Keressen minket

Vadászat

Egy vérebes utánkereső tapasztalatai 2023-ban III.

Közzétéve:

+3

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, Ruszinkovics Dániel két kutyájával, a fiatal Durgóerdei Majával és a hatéves Vándorral, folyamatosan mozgásban volt az idei bőgésben. Számos megkeresést kaptak vadgazdálkodóktól. Az első hívás szeptember másodikán futott be a Bélusvölgye Vadásztársaságtól. A felkérést azonnal el is vállalták. 

Fotó: Ruszinkovics Dániel – Agro Jager News

Ruszinkovics Dani öt évvel ezelőtt kezdte az utánkeresést.  A most 23 éves vadőr az elmúlt évek alatt megközelítőleg 90 gímbikát talált már meg kutyáival, ebben az évben 17 -et.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Fotó: Ruszinkovics Dániel – Agro Jager News

Az előző évekhez képest az idén a bikák hamarabb tisztították le az agancsaikat. Az északi országrészben kifejezetten jó volt a bőgés.  Veszprém és annak környékén Fekete Balázs vérebes utánkereső ennek az ellenkezőjével szembesült. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei vadgazdálkodók ilyet nem tapasztaltak.

Daniéknak nem alakult szerencsésen az idei bőgés, mert egy abnormális gímbika két kilométer után, a harmadik állításnál megszúrta Vándor nevű kutyáját.  Ez rendkívül ritkán történik meg a vérebesek között. Dani hallott már ilyet, de eddigi pályafutása során még ilyet nem tapasztalt..

A vérebek minden idegszálukkal a vadat figyelik. A munkabaleset során Vándor vagy megszorult, vagy egy pillanatra nem figyelt, amit a bika kihasznált. Miután a kutyát megsebezte, azonnal véget ért az utánkeresés. A kutyából szinte ömlött a vér, félő volt hogy elvérzik.  Elsősegélyben részesítették, majd azonnal elvitték a legközelebbi kisállat ambulanciára, ahol az állatorvosok megmentették kutya életét.

A sebesült “munkatársat” hazavitte, majd visszament a területre, ahol eredményesen befejezte az utánkeresést a másik kutyájával. A vérebek tanítása évekbe kerül, amit már alig pár hetesen, hónaposan elkezdenek.  Egy jó kutya eszmei értéke felbecsülhetetlen.

Az idei bőgésben több esetben kellett átkelniük kerítéseken, ami egy vadnak nem okoz problémát, de egy bajorhegyi vérebnek s vadásznak annál inkább. Ritkán előfordult olyan is, amikor egy közutat keresztezett a vad. Ez mindig kihívás, mert a vadváltók már jóval az épített utak előtt léteztek.

Fotó: Ruszinkovics Dániel – Agro Jager News

Előfordult olyan eset is, amikor a vad átúszott a Hernádon. Ezek a nehezebb keresések, mert ilyenkor egy átkelőt, hidat kell találni, hogy azon átkelve, újra felvegyék a nyomot. A helyszínt egy ággal, gallyal, vagy növényzettel meg kell jelölni, ugyanúgy a GPS-en is. Szerezni kell egy autót, vagy rosszabb esetben visszasétálni a kiindulási pontig, amit egy újratervezés követ. Átkerülni a folyó túlpartjára, sokszor 40-50 kilométer extra utat eredményezhet.

Átérve, meg kell keresni az ismert utolsó helyet és folytatni az utánkeresést. Aki az igazi kihívásokat, vadászatot keresi, utánkeresést vállal – vallja Dani. Szinte minden esetben át kellett menniük egy másik társaság területére. Szerencsére mindenki azonnal engedélyezte a területen való áthaladást, sőt, a vadőrök segítik egymás munkáját. A régióban a társaságok között kifejezetten jó a kapcsolat. Mindent meg is tesznek azért, hogy a jó viszony, sok esetben a barátság – megmaradjon.

Az utánkeresések során körülbelül 600 kilométert autózott. Gyalog körülbelül 50 kilométert tett meg a kutyáival. Egy átlagos utánkeresés  megközelítőleg másfél kilométer volt, de néhány esetben előfordult 4 -5 kilométer távolság is.

További részletekért kattintson a fényképre!

BAZ vármegyében idén optimális volt a csapadék mennyisége és  optimálisak voltak az idei körülmények az agancsfelrakáskor.

Ebben a régióban főleg fenyveseket, tölgy-bükkös erdőtársulások jellemzőek.  Egyes helyeken a kökény is jelentős számban fordul elő.  Az agancsok színe szinte minden esetben sötét színű volt, amit a növényzet határoz meg. A fiatalabb bikák agancsára a fakóbb szín volt a jellemző ebben az évben is.

A trófeasúlyok általában hét-nyolc kilogramm között alakultak. A legnagyobb bika, amit megtaláltak, elérte a 13,30 kilogrammot. Az idei évben is többször tapasztalt a lecsúszott lövéseket. Az esetek jelentős hányadában magasláb-, hátsócsánk-lövött bikákat kerestek. Előfordult gerinctüskét ért találat és két esetben “gyomros” sebzettet kerestek. Dermedten idén négy bikának adta meg a tisztességet.

Dani, hasonlóan, mint Figura Ákos vérebes utánkereső oda indult el, ahová először hívták, még akkor is, ha alig pár kilométerre volt a másik bika. Nagyon fontos a bizalom és az adott szó megtartása. Megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre több a kutyás.

Fotó: Ruszinkovics Dániel – Agro Jager News

Azok, akik nem tartják be az ígéreteiket, hamar munka nélkül maradhatnak. A vadászatra jogosultak között folyamatos a kapcsolattartás. A napi problémák, kihívások mellett megbeszélik, értékelik a vérebes utánkeresők munkáit, hozzáállását.

Talán ennek is köszönhető, ha Dani nem ér rá azonnal, a vadászok türelemmel megvárja őt és kutyáit.

Ruszinkovics Dani megerősítette, hasonlóan mint Fekete Balázs és Figura Ákos, hogy idén többször  hívták lövéskontroll ellenőrzéséhez. A korábbi évekhez képest egyértelműen több ilyen megkeresést kapott. A véreb a nyomok alapján, a rálövés helyén jelzi, hogy történt-e találat.

Ruszinkovics Dani szerint a rálövés után, ha elugrott a bika legfontosabb, hogy senki ne stresszeljen. A rálövés helyét mindenképpen meg kell jelölni, lehetőleg azonnal. Bármennyire is furcsának tűnhet, a stressz miatt gyorsan elfelejtik a rálövés helyét a vadászok. A vad a legtöbb esetben jelzi a találatot, de olyan is előfordul, hogy semmit nem mutat.

Ha vadászruházat, akkor -> EWIDENT

Elindulnak a nyomon, bízva hogy megtalálják a bikát, Idővel visszafordulnak és sokszor még a rálövés helyét is keresni kell. Főleg olyan helyeken fordulhat elő, ahol rendkívül sűrű, fedett a területrész. Visszafele menni ugyanazon a nyomon, rendkívül nehéz.

A rálövés helyén keresni kell az árulkodó nyomokat. Látunk-e bármit, amiből következtetni lehet a találatra. Általában a lábszárcsontok vékonyabbak, ha ilyet látunk, biztos végtagot érte a lövés. Még ha a lövés jól is érte a vadat, mindenképpen várjunk 10-15 percet, akkor ha elugrott a vad. Sokan abban hibáznak, hogy azonnal a vad után erednek. A vad a lövés ellenére nagy távolságot megtehet, ha egyből utána erednek. Utánkeresés szempontjából a 12-18 óra tekinthető a legoptimálisabbnak

Ha nincs meg a vad, a rálövéstől számítva 100 méteren belül, kérjünk vérebes segítséget. Érdemes szinte minden esetben a lapockára célozni. Ha úgy ítéljük meg, hogy a körülmények nem optimálisak, vagy bármi zavaró tényező közbejön, akkor inkább ne tegyünk lövést a vadra – zárta beszámolóját Ruszinkovics Dániel vérebes utánekereső.

Segítségre van szüksége?

Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső: +36 30 18 24 560

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

 

 

 

 

 

+3

Vadászat

Csökken a farkasok védelme Európában. Ki a következő?

+1

A farkas már nem számít „szigorúan védett fajnak” Európában.

+1

Published

on

+1

A farkas már nem számít „szigorúan védett fajnak” Európában.

Decemberben a Berni Egyezmény Állandó Bizottsága a védettségi státuszuk leminősítése mellett szavazott, elfogadva egy ellentmondásos uniós javaslatot. Ezt a javaslatot egyébként Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke is támogatta, miután 2022-ben egy farkas megölte a póniját.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A farkas továbbra is védett faj marad, de a tagállamok mostantól szabadabban dönthetnek a farkasok kilövését illetően. A gazdák már régóta kérvényezték a szabályok enyhítését. A környezetvédelmi szervezetek szerint azonban ez rossz hír a biológiai sokféleség számára, és nincs tudományos alapja.

Tények és számok

Az Európai Unióban ma több mint 20 000 farkas él, és a populáció az elmúlt 10 évben csaknem megduplázódott. A múlt században ezt a fajt majdnem a kihalásig vadászták. 1979-ben azonban a Berni Egyezmény – a vadon élő állatok és élőhelyek védelméről szóló első nemzetközi egyezmény – a farkast „szigorúan védett fajnak” nyilvánította.

A védelmi politikának köszönhetően a farkas visszatért. Ezt az eredményt Európa egyik legnagyobb sikereként tartják számon a vadvilág megőrzése terén. A sikernek azonban ára van. Évente legalább 65 500 haszonállatot ölnek meg az EU-ban, és a tagállamok évente csaknem 19 millió eurót költenek kártérítésre.

A megelőző intézkedések alkalmazása azonban meghozta gyümölcsét, és számos régióban csökkentek a haszonállatok elleni farkastámadások. Ami az embereket illeti, Európában 40 éve nem történt halálos kimenetelű támadás.

Franciaország, a legtöbb kártérítést fizető európai ország

Franciaországban a farkast 1937-ben intenzív vadászat következtében teljesen kiirtották. Az első példányok 1992-ben jelentek meg újra természetes visszatelepítés révén Olaszországból. Ma több mint ezer farkas él Franciaországban.

Eric Vallier, a Vercors regionális parkban gazdálkodó gazda 1997-ben vette át a gazdaságot a szüleitől. Azóta négy farkastámadást tapasztalt, és több juhot és kocát is elvesztett.

„Mezőgazdasági termelőnek lenni manapság nehéz munka” – mondja Eric. „Nagyon sok az akadály, keményen kell dolgozni, és nagyon kevés pénz kapunk érte. A farkas még egy újabb réteget ad az amúgy is súlyos teherre.”

Eric évek óta várja, hogy a farkas védettségi státuszát csökkentsék.

„Korlátozhatnánk ezeket a támadásokat” – mondja Eric. „Szenvedést okoznak az állatoknak. Már 30 éve rettegek attól, hogy reggelente arra ébredek, hogy elhullott állatokat találok.”

Eric mindig is követelte a jogot, hogy fegyverrel védhesse meg a jószágait. Franciaországban a szakemberek évente a teljes farkaspopuláció 19%-át lőhetik ki. A farkasállomány 2023-ban mintegy tíz év óta először csökkent.

Kevesebb farkasra vagy több védelmi intézkedésre van szükségünk?

A francia Alpokban a védelmi intézkedések bevezetéséhez állami pénzügyi támogatásban részesülő gazdaságok több mint felét nem érte támadás.

A környezetvédelmi egyesületek számára a védelmi intézkedések jelentik az ember és a farkas sikeres együttélésének kulcsát.

Mintegy 300 környezetvédelmi szervezet meg van győződve arról, hogy a Berni Egyezmény tudományos alapot nélkülöző politikai döntést hozott. Az egyezmény állandó bizottságának elnöke, Merike Linnamägi kifejtette, hogy „azáltal, hogy az országok nagyobb rugalmasságot kapnak, csökkenthetők a társadalmi konfliktusok, az orvvadászat és a mérgezések”.

Linnamägi hozzátette, hogy ez a döntés azon a tényen alapult, hogy „a farkaspopuláció folyamatosan növekszik”. Ugyanakkor bevallja, hogy nem tudja, hogyan fog most változni a farkasok száma Európában. „Remélem, hogy a tagállamok nem élnek vissza ezzel a lehetőséggel” – mondta.

Az állatvédő szervezetek attól tartanak, hogy ez a döntés megnyitja az utat más nagy ragadozók leminősítése előtt. Az Európai Parlament legnagyobb konzervatív tömörülése felül kívánja vizsgálni a medve státuszát, amely szintén kulcsfontosságú faj az ökológiai egyensúly szempontjából, de potenciális veszélyt jelent az állatállományra és az emberekre is.

Forrás: Euronews

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

VADÁSZAT: Irány Afrika! Irány Limpopo!

Published

on

+1

Csöpp kis izgalom, avagy: szó szerint, a fekete halál – amely nem pestis – nyomában”

Meglátod, Limpopoban a vadászat teljesen más, mint Keleti-Fokföldön – jutott eszembe egy régi emlék, amit a világ legszebb hölgye mondott nekem. Elmosolyodtam még  egyszer magamban és: pont! S lám úton vagyok megint Afrikába! Arra már nem is emlékszem hajszálpontosan, hogyan ismerkedtem össze az internet világában Peettel, aki egy óriási, dél-afrikai farmon szakács, de még milyen és aki egyben még vadászatszervező is egy személyben. Rendkívül barátságos, megbízható, és kiválóan alkalmazkodik a kuncsaft igényeihez. Már októberben küldött árjegyzéket, ami nagyon kedvezőnek látszott s ráadásul írásban közölte, hogy előleget nem kérnek, hanem helyette csupán e-mailben a repülőjegy visszaigazolását. A fülem kétfelé állt a meglepetéstől! Emellett a hely mellett döntöttem. Már csak egy apróság hiányzott az üdvösséghez: a pénz. Örökös dilemma: ha végre összejön a „vágott dohány”, vegyek egy aranyérmes őzbakot, egy ezüstérmes dámszarvas, esetleg gímszarvas bikát, vagy menjek Dél-Afrikába? Az ár ugyanaz! De nem hiába húzom az igát 7 (-Hetes-) munkahelyen, persze hála Istennek! Meg tudtam venni a retúrjegyet és még vadászatra is maradt „apró”. Nagy kudura fájt a fogam, ami nem csak szerintem a legimpozánsabb antilop, meg varacskos disznóra, hogy új fajokkal bővüljön szerény gyűjteményem. Azt hiszem mindenki már tudja is, hogy eldőlt: irány Afrika, irány Limpopo!

Naplementi a dél-afrikai Limpopoban.

A repülőn sokat szoktam gondolkozni és bőven van idő olvasásra, gondolkodásra és lehet pihenni is, vagy ezeket kombinálva szépen telik az idő odafent is. Vadászom, szeretek puskával cserkelni, fényképezni és ha a cikk nem is erről szól, de az állatvédelem a vadásztársadalom döntő többségére jellemző. Eteti, gondozza, itatja a vadat, aminek nemcsak a vadászható vadfajok, hanem annyi minden haszonélvezője s ha arra gondolok, hogy a vadászatból befolyó összegekből Afrika szerte hatalmas projekteket finanszíroznak, hogy a vadászat kapcsán hússal látnak el nemcsak egy-egy családot, hanem falvakat, akkor lehet megérteni igazán, mit is jelent óvni a vadat. S ha arra gondolok, hogy az afrikai emberek is látják, hogy működhet, hogy élet kerül oda, ahol e nélkül nem lenne, azt hiszem az mindent elmond. Több próbát tettek már Afrikában is a vadászat beszüntetésére, amely katasztrófális eredményeket hozott mind a vadvilág, mind pedig a környezete számára. A kulcs azonban a szabályozásban rejlik, amit egy jóérzésű vadászember magáénak érez, ahogyan én is…

Az első napot ismerősöknél töltöttem Johannesburgban. Nem az első találkozásom a várossal, azt hiszem ide mindenkinek el kell menni és élvezni, amit a déli félteke ad az ideutazóknak. Barátaim fantasztikus emberek, mind hármójuk zenész: anya, apa és a nagy fiuk. Érkezésem estéjén megemlítettem, hogy régóta érik bennem egy dal. Másnap a házigazda reggeli után beterelt a hypermodern stúdió szobájába és azt mondta:

  • Akkor most felvesszük!
  •  Szuper! Mit is egészen pontosan?
  • A dalodat!
  • Sajnos még nincs kész! –  szabadkoztam
  • Itt a papír, a toll, a gitár! Láss hozzá! – nevetett és két óra múlva már rögzítettük is.

Búcsú után a bérelt autómmal észak-északnyugatnak vettem az irányt, újabb barátokhoz. Ha le tudnám adni a koreai „Hunyadit” a közeli városban, nem kellett volna visszaevickélnem a repülőtérre. Ám ezek után kapom a telefont, hogy a hivatásos vadász egy közúti baleset miatt később érkezik értem, így hát beülök egy étterembe busongani, némi seritalt, hogy lekísérjem a viszkit és a rántottát, szóval mind ezeket a gallér mögé eresztettem. Így múlattam az időt, majd a megbeszélt időpontra lekecmergek az érkezési oldal várójába és néhányszor telefonon egyeztetünk, hogyan ismerhet meg Anthony. A frizurám, a ruházatom, hol várom…

Az aszfaltot elhagyva tovább autózunk a számomra ismeretlen Limpopo felé. Várakozással telve figyelem az utat.

Láss csodát egyszer csak befutott! Mintha egy régi barátom jött volna értem! Irány a bakkie, amely „magyar” neve pick-up. A szívem szakad meg, amikor ugyanazon az úton haladunk és városon megyünk keresztül, amit említettem, és még bőven „maradhatnékom” lett volna. Bár tudtam róla, mégis meglep a Krokodil-folyó völgyében látható feketeföld látványa. Afrika e részére a vörösföld (laterit avagy terra rossa) jellegzetes. Egy benzinkúton megállunk tankolni, azután irány Thabazimbi, ahol felvesszük Anthony feleségét, és elmegyünk egy vadászboltba. Két övet vittem, egyiket sem találom, a nadrágom szeretne lekéredzkedni rólam. Túl szexi lennék anélkül? Kisvártatva elfogy az aszfaltos út, jó minőségű makadámon száguldunk tovább.

Eredetileg összkomfortos sátorban szállásoltak volna el, de ehelyett hatalmas házba kerülök.

  • Melyik szoba legyen az enyém?-kérdem Peetet, aki előjött fogadni engem.
  • Amelyiket akarod!
  • Az pont jó lesz,- gondolom magamban.

A ház teteje fűből van, hét évente cserélni kell. Nem lehet egyszerű mutatvány.

Két fürdőszoba is van, fürdőkáddal mindkettő, pancsolhatok majd kedvemre.

Bozót, sűrűk: ez a nagybetűs AFRIKA. Mindig magával ragad, ha ideutazom.

Megkérem Anthonyt, hogy menjünk ki próbalövésre. Semmi akadálya, szinte a ház előtt ott a belövésre használt terep.

Norman, a fekete „oknyomozó” fiú sétál ki egy lőlappal és miután visszatért, betöltöm a .308-ast, gondosan célzok és lövök, de fogalmam sincs 100 méterről, hogy hova találok? A. nézi távcsővel jó hosszasan, aztán megszólal:

  • Van egy kis probléma! Nem lősz túl jól!
  • Gyakran jársz lőni? – a felesége még tódít rajta.

Úgy érzem, lever a zúzmara…

  •  Igyekezem…

Közben Norman már hozza is a bal kezében lógatva a lőlapot, aminek látom, hogy az egyik sarka ívesen elszakadt. Ez lenne a lövésem helye?! Legalább 20 cm-re a közepétől! Ajaj… Ez lebőgés! Mi lesz itt?

Normann, fekete kísérőnk behozta a lőlapot. Önmagáért beszélt.

Elefántot sem tudnék lőni öt lépésről! Pedig onnét már érdemes, még, ha nem is szerepel a terveim között. Azután Norman kiteríti a lőlapot: Alig néhány cm-re csapódott be a lövésem a középponttól. Fellélegzek.

  • Látod azt a micsodát, ami ott lóg? – kérdi Anthony.
  • Igen.
  • Van kedved megpróbálni?

Volt. Azt középen találtam, a festék lejött jó darabon.  Esteledett, július volt, tél közepe. Kedvenc időszakom Dél-Afrikában, mert nincs kígyó! Ezen a környéken malária sincs. Hűvösödött. Kitűnő vacsora vadhúsból (kudu), zárásként desszert, a házamban. Tábortűz a ház előtti tűzrakó helyen, jó hangulatú beszélgetés, megállapodva, mikor kell találkoznunk másnap reggel? Amikor is Anthony a találkozókor, ahová késedelem nélkül érkezett, meg én is, rákérdez, mit is szeretnék lőni? Sorolom. hogy kudut, varacskost, és még, ami a büdzsémbe belefér.

  • Kafferbivaly tehenet nem volna kedved lőni?

Egy pillanatra megáll bennem az ütő, mert vaddisznónál veszedelmesebb vad közelében még nem voltam a vadonban. Miután megtudtam a hihetetlen alacsony árát, persze, hogy igent mondtam!  Behajtottunk egy óriási területre, ami kerítéssel volt védve, és itt megállunk egy pillanatra! Temérdek vad nyüzsög itt, persze szem előtt tartva a terület eltartó képességét. Szemben azzal, ami otthon van: ahol az erdő manapság két tarvágás között három, kerítéssel körbe zárt terület, amiken belül egyetlen egy vad sincs! Azt a tényt sem hajlandó tudomásul venni senki, aki nem akarja, hogy Dél-Afrika a trófeavadászatnak köszönheti egyre szaporodó vadállományát!

Felettünk elektromos távvezeték Zimbabweba irányul, óriási oszlopok végeláthatatlan sorával. Exportálják ezt a kincset, míg a saját hazájukban a legtöbb helyütt naponta két alkalommal több órára nincs áramszolgáltatás! „Loadshedding”-nek, tehermentesítésnek hívják. Legalább szép nevet adtak neki. A nagyfeszültségű vezeték nyílt terepen halad. Ezzel csaknem párhuzamosan 3-4 méter magas, 10-30 m szélességű, kiométernyi hoszú bozót, ami igencsak sűrű! Azután földesút, kerítés mellett.

Szeretnél egyedi fotósorozatot a babádról? Akkor  hívd a +36 30 / 635 81 28 – es telefonszámot vagy kövesd a berettyóújfalusi Karácsony-Tóth Fannit a Facebookon! Kattints a képre!

Fenn ülök a bakkie hátulján, de nem a .308-as, hanem a .375-ös van nálam! Mellettem Anthony, Norman vezet és egyszer csak megpillantom a kafferbivalyokat! „Becenevük”: a fekete halál! Úgy 100-200 méterre lehetnek. Kizárólag tehénre, lehetőleg meddőre, azaz borjatlanra pályázhatok. Különben maradok egy fél évre mosogatni, ha bikát lövök. Anthony adja egy walkie-talkie-n az utasítást Normannek. Újabb kanyarok! Egy kis társaság 4-5 bivaly egy facsoportban kaszinózik. Teljesen bizonytalan a nemük, így, hosszas vizsgálódás után, indulunk tovább. Egyebekben a bivalyokat zárt területen is tenyésztik, és azokat, amiktől már nem lehet szaporulatot remélni, kiengedik sokkal nyíltabb terepre. Ha a krotália a fülükben marad, semmi bajt nem jelent. Növényevőknél nemigen kell attól rettegni, hogy éhen pusztulhatnának, mint pl. a farmról „kiszabadított” cobolyok, amik persze nem tudnak vadászni és nyomorultul éhen halnak.

Egyszer csak, Anthony balra hátrafordul és közli:

  • Itt vannak a fák között! Három bivaly hűsöl. Kiszemel egy idős tehenet, és pontosan meghatározza, melyiket lőjem
  • Nehéz lövés lesz – igaza lett.

A kígyóember nagy szenzációja volt a múlt század elején a cirkuszoknak. Most én játszom azt. A szügyön kissé balra célozva eresztem el a golyót kitekeredett, kifacsarodott testhelyzetben. Egyértelmű a találat, de az örömem nem felhőtlen. Eliramodtak ugyanis a csudába. Pedig reménykedtem, hogy a lövedék áthatol a szíven, és tűzben rogyik! Ezek szerint mégsem lövök olyan jól? Nem töprenghetek túl sokáig, mert Anthony kiadja az utasítást:

– Irány utána! – persze gyalog.

Magához vesz egy .400-as karabélyt. Megleljük a rálövés helyét. Szerény vérnyom mutatkozik, „csont nélkül”, ami csak a kosárlabdában öröm. Norman vezérletével indulunk libasorban. Én vagyok a „sereghajtó”. Néhány száz méter után megleljük ez első sebágyat, de túl sok vért itt sem látunk. Ahhoz képest, hogy leginkább a nyílt terepen haladt a sebzett, meg sem pillantottuk! Érdekes vonalvezetést követett. Minduntalan hátrafelé pislogok, nehogy kanyart leírva onnét próbáljon támadni és bosszút álljon. Például a bozóti antilopbakra jellemző még ez. Általam ismeretlen ragadozómadár repülésére leszek figyelmes. Itt, ez a vidéken nincs dögkeselyű.

–Hátha rávezet a dögre?

–Ne foglalkozz a madárral! – így Anthony.

Akkor, nem „fennhéjjázok”, hanem nyomozunk tovább. Van, hogy én lelem meg a vért valami száraz gazon, de még jó párszáz métert haladunk kínkeservesen és ott vagyunk a második sebágynál! Innen sehova nem vezet semmiféle vérnyom. A talaj szikkadt, így egy ilyen behemót nyoma sem látszik tisztán, pedig Norman és Anthony biztosan észrevenné.

Ezek a nagykaliberek utat törnek, bárhol is kell áthatolniuk,

– Akkor vissza az autóhoz! Útközben általam ismeretlen hangot hallok jobbról:

– Halálhörgés?! – nem nyertem.

Egy láthatatlan varacskos disznó volt. Anthony nem nézett hülyének a tévesztésem miatt, sőt! Inkább egy picit örült, hogy mindenre figyelemmel próbálok lenni. A pick-upot elérve meglátjuk, hogy legfeljebb 50 m-re 4-5 kafferbivaly tartózkodik a fák alatt. A. hosszasan távcsövezi őket és megállapítja, hogy nincs a mienk köztük. Autóval irányzunk a második sebágyra, és onnan tovább haladva a bozótot próbáljuk átnézni, mint a legvalószínűbb feltalálási helyet. Újabb társulat tűnik fel, szintén a fák alatt, de ezek között sincs a sebesült. Anthony szerint.

Kilométernyi eredménytelenség után, a bozótos legvégére érünk, de még van jobbra egy kisebb facsoport. Az alatt áll kettő, és fekszik egy bivaly! Ahogy meglátnak minket, mindhárom futásnak ered,  körülbelül arra, amerről jöttünk, hiszen errefelé néztek, innen várhattak minket. Anthony és Norman odasiettek a bivaly iménti fekvőhelyére, majd rohannak vissza, mint az eszelős! Anthony kicsiny levelet hoz a jobb kezében, melynek az egyik lapja friss véres! Megvolt, akit kerestünk! De már megint, hova lett? Most gyorsabban igyekeznénk haladni, de a terep nemigen engedi. Pár percnyi off-road után Anthony hirtelen megállíttatja a bakkie-t. Jobbra és hátra mutat:

-Itt vannak!

Ott ácsorog a fák között száz lépésnyire az iménti „triumvirátus”.

Csupán azt kell megállapítanunk – ha el nem szaladnak ismét – melyikük a sebzett?

– Megvan!

Anthony pontosan megmutatja, melyik az és tettre biztat! A mi kafferünk kicsit takarásban van, de amint a másik „kaffer” jó irányba elmozdul, már dördül is és célba talál a csisszre álló nemes vad jobb váll-lapja mögé irányzott lövésem! Tiszta becsapódási hang! Kitűnő jelzés! Mégsem rogyik tűzben! Nekilódulnak! Mi megfordulunk „kocsistól – lovastól”, és hamarosan meghalljuk egy súlyos test puffanását! Balra és természetesen-előre. Amint lehet, irány a bozót túlsó oldala, az esés hangja után behatárolva. Rövidesen megpillantjuk a bal oldalán, fák tövében fekvő kafferbivalyt. Még emelgeti a fejét!

– Küldj egyet a nyakába!- mondja Anthony!

Odacéloztam, ahova Anthony kérte.

Régi szabály: Inkább akármennyivel többet, mint eggyel kevesebbet a kelleténél! Ilyen távolságra nem ideális a céltávcső, de a találatot követően már alig mutatott életjelet. Óvatosan, hátulról megközelítjük. Az orrát, piszkálja meg Anthony és semmi! Óriási sóhaj! Soha az életben nem gondoltam, hogy egyszer Afrikában kafferbivalyt fogok lőni! Gratulációk, és ölelkezés a bajtársakkal – hiszen az a hivatásos vadász, meg a nyomkövető is! Közös az örömünk!

Itt már Norman a vén kaffer bivaly tehenemmel.

Az első lövésem nemhogy balra, hanem pont jobbra ment, így csupán izmot szaggatott, és hamarosan kiheverte volna. A másodikról elismeréssel szól Anthony:

– Ezt nem vitte volna tovább! Nézzük a nyakát!

Óriási seb tátong a bemeneti oldalon! Na, ez meg hogyan lehetséges? Kiderült. A lövedék egy karnyi vastagságú fatörzset súrolt balról, és már gombásodva érte el a nyakat. Ilyet sem ettünk még!

Szívesen ellátogatna a Dél-Afrikai Köztársaságba, Limpopoba? Akkor vegye fel a kapcsolatot a Lentegeur Safarival. Kattintson a képre és nézze meg a foglalásokat!

Anthony és Norman is egyetért abban, hogy kivételes szép a trófea, pajzzsal, ami szinte csak bikáknak van. Vénséges vén, meddő jószág. Egyik fülében zöld krotália – vesztére. Erről lehetett csalhatatlan bizonyossággal beazonosítani. Ez nem házi boci!

– Ugye, a tehén is veszedelmes? – kérdezem.

– Engem több kafferbivaly tehén támadott meg, mint bika! – volt Anthony válasza.

Ilyen sűrűben életveszély egy sebzett kaffer bivalyt keresni, még ha tehén is, bár Anthonyt több tehén támadta meg bika.

Amíg a szép állatot az itteni végső tiszteletadásnak megfelelő fényképezéshez pozícióba hozták, kiszáradt torkomon némi sört eresztettem le. Hadd áruljam el, hogy bizony féltem egy sebesült kaffer után gyalog menni.

Anthonynak, aki bármit megtenne a vendégért, a barátaiért, a munkatársáért megemlítem, hogy gyakran tekintgettem visszafelé, nehogy onnan támadjon!

– Oh, én nem aggódtam, mert te jöttél hátul! – viccelődött velem.

Becskereki Nagy 2025. január 23.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Váratlan vendég a fagyos reggelen

+1

Petró Zoltán vizslája, Döme erdei szalonkát fogott.

+1

Published

on

+1

Egy ködös, fagyos szombat reggelen elérkezett a várva várt apróvad-vadászat ideje. Döme, az egy éves magyar vizslám, izgatottan várta az indulást. Alig telt el negyedóra, már a megbeszélt találkozóhelyen voltunk, ahol a vadászatot egy csésze forró kávé és baráti beszélgetés előzte meg.

Fotó: Petró Zoltán – Agro Jager News

Döme. Fotó: Petró Zoltán – Agro Jager News

Az erdő sűrű, bokros részén haladtunk előre, Döme  fáradhatatlanul szimatolta a talajt és a levegőt. Hirtelen megállt, mereven jelezte a vadat. Egy madár próbált menekülni a sűrű ágak közül, de nem tudott.

Döme óvatosan megfogta, majd hozzám hozta. Csodálkozva néztem: egy erdei szalonka! Ahogy kivettem a kutyám szájából, meglepődve tapasztaltam, hogy a kis madár még él. Meleg teste és pislogó szemei jelezték, hogy sértetlen.

Néhány pillanatnyi csodálat után visszatettük a megtalált helyére, hagyva, hogy folytassa útját.

Ez a váratlan találkozás örökre emlékezetes marad, hiszen a vadászat nemcsak az elejtett zsákmányról, hanem a természet tiszteletéről és a különleges pillanatokról is szól.

 

Írta és fényképezte:

Petró Zoltán
Hivatásos vadász, Nógrád vármegye
Csonkás Dűlő Vadásztársaság

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom