Vadászat
A csókai nádas mellett
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia kedves Barátom!
Hull a hó és hózik, Mici Mackó fázik… Nem csak Mici Mackó, de én is valahogy így vagyok ezzel. Hirtelen, átmenetek nélkül tört ránk ez a hideg. A szervezetem nem tudott még átállni, és ezért egy kicsit még tiltakozik ellene. No, de majd megszokja és akkor kigombolt ingnyakkal, gőzölgő üstökkel, kipirult arccal fogom űzni a vadat a padéi „rengetegben”.
Múlt szerdán este odavoltam Csókán vendégségben, disznólesen. A Jovanovity Tóni barátom hívott meg.
– Most gyere, sok itt a disznó a csókai nádasban, de ha leszedik az összes kukoricát a környékről, utána eltűnnek. Két nappal előtte egy fiatal vadásznak kijött a nádasból egymás után – körülbelül félóránként – három disznó. Kettő meglett, a harmadikat elhibázta. Ugyanazon az estén, egy kilométernyire odébb (Terján felé) egy másik vadász egyet meglőtt, egyet megsebzett – így csalogatott.
Ezek után mi is tele reménnyel a hátizsákban ültünk ki a nádas szélétől mintegy 100–120 méterre párhuzamosan húzódó part tetejére. Mint egy páholyban ülve, gyönyörű kilátás nyílik a nádasra és a köztünk elterülő kaszálóra. A kaszáló arany színű, fél lábszárig érő fűszőnyege jó háttere lesz majd a kiváltó koromfekete csuhás nagy kannak. Merthogy lesz abban, semmi kétség. Hogy nagy lesz-e vagy csak közepes, azt még nem tudom. De hogy jönnie kell, muszáj, ezt érzem a zsigereimben.
Valamivel négy óra után állítom föl háromlábú vadászszékem a legígéretesebbnek tűnő partszakaszon. Tóni egy méternyire tőlem balra beleszúrja egylábú széknek csúfolt ülőalkalmatosságát, ő most puska nélkül van. Keresőtávcső a nyakában és egy nagyon erős 30 Wattos halogén reflektor előtte a földre fektetve. Az én három Wattos halogén lámpámat gyöngének vélem ekkora távolságra, ezért föl se szerelem a puskámra. A puskám 11,2 grammos lőszerre töltve, a távcsövem fölkattintva, a fegyver ott hever nyugodtan a combomon. Még nincs miért izgulnia, még világos van, nem jött el az ő ideje.
Szép halkan megbeszéljük a taktikát. A szürkület beállta után Tóni keresőtávcsövével folyamatosan pásztázni fogja a nádas szélét. Ha meglátja a disznót, óvatosan fölveszi a reflektort és megvilágítja a célpontot. Nekem nincs más dolgom „csak” meg kell lőnöm a disznót. No, de hol van ez még. Ne szaladjunk annyira a rúd elé. Előbb majd jönnek a tapsifülesek, utána a vörös zubbonyos őzek, és majd csak jó sokára utána a feketecsuhások.
No, ezért a kiszámíthatóságért kezd egy kicsit fakulni a szememben ez az egy helyben ülős leselkedés. Nehogy félre érts, nagyon sokat kell még hogy fakulgasson az a csillogás, hogy teljesen kifakuljon. Csak eljátszom ezzel a gondolattal, de amikor megcsörren a nád, lázba jövök, mint kezdő koromban, vér tolul az arcomba, minden idegszálam megfeszül. A hosszú évek (évtizedek) során azonban megtanultam ezt az izgalmat kordában tartani, nem remeg már a kezem, és nem rángatolódzik a jobb mutatóujjam.
A zörgés már a nádas szélénél hallatszik, szinte már gyanúsan hangos. Mintha valami tapasztalatlan hajtógyerek közeledne, aki letért a vadcsapásról és most belegabalyodott az összekuszált nádszálakba. Tör-zúz, hogy minél előbb kiérjen, tiszta levegőhöz jusson. Leeresztem a drillingem csövét, visszafektetem a puskám a megszokott helyére. A nádból pedig kiront, ha nem is a hajtógyerek, de két őzkölyök.
A kaszálón is folytatódik a pajkos, jókedvű zargatózás. Tóni mosolyogva megjegyzi, ha ez most egy kicsit odébb, úgy tíz kilométerre délre, a szomszéd határban történne, nem lenne olyan felhőtlen a fiatalságuk. Meglehet időnap előtt gyászba borulna. (Szerintem a szomszédok mindig ilyenek, míg rólunk a becsületesség szobrát lehetne megmintázni.)
Nem sokkal később egy idősebb bak is kijön. De ez már sokkal óvatosabban, csöndösebben. Sötétebb is van már jóval, először disznónak hisszük a jövevényt. Feszülten várjuk, hogy kilépjen a nádasból, de amikor felszegett fejjel kilép, azonnal rájövünk, hogy most is hiába izgultunk.
Teljesen besötétedett, halk neszezés hallatszik a nádasból, pont irányunkban. Jóval beljebb a nádas szélétől, majdhogynem csak képzelődöm, annyira halk. Aztán csönd. Kis idő múlva megismétlődik, majd újra. De mind kijjebb és kijjebb, egyre közelebb a nádas széléhez. Néha egy-egy nádszál is összeroppan a nehéz test alatt. Ez már komoly, nagyon a disznó viselkedésére vall. Tóni le nem veszi szemét arról a pontról, ahol a disznó előbukkanását várjuk.
A puskám a vállgödrömnek szorul, a céltávcső fölött figyelek. Annyira erőlködök, annyira figyelek, hogy végül könnybe lábad a szemem. Tóni meglök finoman a könyökével. Ez a megbeszélt jel, hogy látja a disznót. Óvatosan leereszti a keresőtávcsövet és a reflektorért nyúl. Most én is meglátom szabad szemmel a fekete foltot, amint elindul balra, a nádas szélétől lassan távolodva.
A disznó már elhaladt egy jó húsz méternyit, amikor kigyullad a fény és megvilágítja a disznó – hűlt helyét. Ugyanis amikor Tóni levette a szeme elől az erős keresőtávcsövet, egy pillanatra elvakult. Nem látott semmit, csak egy fekete függönyt. Suttogom neki, balra-balra-még balra. N
a végre, benne a disznó a fénycsóva közepében. A puskám csöve követi a fénycsóvát, céltávcsövem pirosan izzó fonala megakad a fekete gombócon. Most csak egy kis igazítás, csak egy szempillantás, hogy a pókháló közepe a lapockára ragadjon.
De sajnos Diana nem így akarta. A disznóra nyilván már rápuskáztak reflektorral, nagyon tudta, hogy miről is van szó. Nagyon jól tudta, hogy az ő bőrére megy ki a játék. Ahogy a fénycsóva szemen ütötte, azonnal megpördült és visszarohant a nádba. A fénycsóva kalimpálva rohant utána, a célkereszt is próbált lépést tartani vele, de hol elöl járt, hol meg lemaradt. Mindez pár másodperc alatt játszódott le, a disznó eltűnt a nádrengetegben.
Tóni szerint a disznó – mint kiderült, nem is igazi disznó, csak olyan hatvan kiló körüli süldőcske – egy pillanatra meg is állt, kint hagyta a fenekét a nádasból. A puskám túlszaladt ezen a ponton, és mire visszatalált, a süldő már a farkát is behúzta a takarásba. Egy darabig még hallottuk ahogy távolodik, majd utána csönd, síri csönd lett.
Sokkal később, talán egy órára rá, ismét hallottunk nádcsörgést, nádroppanást, tőlünk olyan két-háromszáz méterre Csóka irányában. Úgy döntöttünk, óvatosan arrébb megyünk. Tudtam, hogy ennek semmi értelme. Az a disznó, ami a nádas széléhez közel van és kijönni készül, nem nagyon szereti, ha a vadászok ott sétafikálnak. De hát mit veszítünk? Semmit. Itt már úgyse jön ki semmi. Lassan hazafelé kell venni az irányt, hát próbáljuk meg.
Visszasomfordáltunk az útra, majd lábujjhegyen, csendben, már amennyire töksötétben lehet ezt tenni, odamentünk az elképzelt irányba, ahol a disznónak jönnie kéne. Egy jó ideig síri a csend. Később halk nádzizzenés. Néha elpattan egy nádszál. Egyértelmű, ez disznó. De mégis a feszültség egyre enyhült, a láz egyre csökken, a surranás, a reccsenés egyre távolodik. A disznónk rossz néven vette, hogy ennyire lebecsültük és fölhúzott orral tovább állt.
A túloldalról közben, nagyokat bólogatva, megindul felénk a Lada Niva fénycsóvája. Mi is csomagolunk. Egyszerre érünk oda, ahol a Wartburgommal parkoltam. Két kolléga szál ki a Nivából. Az egyikük a fiatal kezdő vadász Mityo Vulovity, aki május elseje óta a tizenegyedik disznójánál tart. Elmondja, hogy a kollégája éppen velünk szemben ült a nádas túloldalán, és az első disznónk, azaz süldőnk nála is kijött, de ő is ugyanúgy járt. A disznó fölhorkant és megpördült, ahogy a lámpát fölkapcsolta és visszacsörtetett a nádasba.
Jóleső érzéssel, melegséggel a szívemben, és egy igaz Barát meghívásával – jöjjek újra Csókára disznólesre, amikor csak kedvem tartja –, gurultam Zenta felé.
Sokszor csókollak benneteket, barátod Tibi.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login