Vadászat
Hat lépésnyi utánkeresés
Nyár derekán túl voltunk, épp aznap lépett második hetébe az augusztus. Végét járta az őzek násza, de azért még jó eséllyel lehetett vadászni rájuk, mert sokat mozogtak.
A Salak-hegy Bandi bátyám vadászterületén megér pár szót. Meddőhányó volt úgy a XX. század közepéig, valahonnan kohósalakot is szállítottak ide. A hegyet mára benőtték az akácfák és a siskanád, a rossz aszfaltút mellett pedig valamikor salakbányát nyitottak itt terem fejtés és rostálás után a rosszabb fajta teniszpályák vörös talaja.
A kitermeléshez persze gépek kellenek, a gépek fém alkatrészeinek óvására biztonsági őr, az őrnek meg rossz idő esetére menedékhely. Így aztán konténer is van itt a különféle gépek között még szerencse, hogy a Salak-hegy mögötti lesről nem lehet rálátni az illúzióromboló bányára.
A magasles egy L-betű formán elágazó mezőgazdasági terület sarkán áll, egy völgy aljában. Előttem az L-betű hosszabbik szára, egy őzrejtő gazos, pár éve felhagyott szántó, végében kis lucernás vadfölddel, azon túl már a salakbánya gátja.
Jobb kéz felől az L-betű rövidebb száraként vagy kétszáz méterre benyúlik az erdőbe a völgy aljában egy erősen parlagfüves kaszáló. Ez a les előtt úgy száz méter széles lehet, a vége felé pedig keskenyedik. A gazost és a kaszálót is a Salak-hegy felől keskeny sávban akácos övezi, felette cseres áll, a les mögött meg szép, gyertyánnal elegyes cseres-tölgyes.
A gazosban egy suta jön-megy ez évi gidájával, meg is dobogtatja időnként a szívemet. Helyettük egy rendkívül széles terpesztésű, bár rövid szárú trófeát viselő, középkorú bakra várnék őt szánta nekem Bandi bátyám.
Vártam már vadra ezen a lesen néhányszor, télen disznóra, rókára, ma hajnalban bakra Egy fiatal, felemás agancsút csúnyán el is hibáztam rettenetes szívdobogás közepette, torokszorongató vadászizgalmamban, kitekeredett testhelyzetből Nem is értem, hogyan rántottam el a ravaszt, miféle reszketés futott végig akkor a mutatóujjamon? A vad ugrott egyet a dörrenésre, megállt egy pillanatra a kaszáló közepén, aztán riasztva, nagy ugrásokkal, tükrét fel-felvillantva tűnt el a szemem elől.
Nicsak, ott van a bak a gazosban! A középkorú az, fején igen kívánatos trófeával! Messze van azonban, kicsit több lehet, mint kétszáz méter (Alföldi vadászok most biztosan nevetnek ) Száz méteren túl nem lőnék rá, a reggeli hibázás jókora visszatartó erő majdcsak jön közelebb is, ilyenkor még későn sötétedik.
Egy kis nyugalom telepszik erdőre, kaszálóra és gazosra, van idő emlékezni.
Az a mai reggel Benne volt abban az elkapkodott lövésben a tavalyi szezon 17 eredménytelen lese, cserkelése és barkácsolása igaz, jártam közben néhány felejthetetlen helyen a Börzsönyben, ami azért nem utolsó eredmény.
Aztán Szent Mihály estéjén, az idény utolsó előtti napján Csütörtököt mondott a régi puskám! Csalódottságomban ki is cseréltem a télen. Ez évben is volt pár eredménytelen les: júniusban a terület legjobb, legszebb részén akkora felhőszakadás ért kinn, amekkorára a százéves öregek is csak hazudós kedvükben emlékezhetnek.
Tegnap este meg éppen ide jöttem volna, csakhogy mire Bandi bátyámmal kiértünk, be volt írva ide valami megyei potentát. Egy erdei lesdeszkán vártam hát a jó szerencsét, azaz szurkoltam, hogy a mezítlábas közjogi méltóságnak ne jöjjön ki a nekem szánt bak.
Hab a tortán, hogy a még világosban a fülem hallatára érkezett egy disznó a közeli dagonyára. Látni nem láttam a sűrű cseres-gyertyános újulatban, de vagy harminc méterre tőlem nagyot loccsant a víz s abban a pillanatban megszólalt a zsebemben a mobil, amit elfelejtettem lehalkítani. A disznó azonban erre sem ment el, viszont nyíltabb részre sem merészkedett ki végül.
Alig gondolom végig, már kapkodhatok is a sarokba támasztott puska után, mert a kaszáló sarkára kijön a középkorú bak! Csak átvált a gazosból az akácos szegélybe, talán hét-nyolc méternyi utat tesz meg takarás nélkül. Mire azonban gyorsan, de óvatosan a vállamhoz emelem a puskát, már el is nyelte a tisztást szegélyező sűrű.
Alkonyatig úgy telik el az idő, hogy lőhető helyzetben nem látom viszont a kívánatos vadat: még vagy háromszor-négyszer megpillantom a gazosban, egyszer úgy jó százötven méterről meg is célzom, de nem szánom el magamat a lövésre: tisztán csak a nyakát látni, ahogyan egy bokor hajtásait csipegeti. Inkább a gazost figyelem tehát, mert ott jár inkább a kiszemelt vad.
Így telik el sötétedésig az a pár óra: akármilyen hosszúnak is tűnt még délután a vadászatra fordítható idő, az alkonyat már közeledik, egyre lejjebb bukik a nap a távoli hegyek mögött. Fogynak a vadászatra fordítható percek, lövésre már szinte esély nincs
A következő pillanatban majd kiesik a keresőtávcső a kezemből, mert egy bakot veszek észre a jobb kéz felé eső kaszáló közepén! Hogy nem vettem észre eddig? Már fogom is a puskát, óvatosan emelem, nehogy odakoppanjon a mellvédhez
A bak pedig közeledik a les felé! Nem a középkorú, széles terpesztésű azonban, hanem az a fiatal felemás agancsú, amelyiket ma reggel elhibáztam! A bal szár rendes hatos, a jobb pedig villás akárhogyan is van, lőhető!
A bak pedig még mindig közeledik. Torkomban ver a szívem, a vadászláz megremegtet, a szálkereszt nem akar megállni .
Nem kell lőni! – nyugtatom magamat. A bak úgyis jön . De ki tudja, lesz-e még alkalmam máskor is fegyvert emelni rá? Tavaly 17 sikertelen vadászat, aztán az elképzelhető legtisztább helyzetben a cserbenhagyó fegyver, idén is mindig volt valami baj Egyszer már el is hibáztam ugyanőt .
Nagy levegőt venni, nagy levegőt!
Az őz megáll úgy százhúsz méterre, néhány magasabb kóró leveleit csipegeti, aztán szépen keresztbe fordul A szálkereszt már biztosan ül a lapockáján, a fegyvert jól fel tudom támasztani a tenyerembe Aztán magam sem tudom, hogyan dördül a lövés
A vad megfordul, szemmel nem is követhető a gyorsaság, ahogyan az akácosba veti magát Még egy kis csörtetés, aztán csend lesz
Mi történt itt? Új lőszert ismétlek a töltényűrbe, elteszem az üres hüvelyt a jobb felső zsebembe gyűjtöm a vadlövő üres hüvelyeket, hátha ez lesz ebből is aztán csak nézem a sötétedéssel mindinkább elszürkülő tisztást. Úgy érzem, jó helyre ment a lövedék, szerintem a baknak tűzben kellett volna rogynia Egészen biztos, hogy eltaláltam de hol?
Már telefonál is Bandi bátyám, aki a Salak-hegy túloldalán lévő lesre ült fel.
– Megvan? – jön a szokásos kérdés.
– Elment.
– Hallottam a becsapódást.
– Elvitte.
– Megyek, megnézzük.
Nem bírom ki azt a tíz percet, amíg ideér, a telefont letéve lekászálódok a lesről. Tudom, hogy várni kellene még de azt is, hogy perceken belül sötét lesz, előtte jó lenne megjegyezni azt a helyet, ahol a vad az erdőbe ugrott. Megkeresem a rálövés helyét, biztos támpont az a néhány magasabb kóró, ahol a bak csipegetett.
Találni azonban nem találok semmit, de már sötétedik is erősen. Harminc méterrel odébb azonban, ahol a vad az erdőbe ugrott, az elemlámpa fénye néhány sötétvörös vércseppet mutat a gyalogbodza- és a csalánleveleken. Nem sok, de mégiscsak reménykeltő!
Megérkezik Bandi bátyám is, csóválja a fejét, hogy még várhattam volna, nehogy túl messzire menjen a sebzett vad, aztán megnézi a sötétvörös vércseppeket is. Azt mondja, túl magas a kenés, ha volt ereje a baknak ekkorát ugrani, még jól elmehet. Vigasztal, hogy majd reggel megtaláljuk, most már sötét is van, zavarni sem érdemes, hadd betegedjen meg valahol minél közelebb.
Szörnyű, a nappaliban álmatlanul végigforgolódott éjszaka után, hajnali öt óra körül már újra a kaszálón vagyunk. A vércseppeket megtaláljuk könnyen, rászáradtak már a levelekre. Bandi bátyám bújik elsőnek a fák közé. Jó sűrűn állnak a fiatal akácok, de azért járható az erdő alja.
– Itt a bakod – hallom egyszer csak a hangját.
Aztán oldalt áll, hogy elsőként én léphessek az erdőszéltől legfeljebb öt méterre fekvő vadhoz. Este elemlámpával benéztünk ugyan a sűrűbe, de a bak oldalt ugrott, miután az erdőt elérte, ráadásul egy talajhorpadás alján feküdt, ahol nem láthattuk.
Levett kalappal, meghatódva térdelek a vad mellé. A trófea vékony szárú, szinte gyöngy nélküli, elég világos színű látszik, hogy akácosban élt és valóban felemás, viszont mégiscsak hatos. A jobb száron a hátsó ág azonban nincs egy centi, azt nem láttam távcsővel sem.
Bandi bátyám félrehúzódva vár, hadd örüljek a zsákmánynak, aztán gratulál, még sok szép vadászélményt kívánva.
Itt találtunk rá a salak-hegyi kis bakra
Kivisszük a vadat az erdőszélre, következhet a zsigerelés, ami egyben boncolás is: hol érte a lövedék, hogy így elszaladt?
Nos, a 11,7 grammos, 30-06-os Sellier & Bellot lövedék szilánkosra törte a jobb felkarcsontot lehetséges, hogy egy ujjnyival előbbre küldtem a golyót a kelleténél, nem állt azért teljesen keresztbe a vad, de mozdulhatott a lövés pillanatában is ez már sosem derül ki.
Mindenesetre a lövedék és leváló köpenyének darabjai a szívet sértetlenül hagyták, viszont szó szerint lerombolták a két tüdőlebenyt, csak a jobb oldali tüdőcsúcsból maradt meg egy cigarettásdoboznyi darab. A lövedék magja átütötte a vadat, a felkarcsont szétzúzása után baloldalt, az utolsó előtti bordát eltörve és ötvenforintos nagyságú kimeneti nyílást hagyva távozott. A vad csak ezen keresztül hagyott némi vért.
A különös már csak az, hogy a szörnyű sebbel, gyakorlatilag tüdő nélkül és három lábon, a bak még elszaladt vagy harminc métert, akkorát ugorva a sűrűbe, hogy sötétedéskor nem találtuk. Később olvastam, hogy valószínűleg épp a belégzés állapotában van ilyenkor a vad, s a lövedék becsapódása után még reflexszerűen megkezdi a menekülést, viszik a lábai. Így van-e vagy sem, nem tudom, de az én őzem még meg is fordult.
Akárhogyan is volt, azért abbahagyhatta volna a halálvágtát négy-öt méterrel előbb. Megkímélt volna egy rettenetes éjszakától, Bandi bátyámat és engem is egy újabb hajnali úttól a területre .
Csakhogy ennek a kis selejt baknak a történetéhez hozzátartozik már a lelkiismeret-furdalástól gyötört, álmatlan éjszaka, a hajnali felkelés, a hat lépésnyi utánkeresés sőt, még az előző reggeli hibázás is.
Aztán még a trófea mellé párosul egy lepréselt akáclevél töret, egy kilőtt töltényhüvely, meg a vad gerincében talált babszemnyi rézdarab is a lövedékköpenyből. A történet és az élmény pedig így, mindenestül kerek és főképpen igaz. Talán annyit érdemes még említeni, hogy az átvevők 17 kilósnak mérték a vadat, a bírálaton meg nagykoponyával 268 grammosnak a trófeát.
Hozzátenni meg már csak annyit tudok: köszönöm, Bandi bátyám!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login