt a repce szélén még egy fiatal őzbak, ami minket méregetett. 20 perc mozdulatlan várakozás közben csatlakozott hozzá még egy fiatal őzbak. Azt hittük, most elállt mellőlünk Diana. Azonban még 20 perc várakozás után egy egerészölyv elrepült a két fiatal őzbak felett, amitől megriadtak és odébb álltak. No!
Mégis csak ránk mosolygott Diana, így el tudtuk foglalni a megfelelő helyünket. Lehasaltunk a repce szélére, hogy ne tűnjünk ki a környezetből és vártunk, mert a a mi őzbakunk meg eközben lefeküdt. 45 percet hasaltunk a vizes fűben, miközben záporok áztattak minket, de kitartottunk. A vadőr egyszer csak suttog, hogy jön felénk a suta és nagyon a mi irányunkba nézeget. Én nem láttam még akkor, de 30 másodperc múlva megint megszólal, hogy jön a kiszemeltünk is a suta után.
Én ekkor láttam meg a sutát. Nem sokkal később pedig megláttam Őt! Folyamatosan követtem. Amikor először megállt, akkor pont úgy állt meg, hogy egy fűcsomótól nem láttam tisztán. Amikor újból elindult, láttam meg újra, de egy nádas gödör szélén állt meg, ám ekkor már 72 méterre volt tőlünk és ott kezdett el szedegetni. Ekkor mondta a vadőr: most jó és ha gondolom!

Jó kísérővel sem egyszerű a vadászat. Fotó: Csbai Béla / Agro Jager
Nem tudtam a puskát rendesen a vállamba fogni és célzás közben is tudtam, hogy ez nehéz lesz. Mindent megtettem, de a lövés pillanatában is láttam, hogy hátracsúszott. Így is jelzett és rögtön beugrott a nádasba. Vadőr is megerősítette a találatot és egy kis várakozásra kért engem. Mit tehettünk mást?

Emlékezetes maradt az idei húsvéti őzbakom története. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager
Dohányoztunk és miután végeztünk a kis szünetünkkel, elindultunk a nádas gödör azon pontjához, ahol beváltott az őzbakunk. Mikor odaértünk a beváltási helyéhez, már meg is pillantottuk. Dermedten feküdt előttünk, úgy öt méterre. A vadőrünk gratulált nekem és ott hagyott az őzbakkal, hogy töretet és a terítékhez szükséges gallyakat begyűjtse. Gyönyörködtem ez idő alatt eme remek őzbakban és a trófeámban.
Így esett el az én húsvéti őzbakom…
Írta és fényképezte:
Csabai Béla
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
A NÉBIH szigorításokat vezetett be a járványok megelőzése érdekében:
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felhívja a figyelmet, hogy 2025. április 20-tól Magyarország egész területén valamennyi kereskedelmi célú állattartó telepen kibővített adattartalmú látogatási naplót kell vezetni. A dokumentumban a telep területére be- és kilépő személyeket, továbbá a gépjárműforgalmat teljes körűen kell rögzíteni. A cél az állattenyésztést fenyegető állatjárványok továbbterjedésének megállítása.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A kibővített adattartalmú látogatási napló vezetését a Magyarország állattenyésztését fenyegető és sújtó madárinfluenza, afrikai sertéspestis, kiskérődzők pestise és kiemelten a ragadós száj- és körömfájás állatbetegségekkel összefüggésben a betegségek továbbterjedésének megakadályozása és a kártételének csökkentése érdekében rendelték el.
Minden olyan személyt, aki belép a telepre, de nem szerepel a – már megszokott – jelenléti íven, valamint minden olyan gépjárművet, amely nem tartozik a mindennapi telepi munkavégzéshez szükséges járművek közé, a látogatási naplóban naprakészen rögzíteni kell. A napló hiánytalan vezetéséért a telepvezető/tartó/tulajdonos felel.
Amennyiben az állattartó nem tartja be a határozatban foglaltakat, az illetékes hatóság bírságot szabhat ki.
Minden további információ elérhető a Nébih portálon:
https://portal.nebih.gov.hu/rszkf
https://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis
https://portal.nebih.gov.hu/kiskerodzok-pestise
Forrás: NÉBIH
Vadászat
Magyar vizslát mentettek a katasztrófavédelem munkatársai Büsüben
Délelőtt érkezett a segélykérő hívás, ugyanis gyerekek bukkantak egy elhagyatott területen lévő kút mélyén rekedt kutyára a Somogy vármegyei Büsüben – tájékoztatott a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága.

15 méter mély kútba zuhant egy magyar vizsla Büsüben. Gyerekek találták meg. Fotó: Kaposvári Hivatásos tüzoltó-parancsnokság
Pár napja már keresték gazdái a magyar vizslát, végül gyerekek találtak rá a szomszéd telkén. A kutya szorul helyzetében egy gazzal benőtt, fedetlen kút mélyén várta megmentőit.
A kaposvári hivatásos tűzoltók mentőkötéllel leengedték egyik társukat a mintegy 15 méteres kútba, aki a barátságos állatot ölbe vette és végül így húzták őket fel. Szerencsére a kutyának nem esett baja zuhanás közben!
Forrás:
Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Főigazgatóság