Vadászat
Lajossal Gyulajon
Kanizsa Lajos neve élesen cseng mind vadászberkekben, mind pedig a gáz és olajiparban. Barátságunk is innen ered. Több mint húsz éve Szolnokra kellett utaznom egy beruházást előkészítő tárgyalásra. Lajos, mint a beruházás vezetője, én pedig üzemvezetői minőségben. Már a viselt vadászkalapjaink is árulkodtak valamiről. A megbeszélés után természetesen váltottunk néhány szót a vadászatról, mert ismeretlenül is sokat tudtunk egymás szenvedélyéről a közös gázos kollégáknak köszönhetően.
Aztán eljárogattunk közös vadászatokra és mondhatom, igazi vadászbarátok lettünk. Vadászataink során Lajos volt a szerencsésebb. Főleg ha bikára vadásztunk. A disznóknál viszont én voltam a nyerő. Aztán rengeteget vadásztunk együtt. Nagyon sok szép közös élménnyel, emlékkel lettünk gazdagabbak. Szép számban lőttünk őzeket, disznókat, de a bikavadászat csakis Lajosnak jött össze együttlétünk során. Még a vendéglátóink is restellették ezt az eredménytelenséget részemről.
Egyik alkalommal Somogyban, Bőszénfán vadásztunk a bőgés elején. Volt olyan este, amikor rengeteg bikát láttunk, de kísérőm nem engedélyezte a lövést. Az egyik fiatal volt, a másik kicsi, a harmadik túl nagy. Szóval ezek a jelszavak jöttek. A megfelelő, „lőhető”, na az már nem.
Barátom akkor is lőtt egy érmes bikát. Igaz egy kicsi üröm is vegyült az örömbe, mert nem találták a sebzettet. A trófea hónapok múlva került csak elő egy patakból. Még szerencséje is volt, mert a víz alatt lévő koponya nem sérült meg.
Jani barátom ekkor azzal vigasztalt, hogy majd ő kitalál valamit. Úgy is lett. Szeptember végén hívott, hogy van egy dámbika-kilövése, amit nagy tisztelettel felajánl nekem. Természetesen rögtön el is fogadtam. Már csak nem leszek olyan szerencsétlen a dámmal is! Az odahaza, a Beregben is sikerülni szokott. Mikor megtudtam, hogy Gyulajra, a dámszarvasok Mekkájába kell mennem, majdnem még a telefont is megcsókoltam örömömben.
Egyik alkalommal Lajos közli, hogy úgyis ráér, elkísér Gyulajra. Természetesen csak az én tiszteletemre jön el, mert ott biztos a siker. Ő már előző évben járt ott, és majd elkalauzol engem. Legfeljebb egy süldőt fog lőni. Gyanús volt ez nekem, de hajrá, irány Gyulaj. Amikor a zárt terület bejáratához értünk és az őrző szolgálat igazoltatás után csak úgy tudta kinyitni a kaput, hogy közben jó néhány dámszarvast odább kellett tessékelni – az állam majdnem fennakadt. Azt hittem álmodom. Míg a vadászházhoz értünk rengeteg vadat láttunk.
Az eligazításon természetesen már nem egy nagy, hanem két kisebb bika elejtése volt a téma. Lajos ezt jól kifundálta, de engem ez nem zavart. Jobban érdekelt a vadászat, na meg a barátság, ami azóta is töretlen.
Hamar elfoglaltuk szálláshelyünket és vadászgúnyába öltözve puskával, hátizsákkal, na meg Berci barátommal, aki otthonról elkísért, nagy reményekkel vártuk az indulást. Kísérő vadászunk egy terepjáróba ültetett bennünket és elmondta, hogy mindkettőnkkel meglöveti dámbikáját. Természetesen én leszek az első lövő.
Amikor a kiszemelt területre értünk és kiszálltunk az autóból egyik dal szövege jutott eszembe. Mégpedig a száraz tónak nedves partja, na meg a kuruttyolás. Elmondhatatlan mekkora volt a barcogás zaja. Elindulunk a zaj irányába, és kísérőnk utasítására Lajos Bercivel egy fa mellett megállt, mi pedig tovább mentünk az előttünk 150 méterre lévő ülőkosár irányába.
Elkápráztató látvány fogadott. Az ülőke egy dombélre volt elhelyezve, előttünk a domboldalban összeszámlálhatatlan dámszarvas. Akármerre nézek, mindenhol dámot látok. A barcogás hevében van olyan, aki húsz méterre közelít meg. A bikák jönnek-mennek, néha csörtéznek egyet. Vadászszemnek úgy tűnik, mintha a mennyországban lenne. Nem győzök betelni a látvánnyal! Kísérőm nem kapkodja el a dolgot. Látszik rajta, hogy megfontolt, nagy tudású szakértője ennek a műfajnak. Hagyja, hogy gyönyörködjek. Mármint úgy, mintha az elejtés nem is lenne olyan fontos számomra. Nézegetjük, gusztálgatjuk a bikákat.
Mikor jól kigyönyörködtem magam és teljesen megnyugodtam, akkor kaptam egy választási lehetőséget két bika közül. Nekem valahogy a sötétebb színű tetszett jobban, azt választottam.
Eddig a puskával nem is törődtem. Már majdnem elfelejtettem, hogy miért is hoztam magammal. Óvatosan elővettem, célozgattam a kb. 50 méterre álló bikát, de nem állt elég jól.
Ez az állapot több percen keresztül is elhúzódott. Kísérőm láthatta rajtam, hogy nem vagyok valami kezdő, és azt mondta, hogy ha bevállalom, ellőhetem a jobb lapocka tetejét, mert akkor a lövedék ebből a szögből a szívét is fogja érni. Gondoltam ez a srác sem most kezdte. Na, de én sem! Feladat elvállalva, és a lövedék már suhan is a kitűzött cél irányába.
Nagy becsapódás hajszálpontosan a célzott helyen, és az én gyönyörű dámbikám összeesik és kileheli a lelkét. Egy darabig még nézhetem, de oda nem mehetek, mert a lövés zajára a többi dám még nagyon el se ment. Sőt már jönnek is vissza.
Kísérőm azt mondja, térjünk vissza Lajosékhoz és cseréljünk. Most ő következik. Azt a másik kiszemelt bikát meglőheti, ha addig el nem megy. Megtörténik a csere, csak én már nem idegesen, hanem fülig érő mosollyal állok a fa mellé, ahol az előbb még Lajos cidrizett. Bercinek elmesélem, hogy mi történt, és már az sem érdekelne, ha a barátom ötöt lőne.
Messziről figyeljük, hogy elöl valami nem stimmel, mert Lajosék az ülőkosarat otthagyva jobbra meg balra mozognak. Aztán visszajönnek hozzánk és közlik, hogy a másik bika lejjebb ment az erdőbe és alulról lehet megközelíteni. Ők elmennek a terepjáróval, mi pedig csendesen üljünk be az ülőkosárba. A parancsban az is állt, hogy semmi esetre sem hagyhatjuk el a helyünket. Természetesen úgy lesz, a biztonság mindenek előtt.
Amikor elfoglaljuk helyünket már újból nagy a barcogás. Egyedül az én szép bikám fekszik dermedten. Elővesszük fényképezőgépünket, és rengeteg fotót készítünk. Nem telik el fél óra sem és hatalmas lövés zajára riadunk meg. Lajos barátom ágyúja is megszólalt.
Kis idő elteltével a domboldalból szólnak, hogy mehetek a bikámhoz. Egyszerre érünk oda, és megkapom a várva várt töretet. Lajos már mosolyog. Az ő kalapján már ki van biggyesztve.
Meghatódottan gratulálunk egymásnak. Szép volt barátom. Szívből örülünk egymás sikerének. Ez az igazi vadászbarátság!
Az elejtett bikákkal még világosban érünk vissza a vadászházhoz, ahol fogadjuk a jelenlévők gratulációját. Azon a délutánon öten vadásztunk a területen és hat dámbikát ejtettünk. A bírálaton agancsaink bronzérmes minősítést kaptak. Ugyan a többi bika aranyérmes lett, de ez a mi örömünket cseppet sem csorbította.
Gyulaj és az ottani dámszarvasállomány azóta fogalom számomra. Bíztatok is mindenkit, hogy aki teheti, látogasson el oda. Biztos, hogy csodálatos élményben lesz része.
Köszönöm neked Jani barátom!
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login