Vadászat
A bónás kan
1981 júniusában Bulgáriában, Plovdivban volt a vadászati világkiállítás. Társaságunk szervezésében én is kirepültem. Indulás előtt két nappal kiszaladtam Bélaházára azzal a szándékkal, hogy a kéthetes családi nyaralásomat a naplóba bejegyezzem.
Endrével Feketevíz pusztán találkoztam. Izgatottan mesélte, hogy az ún. Lackó les mellett egy fantasztikus nagy disznócsapát talált, ami a szemben lévő búzatáblába vezet oda-vissza. A búzatábla már a szomszéd bakonyszombathelyi társaság területén van, így a Lackó les előtti lucernán volna lehetőség elkapni.
– M. Béla nem megy veletek Plovdivba, sőt a jövő héten végig kint lesz. Biztos, hogy mire megjössz, meglövi a remetét, úgyhogy még az indulás előtt gyere ki, ha jót akarsz! – darálta egy szuszra.
– Na
te aztán tudod, hogy kell az embert útjára bocsátani – nyavajogtam. – Két nap múlva indulunk. Még addig dolgozom, és össze is kell készülődnöm. Megmondanád, mikor jöjjek ki? – kérdeztem szemrehányóan.
– Hát ma este! – mondta a világ legtermészetesebb hangján.
Na jó, akkor este itt vagyok, de jegyezd meg jól, hogy egyszer kinyírlak
– köszöntem el nevetve.
Délután feleségem, látva, hogy pakolok a kocsiba, sajnálkozva ingatta a fejét, majd csendes melankóliával csak annyit mondott:
– Ne haragudj
, de nálad valami nincs egészen rendben.
Magamban örültem, hogy ennyivel megúsztam.
Feltelepedtünk a Lackó-lesre. Jó háromnegyed hold ígérkezett. Láttuk is felkelni. De lassan, ám egyre biztosabban, befelhősödött. Néha kevés szűrt fény áthatolt a felhőkön, de összességében szinte semmit nem láttunk. Ennek ellenére éjjel egy óráig várakoztunk, eredménytelenül.
– Hát
Endre, én ennél többet nem tudok tenni. Figyeld az eseményeket, és ha megjöttem, úgyis jövök ki a családdal. Akkor majd elmeséled, mi történt.
– Addig is, Isten Veled! – köszöntem el tőle. Másnap otthon a kertbe kiülve, sóvárogva néztem a ragyogó holdvilágot.
– Ne sóvárogj! Inkább feküdj le, mert egykettőre hajnal lesz, és indulnod kell! – parancsolt be a feleségem.
Alig tudtam elaludni. Mindig az volt a látomásom, hogy Béla fülig érő szájjal áll egy hatalmas kan mellett, és a kezét dörzsöli. Valahogy mégis reggel lett. A társaság, az utazás elterelte a gondolataim. Ettől függetlenül elég sokszor felsóhajtottam, élhet-e még a nagy kan? A sóhajok az ottlétem alatt sem hagytak el.
Maga a kiállítás hatalmas élmény volt. A bőség zavarától az ember azt sem tudta, hova kapja a fejét. Tátott szájjal néztem az elképesztő méretű agyarak, őzbakagancsok sokaságát, hogy az egyéb trófeákról ne is beszéljek. Nagyon tetszettek a szovjet pavilonban a prémes állatokat bemutató diorámák. Azt mondanom sem kell, hogy szinte minden rekordot a Zsivkov és Ceauşescu elvtársak által zsákmányolt trófeák tartották. Érdekes, hogy mindkét országban az első ember egyben az ország legügyesebb, legsikeresebb és legeredményesebb vadásza is. Valószínű, a véletlenek szerencsés összhatásaképpen. Másra gondolni nem tudok
Ittlétünk alatt két emlékezetes kis történetnek is a részese voltam. Mindkettő gasztronómiai vonatkozású.
Plovdiv köztudottan egy fékezett habzású, csendes, franciás beütésű bájos városka egyetemmel, kávéházakkal és a város legmagasabb pontján az elmaradhatatlan, hatalmas Lenin szoborral, amit ottlétünk alatt csak Bácsi-ként emlegettünk, mint legfőbb tájékozódási pontot.
Egy délután az apósommal, T. Ferivel, Cs. Lacival sétálgattunk a szűk utcákon azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy valahol éhünket és szomjunkat oltsuk. A sok semmirevaló kávéház nagyívben való elkerülése után végre találtunk egy magyar kisvendéglőnek megfelelő helyet. Az ital rendelésével nem volt baj, a vín és a bír szavakat még tájszólással is a világ minden szegletében megértik. Az étel már más kérdés. Feri bátyám, mint afféle ételben-italban nagy étvágyú bakonyi tsz-elnök, szeretett volna valami tartalmasat magához venni.
Tekintettel arra hogy franciául egy kukkot sem tudtunk, így az orosszal próbálkoztunk
az mégiscsak testvéri nyelv nekik. Kézzel-lábbal elmagyaráztuk, hogy sült csirkét szeretnénk ebédelni. Látszólag a pincér mindent értett. Elviharzott leadni a rendelést. Mi eközben a csibének készítgettük az ágyát. Már kedélyes hangulatban voltunk, mikor a pincér megjelent az étellel. Meglepődve láttuk, hogy az asztalra tett tálon sima rántotta gőzölög. Ezt látva Feri bácsit elfutotta a Szent Antal tüze, és kifakadt:
– Nem ezt kértük, hanem ennek az anyját!
Szegény pincér ma sem érti, miért vigadtunk olyan harsányan a rántotta láttán, amit természetesen jobb híján elfogyasztottunk.
Másnap este Cs. Laci bejött hozzám a szobába:
– Gyere, elmegyünk járni egy kicsit! Az öregek hadd szomorkodjanak csak itthon! – invitált hamiskás mosollyal. Laciról már szóltam egy előző történetben. Emlékeztetőül csak annyit, hogy az élet minden területén nagy étvágyú mezőgazdász volt, aki soha nem bírt a fenekén maradni, mint ahogy most sem.
A belváros fele vettük az irányt. A sétálóutcában kávéház, kávéház hátán. Az utcai teraszokon fiatalok üldögéltek csendesen kávé vagy üdítő társaságában.
– Az Istenfáját! Itt mindenki ortopéd?! – fakadt ki Laci váratlanul. – Nézd meg ezt a sok sápadt kólaivót! Itt a bort senki nem ismeri? Látod azt a gyereket, milyen bombázóval üldögél? A szerencsétlenjének csak éppen a nyál nem csurog a szájából. Persze ha kóla helyett egy fél liter otellót benyomott volna, már biztos a bokrok alatt döncölné azt a bögyöst – mondta nekitüzesedve. Tudtam, honnan fúj a szél. Már pár napja nem volt nővel, és jelentkeztek nála az elvonási tünetek. Mivel nő nincs, meg kell, hogy itassam, talán ettől lenyugszik határoztam el.
– Gyere, Lacus, beülünk valahová beszélgetni, iddogálni invitáltam.
– Ne menjünk el az egyetemhez? Ott vannak ám jó nők – mondta szinte sóvárogva.
Majd később. Először igyunk valamit! hárítottam el. A bőgő bika kutya füle
– somolyogtam magamban.
Végre találtunk egy elegáns helyet, ahol nem csak kávé és üdítő kapható. A földszinti nagyterem tele volt. A pincér a karéjra kísért bennünket. Az is majdnem tele volt, és itt is szinte mindenki üdítőt ivott. A bor megrendelése nem okozott gondot. Ám mikor Laci jelezte az ujjaival, hogy három üveggel hozzon, akkor nagyra kerekedett a pincér szeme. Ahogy letette a borokat az asztalra, Laci testbeszéddel elmutogatta, hogy nyugodtan bontsa csak meg mindegyiket. Látszott rajta, furcsállja, de kihúzta mindhárom flaska dugóját. Könnyű kis asztali bor volt. A hazai, ászári ezerjónak a nyomába sem léphetett. Ereje is alig volt. Húsz perc alatt lelégtelenítettük a három üveget. Laci újra az ujjaival instruálta a pincért.
Amikor a második kört hozta, már némi feltűnést keltett a dolog. Többen odanéztek, összesúgtak. Háromnegyed órát ez is kitartott. Laci keze újra rendelt. A pincér egyre sápadtabb lett. Bajt, botrányt érzett. Ennyi bort itt egy hét alatt nem ittak meg. A harmadik kört kihozva, a részeg ember imbolygását utánozva kérdezte, hogy tudunk-e majd menni.
– Édes egykomám nevetett Laci az arcába , ha három nap, három éjjel mulatok, azt sem veszi észre rajtam senki.
– Te csak ne aggódozz! Inkább hozz még három flaskát, de azt ne bontsd ki, mert látom, be vagy már szarva! Majd az öregek megisszák dünnyögte maga elé.
Az utolsó kört elfogyasztva, az üvegeket kézbe fogva, urasan lesétáltunk az emeletről. Észrevettük, hogy mindenki arra volt kíváncsi, hogy fogunk elmenni, egyáltalán tudunk-e? A lépcső felénél tarthattunk, amikor tapsolni kezdtek, majd vastaps közepette, mint két bonviván, elhagytuk a helyet.
– Na
akkor itt is voltunk – mondta Laci csendesen, csak úgy
hogy mondjon valamit.
Az egyetemet persze nem úsztam meg. Már későre járt, mire odaértünk. Minden zárva volt. Lenin elvtárs két kiterjesztett karja védelmezőn borult a város fölé. Így aztán csendesen, az otthon hagyott kedves, gömbölyded hajlatain elmélázva, hazaballagtunk.
Reggel érkeztem haza Bulgáriából. Délután már Bélaházára vagyunk betelepülve. Két hét szabadság! Mindenhol jó, de legjobb a Bakonyban! lelkendezem boldogan. Legnagyobb örömömre él még a nagydisznó is!
– Amíg a kan nem lesz meg, mással nem foglalkozunk – határoztuk el Endrével. Hiába lestük azonban több estén keresztül, nem jöttünk össze vele. Viszont a friss oda vissza csapáját mindig láttuk.
– Próbáljuk meg hajnalban! Hátha akkor van a járata! – indítványoztam Endrének.
– Próbáljuk! – hagyta jóvá.
Eredmény semmi. A csapa viszont egy száz méteres sávon belül továbbra is ott volt. Mi lehet a dolog nyitja? Mi az, amit rosszul csinálunk? – rágtuk magunkat.
– Te
Endre emlékszel arra a nagy kanra a sarokerdőnél, amelyik délelőtt járt ki a kukoricára, és délután ment haza? – kérdeztem.
– Tudod! Akkor bukott le, amikor egyszer nagyon korán kiültünk, és láttuk visszahúzni. Ilyen vén kaszakövek idős korukra bónásak, kiszámíthatatlanok lesznek, mint az öregember. Lehet, hogy egy ilyen bónás öregúrral van most is dolgunk! Elképzelhető, hogy ez is nappal jár ki, és ezért nem bírjuk elkapni.
– Igazad lehet – gondolkodott el a dolgon Endre. – Ma este még tegyünk egy próbát! Ha nincs eredmény holnap kiülünk a lucernaföld szélére. Legfeljebb kártyázgatunk. Majd úgy csináljuk, hogy senki ne lásson bennünket. Mert ha híre megy, hogy fényes nappal disznót lesünk, kihívják a mentőt
.
Délután lementünk családostul, Endréstül a hántai tóhoz pecázni. Estefelé jött kismotorral egy horgász, aki izgatottan újságolta, hogy mekkora vaddisznót látott.
– Hol látta?– kérdeztem rosszat sejtve.
– Ahogy jöttem itt a csárdai úton, a búzaföld szélében fekszik. A szombathelyi vadőr lőtte fejbe 20 m-ről kispuskával.
– Bármire esküszöm, ez a bónás kan! – mondtam Endrének. Nem szólt semmit, csak nagyot szívott a cigarettába. Ez nála az egyetértés jele.
Másnap tudtuk meg, hogy jó volt a diagnózisunk, csak későn született. A szomszéd kolléga a majdani esti leshelyet keresve vette észre a búzából már felénk hazaváltó disznót. Csak a szolgálati kispuskája volt vele. Olyan szerencsésen fülbe lőtte, hogy helyben maradt. Hat évesnek ítélték. Az agyarai 22,5 cm-esek és egészségesek voltak. Nem mindennapi zsákmány! Az se lenne csoda, ha az ember az elvesztése feletti bánatában rigolyássá vagy éppen bónássá válna.
Egyik sem lettem, de egy életre megjegyeztem, hogy öregdisznó viselkedésében ne keressünk sem ésszerűséget, sem logikát. Tesz az egészre egy nagyot!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login