Vadászat
KITEKINTŐ: Szerbia -Vajdasági őzbak trófeamustra, harmadszor
Hadzsy János élménybeszámolója Szerbiából:
Hadzsy János élménybeszámolója Szerbiából:
Ha egy rendezvényt három egymást követő évben megtartanak, arra már joggal mondhatjuk, hogy hagyományos. Idén ugyanis harmadik alkalommal szervezte meg a Vajdasági Magyar Vadászok Társasága az idényben elejtett őzbakok trófeamustráját.

Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News
Annak ellenére, hogy már van némi rutinjuk az ilyen jellegű események szervezésében, ezúttal sem volt könnyű dolguk a szervezőknek: ebben az évben 170 őzbak trófeát kellett elbírálniuk és közszemlére bocsátaniuk – mégpedig úgy, hogy ne csak a vadászok, hanem a kívülálló laikusok is világos képet kapjanak a vajdasági őzállomány állapotáról és minőségéről.
Emellett megtartották a pörköltfőző versenyt, és helyet biztosítottak számos kézművesnek is, akik saját, vadászathoz kapcsolódó termékeiket állították ki.
Mivel a Vajdasági Magyar Vadászok társasága arra törekszik, hogy minden évben valami újat is beiktason a rendezvény műsorába, így előadásokat hallhattak az érdeklődők szerb és magyar nyelven. Fontos kiemelni, hogy Prof. Dr. Dragan Gačić a belgrádi Erdészeti Egyetem szaktanára a szerbiai őzállomány kezelésének időszerű kérdéseivel rávilágított, hogy mennyire különleges és érdekes vadja az őz Szerbiának.

Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News
Vajdaságban az őz szinte az egyetlen nagyvad, ugyanis a Duna és a Tisza ártéri erdein, valamint a Tarcal- és a Verseci-hegység területein kívül másutt gímszarvas és vaddisznó csak elvétve fordul elő. Az őz mintegy hetven éve jelent meg ezen a vidéken, és mára már az egész tartományt belakta. Az állomány mennyisége és minősége pedig elérte azt a szintet, amire a helyi vadgazdálkodók méltán lehetnek büszkék.
A 2025-ös őzbak-vadászati idény számos nehézségbe ütközött. Különösen jelentős volt az olajrepce nagy területeken történő termesztése, valamint az a tény, hogy a csapadékos, de enyhe időjárás miatt a gabonafélék eddig nem tapasztalt gyorsasággal nőttek. Az április derekán kezdődő idény idejére a növényzet már teljes takarást biztosított a vadnak – az árpa például már kalászos volt. Ennek következtében sok helyen megesett, hogy az ismert bakokat egyszerűen nem lehetett megtalálni a beállóhelyükön.
Mindezek ellenére a mustrán felvonultatott trófeák láttán nem kellett szégyenkezniük a vajdasági vadászoknak. A mustrára tíz egyesület küldte be az április 15. és május 15. között elejtett bakok agancsait. A 170 elbírált trófeából 44-et találtak érmesnek: közülük 9 lett arany-, 17 ezüst- és 18 bronzérmes.
Fontos megjegyezni, hogy az őznász időszaka még előttünk áll, amikor a határ java része letisztul, és azok a bakok is láthatóvá válnak, akik most „eltűntnek” tűnnek.

Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News
A mustrán bemutatott trófeák kapcsán elmondható, hogy feltűnően sok volt köztük a rendellenes. Bár erről külön kimutatás nem készült, egyes szakemberek szerint a kiállított trófeák majdnem fele ilyen volt. Érdemes lenne utánajárni, mi állhat e jelenség hátterében. Tény, hogy a vajdasági vadászterületeket is keresztül-kasul átszabdalják kerítések és utak, de a mechanikai sérülések okozta deformitások mellett sok az öröklődő, genetikai elváltozás is, ami torz agancsokat eredményez.
Írta és fényképezte: Hadzsy János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
27 000 megosztás után sincs gazdája a két vizslának: Őszapó és Német úr története
Lapunk, az Agro Jager információ szerint, két, pontosabban: egy magyar és egy német vizslát tettek ki, kerültek menhelyre. Ahogyan Papp Tímea mesélte, egy vadásztól megszökött két vizsla, amelyet befogtak, de később már a megtalált tulajdonos nem tartott rájuk igényt. Az eset azért is rendkívül szomorú, mert korábbi tulajdonosuk vadászember s a két kutya gyakorlatilag munkakutya, s mi több, egymás mellett nőttek fel. A két vadászeb ilyenformán elválaszthatatlan egymástól. Próbálták különválasztani “őket”, de a keserves vonítás miatt újra össze kellett engedni őket. Helyzetük nehéz, hiszen a vadászkutyákat nehéz városi, vagy egyáltalán új környezetbe szoktatni – tájékoztatta Papp Tímea az Agro Jagert.

Egy vadásztól kerültek utcára: balról a 11 éves Őszapó és az 5-6 éves Német úr.

Úgy fogalmazott bejegyzésében Papp Tímea. hogy ez az utolsó poszt, hogy együtt keressen nekik gazdát, mert elfogyott az idejük. Öt hónap elteltével, 27 ezer gazdikereső megosztáson túl, kevés remény mutatkozik, de még nem adja fel. Külön több esélyük lenne, de a szívem szakad bele – írta.
Papp Tímea így ír a két kutyáról:
“Őszapó és Német úr vadászkutyák voltak, amit nem tudnak levetkőzni, így olyan helyre mehetnek, ahol nincsenek kisebb állatok, mert prédaként tekintenek rájuk. Gyerekeket, felnőtteket imádják, minden szeretetet hálásan viszonoznak. Nagy a mozgásigényük, így természetközeli, szökésbiztos kerítéssel ellátott, nagyobb kerttel rendelkező álomgazdijukat keresik.
Az előző gazdájuk miután megtudta, hogy ivartalanítva lettek, már nem kell neki a két kutya. Ott kennelben voltak tartva, igy megszokták, hogy az az otthonuk. Egy jó meleg kutyaházzal, nagy kennellel, megfelelő foglalkozással, lefárasztással, ezt a lehetőséget sem szabad kizárnunk. Ők nem kanapékutyák voltak és bár biztos nem esnének kétségbe, ha egy díványon kellene éjszaka alukálni, de nem igénylik. Próbálok lejjebb adni a kívánalmakból, hogy adjunk még így egy plusz esélyt nekik együtt.
Őszapó 11-12 év körüli ivartalanítva örökbefogadható vizsla, aki ugyan még imád vadászni, de már hamarabb elfárad, ő nyugodtabb kutyus, akinek az egyik szeme mindig a gazdin pihen és lesi minden gondolatát. Német úr 5-6 év körüli ivartalan vizsla, akinek a mindene a vadászat. Vezényszavakra mindkettő hallgat, de Néminek ritkán kapjuk el a pillantását, mert mindig van valami, ami elvonja a figyelmét, ő az örök, mindenre figyelő. Fiúkhoz képest is nagytestű mind a kettő kutya.
Nagyon, nagyon szeretem mind a két kutyust és ha lenne egy hatalmas biztonságos udvarom, akkor senkinek nem adnám oda őket. De sajnos nincs.Igy keresem azt a gazdit, aki úgy szereti majd őket, ahogyan én szeretem.”

Fácán helyett egyelőre a labda maradt osztályrészül Német úrnak.
A következő telefonszámon bármikor el lehet érni Papp Tímeát, aki minden kérdésre készségesen válaszol, kérésre visszahív mindenkit:
+36203981095
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Megújult lőtéren, régi lendülettel
Balatonfűzfő adott otthont a XXVIII. Vadászkamarai Nagydíj Lövészversenynek
Június 21-én Balatonfűzfő adott otthont a XXVIII. Vadászkamarai Nagydíj Lövészversenynek, ahol az ország egyik legszebb lőtere, a frissen megújult Jager Lősport és Szabadidőközpont fogadta a versenyzőket. Ez volt az első hivatalos megmérettetés a felújítás óta – és stílusosan, emlékezetesen sikerült.

Fotó: OMVK
A Bakony Vadászkürt Egylet kürtszóval, a „Gyülekező” jellel nyitotta meg az eseményt. A megjelenteket Csatári László tulajdonos köszöntötte, majd Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a majdnem félszáz nevezőből álló, lelkes mezőnyt. Beszédében gratulált a megújult lőtérhez, sikeres versenyzést kívánt mindenkinek, és büszkén említette meg, hogy a hivatásos vadászok országos versenyén Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. képviseletében, az előkelő 4. helyen végzett.

Fotó: OMVK
A programban idén újdonságként szerepelt a golyós lövészet is, ami sokak örömére új színt hozott a hagyományos sörétes versenyszámok mellé. A lebonyolítás gördülékenységéről Putz Ákos, Jóna Bernadett és Fülöp Zsolt gondoskodtak lövészetvezetőként.
Az eredmények így alakultak:

Fotó: OMVK
A legjobb női csapat: „Lutra csajok” lett, a vendégek különdíját Fülöp Zsolt nyerte el. A férfi és női egyéni versenyben is szétlövés döntött az ezüst- és bronzérmesek között.
A díjakat Csatári László és Pap Gyula adták át – elismerve nemcsak a pontszámokat, hanem a jó hangulatban, a biztonsági szabályok tiszteletben tarása mellett zajló sportszerű versenyt is.
A déli harangszót követően székelykáposzta került az asztalra, amelyet – hagyományőrző módon – a győztes csapat, a Bakonyerdő Zrt. főzött. És mivel ők nyertek, jövőre is övék a fakanál.
A nap végén Pap Gyula elnök úr reményét fejezte ki, hogy a baráti hangulat és a közös élmények sokakat ösztönöznek majd arra, hogy július 26-án ellátogassanak Sümegre, a megyei vadásznapra.
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agro
Vadászat
Türelemmel, tisztelettel – Egy vadászat lelke
Kan esett a Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén:
Bukovics Diána beszámolója:
Előszó
A vadászat számomra nem pusztán szenvedély vagy hobbi. Sokkal inkább egyfajta jelenlét – a természetben, önmagamban és azokkal, akikkel ezeket az élményeket megoszthatom. Minden egyes alkalom tanít valamire: türelemre, figyelemre, alázatra. Vannak napok, amelyek úgy vésődnek be az ember emlékezetébe, mint egy jó lövés nyoma a célban: pontosan, tisztán, örökre.
Az alábbi írás egy ilyen napról szól – egy különleges élményről, amely nemcsak a vad elejtéséről, hanem az azt megelőző csendről, várakozásról, megfigyelésről – és a vad iránt érzett tiszteletről.
Egy a történet azoknak, akik hisznek benne, hogy a vadászat több, mint célkereszt – egy belső út, amit járni érdemes.

Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
2025. június 6. – egy dátum, amely örökre beleégett az emlékezetembe. Egy hosszú, fárasztó munkanap után, este nyolc körül indultam útnak. Puskámat a vállamra akasztva, csendesen gyalogoltam fel a leshelyemre. A nyári este szellője körbelibbent, a lucernásba vezető út pedig úgy tárult elém, mint már annyiszor – mégis más volt most minden. Az égen szép, erős félhold világított, pont annyi fényt adva, hogy lásson a szem, de mégis megmaradjon az éjszaka varázsa.
Az előző napok szinte mesébe illő élményeket hoztak. Életemben először láttam ennyi malacot világosban. Kedden este a vadkár miatt ültem ki, és nyolc óra körül váratlanul előbukkant öt koca – nagyjából harminc malaccal, köztük néhány süldővel. A legfeltűnőbb egy hófehér kismalac volt, és egy különleges, babos mintázatú süldő. Egyszerre törtek ki a kukoricásba – porzott a föld utánuk. Valami megriaszthatta őket, mert hamar visszafordultak, és úgy rohantak le a területről, mintha csak árnyékok lettek volna.

Fotó: Bukovics Diána – Agro Jager News
Később, már sötétedés után, még két nagyobb testű disznó is megjelent – távolabbról mozogtak, mintha külön úton járnának. Másnap a párom is látta őket, majd harmadnap újra találkoztunk velük – ezúttal a búzában.
Péntek este ismét kimentünk, de most már úgy döntöttünk, hogy a lucernásba ülünk be – onnan jobban belátni a búzát, hátha megint előjönnek. Megtaláltuk a megfelelő helyet, én egy kis székre ültem le. A puska már a lőboton pihent, én pedig a távcső világító pontját állítgattam. A fegyverem egy CZ 550, .308 kaliberben – egyszerű, megbízható társ, minden sallang nélkül. Nincs rajta hőkamera, nincs rajta lámpa. Úgy hiszem, ennyi tisztelet minden vadnak kijár. A vad és a vadász között maradjon meg a természetes egyensúly.
Ahogy elmerültem a gondolataimban, a kísérőm – Petró Zoltán, hivatásos vadász – halkan megszólalt:
– Jön a disznó jobbról!
Nem is abból az irányból jött, ahonnan számítottunk. Egyre közeledett. Próbáltuk megállítani – mozgott, figyelt, de egy pillanatra megállt. Tudtam: ez az a pillanat.
Lövés dördült. Egyetlen. Közel volt. A golyó végigsuhant a lucernán, szinte érezni lehetett az erejét. A vadkan beugrott a búzába, egy nagy kört tett – aztán hirtelen csend lett. Nálunk is.
Megvan? Nincs meg? Beugrott a repcébe? A mellettünk lévő 250 hektáros táblába? Zoltán szerint nem találhatott – látta, ahogy a lövedék végighasítja a lucernát.
Eljött az a hosszú, feszült félóra, amit minden vadász ismer. A várakozás ideje. A gondolatok ezerszer is visszapörögtek a fejemben: jó helyre céloztam, tiszta lövés volt, nyugodt voltam. Hittem magamban, az érzéseimben – és hittem a Jóistenben is.
Aztán elindultunk vért keresni. Lámpát elő, és gyerünk. Én a rálövés helyét vizsgáltam, Zoltán a búza szélét kémlelte. Semmi vér. Ő felfelé indult, én lefelé. Aztán – vörös kenés! Van vér! Követtük a nyomot a búzába, ami egyre beljebb vezetett, és körülbelül nyolcvan méter után megláttuk.
Ott feküdt – méltósággal, csendben – a repce előtt.

Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
A Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén esett kan agyara, kifőzve, 17,5 cm lett, a korát 3 évesre becsültük.
Aznap éjjel nem aludtam. Sőt, még másnap is a történtek hatása alatt voltam.
És eszembe jutott egy mondat, amit még a vadásztanfolyamon jegyzeteltem fel az oktatómtól:
„A vadász legfőbb erénye: a türelem.”
Ezt az élményt mindazoknak ajánlom, akik a vadászatban nemcsak a zsákmányt, hanem a csendben megszülető pillanatot is keresik.
Írta: Bukovics Diána
Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász