Vadászat
Visszanéző: A szeptember végi gímszarvasbika
Talabos Richárd gímszarvasbikára vadászott szeptember végén
Talabos Richárd gímszarvasbikára vadászott szeptember végén. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Augusztusban egyeztettem le, hogy szeptember végén szeretnék elejteni egy hat kilogramm körüli bikát, utóbőgésben. Szeptember közepén fixáltuk az időpontot. Előtte elmentem lőtérre,mert a 338 winchester magnum nincs “mindennapi” használatban, amit bizony korrigálni is kellett.
Megkaptam a gratulációt, szemügyre vettük, hogy milyen, hol érte a lövés, stb. Aztán ötöltünk – hatoltunk: merre vigyük, húzzuk ki, mert természetesen a legsűrűbb helyén kellett lennie. Egy másfél óra múlva már megadtuk neki a tiszteletet, egy-két kép és irány a szállás.
Útközben megbeszéltük, hogy hányra legyek kész hajnalban és elköszöntünk.
A hajnal már jó szelet hozott. Letettük az autót, és cserkeltünk a kinézett leshely felé. Útközben pár tarvaddal összefutottunk. Felültünk egy erdő szélén lévő lesre. Tőlünk nagyon távol váltottak ki a szarvasok, köztük volt az erdők királya is. Bíztunk benne, hogy felénk indulnak el, de sajnos a szemben lévő erdő mellett sétáltak végig. Így, igazából, a nagy távolság miatt, elbírálni sem tudtuk. Amikor beváltottak az erdőbe, elindultunk mi is az autóhoz.
Este ugyanide ültünk ki, de valamiért 22 óráig semmit nem láttunk. Úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább. Úton a szállásig, megbeszéltük a hajnali indulást. Hajnal 3:00-kor bőgésre keltem. Mondom magamban, hogy lehet az én bikám az. Már nem tudtam visszaaludni. Megérkezett a kísérőm, kérdezte, hogy hallottam-e a bőgést? Igen. Lehet az én bikám lesz az? Valószínű igen, – felelte. Megérkeztünk, kiszálltunk az autóból és hallottuk ahogy bőg a bika. Még a hold igen fent volt, jó fényt adva. Rögtön elindultunk a bőgés irányába. Cserkelés közben, a két erdő között, kint állt egy lőhetőnek tűnő bika, úgy 180-200 méterre.
Persze, a nagy izgalomban, a lőbot az autóban maradt. Tűnődtünk, hogy mi legyen. Mondtam, hogy próbáljunk közelebb cserkelni, körülbelül 80-100 méterre. Ha lőhető, akkor bevállalom szabad kézből. Kísérőm lebeszélt, mert ha észrevesz minket és ha az erdőn keresztül szalad, elviszi a túloldalon lévő bőgő bikát is. Helyeseltem, így tovább cserkeltünk a bőgés irányába. Kiérve az erdő széléhez, a les előtt kísérőm mondta, hogy itt van előttünk, körülbelül 200 méterre. Lassan felmásztunk a lesre, és kicsit balra előttünk bőgött, pár tarvadat terelve. Tőlünk balra, két-három fiatal bika. Kicsit srégen jobbra, két bika verekedett, jó 250-300 méterre. Jobbra pedig egy konda disznó turkált 200 méterre. Micsoda látvány, micsoda élmény! Gondoltam, ha nem sikerül elejteni a bikát, nekem már akkor is megérte, de a szerencse velünk volt. Öt perc után még csatlakozott két róka is a társasághoz. Fantasztikus élmény.
Vártunk, mert nem mertem bevállalni a lövést a nem túl jó látási viszonyok miatt. Szerencsére közeledett felénk a bőgő bika. Kezdett kicsit világosodni, már 160 métert mértem. Szelünk viszont kezdett forogni, így mondtam a kísérőmnek az előzetes bírálat alapján, hogy szeretném elejteni. Átadtam neki a hőkamerámat videóra állítva, hogy esetleg vissza tudjuk nézni a beváltás helyét, mert nem volt messze a szemben lévő erdő. Fegyvert feltámasztottam a lesre, megkerestem a bikát és mondtam ha a keresztbe fordul, akkor lövök. Így is volt, de sajnos a lövés pillanatában belelépett és belefordult a lövésbe.
Találatot jelezte, hallottuk a becsapódást, gyorsan újra töltöttem, de ismételni már nem tudtam, háttal szaladt elfelé. Felvettem a kísérem hőjét és abban néztem, hogy körülbelül 50 méter után megállt és támolyog. Bíztam benne, hogy összeesik. Kis idő után erőre kapott és elindult az erdő felé. Az izgalom átment megbánásba, hogy miért lőttem stb. Közben azzal nyugtattam magam, hogy belelépett a lövésbe, és ilyen sajnos előfordul. Az erdő előtt ismét megállt, pár másodperc múlva elindult az erdővel párhuzamosan, 20 méter után viszont elfeküdt. Ismét cigiszünet, közben elkezdtük visszanézni a videót.
Bebizonyosodott,hogy fordult és lépett a lövés pillanatában. Kísérőm mondta, hogy elmegy az autóért, addig figyeljem. Mire visszaért, már kivilágosodott. Mondtam, hogy nem láttam felkelni. Odagurultunk az erdő széléhez. Kiszálltunk és gyalogosan közelítettünk ha netán szükség lesz kegyelem lövésre, de szerencsére nem volt.
Itt már megnyugodtam, átfordítottuk a bikát a jobb oldalára és megadtuk a tiszteletet. E sorok írása közben is megremegett a kezem, hihetetlen élmény volt. Köszönöm a kíséretet!
Írta és fényképezte: Talabos Richárd
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK