Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Lajossal Gyulajon

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Kanizsa Lajos neve élesen cseng mind vadászberkekben, mind pedig a gáz és olajiparban. Barátságunk is innen ered. Több mint húsz éve Szolnokra kellett utaznom egy beruházást előkészítő tárgyalásra. Lajos, mint a beruházás vezetője, én pedig üzemvezetői minőségben. Már a viselt vadászkalapjaink is árulkodtak valamiről. A megbeszélés után természetesen váltottunk néhány szót a vadászatról, mert ismeretlenül is sokat tudtunk egymás szenvedélyéről a közös gázos kollégáknak köszönhetően.

Aztán eljárogattunk közös vadászatokra és mondhatom, igazi vadászbarátok lettünk. Vadászataink során Lajos volt a szerencsésebb. Főleg ha bikára vadásztunk. A disznóknál viszont én voltam a nyerő. Aztán rengeteget vadásztunk együtt. Nagyon sok szép közös élménnyel, emlékkel lettünk gazdagabbak. Szép számban lőttünk őzeket, disznókat, de a bikavadászat csakis Lajosnak jött össze együttlétünk során. Még a vendéglátóink is restellették ezt az eredménytelenséget részemről.

Egyik alkalommal Somogyban, Bőszénfán vadásztunk a bőgés elején. Volt olyan este, amikor rengeteg bikát láttunk, de kísérőm nem engedélyezte a lövést. Az egyik fiatal volt, a másik kicsi, a harmadik túl nagy. Szóval ezek a jelszavak jöttek. A megfelelő, „lőhető”, na az már nem.

Barátom akkor is lőtt egy érmes bikát. Igaz egy kicsi üröm is vegyült az örömbe, mert nem találták a sebzettet. A trófea hónapok múlva került csak elő egy patakból. Még szerencséje is volt, mert a víz alatt lévő koponya nem sérült meg.

Jani barátom ekkor azzal vigasztalt, hogy majd ő kitalál valamit. Úgy is lett. Szeptember végén hívott, hogy van egy dámbika-kilövése, amit nagy tisztelettel felajánl nekem. Természetesen rögtön el is fogadtam. Már csak nem leszek olyan szerencsétlen a dámmal is! Az odahaza, a Beregben is sikerülni szokott. Mikor megtudtam, hogy Gyulajra, a dámszarvasok Mekkájába kell mennem, majdnem még a telefont is megcsókoltam örömömben.

Egyik alkalommal Lajos közli, hogy úgyis ráér, elkísér Gyulajra. Természetesen csak az én tiszteletemre jön el, mert ott biztos a siker. Ő már előző évben járt ott, és majd elkalauzol engem. Legfeljebb egy süldőt fog lőni. Gyanús volt ez nekem, de hajrá, irány Gyulaj. Amikor a zárt terület bejáratához értünk és az őrző szolgálat igazoltatás után csak úgy tudta kinyitni a kaput, hogy közben jó néhány dámszarvast odább kellett tessékelni – az állam majdnem fennakadt. Azt hittem álmodom. Míg a vadászházhoz értünk rengeteg vadat láttunk.

Az eligazításon természetesen már nem egy nagy, hanem két kisebb bika elejtése volt a téma. Lajos ezt jól kifundálta, de engem ez nem zavart. Jobban érdekelt a vadászat, na meg a barátság, ami azóta is töretlen.

Hamar elfoglaltuk szálláshelyünket és vadászgúnyába öltözve puskával, hátizsákkal, na meg Berci barátommal, aki otthonról elkísért, nagy reményekkel vártuk az indulást. Kísérő vadászunk egy terepjáróba ültetett bennünket és elmondta, hogy mindkettőnkkel meglöveti dámbikáját. Természetesen én leszek az első lövő.

Amikor a kiszemelt területre értünk és kiszálltunk az autóból egyik dal szövege jutott eszembe. Mégpedig a száraz tónak nedves partja, na meg a kuruttyolás. Elmondhatatlan mekkora volt a barcogás zaja. Elindulunk a zaj irányába, és kísérőnk utasítására Lajos Bercivel egy fa mellett megállt, mi pedig tovább mentünk az előttünk 150 méterre lévő ülőkosár irányába.

Elkápráztató látvány fogadott. Az ülőke egy dombélre volt elhelyezve, előttünk a domboldalban összeszámlálhatatlan dámszarvas. Akármerre nézek, mindenhol dámot látok. A barcogás hevében van olyan, aki húsz méterre közelít meg. A bikák jönnek-mennek, néha csörtéznek egyet. Vadászszemnek úgy tűnik, mintha a mennyországban lenne. Nem győzök betelni a látvánnyal! Kísérőm nem kapkodja el a dolgot. Látszik rajta, hogy megfontolt, nagy tudású szakértője ennek a műfajnak. Hagyja, hogy gyönyörködjek. Mármint úgy, mintha az elejtés nem is lenne olyan fontos számomra. Nézegetjük, gusztálgatjuk a bikákat.

Mikor jól kigyönyörködtem magam és teljesen megnyugodtam, akkor kaptam egy választási lehetőséget két bika közül. Nekem valahogy a sötétebb színű tetszett jobban, azt választottam.

Eddig a puskával nem is törődtem. Már majdnem elfelejtettem, hogy miért is hoztam magammal. Óvatosan elővettem, célozgattam a kb. 50 méterre álló bikát, de nem állt elég jól.

Ez az állapot több percen keresztül is elhúzódott. Kísérőm láthatta rajtam, hogy nem vagyok valami kezdő, és azt mondta, hogy ha bevállalom, ellőhetem a jobb lapocka tetejét, mert akkor a lövedék ebből a szögből a szívét is fogja érni. Gondoltam ez a srác sem most kezdte. Na, de én sem! Feladat elvállalva, és a lövedék már suhan is a kitűzött cél irányába.

Nagy becsapódás hajszálpontosan a célzott helyen, és az én gyönyörű dámbikám összeesik és kileheli a lelkét. Egy darabig még nézhetem, de oda nem mehetek, mert a lövés zajára a többi dám még nagyon el se ment. Sőt már jönnek is vissza.

Kísérőm azt mondja, térjünk vissza Lajosékhoz és cseréljünk. Most ő következik. Azt a másik kiszemelt bikát meglőheti, ha addig el nem megy. Megtörténik a csere, csak én már nem idegesen, hanem fülig érő mosollyal állok a fa mellé, ahol az előbb még Lajos cidrizett. Bercinek elmesélem, hogy mi történt, és már az sem érdekelne, ha a barátom ötöt lőne.

Messziről figyeljük, hogy elöl valami nem stimmel, mert Lajosék az ülőkosarat otthagyva jobbra meg balra mozognak. Aztán visszajönnek hozzánk és közlik, hogy a másik bika lejjebb ment az erdőbe és alulról lehet megközelíteni. Ők elmennek a terepjáróval, mi pedig csendesen üljünk be az ülőkosárba. A parancsban az is állt, hogy semmi esetre sem hagyhatjuk el a helyünket. Természetesen úgy lesz, a biztonság mindenek előtt.

Amikor elfoglaljuk helyünket már újból nagy a barcogás. Egyedül az én szép bikám fekszik dermedten. Elővesszük fényképezőgépünket, és rengeteg fotót készítünk. Nem telik el fél óra sem és hatalmas lövés zajára riadunk meg. Lajos barátom ágyúja is megszólalt.

Kis idő elteltével a domboldalból szólnak, hogy mehetek a bikámhoz. Egyszerre érünk oda, és megkapom a várva várt töretet. Lajos már mosolyog. Az ő kalapján már ki van biggyesztve.

Meghatódottan gratulálunk egymásnak. Szép volt barátom. Szívből örülünk egymás sikerének. Ez az igazi vadászbarátság!

Az elejtett bikákkal még világosban érünk vissza a vadászházhoz, ahol fogadjuk a jelenlévők gratulációját. Azon a délutánon öten vadásztunk a területen és hat dámbikát ejtettünk. A bírálaton agancsaink bronzérmes minősítést kaptak. Ugyan a többi bika aranyérmes lett, de ez a mi örömünket cseppet sem csorbította.

Gyulaj és az ottani dámszarvasállomány azóta fogalom számomra. Bíztatok is mindenkit, hogy aki teheti, látogasson el oda. Biztos, hogy csodálatos élményben lesz része.

Köszönöm neked Jani barátom!

Természetvédelem

Árvízi készülődés Gemencben, mentik a vadat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vízügyi előrejelzések alapján a jelentős vízszintemelkedés előtt akár több héttel korábban is megkezdjük a hullámtérben lévő vadvédelmi dombok, régi, még a kalocsai érseki uradalom idejéből származó nyári gátak, egyéb magaslatok, valamint az árvízvédelmi töltésen túl lévő, úgynevezett ármentett területek takarmánnyal történő feltöltését – közölte Facebook oldalán a az ökoturisztikai Központ Gemenc.

Etetéssel tartják helyben a vadat Gemencben. Fotó: Baricz Árpád

Ennek köszönhetően a vad ezekre a területekre szokik, és több hétig is át tudja vészelni az áradást viszonylag kis, de élelemmel ellátott helyen. Ilyenkor a gímszarvas és a vaddisznó is vígan elviseli egymást. Közös cél, a túlélés. Ma Sétáló Jánost kísértük el a Gemenci erdő keselyűsi és szomfovai területeire, hogy bemutassuk a gyakorlatban, hogyan is valósul meg Gemencen a vadmentés.

Forrás: Ökoturisztikai Központ Gemenc
Fotó: Baricz Árpád

Tovább olvasom

Vadászat

Elesett a Bélus-völgyi király

Print Friendly, PDF & Email

Oravecz Attila és kedves vendége, szarvasbőgésben egy ismeretlen, de annál inkább kívánatos és minden vonatkozásban elejthető szarvasbikával találkozik, amelyre lövést tesznek, de birtokba csak másnap tudják venni. Segítségükre az ismert utánkereső, Ruszinkovics Dániel érkezik, aki Maja nevű vérebbel indul meg a nyomon…

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bélusvölgye Vadásztársaság területén járunk, amely 7800 hektáron gazdálkodik. Nyúlványerdők, telepített erdők csíkjai vezetnek a nagy erdőtömb közepéből, amelyet mezőgazdasági területek öveznek, miközben elhagyott régi szőlők, gyümölcsösök kedveskednek a vadnak, mert erről a vidékről eltűntek már a régi öregek. Talán értük is bőgnek ilyenkor odabent a szarvasok, egy-egy rom mellett, az öreg körtefák alatt. Mesebeli táj, ahol ma királyok laknak s akiktől így, szeptemberben hangos a táj..

A Bélus-völgyi király. Fotó: Oravecz Attila

Oravecz Attila, a társaság hivatásos vadásza hallgatja az estéket, a hajnalokat. Meg-megáll és lesi, figyeli az erdőt: merre járnak a szarvasok, merre mozog a vad, hogy fordul, hogy jár a szél? Kikaszált, sárgára égett gyepek várják az esőt, nemcsak itt, hanem feljebb, a szomszédban is, a vármegyében és jóformán mindenütt. Szinte perzsel a nap, perzsel a levegő, de éjjel már szólnak a bikák, a legnagyobbak. Itt vannak, visszatértek..

A Téglás erdőnél aprócska, mozdítható les áll. Előtte jól levágott, az erdő aljáig zúzott résszel. Ahogy kell – gondolta magában s félszemmel a naptárt leste, mert szeptember első napjára már 12 bika is beállt, felvette a helyét és akinek jó füle van, hallhatja, más és más egy-egy strófa.

A sűrűben a gyümölcsösök, a sarjas erdők és a gondosan karbantartott itatók, dagonyák megtartják a vadat és a felsült rétre még a tehenek nem hozzák ki a tarvadat. Így nehéz megfigyelni a bikákat is. Még úgy is, hogy vaddisznóra jóformán nem vadásznak és a szarvasé volt az erdő egész nyáron.

Készülj az apróvadas idényre! Megérkeztek a legújabb FRANCHI sörétesek a FROMMER pesti üzletébe! Kattints a képre!

Meglepetés nem érte, hiszen tudták ezt és a vadászatok során helyben, rögtön kell bírálni – nincs mese. Van úgy, hogy eltelik 2-3 nap is, anélkül, hogy megszólalna a puska, miközben a vendéggel annyi bikát látnak, hogy mire odakerül a sor, a lövés előtt lámpaláz már messze a múlté. Különleges hely ez s a nap, nap utáni cserkelések alatt örök barátságok születnek.

Végre befordult az autó. Oravecz Attila várta már a vendéget, de most másként, hiszen régi barátja érkezik, akivel sok napot, ha úgy vesszük, az évek során, hónapot töltöttek kint. Ő az az ember, aki látott egy-két bikát s olyan kérdésekre nem is kell válaszolnia odakint, hogy akkor miért nem lőttek? Ilyen nincs és ha vendég is, ha kísér is, jóbaráttal vadászni teljesen más érzés s ahogy ő megbízik benne, az fordítva is igaz. A vendég nem lő nagyobb bikát véletlenül, de véletlenül sem esik nagyobb, mint amilyet szeretnének…és nincs tovább. Vadászni indulnak.Egyáltalán nem akartak nagy bikát lőni és a Téglás lesen hallgatták az esti koncertet. Olyan sűrű ott az erdő, hogy cserkelni lehetetlenség, amikor a takarásból kilépett a gímbika.  Persze hang alapján beazonosította, de Oravecz Attila nem látta. Vadkamerákkal próbálták „megcsípni”, de rendre kikerülte és – mint a derült égből a villámcsapás, – ott állt előttünk.

A Bélusvölgye Vadásztársaság éves szinten 45 gímszarvasbikát ejt el. A terület adottságai kiválóak, a társaság több tagja átlagon felül támogatja az egyesületet, de ahogy tartják Attiláról – nem ismer lehetetlent. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, abból nem lehet kiverni és biztosak lehetünk benne, hogy megcsinálja – mondta lapunknak Ruszinkovics Dániel – aki azt is hozzátette, hogy ennek ellenére felismeri, hogy mikor kell segítséget kérni. Így kerültem én is ide –  mesélte lapuknak Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső. De ne rohanjunk ennyire előre!

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A bika kint állt és úgy 11-12 évesre becsültem a korát – meséli tovább Oravecz Attila. Az egy napos lehűlés, az eső előtt jól jött és amikor a teheneit követve feltűnt, megdermedt a levegő a lesen. Óvatos volt, mert a sűrű szélén megállt, de nekünk ennyi éppen elég volt, hogy lebíráljuk. Ám ahelyett, hogy kilépett volna, éppen csak benézett a rétre és „uzsgyé” vissza. Sarkon fordult és eltűnt.

Ezen a nyáron kedveztünk a vadnak. A sűrű legeldugodtabb részein etettünk, hogy zavartalanul pihenhessen, táplálkozhasson a vad. Idén cukorrépát kaptak, de ímmel-ámmal nyúltak csak hozzá, miközben már gyűjtöttük a szénát s volt már olyan etető, ahova tettünk be idei lucernaszénát is.

A szarvasbikánk azután csak nem bírta tovább és a tehenei után fordult, s ahogy illik, ahogy egy király érkezik, lépésben egyenesen középre ment és belebőgött az estébe. Nem volt tőlünk 80-90 méterre.

Széles fejű, nagyon jól ült az agancstő és a rendkívül erős nyak, erős markúppal az sugallta, hogy lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk, ezt a pillanatot meg kell ragadni. Tolna vármegyei barátommal mind a ketten abban maradtunk, hogy ez itt is és náluk is, olyan gímbika, amely minden bírálaton megállja a helyét.

Agro Jager kitűző, amelyet Kalcsevics Csava vadászékszerész készített. Egyedi elképzelésed van, szeretnél ajándékba valami ékszert? Kattints a képre!

A .300WIN puskája eldördült. Rettentően jól jelzett a bika, de egy irdatlan sűrűbe váltott be. Amint lehetett körbeszimatoltunk, de sem én, sem pedig a vendégem gyakorlatilag semmilyen támpontot nem talált. Elugrást, persze azt megtaláltuk, de semmi más jelet nem.

Igen nehéz pillanatokat élt meg a két vadász a Bélusvölgye Vadásztársaság Téglás lesén, majd a rálövés helyén vizsgálódva. Mind a két vadász úgy jött le a lesről, hogy birtokba tudják venni a gímbikát, de ehelyett tanakodva álltak: bemenjenek és kockáztassák, hogy elugrik, vagy várjanak reggelig és segítséggel nyomába eredjenek, tartva attól, hogy éjjel kikezdi a vadat a farkas vagy más kisebb dúvad.

A legjobb svéd hangtompítók a FROMMER kínálatában! Részletekért kattints a képre!

Nem szerették volna kint hagyni, de kénytelenek voltak. Ezt diktálta a regula és a sötéttel bevonultak a vadászházba, miközben Oravecz Attila jóbarátját, az ismert vérebes utánkeresőt, Ruszinkovics Dánielt hívta.

Nagyon sokat gondolkoztunk. Biztos, hogy meg kell legyen a sűrűben és az este többször is átbeszéltük, hogy ki mit látott. Egymást biztatva sem lett jobb kedvünk, pedig a lelkünk mélyén mind a ketten tudtuk, hogy nem azért mondjuk, hogy nyugtassuk a másikat, hanem azért, mert az a gímbika ott vár bennünket!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ugyanilyen lövéssel, egy szegylövéssel emelkedett meg egy gímbika pár éve s bár sikerült terítékre hozni, sok kilométert kellett utána menni. Félő volt, ha megugrik, nehéz dolga lesz Daniéknak – tette hozzá Oravecz Attila.

Mindenki tudta, hogy nem akarta sem a kísérő, sem a vendég, hogy felkeljen a sebágyból.

Ruszinkovics Dániel Maja kutyáját vezetékre véve, puskájával a vállán benézett a sűrűbe. Senki nem szólt, hiszen a vérebvezető majd dönt és Dani fiatal kora ellenére jól tudja, mit kell ilyenkor tenni. A bika kettőt jobbra ugrott és arra próbáltam a Danit indítani – mesélte Oravecz Attila, de Maja elindult jobbra és azonnal elfordult balra. Csak összenéztünk, mert ő is és én is tudtam, hogy a kutyának mindig igaza van. Ott álltunk és elindultunk tehát balra.

A sűrűben várta a vadászokat a Bélus-völgyi király, amelyet Ruszinkovics Dániel kutyája dermedten talált meg. Fotó: Oravecz Attila 

Nehezen is haladtunk előre, de nem sokkal indulás után Dani már szólt is. Megállt, hátrafordult kissé, hogy a kutya dermedthez vezetéssel már jelzi a vadat.

Mit is mondhatnék, mit is mondhatna az, aki ott volt? Nagyon boldog voltam, örültem neki, hogy megtaláltuk a bikát, hiszen egy rálövés után, mikor elugrik a vad, senki sem tudhatja, hogy 100 méteres, 500 méteres vagy sok kilométeres utánkeresésre indulunk.

Hozzá kell tenni, hogy óriási erőfeszítésbe került, hogy a váltókon, cikk-cakkban ki tudjuk hozni a bikát és jól esett, Dani előtt is, hogy a vendégem mindenütt segített. Mi több, társa, aki másik irányba indult bikavadászatra, is kijött velünk, mert kellett, nagyon kellett a segítség, mire kiértünk egy olyan helyre, ahová be tudtunk menni kocsival. Mondhatom, hogy társasága is büszke lehetett rá, mert elnökhöz méltó viselkedéssel ott volt közöttünk. Ha valami nekünk vadászat, akkor azt hiszem, ez a gímbika elejtése valóban vadászat volt. Ha az éjszaka nem is úgy telt, ahogy szerettünk volna, mégis minden kárpótolt bennünket, hiszen a bikánk ott feküdt bent. Úgy búcsúzott tőle a sötétségbe burkolódzó őszi erdő, ahogyan egy királyhoz illő, mert egész éjjel a szarvasbőgéstől volt hangos a Bélus-völgye…

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Oravecz Attila
Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Október 5-től indul a rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben

Print Friendly, PDF & Email

Folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az idei év őszén is folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása, valamint ezzel párhuzamosan az ebzárlat és a legeltetési tilalom bevezetése sem marad el az érintett térségekben. A repülőgépes vakcinázás 2024. október 5-től veszi kezdetét Magyarország déli és keleti vármegyéiben.

Fotó: NÉBIH

Az immunizálás során kisrepülőgépek segítségével juttatják ki a mintegy 670.000 vakcinatartalmú csalétket az érintett több mint 27.000 km2-nyi területre. A művelet ezúttal sem érinti a lakott, sűrűn beépített övezeteket. A rókavakcinázás október 5-től kezdődik az ország déli és keleti vármegyéiben, amelyhez kapcsolódóan ebzárlat és legeltetési tilalom lesz érvényben. Az egyes területekre vonatkozó időpontokról az illetékes járási állategészségügyi hivatal és a települési önkormányzat értesíti a lakosságot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A külterületeken plakátokkal figyelmeztetik a kirándulókat. A programba bevont területek tájékoztató jellegű térképe, továbbá az érintett települések vármegyei bontású listája a Nébih honlapján is megtalálható.

A Nébih a kilőtt rókák laboratóriumi vizsgálatával ellenőrzi a vakcinázás eredményességét. Az előző évek adatai azt mutatják, hogy az immunizálásban érintett területeken a rókák több, mint háromnegyede felvette a vakcinát tartalmazó csalétket.

Forrás: NÉBIH

 

Tovább olvasom