Vadászat
Egy vérebes utánkereső tapasztalatai 2023-ban I.
Az idei bőgésről, Figura Ákos, nógrádi utánkereső osztotta meg tapasztalatait lapunkkal. A régió-szerte ismert vérebes, a berceli székhelyű, Galgamenti Természet és Hagyományőrző Vadásztársaságnál dolgozik hivatásos vadászként, de hosszú évek óta szenvedélye az utánkeresés. Az idei vadászati idényben, Rubi és Tapi nevű bajor hegyi vérebeivel több alkalommal hozott terítékre sebzett gímbikákat. Az elmúlt 15 év alatt, csak gímbikából, megközelítőleg 300 egyedet talált meg kutyáival.

Fotó: Figura Ákos vérebes utánkereső – Agro Jager News
Minden vadászati idény más, mint az előző. Nógrádban, az idei évben, kifejezetten jó volt a bőgés. A főbőgés körülbelül szeptember 20-a körül kezdődött el, először éjszaka, majd a napok előrehaladtával, reggel és délután is intenzíven bőgtek a bikák. A szokatlan meleg a vadászokat és a vérebeket is jobban megterhelte, az idén nagyon oda kellett figyelni a kutyák kondíciójára. Egy hosszabb utánkeresés során, akár kétszer-, háromszor is meg kellett állniuk pihenni, a közel 30 Celsius fokos melegben.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Nógrádban, évről-évre megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre több esetben kérik a vérebesek segítségét, aminek több oka van. Mivel nagyértékű vadról beszélünk, mindenkinek az az érdeke, hogy a trófeás vad ne vesszen el. A vadászat előtt külön megállapodás születik a sebzésekről. Az idei évben több esetben lövéskontrollban is kérték Figura Ákos segítségét. A kutyák pártatlanok, egyértelműen megmondják azt, hogy érte-e a lövés a vadat, vagy sem. Ha a vadász ennek ellenére meg van győződve a találatról, akkor az utánkereső mindent megtesz a vad feltalálása érdekében. A kutyák azonban egyértelműen jelzik a gazdájuk számára a helyzetet, munkát imitálva keresnek, és vissza-vissza néznek.

Fotó: Figura Ákos vérebes utánkereső – Agro Jager News
Az esetek többségében a hibázás nem a nagy távolság, vagy a fegyver pontatlansága miatt történik. A gímbika vadászata sok vadász számára a beteljesülő álom, ami nem kevés stresszel és idegeskedéssel párosul. Sokszor a szakszemélyzet vagy a kísérő vadász hívja be a bikát. A napokon át tartó sikertelen vadászat, egyre nagyobb nyomást ró a vadászra, főleg akkor, ha cserkelnek. Napról-napra mindenki egyre fáradtabbá válhat. Gímbikát, 50 méterről, ugyanolyan könnyű elhibázni, mint 150-200 méterről. A vadászat sikeressége egyaránt függ a vadásztól és a külső körülményektől is.
Az idei évben, közel 50 gímbika utánkeresésben vett részt, főleg Nógrád és Heves vármegyében. Ehhez szeptemberben 4600 kilométert vezetett és egy átlagos utánkeresés során körülbelül másfél kilométert gyalogolt. A terepviszonyok kiszámíthatatlanok: egyaránt jöhet áthatolhatatlan sűrű, vízmosás vagy emelkedők. A legintenzívebb napokon két-három utánkeresést tudott elvállalni.
Az indítások közel 70 %-a bizonyult eredményesnek, amelyet külön-külön és együttesen is számos tényező befolyásolt. A kutyák sem tévedhetetlenek, nekik is lehet rossz napjuk, ezért néhány esetben Ákos más vérebeseket javasolt, akik kontrollban ellenőrizték a rálövés helyét. Mivel ez egy szűk szakma, mindenki ismeri a másikat. Ahol lehet segítik egymást, bárki szorulhat segítségre, mindenki a jó kapcsolat megtartásában érdekelt.
Előfordult olyan eset is, hogy más vérebvezető, néhány órával korábban, feladta a keresést. Ez már jóval nehezebb feladat, mert egy másik kutyás nyomán kell haladni. A nyom sérül, a kutyának emiatt még több mindenre kell figyelnie. Több esetben sikerült ilyen bikát is megtalálniuk.
Talán egyik legfontosabb pillanat a rálövés, és elugrást követő pillanatok megfigyelése. Abban az esetben, ha a lövedék vitális szervet ér, a nagyvadnak 100-200 méteren belül meg kell lennie. Ha a vadász nem találja a gímbikát, mindenképpen érdemes vérebest hívnia. Minden évben előfordul olyan eset is, amikor a vad találatjelzés nélkül elugrik. Az idei évben is volt néhány eset, amikor egy csepp vért, szőrt, vagy csontszilánkot sem találtak. A becsapódást követően, a vérzés a testen belül alakult ki és kevesebb, mint 200 méteren belül dermedten találtak a vadat. Ilyenkor a véreb nem ugat, hanem melléfekszik és nem mozdul. A kutya GPS nyakörve egyértelmű jelzi, hogy a kutya egy helyben maradt: végetért a keresés.

