Keressen minket

Természetvédelem

Műholdas jeladót kapott Karud, a hím békászó sas

A békászó sas fokozottan védett madárfajunk. Elterjedési területének súlypontja Európára esik (Közép- és Kelet-Európában, Anatóliában és a Kaukázus térségében fészkel). Hazánkban mindössze kb. 40 párra tesszük a költőállományt, amely egy perempopuláció.

Közzétéve:

2020.09.03-án a Tardi-legelő Természetvédelmi Területen sikeresen befogtak egy hím békászó sast (Clanga pomarina), amelyet, miután műholdas jeladót kapott, ugyanott rögtön el is engedték a Bükki Nemzeti Park munkatársai.

A békászó sas fokozottan védett madárfajunk. Elterjedési területének súlypontja Európára esik (Közép- és Kelet-Európában, Anatóliában és a Kaukázus térségében fészkel). Hazánkban mindössze kb. 40 párra tesszük a költőállományt, amely egy perempopuláció. Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában jóval nagyobb számban van jelen. Magyarországon főleg az Északi-középhegységben és a kapcsolódó hegylábi területek zavartalan, öreg erdeiben költ. A Dunántúlon csak néhány territórium ismert, Tolnában és Somogy-megyében. Táplálkozóterületként előszeretettel használja az extenzíven művelt gyepterületeket (legelők, kaszálók), kisebb mértékben a szántóföldi kultúrákat. Táplálékát elsősorban kisemlősök (azok közül is főleg a mezei pocok) jelentik, de hüllőket, kétéltűeket és madarakat is zsákmányul ejthet. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.

2. kép: Karud és a nemzeti park munkatársai

A madár befogása hosszabb előkészületek után, az erre szánt harmadik alkalommal járt sikerrel. A befogást Pongrácz Ádám és Kleszó András végezték. A madárra a műholdas jeladót nyugodt körülmények között, a befogás helyszínétől mindössze 150 méternyi távolságra lévő Tardi Őrszolgálati Irodában sikerült rögzíteni. A jelölést Juhász Tibor természetvédelmi őr kollégánk, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezte, akinek nagy tapasztalata van ebben több ragadozómadár-fajt érintően, hazánkon kívül is több helyszínen jelölt (elsősorban sasfajokat) nemzetközi projektek keretében. Madarunk egyedi azonosításra alkalmas ornitológiai gyűrűt is kapott. A jelölésben részt vett még mátrai kollégánk, Molnár Márton, aki a „szakma kitanulása”, és a szükséges vizsga eredményes teljesítése után működési területünkön végezné majd a hasonló jelöléseket. Jelen volt még Szitta Tamás, nyugalmazott főtanácsos, aki Igazgatóságunk területén megalapozta a ragadozómadarakkal kapcsolatos természetvédelmi tevékenységet.

3. kép: Karud egy kis jeladóval fog utazni Afrikába.

Az Ecoton (Ecoton Kite-H UHF-GPS-GSM) típusú jeladót a KEHOP – 2.4.0 kódszámú, „A természetvédelmi őrszolgálat és monitorozó rendszer fejlesztése” elnevezésű projekt keretében sikerült beszereznünk. Karud Magyarországon a harmadik egyede a fajnak melyre műholdas jeladó került. A szintén igazgatóságunk területén jelölt, Bükki névre

„keresztelt” hímet 2015-ben sikerült a kollégáknak befogni és megjelölni. Esetében az éveken keresztül működő adó rengeteg adatot szolgáltatott a faj vonulásáról és a költési időszakra jellemző területhasználatról.

4. kép: Karud egyedi azonosításra alkalmas ornitológiai gyűrűt is kapott.

Most befogott madarunk nevét a Bükkalja egyik emblematikus magaslata, a Karud (a Bükköt délről övező vulkanikus eredetű térszín egyik legjellegzetesebb, asszimetrikusan megbillent csúcsa) után kapta. Reméljük, rengeteg hasznos információval segíti majd a természetvédelmi munkát, a fajjal kapcsolatos védelmi tevékenységet. E hónapban kezdődő hosszú vándorútjához pedig kedvező széljárást és jó utat kívánunk neki!

Tudósítás és a képek forrása: BNPI

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom