Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
Nagy István véleménycikke a vadászfegyverekről: Nem célom megbántani senkit, de ki kell mondani: alapvető tévedésbe esünk, amikor egy vadász erkölcsi és szakmai értékét a kezében lévő eszköz külső jegyei alapján ítéljük meg. Látom, és gyakran hallom: egyesek számára csak a fatusú, faragott, hagyományos puska jelenti az „igazi” vadásziasság mércéjét. Minden, ami ettől eltér — legyen az szintetikus tusa, taktikai kialakítás, matt felület vagy műanyag elem — egyenesen az ördögtől valónak, hiteltelennek vagy „nem vadászinak” minősül. Mintha a vadnak bármit számítana, milyen fegyverből leadott lövés hozza terítékre.
Fotó: Nagy István
A valóságban a vadat pontosan annyira érdekli a tusa anyaga, mint az erdei madarat, hogy milyen márkájú a fotós teleobjektíve. A lövedék útja, annak pontossága és találati helye a fizikáról és a szakértelemről szól, nem pedig esztétikai preferenciákról. Nevetséges lenne, ha egy asztalost a fúrógép markolatának színe alapján ítélnénk meg, nem pedig az elvégzett munkája szerint. A vadászat világában mégis sokszor pont ezt tesszük: egy eszköz alapján ítélkezünk.
És itt érünk el a lényeghez: a fegyver önmagában csak egy darab anyag — vas, acél, alumínium, műanyag. Nem vadászik. Nem hoz döntéseket. Nem visel erkölcsi felelősséget. A döntést, amely életről és halálról szól, mindig és kizárólag az az ember hozza meg, aki a fegyver mögött áll. A tusa anyaga, színe vagy a gyártó logója mind csupán szubjektív ízlés kérdései: kényelemről, megszokásról vagy esztétikai preferenciákról szólnak. Ezek soha nem lehetnek erkölcsi mércék. Az, hogy valaki műanyag tusás fegyvert használ, semmivel sem teszi kevésbé tiszteletreméltó vadásszá, mint azt, aki egy örökölt fatusú csodát hord magánál. És fordítva is igaz.
A technika halad — ez az élet rendje. Ahogy nem járunk már kőbaltával, ha létezik fémfejsze, és nem Trabanttal közlekedünk, amikor a modern autók biztonságosabbak és megbízhatóbbak, úgy a lőfegyverek tervezése és anyaghasználata is fejlődik. A szintetikus anyagok könnyebbek, időállóbbak, és kevesebb karbantartást igényelnek. Az ergonómiai megoldások pontosabb célozást tesznek lehetővé. A modern újítások — mint az állítható pofadék vagy tus — a hatékonyságot és a biztonságot szolgálják. Ez nem az ördög munkája, hanem a természetes fejlődés logikus következménye. A hagyomány megőrzése nem azonos a fejlődés elutasításával; a lényegi értékek — természetismeret, tisztelet, etika — minden korban ápolhatók, a kor eszközeivel.
Végső soron az, aki a fegyver kinézetéből vagy anyagából erkölcsi magaslatot próbál építeni, és másokat lenézően „plasztikvadásznak” vagy „puskás embernek” bélyegez, valójában a saját bizonytalanságát takargatja. Aki biztos a tudásában, a gyakorlatában és erkölcsi integritásában, annak nincs szüksége külső jegyekre, hogy alátámassza az értékét. A vadász valódi értékét nem a tusa színe, nem a gyártó neve és nem az eszköz külseje határozza meg, hanem az az ember, aki mögötte áll: a felelősségtudata, a természet tisztelete, a pontos lövés ismerete és az alázat a zsákmány előtt.
A vadászat az ember, a fegyver és a vad ősi, komplex kapcsolatáról szól. Ebben a kapcsolatban pedig messze nem a fém és a fa a mérvadó, hanem az elme és a lélek.
Írta: Nagy István
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