Fotó: Figura Ákos vérebes utánkereső – Agro Jager News
Ha rálövés után nagy mennyiségű eső esik, ami körülbelül 20-30 mm csapadékot jelent – az mindig elmossa a sebzett nyomát. Ilyenkor már a vérebes sem tud segíteni. Érdemes figyelni az előrejelzést. Ha csapadékot jósolnak, ezt is figyelembe kell venni.
Az idei évben keresték lecsúszott lövések miatt is. Az esetek jelentős többségében láblövött gímbikákat kerestek meg, amit az egyik legkönnyebb a vérebek számára. Az idén, dermedten, körülbelül 15 egyedet találtak meg. Előfordult horzslövött és üres nyaklövött bika is. Ezek a bikák jó erőben haladnak a kutya előtt, egészségesek, ezért a kutyák sem képesek megállítani a vadat. Ezt nem lehet tudni előre, a keresés közben a kutyák jelzéséből lehet következtetni a vad állapotára. Általában azt figyelték meg a gímbikáknál, hogy egy kisebb sérülés után, a következő évben, az ellentétes oldalon, az agancs abnormálissá válik. Ákos azt javasolja, hogy lehetőség szerint, lapockára tegyen a lövést a vadász. A tüdő-, a máj-, és a szívlövés a legkíméletesebb elejtési módja a vadnak.
Az utánkeresések nagy részében 12-18 óra után találták meg a vadat. Előfordult egy extrém eset is, amikor körülbelül 36-38 óra után ért ki a területre. Erről az utánkeresésről korábban beszámolt lapunk. Ákos minden esetben odament, ahová korábban hívták. Még akkor is, ha alig pár kilométerre volt a másik sebzett bika. Az utánkeresés költsége mindenki számára ismert, amit a távolság befolyásol. Fix tarifával dolgozik, amit értékelnek a vadászatra jogosultak.

Fotó: Figura Ákos vérebes utánkereső – Agro Jager News
Az idei évben az érmes bikák aránya megközelítőleg 30%-volt. Nógrádban több, 10 kilogrammnál nagyobb trófeasúlyú bikát sikerült terítékre hozni. Az idei legnagyobb bika trófeasúlya 11,9 kg-ot nyomott. Nógrádban a trófeasúlyok becslése, az idei évben sok, a szakmában dolgozó szakember számára is kihívást jelentett. Itt, az ország északi részében, a világos színű agancsok trófeasúlya kisebb volt a vártnál. Előfordult olyan eset is, amikor a 10-11 kilogrammosnak tűnő bika “csak” 8 kilogramm volt a bírálaton.
A sötétebb, gyöngyözöttebb agancsok trófeasúlya, követve az előző évek tendenciáját, idén is nagyobb volt. Ez a vadászati idény is igazolta, hogy a vérebes utánkeresők munkájára minden bőgésben szükség van.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Segítségre van szüksége?
Figura Ákos vérebes utánkereső: +36 30 48 59 922
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam , és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Kovács Péter
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK