A szervezők számára is meglepően nagy érdeklődés mellett került sor „A rókáról – objektíven” című, ismeretterjesztő konferenciára Gödöllőn november 21-én. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és az Országos Magyar Vadászkamara közös rendezvénye, amely több mint száz érdeklődőt vonzott számos szakterületről, a teljesség és az objektivitás igényével járta körbe a vörös róka (Vulpes vulpes) etológiájának, biológiájának sajátosságait. Az előadók elsősorban az állat- és humánegészségügyre, a természetvédelemre és az állat- illetve vadvédelemre fókuszáltak.
Alább az előadások fő gondolatait foglaljuk össze. A konferencia összes előadásának felvétele a kérdésekkel és válaszokkal együtt rövidesen visszanézhető lesz a Vadászkamara honlapján, ahol a prezentációk anyagait is közzétesszük.
A konferencián dr. Vetter Szilva, az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központjának központvezető tudományos munkatársa, a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány kuratóriumi elnöke a mindenki számára kötelező érvényű állatvédelmi előírásokról beszélt. Szólt az általa vezetett szervezetek munkájáról, egyebek mellett az Alapítvány által összeállított, ingyenes tananyagokról is, amelyek között vadászathoz kapcsolódókat is találunk.
Prof. Csányi Sándor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézete Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője a róka ökológiai szerepét, megítélésének fejlődését és okait mutatta be szinte minden létező aspektusból. Egyebek mellett elmondta: a fajt a közvélekedés átlagos „jóskapistának” tartja, sokszor inkább hiedelmeken alapul a megítélése, semmint valós információkon, miközben a szerepe sokkal összetettebb a hazai ökológiai rendszerben. Az előadás ezen is igyekezett segíteni.
Dr. Fodor Kinga, az Állatorvostudományi Egyetem Laborállattudományi és Állatvédelmi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense a sokszor rendkívül fontos és hasznos, de rengeteg vadhajtást is produkáló vadállatmentést vette górcső alá. Előadásából kiderült a többi között az is, hogy sokszor kérdés, hol a határ az állatmentés és az állatkínzás között? Megjegyezte: az állatvédelem nem külön szakma, ezért számos szakterülethez kapcsolódó, mély ismereteket igényel, amelyek nélkül többet lehet ártani, mint használni.
Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Dunamenti Tájegység tájegységvezetője az állami természetvédelem szemszögéből mutatta be a róka jelentőségét, ismertetve a természetvédelmi célú vadgazdálkodás gyakorlatát. Ennek alapvető eleme a hatékony ragadozó-gazdálkodás. Hozzátette: az Igazgatóság maga is végez vadgazdálkodási tevékenységet. Példaként ennek fontosságára a magyar természetvédelem zászlóshajóját, a túzokot hozta fel, amely esetében – egyebek mellett, vagy azokat erősítve – komoly veszélyeztető tényező a ragadozók, köztük a róka állománya, amelyet ezért erőteljesen gyéríteni szükséges.
Nagy Gábor, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem tudományos munkatársa egy a róka által is terjesztett, emberre különösen veszélyes parazita, a róka öttagú galandférgének (Echinococcus multilocularis) a ’80-as évek óta tapasztalt térnyeréséről beszélt. Az élősködő biológiájának, szaporodásának bemutatása mellett elhangzott, hogy Európa szerte nő a humán megbetegedések száma, Magyarországon már több mint 50-ről tudunk az elmúlt körülbelül 20 évből. A szám ugyan nem tűnik nagynak, de a tendencia az egész kontinensen aggasztóan emelkedő egy sor, az előadásban is ismertetett – a parazita számára – kedvező tényező miatt.
Dr. Csulak Eszter sebész szakorvos, a Debreceni Egyetem, DE Klinikai Központjának, valamint a Kaposi Mór Oktató Kórház Sebészeti Osztályának munkatársa a konkrét emberi megbetegedésekről, azok kezeléséről szólt, bemutatva saját tapasztalatait. A túlélési arány 10 év kezeletlenség után 29%, 15 éven túl 0%, miközben a megbetegedés 5-10 évig tünetmentes, így a betegek sajnos későn fordulnak orvoshoz. A szimptómák ezután is könnyen összekeverhetők más betegségekével. A kezelés műtétet és gyógyszeres kezelést jelent, amelyek azonban ritkán vezethetnek teljes gyógyuláshoz. A rendkívül részletes, gazdagon illusztrált előadás rendkívül szemléletesen hívta fel a figyelmet erre a közvélemény számára sokszor ismeretlen megbetegedésre.
Dr. Csivincsik Ágnes, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutató állatorvosa a ragadozók fertőző betegségek fenntartásában játszott szerepét ismertette, kitérve az emberi hatásokra is. Mint elmondta, ha a ragadozók ember közelében élnek, az veszélyeket rejt magában – márpedig kutatások azt mutatják, hogy kimondottan vonzódnak a települések környezetéhez, miközben számos parazitát hordoznak, többet, mint az embertől távol élő társaik. Ezt tetézi, hogy a háziállatok – kutyák, macskák – hidat képeznek az élősködők számára a ragadozók és az ember között. Megjegyezte: ezen „emberközeli” állatok egészségi állapota rosszabb, mint a természetben élőké, így nekik sem jó az egyébként sok forrást tartogató emberi környezet.
Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára a rendezvényen hangsúlyozta: a konferencia célja az objektív tájékoztatás volt, motivációja pedig a szervezők részéről leginkább a társadalmi felelősségvállalás. Az elmúlt években egyre többször és több fórumon jelennek meg a vörös rókáról fél- és tévinformációk, amelyek sokak szemében hitelesnek hatnak, azonban valós veszélyhelyzetek kialakulásához vezethetnek. Lévén vadászható fajról van szó, a vadgazdálkodási ágazatnak feladata az edukálás, a hiteles és tudásalapú tájékoztatás. Ezeket a célokat szolgálta ez a rendezvény is.
