Vadászat
Szalonkák az őszi erdőben? Igen, megint itt vannak!
A legendás madarunk, az erdei szalonka:
Az erdők királynőjének is nevezett erdei szalonkáról elsősorban a tavaszi nászrepülése, a páratlan jelenségként ismert szalonkahúzás jut az eszünkbe. Kevesen tudják, hogy tündérmadaraink az őszi vonulásuk idején töltenek el hosszabb időt nálunk – sőt, alkalomszerűen át is telelnek Magyarországon! Szerencsésebb erdőjárók novemberben is találkozhatnak a rejtőzködés nagymesterével, egészen a komolyabb fagyok beálltáig. A nyiladékokon, erdőszéleken, ilyenkor megrebbenő szalonkák látványa különös élmény.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Legendás madarunkról fővadászunkkal, Guzsik Alfréddel konzultáltunk.
Alábbi írásunk alapja ez a beszélgetés.
Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) az élővilágban és a vadászati kultúrában egyaránt különleges szerepet játszik. Erdeink egyetlen, a talajból táplálékot szerző madara, mely hazánkon tavasszal és ősszel is átvonul, esetenként fészkel is nálunk, valamint áttelelni is képes az enyhébb időszakokban.
„Hosszúcsőrű barátunk” a legnevezetesebb apróvadunk. A magyar neve szláv eredetű, közelebbről a lengyel słonka szóból ered – forrása a lengyel-magyar barátság, minek keretében főuraink közös vadászatokon és lakomákon vettek részt. Vadászirodalmunkból ismert neve a sneff, ami a német nevéből – die Schnepfe – ered.
Tudományos nevében a rusticola jelentése „rusztikus”, azaz falusias, illetve vidéki. A franciák Bécasse des bois -nak hívják, angolul Eurasian woodcock. A hímjét kakasnak, nőstényét tojónak, szaporulatát fiókának nevezzük. Az erdei szalonkánál nincs ivari dimorfizmus. A kakas és a tojó megkülönböztetése csak boncolás alapján lehetséges.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
A szalonkák elődei a miocén kor óta éltek a Kárpát-medencében. Lábnyomaik az Ipolytarnóci Ősmaradványok megkövült iszapjában is fellelhetők. Mai szalonkáink hagyományosan a Mediterránumban telelnek. Fészkelő területeik déli határán pedig mi vagyunk – ezek súlypontja Észak-Európa. A tavaszi meleg ciklonokkal, egyes esetekben az Uralon túlra, Szibériáig is elvonulnak, eleget téve a fajfenntartás örök parancsának – ám onnan is visszajönnek ősszel. Ha az őszi vonulást nézzük, akkor októberben érkeznek meg hozzánk, sok fiatal madárral a költőhely felől, és decemberig nagy eséllyel itt maradnak. A nagyobb fagyok elől Olaszország, Dél-Franciaország és Spanyolország irányába vonulnak tovább.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Madarunk jellemző testhossza mintegy 30-35 cm, tömege 300-400 gramm. A Lilealkatúak képviselőjeként a földön, az erdő aljnövényzetében fészkel, ahol totyogva közlekedik, sohasem gallyaz fel. Enyhén keresztbe rakott nyomai jellegzetesek, a tyúkfélékéhez hasonlítanak. Kiválóan repül, miközben a csőrét lógatva, szinte függőlegesen tartja. (Vonuláskor képes egy nap alatt átrepülni Magyarországot, sőt akár 900 kilométert is megtenni.)
Testalkata, tollazata egyedi, amit csak a rokon, de más élőhelyeket kedvelő és eltérő mintázatú sárszalonkákéval lehetne összetéveszteni, azonban „a mi madarunk” széles fejét sötét keresztsávok díszítik. Első szárnyevezői előtt találhatjuk a kedves vadászemléket jelentő spicctollat, a farok tövén pedig a kis, piheszerű ecsettollat. A szemei szinte a tarkóján ülnek, ezért teljes körben – hátra is – belátja a környezetét. A főként a szürkületi, esti órákban aktív madár rejtőszíne kiváló. A száraz falevelek, tuskók között, lehullott kéregdarabok, kiálló gyökerek mellett nyugodtan meghúzódó szalonkát még a legtapasztaltabb vadász gyakorlott, éles szeme sem veszi észre.
Csak nászrepülésekor (korrogás, pisszegés), valamint fiókái menekítésekor (egyfajta brekegés) ad ki hangokat, sőt egyedülállóan, szagnyomokat is alig hagy maga után! Ellenségei, a vad- és házimacska, a róka, a nyest, a héja, a karvaly, a sólymok, a szajkó és a szarka így lapuló madarat minimális eséllyel fedezik fel. A vadászebek is csak ritkán tudják kiszagolni őket.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Fészkeiben inkább csak a vaddisznó okoz érzékenyebb károkat. Táplálkozása is a talajhoz kötődik. Az avar alatt és a talaj nedvesebb rétegeiben lakó apró rovarok, giliszták és egyéb gerinctelenek szerepelnek étlapján, melyek elfogásában a hosszú, rugalmas csőrét használja. Csőrének hegye csipeszként működik, amely a táplálék érzékelésére és megfogására szolgál. A csőrében levő tapintótestecskék segítenek megtalálni a zsákmányt. Kinyílik a csőr hegye, körbefogja a férget, bekapja és lenyeli anélkül, hogy kivenné a csőrét a földből…
Talajmélyedésbe kapart, avarral bélelt fészkébe 3-4 tojás kerül, a kotlási idő 22-24 nap. Szalonkánk poligám, a párzások után újabb tojókat keres. Csak a tojó kotlik, a fészekhagyó fiókákat is egyedül neveli. Ha veszélyt vagy táplálékhiányt érez, az apróságokat képes a lábai között, farkát visszahajtva, repülve elszállítani. Ez kivételes a madárvilágban. A fiatalok egyhónapos korukban már röpképesek és önállóak, de a család az őszi vonulásig összetart.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Egyedei jellemzően csak 1-2 évig élnek, halandóságuk az első életévben nagyobb mint 70%. Szerencsére ezt pótolja a szaporulat mennyisége. A legidősebb erdei szalonka igazolt kora 16 év volt. A „tavasz üdvöskéjének” márciusi megjelenése a szalonkahúzás, ami az új vadászati év kezdetét is jelenti. Az Európában évszázados misztikummal övezett szalonkázás pedig az önzetlen vadászat példázata, melynek kultusza e körben a szarvasbőgés értékével vetekszik. A szalonkavarázs párját ritkító vadászünnep.
A 20. század első felében még ősszel is vadásztak szalonkára. Ezt klopfolásnak hívták: ilyenkor a hajtógyerekek az erdőben botokkal kopogtatva (klopfolva), kutyák segítségével rebbentették fel a földön rejtőző madarakat, a vadászok elé. A szalonkavadászat utóbb a tavaszi húzások idejére korlátozódott. A szalonkák legutóbb tizenöt éve kerültek a szélesebb közvélemény látóterébe.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Ekkor jelent meg a 2009/147/EK irányelv a vadon élő madarak védelméről, ami szerint költési és fiókanevelési időszakban tilos bármely madárfajra vadászni, valamint a vonuló fajokat tilos a költési helyükre való visszatérésük idején elejteni. Így nálunk is betiltották a szalonka tradicionális vadászatát. A Berni és a Bonni Egyezmény, valamint a Madárvédelmi Irányelv védik. Az IUCN nyilvántartásában a „nem fenyegetett” kategóriába tartozik.
Szalonkát elejteni azóta csak egy különleges Monitoring Program keretében, irányított, ellenőrzött körülmények között, mintavétel jelleggel, tudományos célokat is szolgálva szabad. E programot az Országos Magyar Vadászati Védegylet felügyeli, kutató intézmények – kiemelten a MATE és dr. Schally Gergely – hátterével.
A program célja az információszerzés az állomány dinamikájáról, vonulási útvonalairól és arról, hogy mennyire befolyásolja a faj fennmaradását a vadászat. És ha már elejtenek madarakat, akkor a populáció összetételéről is lehessen adatokat gyűjteni. A monitorozás fő eszközei – az egyszerű megfigyelések mellett – az egyedek hálóval történő befogása, gyűrűzése, illetve felszerelése a nyomkövetésükre szolgáló, GPS-alapú eszközökkel, nagy pontosságú műholdas jeladókkal.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
A madarak terepen való felkutatása alkonyattól indul, lámpázás, újabban hőkamerák segítségével. A befogás egy olyan merítőhálóval történik, amely egy 7 méteres horgászbot végén van. Ezt az 1 méter átmérőjű, kör alakú hálót kell olyan ügyesen fölé vinni a madárnak, majd óvatosan rátenni, hogy az közben ne repüljön el. Ez ritkán sikerül, madarunk általában az utolsó pillanatban felröppen – ami nagy kihívás és türelemjáték a befogónak.
A vizsgálatok eddig legfontosabb eredménye, hogy a szalonka-populáció stabil, abban sem csökkenő, sem növekvő tendencia nem látszik.
Tehát a magyarországi elejtések pár ezreléknyi volumene az állományt nem befolyásolja. (Emellett ismert, hogy Dél-Európában több tízezres nagyságrendben ejtenek el szalonkákat a telelésük időszakában.) Ezen kívül bizonyosságot nyert, hogy szalonkáink következetesen visszajárnak a számukra ideális adottságú (üde, hosszú ideig jó táplálékforrást adó) élőhelyfoltokba.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Most madarunk őszi megjelenése az aktuális, amiről kevesebb szó esik, pedig ez is izgalmas jelenség! Vonulásai közül, idén most a másodiknak az idejét éljük. „Rejtőzködő bajnokunk” jelenléte ilyenkor persze nem annyira mutatványos, mint a nászrepülése idején. Figyelmesen járva az erdőt, némi szerencsével azért mostanában is a szemünk elé kerülhet – üde talajú ligeterdők, fiatalosok szegélyein, nyiladékain, tisztásokon, vagy felrebbenhet a lábunk alól.
A szalonkahúzás részleteiről értelemszerűen majd aktuálisan, márciusban fogunk írni. Ám most is szeretnénk kiemelni, hogy a szalonka vadászatának van egy nagyon fontos, etikai jellegzetessége. Ez az a vadászat, amire semmiképpen nem lehet ráfogni, hogy kapzsiságból történik. Itt a vitathatatlan motiváció csupán az erdő élménye – nem a trófeakultusz vagy a húsvadászat. Ilyenkor elmélyülve tapasztaljuk meg a zsendülő tavaszi erdőt, a hóvirágot, a rigók énekét, a patakok csobogását, a természet ébredését.
Az erdei szalonka hangja:
https://madarinfo.hu/az-erdei-szalonka-scolopax-rusticola-hangja/
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Beszámoló a 2024. november 22–24. között Nagyszénáson rendezett vadászatról és Field-Trial Solymászversenyről
Field-Trial Solymászversenyt szerveztek Nagyszénáson
A 2024-es solymászidény egyik legjobban várt eseménye volt az Alföld szívében, a Petőfi Vadásztársaság vadászterületén megrendezett háromnapos találkozó, mely nemcsak a solymászat szerelmeseit vonzotta, hanem a szakma képviselőit és a kíváncsi látogatókat is. A program a hagyományos solymász vadászat mellett magában foglalta a Field-Trial Solymászversenyt is, mely során a versenyzők bemutathatták tudásukat és els elkötelezettségüket a solymászat iránt.
Fotó: Magyar Solymász Egyesület
Ábra: Facebook
A rendezvény külonlegességét az adta, hogy a 36 hazai solymász mellett tíz külföldi vendég – román, bolgár és olasz solymászok – is részt vettek a programon. A különböző nemzetek képviselői nemcsak versenyeztek, hanem tapasztalataikat és történeteiket is megosztották egymással. A baráti hangulatú beszélgetések és a közös élmények feledhetetlenné tették a hétvégét minden résztvevő számára.
Naponta 8-10 látogató is ellátogatott a rendezvényre, akiknek lehetőségük volt testközelből megcsodálni a solymászat varázslatos világát. A solymászok és kutyavezetők szívesen válaszoltak a kérdésekre, és bemutatták, hogyan dolgoznak együtt madaraikkal és kutyáikkal.
A versenyen 19 sólyom, 15 héja és 1 sas vett részt, amelyek a három – két sólymos és egy héjás – csoportba osztott solymászok keze alatt mutatták be tudásukat. A 15 vadászkutya szerepe nemcsak a keresésben, hanem a verseny és a vadászatok sikeres lebonyolításában is kulcsfontosságú volt.
A természet nem bánt kesztyűs kézzel a résztvevőkkel: hó, szél, hideg és sár tette próbára mind a solymászokat, mind pedig madaraikat és kutyáikat. Ezek a kihívások azonban csak még inkább összekovácsolták a közösséget, még jobban kiemelték a madarak és a kutyák kiváló teljesítényét.
Az erős szélben röpködő sólymok és héják bravúros teljesíténye lenyűgözte a jelenlévőket, míg a vadászkutyák fáradhatatlan keresése példaértékű volt. A versenyzők fegyelmezetten betartották a szabályokat, figyelmesek voltak egymással, és a közösségi szellem végig jelen volt. A kutyások különösen segítőkészek voltak, hiszen minden olyan versenyzőnek besegítettek, akinek nem volt kutyája.
A verseny szoros küzdelmet hozott, a végeredmény pedig a következőképpen alakult:
Sólymos csoportok első helyezettjei: Pataki Felícia és Tóth János, akik madaraikkal csodálatos technikát és fegyelmet mutattak be. Héjás csoport első helyezettje: Iván Ákos, akinek madara példamutatóan dolgozott. A vadászkutyák munkája olyan kiemelkedő volt, hogy a bírók nem tudtak különbséget tenni közüttük. Ezért azt a döntést hozták, hogy Vadászkutya kategóriában posztumusz díjjal ismerik el Szeder kutyát, aki életében mindig példamutató munkát végzett. Ez a megható gesztus emlékezteti a közösséget a kutyák hűségére és fontosságára a solymászatban.
Fotó: Magyar Solymász Egyesület
Az eredményhirdetésen minden résztvevő emléklapot és emlékkitűzőt kapott. A verseny során két solymász is először ejtett fácánt a madarával: egy külföldi és egy hazai résztvevő. A vadászati hagyományokhoz híven őket ünnepélyes keretek között avattuk fel, ami örömkönnyeket csalt nemcsak az érintettek, hanem a közösség szemeibe is. Így bár a teríték nem volt gazdag, a résztvevők elégedetten zárták a vadászatot.
A rendezvény hangulata és sikere töretlen volt, amit a készült fényképek is tökéletesen megörökítettek. A rendezvényünk előtti időszakban több solymásztársunk is részt vett különböző nemzetközi találkozókon. Az esti kiegészítő programok során ezekről izgalmas képes beszámolókat hallgathattunk.
Fotó: Magyar Solymász Egyesület
Természetesen a program nemcsak a solymászat szépségeit, hanem tanulságait is megmutatta. Bár néhány apróbb hiba is előfordul, a résztvevők elhatározták, hogy a következő alkalommal kijavítják ezeket.
Nagyszénás és a Petőfi Vadásztársaság ismét bebizonyította, hogy méltó helyszín a solymászat hagyományainak ápolására. A résztvevők elégedetten tértek haza, és már most izgatottan várják a következő találkozót, ahol újra megmutathatják madaraik és kutyáik páratlan tudását. Ez a három nap nemcsak a solymászat ünnepe volt, hanem a természet, az összetartozás és a közös szenvedély megtestesülése is.
Forrás: Magyar Solymász Egyesület
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Számadás: az óesztendő utolsó vadászata a Kakat-mentén – GALÉRIÁVAL
Bánhalmára tartok vadászatra, a Középtiszai Vadásztársasághoz, de elébb lovat váltunk Kunhegyesen, mert ahova most indulunk, oda csak terepjáróval lehet lejutni.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Ha bárki azt hiszi, hogy egy vadászat biztos siker, bizonyára tévedni fog, mert a biztos, csak az ígéret lehet: ott, valahol a térkép közepén, avagy a szélén, várnak, de hogy odaérünk-e, hogy megérkezünk-e időben, már csak a jószerencse kérdése és a hitünké! Kopnak alattam a kilométerek. Földig érő ködben, osztóvonal után osztóvonal következik. Alig látok két csíkot magam előtt és a belső iránytű veri a vészharangot, mikor az árok széle éppen olyan színű, mint az úttesté. De át kell vágnom most a Nagy-Sárréten, éppen ugyanúgy, Várad felől nyugatnak, mint ahogyan tették a régiek. Ködbe burkolódzó sűrű, sötét, feneketlen decemberi éjszaka ez ma is s csak azt tudom mondani, hogy aki fél, aki elvesztette bizodalmát, ne jöjjön erre a vidékre, a reformátusok Tiszántúljára. Jó tanács, hogy hit nélkül itt, ma sem lehet lenni, anélkül ugyanis itt nem veti meg a lábát senki…
A hajnal már Kunhegyesen talál. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ilyen nehezen még nem jutottam ki a Nagy-Sárrétből. Arra „lefelé”, tehát Gyulának, Vésztőnek, persze jobban ismerem a járást, ismerek ott mindent kanyart. Emerre, fel Füzesgyarmatnak, vagy odébb Biharnagybajomnak, már más a helyzet. Ahogy itt mondják, rongyabbak (rosszak) az utak is és csak abban lehetünk biztosak, hogy előbb-utóbb jön majd egy kanyar, de azt nem, hogy mikor?! Olyan sötét, olyan köd van, annyi sárfelhordás, hogy azt se tudom már, hogy merre vagyok. S ami igaz, az igaz: Bucsa előtt már az osztóvonalak se látszanak, de egyszer csak meglátom az iránytadó fényeket…
Már a bánhalmai vadászházban: középen Támár Zoli, mellette balról sógora Godó Zoltán, míg jobbról Házi Tibi, de a nyuszifüllel lemaradt! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Bánhalmára tartok vadászatra, a Középtiszai Vadásztársasághoz, de elébb lovat váltunk Kunhegyesen, mert ahova most indulunk, oda csak terepjáróval lehet lejutni. Sokszor voltam már itt, Bánhalmán, de most úgy alakult, hogy Ottokárt, sérülése miatt, nem tudtam magammal hozni s abban bízok, hogy Godó Zoltán, Támár Zoli, meghívóm és barátom sógora, majd kutyáival feledteti ezt a helyzetet. Mit ne mondjak, nagyon hiányzik a barna német vizslám. Nincs mit tenni…
A Bukta család jóvoltából Mezőkövesdről, a Matyóföldről érkezett a beigli. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ahogy elhagyom a Nagy-Sárrét történelmi határait és átérek a Kunságba, a Nagykunságba, felszáll előttem a köd. Persze, hogy közzéverek a lovaknak s mikor elérem a régi „négyest” Karcagnál, arra gondolok, hogy nem fordulok Kisújszállásnak, hanem be Karcagnak és Berekfürdő érintésével Kunmadarasnak indulok s majd onnan fordulok be Kunhegyesre. Gyerünk!
Ha mindenki beiratkozott, akkor sorakozó az udvaron. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Biztosan öregszem én is, mert egyre több ismerős, egyre több barát arca tűnik fel előttem. Egy-egy vadászterület, érdekes történetek, jó pörköltek…A többi nem számít. Ha volt is rossz, az a múlt homályába vész s lerántja magával a Nagy-Sárrét vizenyős, fekete földje. Senkit nem érdekel, senki nem emlékszik rá s eközben úgy hagyom magam mögött Karcag büszke városát a hajnali derengésben, hogy csak arra emlékszem vissza, mennyire csúszott az út a kereszteződésben..
Ez már Bánhalma a Kis “NK” csatorna. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Az osztóvonalat félig érintve, a kormányt finoman fogva, óvatos, szakaszos fékezésekkel ezt a pár kilométert gyorsan magam mögött tudom. Ahogy édesapám szokta mondani, most nem ülnék magam mellé, de hát ilyen ez a filmes szakma s a kunhegyesiek hatalmas, az ország második legnagyobb befogadású, kéttornyos református tornyai ragyognak a napfényben. Aki erről érkezik, azt is észreveheti, hogy úgy tájolták a templomtornyokat, hogy azokat biztosan lássák a karcagiak is. Lehet, hogy Karcag a Nagykunság fővárosa, azért úgy látom, hogy ezek a kunhegyesi népek sem akartak lemaradni és akkora templomot építettek, amekkorát csak bírtak. Még egyszer leírom, amekkorát csak bírtak, mert erre nincs épeszű magyarázat. Nem tudom mekkora összefogás lehetett közöttük, de annyi szent, hogy megmutatták és hamarosan a tornyok alatt fordulok el..
Csikorgó hideg van. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Támár Zoli úgy mondta, hogy a Házi-gyepen vadászunk majd, ott, ahol a jó barátja, Házi Tibiék gazdálkodnak. Na, hát arra arra kíváncsi vagyok nagyon! Emlegetjük, hogy tavaly a felesége várta az ünnepi vadászat végén a kapuban és várta, hogy mi lesz a zsákmány! Fácán! Akkor az kerül holnap az asztalra! Jó volt látni az autóból s már mentünk is tovább. Így megy errefelé!
Jó a hangulat! Fordítva vetted fel a kalapot! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Zoli barátom minden vágya volt, hogy szerezzek neki egy lőszeres ládát. Nehéz ügy. Nekem is, Gergelynek is egyforma van és azt nem adom szívesen, viszont tudtam, hogy nagyon vágyik rá. Lestem is, kerestem is a vásárokban: egy, hátha felbukkan, s végül Mórahalmon, egy régi ismerős ponyváján, megannyi érdekes dolog között ráakadtam. Igaz fele akkora, mint az enyém, de ez is valaha géppuskalőszereket rejtett, bár annyiban különleges, hogy a briteknél rendszeresítették. Pár ezer forintért jutottam hozzá, de ritkaság. Látom, hogy igazán örül neki. Rögtön bele is dobtunk egy doboz 12-es töltényt, ami úgy illet bele, mint kulcs a zárba!
- Használd egészséggel!
- Úgy lesz komám!
Árnyalta az óesztendő utolsó vadászatát, hogy Bóta János, a társaság elnöke nem tudott eljönni. Mindannyiónknak hiányzott s ha nem is olyan bőbeszédű, azért egy jókedélyű elnök jelenléte mindig feldobja a társasvadászatokat. Hiányzott is egész nap..
Eligazítás. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Tudni kell, hogy itt Bánhalmán, a társasvadászat mindig is ünnepnap. Fakad ez abból, hogy viszonylag kevés, mintegy hat körvadászatot rendeznek. Vadászházukra büszkék s ha nem is csendesen, de igazán nem harsányan gyülekezünk, mert a faluban jobbról is, balról is, laknak. Ez nem olyan vidéki vadászház, hogy titokban, elzártan fenn, valahol a sűrűben gyülekezünk. Itt mindenki tudja, hogy vadászok indulnak a határba!
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Érdekes. Talán benne van ebben is a reformátusok lelkülete, hogy aki akar, ide beléphet. Nincsenek titkok s nem kell rászólni senkire, hogy így, vagy úgy viselkedjen. Egy rossz szó, egy hangos kurjantás nincs s még a legfiatalabb hajtó is úgy áll a nagyapja a mellett, mintha ezer, meg ezer éve vadászna.
Egy család, különféle lőszerek. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Sok helyen otthon tudja magát érezni az ember. Van úgy, hogy először jár ott, de van úgy, hogy visszatér s most itt, Bánhalmán én már nem is tudom hányadjára jöttem el, hányadjára hívtak el. Persze, hogy jól esik…
Vadászat előtt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Bánhalmával, Támár Zolival mindig úgy vagyok én, hogy nem tudok úgy felkészülni, hogy ne érjenek váratlan helyzetek. Mikor legelső alkalommal jöttem, már 15 éve írtam újságot és elmondta Támár Zoli, hogy nagyon kíváncsi volt arra, tényleg bírom-e a szántást. Úgy intézte a barátom, hogy hat kilométer jutott, persze három napos eső után, a mélyszántásban. Hősiesen bírtam, amit jóbarátom ma is emleget. Akkor történt, hogy nem lőttem több nyulat, mert nem tudtam volna végigmenni. Minden erőmet össze kellett szedni, hogy a nyulakkal, a puskával és minden felszerelésemmel kiérjek!
- Úgy volt – neveti -, de képzeld, hogy a múlt héten végigjártuk megint és egy vadászunk csizma nélkül ért ki, amiért másnap hárman mentek ki. Alig tudták kitépni a sárból!
- Emlékszem arra a hajtásra. Ha megálltál, beragadtál a sárba!
A Murvás úton megállunk, közvetlenül a Nagykunsági főcsatorna egyik mellék ága, azaz a Kis NK vagy még úgy is ismerhetik, hogy Magas vezetésű csatorna előtt. Még a nyáron itt kezdtünk őzbakra cserkelni – ismerem meg a hidat, de visszakanyarodunk, mert a régi, háromszög nádat akarjuk megtaposni. Aki ismeri a járást, elől megy, majd némi tanakodás után szó szerint megbeszélik mindenki előtt azok, akik tudják, ismerik a nádat, hogy akkor meddig menjünk? Még megülik – nézem őket, a szó jó értelmében! S akkor négyen, öten megforgatják, hol lenne jó menni, ki merre álljon, vigye a többit. A vendég, ne menjen a sűrűbe! Ne vesszen el! Majd tudjuk mi, hol lehet elmenni!
- Úgy, akkor ti erre, ti arra!
- Jól van komám, akkor a végén találkozzunk!
Bánhalmára, ha nem is fut be a vonat, de idekinn, a halastó mellett, egy elhagyott vasútállomás mellett lépdelek el. Egy nyúl végigvágtat a peronon, de azután arra fent visszaugrik a hajtásba és megszólal a puska. Tőlem jobbra meg egy-egy kakas emelkedik fel s hallom:
- Te lőtted? – kérdi Katona Mihály. Beszédéből hallik, hogy nem először tette fel a kérdést életében.
- Én. Vártam, hogy meglövöd te – mondja Támár Zoli.
- Így hiába vártad – érkezik a felelet.
Támár Zoltán Karakas ezredes úrral beszélget. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Régi vágású, igazi öreg zsaru. Ismeri errefelé mindenki, a jó is, a csavargó is. Amolyan egyszer kérdezek – típusú ember, aki látható, hogy nem ijed meg az árnyékától s ha jól látom, itt van a régi főnöke is, Karakas László.
- Jól látod Péter, a régi szolnoki kapitány, ezredes úr az..
Nagy tisztesség úgy megöregedni, különösen egy rendőrnek, hogy feddhetetlen. Minden szakmában fontos, de a rendőrök között különösen. Ezt várja tőlük mindenki, ha már felesküdött s elég csak ránézni, elég csak a környezetét megfigyelni, pontosan lehet tudni, mit jelent öreg rendőrnek lenni. Aki a legvégén maga teszi le a „csúzlit”, hogy régi rendőrnyelvet használjak, meg a jelvényt, ami pontosan tudom, úgy hozzá tud nőni a rendőrhöz, hogy jó, ha túlélik. Bizony ez hivatás.
A rendőr az rendőr marad. Katona Mihály szemmel tartja a csapatot. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Mert jó rendőrnek, jó zsarunak lenni – fogalom. Olyan rendőrnek lenni, akinek a piacon, az utcán is előre köszönnek a csavargók, mert tudják, hogy nem lehet, ha úgy vesszük, megvenni, lefizetni. Érdekes dolog ám ez s ha hisszük, ha nem, tisztelet jár nekik. Tudják ám itt a Kunságban, a Jászságban, hogy nem érdemes se nappal, se éjszaka bezörgetni olyan helyre, ahol harapós kutya van..
Karakas ezredes úr nyugállományba vonulásakor úgy nyilatkozott, hogy majd több idő jut a családra és a vadászatra. Betartotta! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Szúrós tekintetű az ilyenféle ember, aki tudja merről jött, merre tart, ahogyan mi is, mert ráfordulunk a Házi-gyepre! Látszik, hogy jószág legeli, ahogy nézem birka is járja s eszembe jut: hogy ne járná, mert Tibikééknek az is van!
Vadászok a Házi-gyepen. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Rém sűrű erdő előttünk. Mikor lehetek elálló? Feljebb Godó, a Tiszatáji Kennel tulajdonosa, középen Támár Zoltán, s ennyien elegek is vagyunk – na, meghallgattak az égiek? Kedveznek nekem, annyi szent, de maradok itt, emez oldalban, amott úgy gondolom, jobban fog húzni a madár, több nyúl vált át. Vadásszanak csak, ahogy szoktak, így is nagyon jól érzem magam, ám részben tévednem kell, mert előttem több nyúl ugrik, ami már kanyarodik is vissza a Házi tanyába.
Felkészültél komám? Akkor gyerünk! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Még ilyet! Úgy tűnik, Tibiék nem bántják, de lőni nem tudok, mert mind közelebb, közelebb jön a hajtás s ha még lehetne is, félve tennék lövést. Majd lesz arra még lehetőség, s a nyulak oldalra kanyarodva már fordulnak is hátra, miközben Zolira egy jó kakas húz rá, de megmarad magnak!
Milliónyi jégkristály várt bennünket a Házi-gyepen! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
A rét, a mező úgy csillog, mintha cukorral szórták volna meg. Hiába süt a reggeli nap, olyan hideg van, hogy nem olvad el s millió darabra szórja a megannyi jégkristály a nap sugarait. Lassan mindenki kiér, lassan minden vadat összeszedünk és fentebb húzódunk. Már komolyabb erdő emelkedik felénk s mivel rossz ruhában jöttem, hogy ne sajnáljam, mikor a sűrű szaggatja le rólam a gúnyát, ezért nyugodt szívvel beállok Támár Zoli mellé.
- Jössz velünk? Menjél kívül! Ott többet lőhetsz!
- Lesz arra még alkalom. Bejövök, hátha tudok lőni szajkót!
- Az már valami!
A hajtás komolyan körbevette az erdőt s hogy van benne Mátyás madár, tudom, mert az imént, mikor megszólaltak a puskák, már hangoskodtak odabent. Ha szerencsém úgy fordul, akkor bizonyosan megkaparintom. Csak el ne vegyék – jut eszembe egy régi hajtás. Micsoda hitványság volt az.. Ki tudja, most elveszik-e tőlem, ha lövök?
A legsűrűbb részekben a vadászmester törte az utat. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Szól a puska
Érdekes, hogy a nyúl behúzódott az erdőbe és sűrűbbnél sűrűbb részek váltogatják egymást. Van úgy, hogy Támár Zolival egymás mögött kell menni, most is elhúzódott felém, de ahogy lehet visszább megy. Elég ránézzek, tudja, mire gondolok! Szajkók vannak előttünk, csak nem látjuk még őket. Kívül Godó Zoli. Ő is lesi, miközben ugrik a nyúl, de nem igazán merek, tudok lőni, mert sűrűben is vagyunk, a kutyákat se látom tisztán. Balra előre tőlem már a szárny, a balszárny zárja három vadásszal az erdőt. Fedett területen óvatos az ember, nagyon óvatos. Volt nekem szerencsém olyan új vadász mellett menni, aki váltig állította, hogy nádban is lehet nyulat lőni… Lehetni lehet, csak nem mellettem. Úgy van ezzel mindenki, jobb lett volna hajtani még egy pár évet, de neki puska kellett, mert olvasott róla, hogy az jó…
A rosseb eszi meg!
A Házi család erdejében ilyen hatalmas zúzmók nőnek a fákon, ami azt jelenti, hogy nagyon tiszta a levegő arrafelé! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Inkább nem lövök s jobban tartok tőle, hogy nem látok át a sűrűben, mint a nyúl utáni vágyam. Nem baj, hadd menjen. Lehajolok, hogy át bírjak menni egy kökényes részen, mikor megszólal a puska felettem. Kivárt a szajkó és most dobta át felettem magát..
- Hova esett? – kérdem.
- Visszább, sokkal visszább!
- Gyere mutasd, hol keressem?
Godó Zoltán szajkója. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Nem tudom, merre lehet s kutatok, mint mikor hajtó voltam. Jót mosolygok magamban, mert sokszor még akkor is hajtó voltam, mikor már volt engedélyem. Számolgatok magamban s eszembe jut, amikor hatéves koromban apám tanítgatott, hogy merre jár, hol éjszakázik a madár és anyám ellenkezése ellenére felöltöztetett és megmutatta, hogy ülnek fel a tanya körül a fácánok az akácfákra. Olyan kicsi voltam, hogy még az öcsém sem született meg. Azt hiszem, hogy 1986. telén kezdődött minden s talán 2014-ben voltam úgy hajtáson, hogy nem vittem csak a kutyámat. Régi főnököm sokat is viccelődött velem, hogy hajtó voltál egykoron. Az, bizony az…
Godó Zoltán első mezei nyulával. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ám mennyire jó hajtónak is lenni! Segíteni a vadászt. Meg kell tapasztalni, meg kell tanulni, hogy miként kell édesapánk, miként kell a barátai, a tagság között viselkedni. Hogyan kell a vendéget segíteni, hogyan kell különféle helyeken dolgozni. Mert egy jó hajtó sokat dolgozik. Lesi, figyeli a történéseket. Tudja, merre tör ki a madár, a nyúl, hova küldje a kutyáját s úgy figyeli, merre esik le a vad. Tudja, ha sokáig nem is, de annak pár pillanatig akkor is ott kell lenni, ha szárnyas és menni, menni, menni….!
Itt, ott szépen gyülekeznek már a vizek is. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
- Ott kell lennie Péter! Ott kell lenne! – kiáltanak kintről, miközben visszhangzik az erdő..
- Áll a hajtás! Áll a hajtás!
Egy szajkó nem nagy zsákmány, de annál értékesebb. Trófeáját, a kék színű tollát büszkén viselheti az, aki megszólítja ezt a szemfüles, minden hájjal megkent kis erdei rablót, de az, aki csalárd módon veszi fel, veszi el, csapdában kaparintja meg, szégyellje el magát. Billeghet, tetszeleghet a dicsfényben, szép, égszínkék tollával, arról mindenki tudja, hogy senkiházi s ha csak egy ember is tudja, már az is sok – nincs becsülete az olyan embernek és előttem biztosan nem is lesz.
Valaki menjen le, mert néhány mezei nyúl a Villogóba esett. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Nehezen, de meglelem és felveszem. Nem szívesen tenném az aggatékomra, mert ezt a szajkót nem én lőttem, így hát nem illik még a végéig sem s mivel közelítünk a kis tölgyes végéhez, ahonnan hallik már a szó, hiszen a Villogó mellett már beszélgetnek. Vége! Húzódjunk innen kifelé…
Godó Zoli és a bánhalmai szajkója. Fotó: Támár Zoltán / Agro Jager
Odakint Godó Zoli vár és viszem is neki a szajkóját, ő meg eközben felém lép. Így illik. Pontosan jól tudja minden vadász, hogy ki, mit lő és megnézi mindenki a kis Mátyást, a hangos kis Mátyást, aki, ha kicsi is, aki, ha sokszor egyedül járja az erdőt, igazat mond. Nincs azzal mit tenni s hiába hangos az erdő, hiába kiabálnák túl, a Mátyás madár, ha egyedül is van, tudjuk jól, hogy igazat mond…
Ezt le kell videózni, le kell fotózni. Jó társaság a bánhalmai csapat. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
A távolban egy magyar zászlót fúj a szél, mellette régi oszlop s hogy messziről látjuk, az köszönhető annak, hogy a Nagypurgány-halomnál, a Kolbász-szék szívében fúj már a szél. S hiába állunk mi az erdő árnyékában, mert nyugati szél fúj a pusztában. Cibálja, borzolja a kis háromszínű magyar zászlót. Hiába s ha le is szaggatja, majd tesznek rá másikat!
- Az biztos komám!
A távolban a Nagypurgány-halom. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Nehéz eltalálni a Nagykunságban, hogy mire gondolnak az emberek. Egy azonban biztos, hogy, ha igazítani kell a tetőn, ha be kell foltozni a kerítést, mert bebújt a róka, ha nehezebben folyik az uszadéktól a Villogó, akkor felmásznak, megigazítják a cserepet, akkor kicserélik, feszesre húzzák a drótot a kerítésnél s nem restek, bemásznak és vasvillával hányják ki a csörmőt a zsilipnél. Megfordítani, hitéből ezeket a kunokat aligha lehet kiverni: bár lehet próbálkozni! Ám azért, hogy a kedve is megmaradjon az itteni népeknek, kedvezni is kell(ene) nekik, mert hát, van úgy, hogy nem egyféleképpen sarjad a fű a pusztában s ügyesen, okosan kell a nyájat járatni a gyepen, de mégiscsak az a valódi, ha annyi a széna, hogy ha annyi van, hogy ha farral eszi is a juh, akkor sem fogy el!
Látom, hogy mi vár ránk. Most fordultunk vele szembe! Mellettem Támár Zoli jön, jobbról meg az öreg kapitány unokája, Marci. Biztos vagyok benne, ha tényleg felmegyünk a fedett lesig, hogy nem fogom kibírni s abban, is, hogy ha onnét meg visszafordulunk a Házi tanyának, engem este biztosan nem kell ringatni. Bár csak otthon lehetnék és úgy eladnám most ezt a hajtást. Tudom, ej, de tudom, hogy Támár Zoli rendezte így, de csak nevetem, mert a másik oldalán a sógorát kapta maga mellé.
Támár Zoli beállított bennünket a szántásba. Gyerünk! Lássuk ki bírja tovább! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
- Na, apukám! Felkészültél?
A mai világban úgy látom, hogy a becsületszó néha-néha csorbát szenved. Sajnos, vannak, akiknél keveset jelent, ami viszont nem, egyáltalán nem igaz a Kunságra. Nincs még egy éve, amikor két ember beszélgetett. Nagy szavak hangoztak el. Alku, ígéret és egyezség következett. Egyik ajánlatot tett, a másik ígért. Nem pénzről, nem üzletről szólt, hanem nem másról, mint a becsületről – nem volt abban a beszélgetésben másról szó.
Szántások, vetések a Nagypurgány halom alatt. Nincs megállás. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
A lényeg nem is erről szólt valójában, hanem arról, ki mit mond és arról, hogy összefognak egy jó dologért. Alig, alig telt egy hónap és hallom ám, látom ám, hogy semmit nem jelentett az adott szó. A magát tisztességesnek kikiáltó, nagyhangú, isteneskedő ember úgy dobta el a barátságot, úgy dobta el a saját ígéretét, amibe egyébként nem kényszerítette senki, hogy mikor ledőlt a becsülete, még a szomszéd faluban, még a szomszéd vármegyében is hallották. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ott, ahol lakik, csak mosolyra húzódnak a szájak, mikor meglátják. Persze, híre ment a dolognak s ahelyett, hogy megerősödött volna benne, csak lekicsinylő mosolyok, a háta mögött, amikor meg nem hallotta meg epés, lenéző megjegyzések örvénylenek körülötte ma is. De hát, aki boltba, kocsmába, dohányboltba jár, aki az utcára lép, az számoljon ezzel. És igen. Lehetett volna másképpen is, üzenték meg, mert hát már csak üzenni lehetett, mert a barátságnak olybá, vége szakadt…
Nos, így jár a szavát meghazudtoló ember, hiába hord keresztet a nyakában. Felénk Biharban, a Hajdúságban, a Kunságban biztosan.
Mindjárt ugrik! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Él, szervesen és elevenen benne van ez még az itteni kunokban, ami árulás, az árulás. Úgy robog, úgy szalad a hír, mint amit a hangos vadlibák visznek szerte a Hortobágyon. Ha akarja se, úgy lesz, ha akarja se, úgy van, amint ő kigondolta.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Mindig érkezik segítség. Mindig küldenek odafentről jelet, ha gyengülne az ember ereje, akkor is tartson ki s szerencsénkre egy vizsla megszökött a gazdájától. A nyulak, amik felénk törnének, jobbra is, balra is, elindulnak a hajtásból. Egyáltalán nem sajnálom az esetet, ám a hajtás vége felé egy csak nekem fordul, amire ráduplázok, de sokat szalad még, mire mögöttünk eldől. Meglehetősen sokat kell érte visszamenni, de Marci, aki ezen a hajtáson mellém szegődött, már ugrik is érte.
Házi Tibor saját földjén ejtehette el a mezei nyulát. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Előttünk egy nagy víztározó. Amellett gyűlünk össze. Számoljuk a zsákmányt. Egy, kettő, három…fogjunk fel még egy kört és akkor mindenkinek jut! No, olyan helyen vagyunk most, ahol nem számoljuk ki, ki mennyi nyulat lőhet, hanem addig vadászunk, amíg meg nincs a teríték. Ahogy régen is vadásztak. Vad nélkül nem mehet haza senki, de nem is lőjük túl magunkat. Egyik többet, míg a másik kevesebbet lőhet, azután meg lehet a következő vadászaton fordul a szerencse!
Felettünk vadlibák járták az égi országutakat. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Mondja valaki, hogy ez nem szép, nem régi szokása az ittenieknek! Mikor még erdésztechnikus tanuló voltam, az akkori nyugdíj előtti tanárok így tanították: addig lőjük a nyulat, ameddig lehet! Ha meglőttük, majd vadászunk fácánra! Ez a valódi!
A víztározó oldalában öregfák nyújtózkodnak. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Csak egy dolog tartja bennem a lelket, hogy aki ismeri a járást, igyekszik oldalvást menni. Vagy az úton, vagy valami csatornaszélben, de hogy nekem jut a hajtásderék, azt tényleg túl kell most már élni. Egészen a víztározótól, fel vissza a Házi-tanyáig, szántás, szántást követ és a melegedő időben egyre jobban a ragadós vetések is elém kerülnek. Sose lesz vége! Érdekes azonban, hogy a szántások már pirulnak, száradnak s ahogy fújja a szél, mind esik szét. Tavaszra, olyan lesz, mint a hamu, ez az öntésen kialakult föld.
Arra mögöttünk, már a Hortobágy látszik. Fotó: Miklóssy Marcell / Agro Jager
- Itt négy fejjel szántottál Tibi! Szépen fordított az ekéd!
- Úgy látod?
- Úgy, meg mire ideértél, már esett az eső is!
- Esett, de honnan látod?
- Onnét, hogy már jócskán szalonnás volt!
Nincs két egyforma föld. Nincs két egyforma szántás. Pont két éve Fábián Karcsival beszélgettük, hogy egy eső miatt egy táblába két hétig nem tudtunk bemenni. Ugyan sikerült felszántani a télen, de még tavasszal, a magágykészítéskor, is látszott a különbség. Valaki közbekiált: hogy lehet az, hogy azért adnak támogatást, hogy ne szántsanak? – de nem szól, nem felel senki.
Marci egész nap mellettem volt. Ügyes hajtóból lesz a jó vadász. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Hallgat a puszta és hallgat, lapul a nyúl is. Amelyik tovább bírja, az éli túl, de most itt én megyek s ahogyan pattan egyik is, másik is, megszólítom. Figyelek és egy pillanatot sem várok. Ha most nem lövöm meg, akkor nem jut mindenkinek! Ráadásul most az egész hajtás látja, ha rosszul lövök. Micsoda szégyen lenne! Ha akarja, ha nem, előbb utóbb mérlegre kerül az ember, megint mérlegre tesznek a kunhegyesiek s a hajtás végére Marcinál kettő, míg balról egy egri kapusedző,d Bukta Krisztián hoz egyet. Így jöttünk ki a hajtásderékból, az utolsó hajtásból, az óesztendő utolsó vadászatáról..
Megtisztelő volt, hogy Bukta Krisztián, egri kapusedző hozta a másik oldalon a mezei nyulamat. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Fekete János vadászmester számol, miközben Juhász Attila hivatásos vadász készíti a terítéket. Házi Tibi még bekiált a tanyába, hogy délutánra jön, mire utána telefonálnak, hogy estére mit hozzon a faluból! 20 mezei nyúl, három fácánkakas és egy szajkó fekszik a terítéken.
Vadászattal zárni az óesztendőt, talán az egyik legszebb kívánságunk lehet. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Eltelt megint egy év. Egy különös év. A ma este, szilveszter estéje, holnap új év és akarva akaratlan számot vetünk 2024-ről. Ez az év különös esztendő volt, nemcsak nekem, hanem a kunhegyesieknek és az országban oly sok embernek. Mérlegre kerültünk, megmértek mindenkit, megméretszkedett az ország s hogy mindenki levonta a következtetéseit. Bizonyos. És bizonyos az is, hogy én is. Sok új ember, sok érdekes vadászat, munka és megannyi találkozás, egyeztetés áll mögöttem. Azonban meg kell hagyni, hogy nekem ez az év az adott szóról, a becsületről, a tisztességről szólt, annak a fontosságáról, amit leírva nem találunk meg. Amibe belevágtam, azt befejeztem, még, ha oly keservesen is, mint az év utolsó kürtözését. Bizony volt már jobb, de szólt, s ha már belekezdtünk, úgy illik, hogy be is fejezzük. A semmit nem lehet javítani és a nullával való szorzás is nulla. De változtatni, hinni, mindig lehet, csak rajtunk múlik és ezt a kunhegyesi nép biztosan tudja.
Az óesztendő utolsó vadászata Bánhalmán. Fotó: Támár Zoltán / Agro Jager
Innen, Kunhegyes alól, Bánhalmáról, a Kakat-mentéről, a Nagykunság szívéből, a híres sóút vámszedő hídfőjénél állva, mely Váradot és Pest-Budát kötötte össze, kívánok minden vadászbarátomnak, a kunhegyesieknek és az Agro Jager News olvasóinak eredményekben gazdag boldog új évet!
Az óesztendő utolsó vadászatán sem maradhatott el a pörkölt. Jóhangulatban telt az estebéd a bánhalmai vadászházban. Ez a valódi! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Folytatjuk..
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
lapigazgató
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Decemberben az Agro Jager News oldalán, amely hazánk legnagyobb vadászati online platformja, számos érdekes hírt, beszámolót, szakmai anyagot közöltünk. A vadgazdálkodásban, vadászatban, az egyik legfontosabb hónapok egyike, a december. A mezeinyúl vadászata 2024. december 31-el, azaz ma, fejeződik be. Az ország több pontjáról számos társasapróvad-vadászatról adtunk hírt. Bemutattunk vadászíjászokat, valamint az erdélyi kopóról is közöltünk egy beszámolót. Tájékoztatást adtunk a svájci farkas ügyéről, valamint az Ügyészség közleményét is közzétettük. A téli vadetetésről, vadvédelemről sem felejtkeztünk el, ami ilyenkor télen számos vadfajnak nagy segítséget jelent. Több vadász decemberben is szép élményekkel gazdagodott. Többen ejtettek el dámbikát, vadkant, valamint aranysakálokat is, amelynek vadászata köztudottan az egyik legnehezebb. Közöltünk cikket vadgazdálkodási konferenciáról, valamint bemutattuk az erdei szalonka kutatás legújabb eredményeit.
Boldog Új Évet Kívánunk minden kedves olvasónknak!
Kattintson a címekre! Kellemes időtöltést kívánunk!
Az abnormális gímbikám
Berkecz Béla hozta terítékre a fényképen látható abnormális agancsú gímszarvasbikát. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő: A bikát elejtés előtt még nem láttam. Az autópálya déli oldala melletti nagy tábla kukoricából jött ki egy kisebb, letárcsázott gabonatarlóra.Első pillanatra feltűnt, hogy a bal hátuljára sántít és a fején a szokványostól eltérő görbeszárú agancsa van, valamint az, hogy […]
Életem első dámszarvasbikája
Ugróné Czinege Anita vendégvadászaton vett részt október elején, ahol Kiss Tibor kísérővadásszal dámszarvasbikára vadásztak. Az elejtő beszámolt élményeiről lapunknak: Elindultunk kifelé az erdőbe. Tibi elmondta, hogy az előttem lévő vendégvadászoknak több napon keresztül nem volt sikerük: bikát nem láttak, és barcogást sem hallottak. Mi, egy nagyobb kerülővel, kicsit kedvezőtlen szélirányban indultunk, mert Tibi látott errefelé […]
Az év utolsó látványetetésére várja vendégeit a Körösvölgyi Állatpark
A Körösvölgyi Állatpark december 28-án ünnepi látványetetéssel zárja az évet.
Türelem és szerencse
Gálos Csaba aranysakálra vadászott. Tapasztalatairól beszámolt lapunknak: Etetőhöz terveztem a mai estét. Hosszú, keskeny borsóvetés két erdő között. Hátam mögött kefesűrű, fiatal akácsarjas, előttem, a borsón túl, magas domboldal, ami a gyulaji erdő kerítésére dől. A toportyánok legtöbbször onnan indulnak portyázni. A hívót letettem a les alá, habár nem terveztem hívni. Bíztam benne, hogy a […]
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Biharnagybajomba tartok, a Nagy-Sárrét szívébe, amely a sár, a víz és a nád miatt aligha tudott megőrizni épített emléket, mégis az itt élő népek, ma is szilaj, vad, de becsületes nézésében ott csillog a régi világ. Hit, becsület, tisztesség. Pillérei ezek a reformátusoknak s hogy nem tévedünk, ebben bizonyosak lehetünk. Igazolták már ezt százszor a […]
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Évzáró rendezvényt szervezett a Szombathelyi Erdészeti Zrt.
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A digitális állampolgárság szerepe a vadászjegy érvényesítésében:
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
Vadászjegyet érvényesítés a 2025/2026 vadászati évre:
Kilőtték a svájci farkast
A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség sajtóközleménye:
Befejezték a nyomozást a lelőtt svájci farkas ügyében
A nyomozók az eljárást befejezték, a több száz oldalas iratanyagot vádemelés céljából megküldték az Encsi Járási Ügyészségnek. 
Erdei szalonka táplálkozási helyeit vizsgálták a MATE kutatói
Legújabb kutatási eredmények az erdei szalonkánál:
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Csík Zoltán élménybeszámolója: 2009 óta vadászom puskával. Az íjászat már előtte is érdekelt, olyannyira, hogy jártam edzésekre, versenyekre is, bár jó eredményeket akkor nem értem el. Mindig is izgatott, hogy milyen jó lenne reflexíjjal vadászni. A csigás íj, viszont sosem érdekelt. Aztán eljött a vadászvizsga ideje és ezzel egyidőben ez a sport háttérbe szorult. Egészen […]
Vadállatok a nagyvárosban: Együttélés vagy együtt létezés?
Városban élő vadállatok, vadállatokkal élő városiak. Az ember-vadvilág konfliktusairól volt szó a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék minikonferenciáján.
Fontos határidő közeleg a vadkár elleni védekezésben
A döntés évekre meghatározza a gazdák és a vadászatra jogosultak együttműködését
Hivatásos vadászt keres a Marcal-völgye Vt.!
A Marcal-völgye Vadásztársaság hivatásos vadászt keres.
Vadásztanfolyam indul Szabolcs megyében
Vadásztanfolyamot indítanak Nyíregyházán 2025. január 15-én.
A születésnapi dámbikám
Gerho Balázs ötvenedik születésnapja alkalmából különleges ajándékot kapott a párjától. Dámszarvasbikára vadászott Nógrád vármegyében, Bátonyterenye határában fekvő Csente Vadásztársaság területén. Élményeiről beszámolt lapunknak: Fantasztikusan szép vadásznapot tölthettem el a Csente VT-nél, ahol elejthettem életem első dámbikáját, amit az ötvenedik születésnapom alkalmára kaptam, részben a páromtól. A vadászat napján, megérkezésemkor, elég erős ködös idő fogadott a […]
Téli vadetetés
Kuslits István és Sárközy Áron sokéves tapasztalatai a téli vadetetésről:
Tudományos Diákköri Konferencia Sopronban
A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán Tudományos Diákköri Konferenciát szerveztek
A deteki bika
Galambos-völgye Egyesület hivatásos vadásza, Tóth Róbert ejtette el, szeptember 10-én, élete egyik legszebb gímbikáját. Területük két nagy vadásztársaság közé ékelődött be s mintegy 4000 hektáron vadásznak.
Felhívás az VII. Országos Vadászati Online Vetélkedőre
A Vadászati Kulturális Egyesület meghirdeti a VII. Országos Vadászati Online Vetélkedő-t
Dr. Polgár Kálmán vadászkutyás emlékverseny Siófok-Balatonszabadiban
Dr. Polgár Kálmán kir. ügyész emlékére “Szent Hubertus vadász és vizslája” versenyt szerveztek.
Egy hihetetlen vadlibavadászat története
Horváth Lajos tapasztalatai és élménybeszámolója a vadliba vadászatáról:
Agro Jager News
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Beszámoló a 2024. november 22–24. között Nagyszénáson rendezett vadászatról és Field-Trial Solymászversenyről
Ünnepségek a határon – Románia csatlakozott a schengeni övezethez
Számadás: az óesztendő utolsó vadászata a Kakat-mentén – GALÉRIÁVAL
Vadászati visszanéző: 2024. december
Az abnormális gímbikám
Tűzijáték a méhekre is káros!
Vadászati visszanéző: 2024. november
Változások a magyar-román határszakaszon
Beadhatóak a 2024. évi egységes kérelem keretében a növényvédőszer használattal összefüggő adatok 2025. január 6-tól
Vadászati visszanéző: 2024. október
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
A születésnapi dámbikám
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
Életem első dámszarvasbikája
22 év után új magyar dámrekord született
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A deteki bika
