Keressen minket

Vadászat

KÉT BOCS

Közzétéve:

Feltöltő:

A főszámtanácsos úrnak lila volt a képe a dühtől. Még sohasem történt vele, hogy eredménytelenül fejezzen be egy vizsgálatot, és az államtitkárjának ne kedveskedjék egy-két tisztviselő fejével. Most azonban úgy látszott ez lesz a vége, mert íme már két napja kínlódik, de ez a Kerekes mindenre tud kadenciát.

A főszámtanácsos úr találomra kinyitotta az iktatókönyvet és szeme végigfutott a teleírt rubrikákon.
— Olyan szemem van, mint a keselyűnek — biztatta magát gondolatban. — Messziről meglátok mindent, ami rothad. Lehetetlen, hogy most is meg ne találjam…

Hirtelen felpattant az ajtó és két pufók képű, barnapiros kisfiú rohant be a szobába. Kacagott mind a kettő s a kisebbik odafutott Kerekeshez:
— Apuka!… — kezdte, de az idegen urak láttára torkán akadt a szó és a másiknak is ajkára fagyott a kacagás. Kerekes gyors mozdulattal tuszkolta őket az ajtó felé:
— Apuka most nem ér rá fiacskáim. Menjetek szépen játszani.

A főszámtanácsos úr ideges türelmetlenséggel várt, amíg az ajtó bezárult a két apróság mögött, aztán ujjaival dobolva az asztalon azt mondta:
— A Rothbauer-féle aktát kérem. Múltévi kétezer-háromszázhetvenhat — közben élesen figyelte Kerekest, aki mintha megrezzent volna. A főszámtanácsos úrnak úgy elkezdett dobogni a szíve, mint a vadásznak, mikor meghallja az őszi erdőben a szarvas csörtetését.
— Itt a disznóság — mondta magában. — Csalhatatlan ösztönöm van, mondom! Pedig csak onnan jutott eszembe, hogy ezek a Rothbauerék, amint hallottam, a leggazdagabb fakereskedők itt.

Egymásután kezdett dátumokat diktálni, aztán egyszerre nagyot ütött az iktatókönyvre:
— Megvan! Ez a fellebbezés később érkezett, de Ön hamis dátum alatt iktatta, mintha előbb kapta volna! Önt a törvény nevében felfüggesztem!

Kerekes még csak nem is próbált védekezni. Könnyek között hebegte, hogy ez az egyetlen szabálytalanság, legyen a méltóságos úr irgalmas, tekintve a két ártatlan kisfiát. A főszámtanácsos úr ridegen rázta a fejét.

— Kozocsa úr! Holnap reggelre írja meg a jegyzőkönyvet. Kerekes úr mindent beismer. — Kozocsa úr mosolyogva bátorkodott bólintani. Hisz tudta, ma délután a főszámtanács úr medvelesre megy.

*

A főszámtanácsos úrnak, nagy Nimród lévén, régi vágya volt, hogy egy mackó bőrével szaporítsa a vadásztrófeáit, s mikor ezt a kiküldetését megkapta a felvidéki kisvárosba, tüstént arra gondolt, hogy most itt az alkalom. Levelet szerzett a minisztériumból a kincstári erdészethez és vásárolt egy ismétlő golyós puskát. Mielőtt a kocsi értement a szálloda elé, célzási gyakorlatokat tartott, egyéb hiányában Rudolf trónörökös képére. A híres medvevadász képe azonban mintha gúnyosan elmosolyodott volna:
— És azt hiszed, meg mered lőni azt a medvét? Na! Na!
A főszámtanácsos úron kellemetlen borzongás futott végig és nagy szeretettel gondolt az otthon hagyott sörétes puskájára.
— Mégis ahhoz kellett volna golyós patrónokat csináltatni. Ez a szokatlan fegyver!… És a medve!…

Mert, hogy az igazat megvalljuk, a főszámtanácsos úr, ha nagy vadász volt is, nemigen lőtt addig egyebet foglyoknál, nyulaknál és vadrucáknál. De most már benne volt a dologban, nem lehetett többé szégyen nélkül megretirálnia. Már csak azért sem, mert Kozocsának olyan szakavatott előadást tartott a medvékről, mintha egész életét közöttük töltötte volna.

*

A keskeny erdei ösvényen elöl lépkedett a kerülő, utána a főszámtanácsos úr, leghátul az erdész. Alig haladtak háromszáz lépést, a kerülő egy levágott fatörzsre mutatott, amiből egy jókora darab le volt hasítva.
— Medvenyom!
A főszámtanácsos úr elképedt:
— Ezt a medve hasította le? Miért?
— Hogy kiszedhesse belőle a kukacokat.

Kicsivel odébb egy óriási szikla hevert amit szemmel láthatólag elhengerített valaki, mert az oldala még földes volt és a helye is tisztán látszott a puha talajon. Lehetett vagy három mázsa.
— Ezt a sziklát is a medve fordította fel! — mondta a kerülő. — Férget keresett alatta.

A főszámtanácsos úr enyhülni érezte a nyomást a szíve táján.
— Hát ennyire jámbor állat ez, hogy egypár kukacért ennyit képes dolgozni?
Az erdész bólintott:
— Általában elég jámbor. Nem bánt senkit. Csak az anyamedve veszedelmes. Az, ha kölykét megsebesítik, utána mászik a vadásznak a fa tetejére is.

A főszámtanácsos úr nem felelt. De egy cseppet sem találta vonzónak sem a fenyveserdőt, sem az előttük elterülő völgy gyönyörű panorámáját. Alföldi kukoricákra gondolt, amelyekből surrogva kél a fogoly a hajtógyerekek előtt s ahol az egyetlen veszedelem, amit az embert fenyegeti, hogy az állatorvos meg találja serétezni.

Egy kicsit megnyugodott, mikor az erdész feltessékelte a magaslesre. Olyanféle alkotmány volt ez, mint a lóversenytér bírói páholya, fenyőfából durván összetákolva s előtte félholdas zabvetés zöldellt.
— Itt egészen bizonyos, hogy lesz medve. Rájár a zabra — mondta az erdész. — Csak mozogni nem szabad és dohányozni. Erre, erre és erre lehet lőni. Erre csak a két sípjel között. Mert különben meglőhet engem, vagy a kerülőt…

Mire a főtanácsos úr észbe kapott, hogy legalább a kerülőt nem kellett volna elengedni maga mellől, már egyedül volt. Egyedül az ismeretlen veszedelemmel szemben, a rengeteg közepén, egy faalkotmány tetején, amit semmi egy medvének megmászni, még semmibb kidönteni.

Vajon merről fog jönni az a bestia?
— Onnan bizonyosan! — állapította meg a főszámtanácsos úr, és borzongva képzelte el a pillanatot, amikor a bozontos, barna fej megjelenik az alagút torkolatában. Ott fogja agyonlőni!…
Felemelte a puskáját és célozni próbált. A keze gyalázatosan reszketett.
— Fene egye meg! Minek is keveredtem ebbe a szamárságba!

Éles szúrást érzett az arcán és nyomban rá a nyakán is. Odakapott, de a szúnyog zümmögve szállt el a füle mellett. És ahogy feltekintett, egész rajt látott kóvályogni a feje fölött. A főszámtanácsos úr egyszerre kiderült, mert mentőötlete támadt. Mit is mondott az erdész? Hogy csendesen viselkedjék és ne dohányozzék? Hát éppen ellenkezőleg!

Szivarra gyújtott és a zsebkendőjével elkezdett csapkodni maga körül. Persze csak a szúnyogok ellen, de titkon azért, hogy a medvét elriassza. Mert akkor már teljesen tisztában volt vele, hogy Rudolf trónörökösnek igaza volt: nincs az a kincs, amiért ő itt rá merjen lőni a medvére.

Egészen lehúzódott a mellvéd mögé, nyugodtan szivarozott és csapkodta a szúnyogokat. Közben azért szemmel tartotta az alagút nyílását, ahonnét a medvét várta, mert hogy másfelől is jöhet, az nem is jutott eszébe. Egyszerre azonban úgy tetszett, a mellvéd résein át valami mozgást lát a zabban. Mi lehet az? Dobogó szívvel, óvatosan emelte fel a fejét, keze görcsösen kapaszkodott a Mauserbe és kinézett.

A zabvetés közepén nagy barna állat mozgolódott: — Medve!

Mikor jött ez ide és honnan? És hogyhogy nem ijesztette el a csapkodás? Hiszen az erdész azt mondta… A főszámtanácsos úr első gondolata az volt, hogy fegyelmit indíttat az erdész ellen. De majd csak azután! Előbb ki kell menekülni ebből a szörnyű helyzetből. Szíve a torkában lüktetett és a térde úgy reszketett, hogy nem volt képes felállni. Vagy nem is akart? Pedig az igazi rémség még csak ezután következett!

A főtanácsos úrnak először az volt az optimista gyanúja, hogy talán a ijedtségtől lát duplán. Mert mégegy medvét vett észre. Sőt egy harmadikat is. Mi ez? Jó időbe telt, míg fel bírta fogni, hogy nem a szeme káprázik és hogy a másik két medve jóval kisebb, mint az első. Két bocs! A nagy tehát az anyamedve, amelyik a fára is utánamászik a vadásznak!

Segítségért szeretett volna kiáltani, de ki tudja, meghallják-e. És mire idejönnek, addigra a medve már szét is tépi. Üvegesedő szemmel bámulta a három állatot, amelyek egészen érthetetlenül viselkedtek. Különösen a két bocs. Kergetőztek, lelapultak, bukfencet vetettek, felfordították egymást. Az öreg pedig felállt két lábra, nyalábra fogott egy csomó zabot és kezdte a kalászukat lerágni.

Meddig tartott ez így? Nem tudott volna számot adni róla. Arról sem, hogy egyszerre miért torpant meg és miért rohant el a három állat hirtelen, ész nélkül az erdőbe. Őméltósága addigra már félig halott volt és jó időbe telt, amíg ráeszmélt, hogy a veszedelem szerencsésen elmúlt a feje fölül.

Mire azonban a sípjel felhangzott, amely az erdész közeledését jelezte, már rendben volt egészen. Vidáman mászott le a leshelyről és kacagva mesélte a kalandját: ott volt a medve két boccsal, de olyan aranyosak voltak, hogy nem volt szíve szegényeket bántani.
— Higgye el, erdész úr, a hasamat fogtam nevettemben, olyan komikusak voltak azok a kis medvék, ahogy bukfenceztek, kergetőztek, az anyjuk meg valósággal gyönyörködött bennük!…

*

Másnap reggel Kozocsának még színesebben és érdekesebben adta elő, hogy milyen kedves állat a medve.
— Kétszer is ráfogtam a puskát, de nem tudtam elsütni. Bizony isten úgy éreztem amikor a két kis bocsra néztem, hogy gyilkosságot követnék el. Közönséges gyilkosságot.

Kozocsa úr illő figyelemmel helyeselte főnökének a medvével szemben tanúsított nagylelkűségét, aztán bátorkodott elébe terjeszteni a jegyzőkönyvet.
— Na igen! — mondta a főszámtanácsos úr hivatalos ábrázatot öltve. — Aláírta Kerekes?
— Alá! Igenis. Olyan volt, mint a kezes bárány. Csak a két kisfiát emlegette.

A főszámtanácsos úr kedvetlenül vont vállat:
— Hogyisne! — mondta. — Az lenne a legkönnyebb! Hogy a kölykeiért elnézze neki az ember a gazságát! Az ilyen hivatalnok olyan, mint a fenevad! Ki kell pusztítani irgalom nélkül!

Részlet Csathó Kálmán: Vadászzsákmány című könyvéből (1933)

Vadászat

Őrizzük Geges István emlékét!

10 éve hunyt el Geges István fegyvermester

Published

on

“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”

Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.

Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -,  és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.

„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…

Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”

(Fekete István: Búcsú)

Őrizzük Geges István emlékét!

Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

A bronzérmes kan

Révész Zsolt élménybeszámolója:

Published

on

Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.

Írta és fényképezte: Révész Zsolt

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!

Az OMVK cikket közölt a vadászjegyváltásról

Published

on

Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.

Fotó: Agro Jager News

Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.

A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.

Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.

Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.

Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.

Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.

Forrás: OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom