Ezen kis történetem, valós tényeken alapul, mivel így indultunk neki idei szalámi alapanyagunk begyűjtésének, ami érdekes csattanóval – Dianának, Szent Hubertusznak és a közeli benzinkútnak hála – végül sikerrel zárult. Keresztkomám, annak édesapja és jómagam, no meg egy nagyon jó kísérő szereplője a Tisza ártere melletti területen lévő kalandunknak. No, meg az a szendvics, amit a Szabó Jani is szeret a dorogi “bótba”. Az egész história tavaly ősszel kezdődött barcogáskor, mikor is B. Laci barátom és Laci papa idei dámbikájuk mellé egy -egy tarvad kilövésére kaptak engedélyt. Komámnak köszönhetően jutottam el én is erre a fantasztikus adottságokkal rendelkező területre.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

2024 decemberi kimenetelünkkor azonban nem jártunk sikerrel, így a következő időpont, 2025 február 11-ére esett. Úgy egyeztünk, hogy a tehenek pocakjaiban levő borjak nagysága miatt csak az az etikus, hogy vagy ünőt, vagy borjút hozunk teritékre, persze, ha Diana és a jószerencse is mellénk szegődik. A reggeli regisztrációt és a kötelező formaságokat követve, be is ültünk, a katonai körülményekre emlékeztető l300-ba, amiről később kiderült, üzemanyag-mutatóját leszámítva, nagyon is jó szolgálatot tett nekünk. A fagyos téli reggel, a deres határ, a hollók károgása, és a felkelő nap, felhők mögül pislákoló sugarainak, látványától elmerengtem a terepjáró hátsó ülésén..

Hol vannak már a novembertől márciusig tartó telek, a minusz 10-15 fokos reggelek, amikor az orrunkba fagyott minden, a ropogó havas séták, a csatornákon a vastagra hízott jégpáncél, amikor olyan helyekre is bejutottunk gyalogszerrel, ahova nyáron lehetetlen lett volna. A hóban eliszkoló, szinte botladozó nyulak látványa, a magasra ugró róka, ahogy ezzel az évezredekkel ezelőtti bevált módszerrel kaparintja meg meg a hó alatti mezei pockokat. Amint így méláztam, már egyre beljebb kerültünk, a terület szíve felé. Olyan helyekre mentünk, ahol a nehéz megközelítés miatt viszonylagos nyugalma van a vadnak. Ekkor tapasztaltam meg, a szinte már végletekig megmagasított terepjáró előnyeit. Mikor a sokadik tankcsapdán mentünk keresztül, tudatosult bennem, hogy itt egy városi díszpinty kocsi, valószínűleg az első helyen elvérzett volna.

Kifelé menet csendesen beszélgettünk, Laciék felevenítették a barcogás pillanatait, a barcogó bikák látványát, a teknők jellegzetes rigyető szagát. Vadászembernek szerintem ilyenkor még a szőr feláll a kezén, ha belegondol ebbe a hormonoktól fűtött, erővel teli pillanatokba, a küzdő dámok csatáiba, hogy ilyenkor sorra tűnnek fel az eddig ismeretlen bikák, megannyi kuriózum fejdísszel.. Ilyenkor gondolkodik el ez ember valahol, hogy valójában mekkora is a valósnak becsült állomány a területen.

A beszélgetés közben kísérőnk, Ádám, felállította a mai napi “haditervet”, olyan higgadtan, hogy egy percre sem tétovázott, hogyan is fog megvadásztani három vendéget egyetlen délelőtt alatt. A feladatot nehezítette a szezon vége, a vadak ilyenkor már sokkal érzékennyebben reagálnak az emberi közelségre…. És hát valljuk be őszintén, a szarvasok szemét kijátszani azért csöppet sem egyszerű feladat. Végül is úgy egyeztünk, hogy a két Laci felül egy-egy lesre, ezzel pont közrefognak egy nagyobb darab erdősávot, ami jó lehet a dámok mozgását nézve, mert a környező, még be nem szántott tarlók, a meglévő szórók, az egyedszám nagysága miatt nappal is jó eséllyel kecsegtettek, főleg, ha mozog a vad. Helyüket elfoglalva mi ketten hajtottunk tovább, majd egy távolabbi fasor tövében nyakunkba vettük a felszerelésünket.Puskát a vállra és irány a mesébe illő idilli téli táj..

Csak úgy ropogott a fagyos fű a talpunk alatt. A szélirányt ellenőrizve az tapasztaltuk hogy jó szelünk van, így hát megfontoltan, lassan haladtunk előre. Útközben egy nagy csatorna mellett haladtunk el, ami sok- sok borzkotorékkal volt tarkítva. Lakták is őket, erről a bejárat melletti friss kaparások és a kiolvadt fű is árulkodott. A nagyvadaknak itt nagyon kedvez, hogy sok csatorna szeli keresztül a területet. Ekkor azonban tekintetünk egy csapat bikára szegeződött, 1-2-4-6-8-9 – számolom halkan magamban.

Volt köztük igen mutatós példány is, igazi kapitális trófeával a fején. Csodálatos, szemet gyönyörködtető látvány nézni, ahogy elugráltak, mintha ezernyi acélrugó hajtaná erőtől duzzadó testüket.. Csak néztük őket. Játszi könnyedséggel szökkentek tova… Aztán kisvártatva egy hatalmas tarvadrudliba akadtunk.. kb 15-20 egyedet számláltunk hirtelen, de a kb 400 méteres táv miatt, lövésre gondolni sem lehetett. Cserkelésünk közben megannyi vadváltót, túrást, a vörös tölgyesben kaparást fedeztünk fel, elárulva, hogy nem csak a disznó, a dám is eszi a bőséges makktermést. Ettől olyan szép, sötét kontrasztos az itteni bikák agancsa. Néha, megállva, csak hallgatóztunk, sokszor akár 5-10 percet is, mert hát ilyenkor mutatja magát a természet. Meg hát, no, aki siet, az általában csak futó vadat lát…

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Mi azonban mást is láttunk. Egy hatalmas, felgazlott kaszálón haladtunk lassan keresztül, bal oldalon mellettünk egy erdősáv húzódott, volt abban tölgy és akác is vegyesen. Egyszer csak Ádám a keresőjéhez nyúlt és észrevett a távolban az erdősávban 3 őzsutát. Közelebb mentünk, szép csendesen legeltek. Majd várakoztunk. Közben elkértem a távmérőjét és az őzek és a mi közöttünk levő távolságot teszteltem éppen és nagyon meg is tetszett kompakt kis szerkezete. Ekkor ismét a szeméhez vette a keresőt azt mondja: Te! Az ott a harmadik, az dám. Na, nekem se kellett több, kereső hiányában, mert az még a mai napig sem sikerült beszerezni, áldom is magamat érte…..

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Kölcsönkeresővel néztem az eseményeket. És tényleg egy borjú.. Összenéztünk és hang nélkül, mintha régóta együtt vadásznánk, már a jelekből értettük egymást, megindult a közel 300 méteres táv lecsökkentése. A dolgot nehezítette a ropogó, sásas gaz, ami néha héjakútmácsonyával volt tarkítva. De mentünk, lopakodtunk. A szelünk jó, a tarvadak nekünk háttal csemegéztek a fiatalosban. Gondoltam is magamban: na, ilyen is ritka, hogy a szezon végi zargatott vad így bevárjon valakit. Mi már szinte meggörnyedve másztunk, haladtunk, hogy a távolságot egyre kisebbre csökkentsük. Ismét mázlink volt. Egy mini töltés volt földből, köztünk és hőn áhított borjúm között, amire szinte tökéletes pozícióban tudtam feltámasztani a kis m18-asomat. Kb. 80 méterre lehetett tőlünk. Először csak néztem. Életem első borjúja itt áll előttem, csendesen falatozik, lassan halad előre. Ekkor kísérőm megszólalt: a borjú lőhető. Így hát kibiztosítottam fegyverem, a célkeresztet a nyaka tövére csúsztattam majd nyugodt testhelyzetben elhúztam az elsütőt.

A csendet hangos dörrenés törte meg. Nyitott szemmel néztem a becsapódást. Gerinclövés. Vadam helyben maradt. Elméláztam, vegyes érzelmekkel: az éltét adta a mi nemes szenvedélyünkért, majd átvette bennem a hatalmat a zsákmányszerzés, a vadászat ősi öröme. Az az érzés, amit szerintem csak vadászember ért meg…..nem ragozom. Kísérőmmel vártunk kicsit, majd pedig birtokba vettük a vadat, utolsó falatot helyezvén szájába, sebére és otthon hagyott kalapom helyett sapkámba is töret került.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Fantasztikus érzés volt. Percekig csak ott voltam és kezemmel megérintettem selymes bundáját, végigsimítva éreztem, milyen tömött is a téli szőrzetük, hogy az időjárás viszontagságaival szemben felvegyék a versenyt. Ezután visszaindultunk a terepjáróhoz, s a mai napi kis malőrünk ekkor következett.. Beülünk, indulnánk, erre.. nyiszinyiszinyiszi nyiszi… én már magamban kuncogtam… megint nyiszinyiszinyiszinyiszi hebrihebrihebre hebri…

– Valami nincs rendben – szólt Ádám…

– Hát nincs ..- válaszoltam nevetve..

-Kitankoltál vazze – mondom most már kitörő nevetéssel.

-Áhh!! Ez más lesz. – szólal meg ismét… erre megint hebrihebrihebrihebri…én már a fejemet fogom, úgy röhögök…

– Más bizony..darabos a benzin – válaszolom megint nevetve. Sorba elengedett telefonok, majd megszólal.

– Amíg megérkezik a mentőcsapat az olajjal, addig kerüljünk még egyet, utána meg felvesszük Laci báékat.

-Rendben, felőlem mehetünk.

-Megmutatom addig a szórót.

Így hát ismét felkerekedtünk. Persze hogy egy újabb tarvadcsapatba ütköztünk. Nem számoltam, de szerintem harmincnál is többen lehettek, fantasztikus látvány volt. Ekkor hívott Laci, hogy hallottuk-e a dörrenést, valaki lőtt. Mondtam neki, hogy én voltam és sikerült terítékre hoznom egy borjút. Gratulált, majd szolidan azért csak megjegyezte….

– Na, akkor avatás lesz… Ahogy a szóró felé haladtunk, egy erdőfolton keresztül vezetett az utunk. Az erdősáv közepén egy dűlőút vezetett keresztül, mi ezen haladtunk előre. A dűlőút végén az erdőt egy szántó szegélyezte, pont merőlegesen az útra. Amint egyszer előre nézek, észrevettem két jó bikát, ahogy előttünk haladnak át a szántáson.

-Menjünk! Hátha van tarvad is velük – szólalt meg Ádám. Ehhez mázli kell, de ekkor megpillantottam egy ünőt, ahogy a kis csapat végén battyog. Kísérőm ekkor rákapcsolt, hogy kiérve az út végéhez, jó pozícióba kerüljünk. Ki is értünk, gyors bírálat, majd megszólalt: ünő, tegyed a puskát. No, nekem sem kellett több, azonnal puska a fához és vártam. Ami ekkor történt, az érthetetlen volt. Az ünő irányt váltott és egyenesen elkezdett felénk kocogni. A táv egyre csökkent, már csak 219, már csak 180, már 160, …

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

– Nyúlsírással megállítom – szólalt meg Ádám. Meg is állt. Kb. 130 méterre lehetett ekkor. A kis m18-asom elsütője ismét tört, mint az üvegpohár.. a vad jelzett: alacsony szívlövés…kicsi halálvágta után holtan terült el…

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

-Dupla… villant át az agyamon. Nem csak dámvadász lettem, hanem Diana, a hosszú évek várakozása után, kettőt is küldött elém. A kötelező várakozás után birtokba vettem életem második dámvadját is. A sebtöret és utolsó falat után ismét megvolt a nagy gratuláció a tiszta lövéshez és az elejtéshez. Majd a miután kihoztuk zsákmányomat a szántásból, és jól kifulladtunk, egy halk megjegyzésre megint volt idő.

– Megvárhattuk volna, míg kijön a szántásból – amin persze megint jót kacagtunk..

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Visszafelé úton a kocsihoz, újabb csapatot riasztottunk meg, majd elénk tárult a szóró. Hatalmas volt. A kihelyezett sok-sok takarmányrépa megdézsmálva, a kb 30 m2 -es terület, mint a nap, olyan kerek volt, körülötte napsugarakként, mindenfelé vadváltó. Fantasztikus az itt lévő vadbőség.. és az is, hogy téli időszakban bizony milyen fontos a vadak etetése, ami a társaság vadőreinek nem kis feladatot ad napi szinten. A kocsit elérve meg is érkezett a felmentő sereg a kanna gázolajjal, majd egy gyors tankolás, légtelenítés és felbőgött a harckocsi motorja, amíg kidolgozta magából a levegőt,

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Ádám eltűnt… Majd hamarosan visszatért egy szemrevaló jámborakác vesszővel.. Már sötéten láttam a jövőm… de ilyen dupla után még az is belefér – úgy voltam vele. Elindultunk begyűjteni a csapatot, ekkor azonban lövés és becsapódás hangja Laci bácsi felől. Na, a Papi lőtt valamit – gondoltam.. Odaérvén láttuk hogy egy szép borjút sikerült terítékre hoznia.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Amíg zsigereltük az elejtett vadat, akkor Laci komám elé jött ki egy nagy csapat tarvad. Mint egy birkanyáj, annyian voltak, csak úgy hömpölyögtek ki az erdőből. Ebből azonban sajnos nem sikerült terítékre hozni egyet sem, a nagy távolság miatt. Félelmetes, kb 130 dámot láttunk ma.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

A falu széli legelőn elkészültek a terítékfotók, megvolt a dámvadvadásszá avatásom, amit sajgó topronggyal nyugtáztam, közben pedig sűrűn gondolkoztam a vad tiszteletén… majd pedig .. kissé elgyötörten, de avatópálcámat szorongatva, megjegyeztem:

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

– Az esélytelenek magabiztosságával jöttünk, de az égieknek és a jó kísérőnek hála, dámvadászként távozunk. Köszönöm még egyszer a fantasztikus élményt. Jövőre ugyanitt folytatjuk.

Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131