Vadászat
Vadászünnep Sümegen – testnek és léleknek
Vadászünnep tartottak Sümegen
Jól döntöttek azok, akik július 27-én a kánikula elől nem a Balaton-partján, hanem a sümegi püspöki palota parkjában kerestek menedéket. A hagyományos Szent Jakab-napi rendezvények között mindenki találhatott kedvére valót: fajsúlyosabb programot és önfeledt szórakozást, szakmai előadást és népi játékokat egyaránt.

Szentmise Szent Euszták tiszteletére. Fotó: OMVK
A Szent Euszták szentmisére gyülekező híveket Keresztes János, az Országos Agarász Egyesület elnöke köszöntötte a Hét vezér téren, külön megköszönve, hogy prof. dr. Sugár László, prof. dr. Faragó Sándor,Pap Gyula vármegyei vadászkamarai elnök, a borrendek, a solymászok, a vizslások és az erdélyi kopós szervezetek is megtisztelték részvételükkel az eseményt, valamint a kürtösöknek azt, hogy hangszereikkel hozzájárulnak a szertartás vadásziasabbá tételéhez.
A Nagy József főesperes-kanonok és Tömördi Viktor, a ferences kegytemplom igazgatója által celebrált vadászmise prédikációjában a vonatkozó evangéliumi szakaszhoz, pontosabban a csodálatos kenyérszaporítás témájához és az alkalomhoz illően a teremtett világ észszerű használatáról, a természeti erőforrások nem erőszakos leigázás módján, de tisztelettel, óvó és gondoskodó módon történő uralásáról, valamint test és lélek egyensúlyáról esett szó.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Wallendums Péter, a Magyar Vadászlap főszerkesztője az alábbi Márai-idézettel vezette fel köszöntőjét:
„Nem igaz, hogy a vadász a zsákmányért öl. Soha nem ölt csak a zsákmányért, talán még az őskorban sem, mikor ez volt számára a táplálékszerzés kevés lehetőségeinek egyik módja. Mindig szertartás volt a vadászat körül, törzsi és vallásos szertartás. A jó vadász mindig a törzs elsője volt, tehát kissé pap is. Mindez persze elhalványodott az időben. De a szertartások bizonyos sápadt vonatkozásban megmaradtak.” (A gyertyák csonkig égnek)
Wallendums Péter a gondolatokból kiindulva nyújtott áttekintést a vadászat és a vallás kapcsolatrendszeréről, egymásra hatásáról az őskortól napjainkig, köszönetét fejezve ki az agarász egyesület felé, amiért igyekeznek újra elterjeszteni és megerősíteni a Hubertus-kultusz által háttérbe szorult Szent Euszták tiszteletét.
Az ünnepi köszöntő elhangzását követően az Országos Agarász Egyesület kitüntetést adományozott dr. Bende Attila, a Soproni Egyetem adjunktusa, dr. Császár Zoltán, a Pro Civitate Dei Egyesület elnöke és Wallendums Péter főszerkesztő részére.
A püspöki palota parkjának közvetlen szomszédságában álló Kisfaludy-emlékházban folytatódott a program, ahol a vadászat művészeti és tudományos vonatkozásban is témát szolgáltatott. Egyrészt a Kőhalmy Tamás és Fábri-Hatvani Fanni képeiből összeállított tárlat gyönyörködtette az érdeklődőket, másrészt prof. dr. Sugár László az őz természetrajza és dr. Bende Attila a mezei nyúl szaporodásbiológiája témájában megtartott, tömör, lényegre törő, gyakorlati szemléletű előadásai szolgáltattak beszédtémát a nap későbbi részére.

prof. dr. Sugár László előadása. Fotó: OMVK
Az előadásokat követően került sor a Bende Attila, Döbrösy Szabolcs és Imrei Ferenc munkájának köszönhetően, az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával megjelent „A főváros agarász vőlegénye” című könyv bemutatójára, amely a közismert városgazda Podmaniczky Frigyes életét és munkásságát az agarászat tükrében tárja fel és vizsgálja. A könyv szabadon elérhető az alábbi hivatkozásra kattintva:
A főváros agarász vőlegénye | Országos Agarász Egyesület (oae.hu)
Az idő már délutánba hajolt, amikor a színpadon felharsantak a Bakony Vadászkürt Egylet tagjai által megszólaltatott vadászkürtök. Az ünneplőket a város nevében köszöntő Németh Zoltán Sándor, Sümeg város alpolgármestere és a Navrasics Tibor területfejlesztési miniszet üdvözletét tolmácsoló Czunyiné dr. Bertalan Judit kormánybiztos, a rendezvény védnöke után Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a látogatókat a kamara elnöksége nevében. Mint felidézte: húsz évvel ezelőtt, amikor útjára indult e rendezvény, kevesen fogadtak volna rá, hogy ennyi ideig kitart a szervezők lendülete. Ahhoz, hogy ez mégis így alakuljon komoly elköteleződésre volt szükség a város, a vadászok, és az állami erdőgazdaságok részéről. Pap Gyula úr köszönetét fejezte ki mindazok felé, akik elhivatottságuk és munkájuk révén hozzájárultak ahhoz, hogy a Szent Jakab Napok rendezvénysorozat évről-évre látogatók sokaságát vonzza Sümegre.
A vadásznapok mindenkor jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a kivételes teljesítményt nyújtó vadászok munkáját nagyobb nyilvánosság előtt is méltathassuk. Ezúttal Dobrovits Zsolt vadásztársunk vehette át a Hubertus-kereszt ezüst fokozatát. Dobrovits Zsolt 1996-ban tette le az állami vadászvizsgát. 1997-től 2007-ig a Kígyósmenti vadásztársaság tagja volt, ahol már kezdetekben is nagymértékben kivette részét a munkából, szervezésből.

Dobrovits Zsolt vadásztársunk átveszi a Hubertus-kereszt ezüst fokozatát. Fotó: OMVK
A lőfegyverek mellett érdeklődést mutatott az ősi vadászati formák felé is, így 2000-ben Gödöllőn íjász vadász vizsgát tett. Mindkét szenvedélyének azóta is hódol. Mivel mindig is fontos volt számára, hogy a következő generációval is megismertesse és megszerettesse a lövészetet, ezért elvállalta, hogy lövészetvezető lesz 2013-tól, Ajkán az ATTE lőtéren.
Emellett családja körében is eredményesen sikerült megszerettetnie a vadászatot, hiszen fia, lánya is vadászvizsgát tett illetve unokáit is a természet szeretetére neveli.
Tagságát szüneteltette egy darabig, viszont segítségére így is számíthattak a környékbeli vadásztársaságok.
A Sümegi Kinizsi Vadásztársaságnál idéntől lett pártoló tag, viszont már régóta részt vesz a társaság életében. A vadkárelhárító vadászatokon és a vadföldek elmunkálásánál példamutató tevékenységet folytat. Vadászatán egyértelműen megmutatkozik, hogy etikus, hiszen tiszteli, szereti, óvja a természetet és a vadat.
A tagok összekovácsolását fontosnak tartja, így bármilyen program lebonyolításában, szervezésében részt vesz, illetve szívesen hozzájárul a rendezvény fényének emeléséhez íjász, lövész bemutatóval.
A Sümegi Kinizsi Vadásztársaság büszke arra, hogy Dobrovits Zsolt pártoló tagja a társaságnak és segíti annak működését és eredményességét.
Dobrovits Zsolt vadásztársunknak gratulálunk, további eredményes munkát kívánva neki!

Gazdára talál a főzőverseny fődíja. Fotó: OMVK
A 15 főzőcsapat reggel 10 órától dolgozott azon, hogy jóllakassa a vendégsereget és lenyűgözze az ítészeket. A zsűri feladatait ellátó prof. Faragó Sándor, dr. Bende Attila és Remete József alkotta triumvirátus III. díjjal jutalmazta a Sümegi Kinizsi Vadásztársaság szarvas-steakjét, ezüstérmet ért a Bakter Brothers vaddisznópörköltje, a képzeletbeli dobogó legfelső fokára pedig a Nagyvázsonyi Kinizsi Vadásztársaság főzőcsapata állhatott, ők egyedülállóan különleges csokoládés-chilis-aszaltszilvás pörköltjükkel érdemelték ki a győzelmet.
Legközelebb 2024. szeptember 1-én (vasárnap), a hagyományos csehbányai évadnyitó Szent Hubertus szentmisén találkozhatnak a vármegye vadászai.
Forrás: OMVK
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam , és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Peet Smith
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK