Vadászat
Egy vérebes utánkereső tapasztalatai 2023-ban III.
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, Ruszinkovics Dániel két kutyájával, a fiatal Durgóerdei Majával és a hatéves Vándorral, folyamatosan mozgásban volt az idei bőgésben. Számos megkeresést kaptak vadgazdálkodóktól. Az első hívás szeptember másodikán futott be a Bélusvölgye Vadásztársaságtól. A felkérést azonnal el is vállalták.

Fotó: Ruszinkovics Dániel – Agro Jager News
Ruszinkovics Dani öt évvel ezelőtt kezdte az utánkeresést. A most 23 éves vadőr az elmúlt évek alatt megközelítőleg 90 gímbikát talált már meg kutyáival, ebben az évben 17 -et.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Fotó: Ruszinkovics Dániel – Agro Jager News
Az előző évekhez képest az idén a bikák hamarabb tisztították le az agancsaikat. Az északi országrészben kifejezetten jó volt a bőgés. Veszprém és annak környékén Fekete Balázs vérebes utánkereső ennek az ellenkezőjével szembesült. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei vadgazdálkodók ilyet nem tapasztaltak.
Daniéknak nem alakult szerencsésen az idei bőgés, mert egy abnormális gímbika két kilométer után, a harmadik állításnál megszúrta Vándor nevű kutyáját. Ez rendkívül ritkán történik meg a vérebesek között. Dani hallott már ilyet, de eddigi pályafutása során még ilyet nem tapasztalt..
A vérebek minden idegszálukkal a vadat figyelik. A munkabaleset során Vándor vagy megszorult, vagy egy pillanatra nem figyelt, amit a bika kihasznált. Miután a kutyát megsebezte, azonnal véget ért az utánkeresés. A kutyából szinte ömlött a vér, félő volt hogy elvérzik. Elsősegélyben részesítették, majd azonnal elvitték a legközelebbi kisállat ambulanciára, ahol az állatorvosok megmentették kutya életét.
A sebesült “munkatársat” hazavitte, majd visszament a területre, ahol eredményesen befejezte az utánkeresést a másik kutyájával. A vérebek tanítása évekbe kerül, amit már alig pár hetesen, hónaposan elkezdenek. Egy jó kutya eszmei értéke felbecsülhetetlen.
Az idei bőgésben több esetben kellett átkelniük kerítéseken, ami egy vadnak nem okoz problémát, de egy bajorhegyi vérebnek s vadásznak annál inkább. Ritkán előfordult olyan is, amikor egy közutat keresztezett a vad. Ez mindig kihívás, mert a vadváltók már jóval az épített utak előtt léteztek.

Fotó: Ruszinkovics Dániel – Agro Jager News
Előfordult olyan eset is, amikor a vad átúszott a Hernádon. Ezek a nehezebb keresések, mert ilyenkor egy átkelőt, hidat kell találni, hogy azon átkelve, újra felvegyék a nyomot. A helyszínt egy ággal, gallyal, vagy növényzettel meg kell jelölni, ugyanúgy a GPS-en is. Szerezni kell egy autót, vagy rosszabb esetben visszasétálni a kiindulási pontig, amit egy újratervezés követ. Átkerülni a folyó túlpartjára, sokszor 40-50 kilométer extra utat eredményezhet.
Átérve, meg kell keresni az ismert utolsó helyet és folytatni az utánkeresést. Aki az igazi kihívásokat, vadászatot keresi, utánkeresést vállal – vallja Dani. Szinte minden esetben át kellett menniük egy másik társaság területére. Szerencsére mindenki azonnal engedélyezte a területen való áthaladást, sőt, a vadőrök segítik egymás munkáját. A régióban a társaságok között kifejezetten jó a kapcsolat. Mindent meg is tesznek azért, hogy a jó viszony, sok esetben a barátság – megmaradjon.
Az utánkeresések során körülbelül 600 kilométert autózott. Gyalog körülbelül 50 kilométert tett meg a kutyáival. Egy átlagos utánkeresés megközelítőleg másfél kilométer volt, de néhány esetben előfordult 4 -5 kilométer távolság is.
További részletekért kattintson a fényképre!
BAZ vármegyében idén optimális volt a csapadék mennyisége és optimálisak voltak az idei körülmények az agancsfelrakáskor.
Ebben a régióban főleg fenyveseket, tölgy-bükkös erdőtársulások jellemzőek. Egyes helyeken a kökény is jelentős számban fordul elő. Az agancsok színe szinte minden esetben sötét színű volt, amit a növényzet határoz meg. A fiatalabb bikák agancsára a fakóbb szín volt a jellemző ebben az évben is.
A trófeasúlyok általában hét-nyolc kilogramm között alakultak. A legnagyobb bika, amit megtaláltak, elérte a 13,30 kilogrammot. Az idei évben is többször tapasztalt a lecsúszott lövéseket. Az esetek jelentős hányadában magasláb-, hátsócsánk-lövött bikákat kerestek. Előfordult gerinctüskét ért találat és két esetben “gyomros” sebzettet kerestek. Dermedten idén négy bikának adta meg a tisztességet.
Dani, hasonlóan, mint Figura Ákos vérebes utánkereső oda indult el, ahová először hívták, még akkor is, ha alig pár kilométerre volt a másik bika. Nagyon fontos a bizalom és az adott szó megtartása. Megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre több a kutyás.

Fotó: Ruszinkovics Dániel – Agro Jager News
Azok, akik nem tartják be az ígéreteiket, hamar munka nélkül maradhatnak. A vadászatra jogosultak között folyamatos a kapcsolattartás. A napi problémák, kihívások mellett megbeszélik, értékelik a vérebes utánkeresők munkáit, hozzáállását.
Talán ennek is köszönhető, ha Dani nem ér rá azonnal, a vadászok türelemmel megvárja őt és kutyáit.
Ruszinkovics Dani megerősítette, hasonlóan mint Fekete Balázs és Figura Ákos, hogy idén többször hívták lövéskontroll ellenőrzéséhez. A korábbi évekhez képest egyértelműen több ilyen megkeresést kapott. A véreb a nyomok alapján, a rálövés helyén jelzi, hogy történt-e találat.
Ruszinkovics Dani szerint a rálövés után, ha elugrott a bika legfontosabb, hogy senki ne stresszeljen. A rálövés helyét mindenképpen meg kell jelölni, lehetőleg azonnal. Bármennyire is furcsának tűnhet, a stressz miatt gyorsan elfelejtik a rálövés helyét a vadászok. A vad a legtöbb esetben jelzi a találatot, de olyan is előfordul, hogy semmit nem mutat.
Ha vadászruházat, akkor -> EWIDENT
Elindulnak a nyomon, bízva hogy megtalálják a bikát, Idővel visszafordulnak és sokszor még a rálövés helyét is keresni kell. Főleg olyan helyeken fordulhat elő, ahol rendkívül sűrű, fedett a területrész. Visszafele menni ugyanazon a nyomon, rendkívül nehéz.
A rálövés helyén keresni kell az árulkodó nyomokat. Látunk-e bármit, amiből következtetni lehet a találatra. Általában a lábszárcsontok vékonyabbak, ha ilyet látunk, biztos végtagot érte a lövés. Még ha a lövés jól is érte a vadat, mindenképpen várjunk 10-15 percet, akkor ha elugrott a vad. Sokan abban hibáznak, hogy azonnal a vad után erednek. A vad a lövés ellenére nagy távolságot megtehet, ha egyből utána erednek. Utánkeresés szempontjából a 12-18 óra tekinthető a legoptimálisabbnak
Ha nincs meg a vad, a rálövéstől számítva 100 méteren belül, kérjünk vérebes segítséget. Érdemes szinte minden esetben a lapockára célozni. Ha úgy ítéljük meg, hogy a körülmények nem optimálisak, vagy bármi zavaró tényező közbejön, akkor inkább ne tegyünk lövést a vadra – zárta beszámolóját Ruszinkovics Dániel vérebes utánekereső.
Segítségre van szüksége?
Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső: +36 30 18 24 560
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam , és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Kovács Péter
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK