Vadászat
KÉT BOCS
A főszámtanácsos úrnak lila volt a képe a dühtől. Még sohasem történt vele, hogy eredménytelenül fejezzen be egy vizsgálatot, és az államtitkárjának ne kedveskedjék egy-két tisztviselő fejével. Most azonban úgy látszott ez lesz a vége, mert íme már két napja kínlódik, de ez a Kerekes mindenre tud kadenciát.
A főszámtanácsos úr találomra kinyitotta az iktatókönyvet és szeme végigfutott a teleírt rubrikákon.
— Olyan szemem van, mint a keselyűnek — biztatta magát gondolatban. — Messziről meglátok mindent, ami rothad. Lehetetlen, hogy most is meg ne találjam…
Hirtelen felpattant az ajtó és két pufók képű, barnapiros kisfiú rohant be a szobába. Kacagott mind a kettő s a kisebbik odafutott Kerekeshez:
— Apuka!… — kezdte, de az idegen urak láttára torkán akadt a szó és a másiknak is ajkára fagyott a kacagás. Kerekes gyors mozdulattal tuszkolta őket az ajtó felé:
— Apuka most nem ér rá fiacskáim. Menjetek szépen játszani.
A főszámtanácsos úr ideges türelmetlenséggel várt, amíg az ajtó bezárult a két apróság mögött, aztán ujjaival dobolva az asztalon azt mondta:
— A Rothbauer-féle aktát kérem. Múltévi kétezer-háromszázhetvenhat — közben élesen figyelte Kerekest, aki mintha megrezzent volna. A főszámtanácsos úrnak úgy elkezdett dobogni a szíve, mint a vadásznak, mikor meghallja az őszi erdőben a szarvas csörtetését.
— Itt a disznóság — mondta magában. — Csalhatatlan ösztönöm van, mondom! Pedig csak onnan jutott eszembe, hogy ezek a Rothbauerék, amint hallottam, a leggazdagabb fakereskedők itt.
Egymásután kezdett dátumokat diktálni, aztán egyszerre nagyot ütött az iktatókönyvre:
— Megvan! Ez a fellebbezés később érkezett, de Ön hamis dátum alatt iktatta, mintha előbb kapta volna! Önt a törvény nevében felfüggesztem!
Kerekes még csak nem is próbált védekezni. Könnyek között hebegte, hogy ez az egyetlen szabálytalanság, legyen a méltóságos úr irgalmas, tekintve a két ártatlan kisfiát. A főszámtanácsos úr ridegen rázta a fejét.
— Kozocsa úr! Holnap reggelre írja meg a jegyzőkönyvet. Kerekes úr mindent beismer. — Kozocsa úr mosolyogva bátorkodott bólintani. Hisz tudta, ma délután a főszámtanács úr medvelesre megy.
*
A főszámtanácsos úrnak, nagy Nimród lévén, régi vágya volt, hogy egy mackó bőrével szaporítsa a vadásztrófeáit, s mikor ezt a kiküldetését megkapta a felvidéki kisvárosba, tüstént arra gondolt, hogy most itt az alkalom. Levelet szerzett a minisztériumból a kincstári erdészethez és vásárolt egy ismétlő golyós puskát. Mielőtt a kocsi értement a szálloda elé, célzási gyakorlatokat tartott, egyéb hiányában Rudolf trónörökös képére. A híres medvevadász képe azonban mintha gúnyosan elmosolyodott volna:
— És azt hiszed, meg mered lőni azt a medvét? Na! Na!
A főszámtanácsos úron kellemetlen borzongás futott végig és nagy szeretettel gondolt az otthon hagyott sörétes puskájára.
— Mégis ahhoz kellett volna golyós patrónokat csináltatni. Ez a szokatlan fegyver!… És a medve!…
Mert, hogy az igazat megvalljuk, a főszámtanácsos úr, ha nagy vadász volt is, nemigen lőtt addig egyebet foglyoknál, nyulaknál és vadrucáknál. De most már benne volt a dologban, nem lehetett többé szégyen nélkül megretirálnia. Már csak azért sem, mert Kozocsának olyan szakavatott előadást tartott a medvékről, mintha egész életét közöttük töltötte volna.
*
A keskeny erdei ösvényen elöl lépkedett a kerülő, utána a főszámtanácsos úr, leghátul az erdész. Alig haladtak háromszáz lépést, a kerülő egy levágott fatörzsre mutatott, amiből egy jókora darab le volt hasítva.
— Medvenyom!
A főszámtanácsos úr elképedt:
— Ezt a medve hasította le? Miért?
— Hogy kiszedhesse belőle a kukacokat.
Kicsivel odébb egy óriási szikla hevert amit szemmel láthatólag elhengerített valaki, mert az oldala még földes volt és a helye is tisztán látszott a puha talajon. Lehetett vagy három mázsa.
— Ezt a sziklát is a medve fordította fel! — mondta a kerülő. — Férget keresett alatta.
A főszámtanácsos úr enyhülni érezte a nyomást a szíve táján.
— Hát ennyire jámbor állat ez, hogy egypár kukacért ennyit képes dolgozni?
Az erdész bólintott:
— Általában elég jámbor. Nem bánt senkit. Csak az anyamedve veszedelmes. Az, ha kölykét megsebesítik, utána mászik a vadásznak a fa tetejére is.
A főszámtanácsos úr nem felelt. De egy cseppet sem találta vonzónak sem a fenyveserdőt, sem az előttük elterülő völgy gyönyörű panorámáját. Alföldi kukoricákra gondolt, amelyekből surrogva kél a fogoly a hajtógyerekek előtt s ahol az egyetlen veszedelem, amit az embert fenyegeti, hogy az állatorvos meg találja serétezni.
Egy kicsit megnyugodott, mikor az erdész feltessékelte a magaslesre. Olyanféle alkotmány volt ez, mint a lóversenytér bírói páholya, fenyőfából durván összetákolva s előtte félholdas zabvetés zöldellt.
— Itt egészen bizonyos, hogy lesz medve. Rájár a zabra — mondta az erdész. — Csak mozogni nem szabad és dohányozni. Erre, erre és erre lehet lőni. Erre csak a két sípjel között. Mert különben meglőhet engem, vagy a kerülőt…
Mire a főtanácsos úr észbe kapott, hogy legalább a kerülőt nem kellett volna elengedni maga mellől, már egyedül volt. Egyedül az ismeretlen veszedelemmel szemben, a rengeteg közepén, egy faalkotmány tetején, amit semmi egy medvének megmászni, még semmibb kidönteni.
Vajon merről fog jönni az a bestia?
— Onnan bizonyosan! — állapította meg a főszámtanácsos úr, és borzongva képzelte el a pillanatot, amikor a bozontos, barna fej megjelenik az alagút torkolatában. Ott fogja agyonlőni!…
Felemelte a puskáját és célozni próbált. A keze gyalázatosan reszketett.
— Fene egye meg! Minek is keveredtem ebbe a szamárságba!
Éles szúrást érzett az arcán és nyomban rá a nyakán is. Odakapott, de a szúnyog zümmögve szállt el a füle mellett. És ahogy feltekintett, egész rajt látott kóvályogni a feje fölött. A főszámtanácsos úr egyszerre kiderült, mert mentőötlete támadt. Mit is mondott az erdész? Hogy csendesen viselkedjék és ne dohányozzék? Hát éppen ellenkezőleg!
Szivarra gyújtott és a zsebkendőjével elkezdett csapkodni maga körül. Persze csak a szúnyogok ellen, de titkon azért, hogy a medvét elriassza. Mert akkor már teljesen tisztában volt vele, hogy Rudolf trónörökösnek igaza volt: nincs az a kincs, amiért ő itt rá merjen lőni a medvére.
Egészen lehúzódott a mellvéd mögé, nyugodtan szivarozott és csapkodta a szúnyogokat. Közben azért szemmel tartotta az alagút nyílását, ahonnét a medvét várta, mert hogy másfelől is jöhet, az nem is jutott eszébe. Egyszerre azonban úgy tetszett, a mellvéd résein át valami mozgást lát a zabban. Mi lehet az? Dobogó szívvel, óvatosan emelte fel a fejét, keze görcsösen kapaszkodott a Mauserbe és kinézett.
A zabvetés közepén nagy barna állat mozgolódott: — Medve!
Mikor jött ez ide és honnan? És hogyhogy nem ijesztette el a csapkodás? Hiszen az erdész azt mondta… A főszámtanácsos úr első gondolata az volt, hogy fegyelmit indíttat az erdész ellen. De majd csak azután! Előbb ki kell menekülni ebből a szörnyű helyzetből. Szíve a torkában lüktetett és a térde úgy reszketett, hogy nem volt képes felállni. Vagy nem is akart? Pedig az igazi rémség még csak ezután következett!
A főtanácsos úrnak először az volt az optimista gyanúja, hogy talán a ijedtségtől lát duplán. Mert mégegy medvét vett észre. Sőt egy harmadikat is. Mi ez? Jó időbe telt, míg fel bírta fogni, hogy nem a szeme káprázik és hogy a másik két medve jóval kisebb, mint az első. Két bocs! A nagy tehát az anyamedve, amelyik a fára is utánamászik a vadásznak!
Segítségért szeretett volna kiáltani, de ki tudja, meghallják-e. És mire idejönnek, addigra a medve már szét is tépi. Üvegesedő szemmel bámulta a három állatot, amelyek egészen érthetetlenül viselkedtek. Különösen a két bocs. Kergetőztek, lelapultak, bukfencet vetettek, felfordították egymást. Az öreg pedig felállt két lábra, nyalábra fogott egy csomó zabot és kezdte a kalászukat lerágni.
Meddig tartott ez így? Nem tudott volna számot adni róla. Arról sem, hogy egyszerre miért torpant meg és miért rohant el a három állat hirtelen, ész nélkül az erdőbe. Őméltósága addigra már félig halott volt és jó időbe telt, amíg ráeszmélt, hogy a veszedelem szerencsésen elmúlt a feje fölül.
Mire azonban a sípjel felhangzott, amely az erdész közeledését jelezte, már rendben volt egészen. Vidáman mászott le a leshelyről és kacagva mesélte a kalandját: ott volt a medve két boccsal, de olyan aranyosak voltak, hogy nem volt szíve szegényeket bántani.
— Higgye el, erdész úr, a hasamat fogtam nevettemben, olyan komikusak voltak azok a kis medvék, ahogy bukfenceztek, kergetőztek, az anyjuk meg valósággal gyönyörködött bennük!…
*
Másnap reggel Kozocsának még színesebben és érdekesebben adta elő, hogy milyen kedves állat a medve.
— Kétszer is ráfogtam a puskát, de nem tudtam elsütni. Bizony isten úgy éreztem amikor a két kis bocsra néztem, hogy gyilkosságot követnék el. Közönséges gyilkosságot.
Kozocsa úr illő figyelemmel helyeselte főnökének a medvével szemben tanúsított nagylelkűségét, aztán bátorkodott elébe terjeszteni a jegyzőkönyvet.
— Na igen! — mondta a főszámtanácsos úr hivatalos ábrázatot öltve. — Aláírta Kerekes?
— Alá! Igenis. Olyan volt, mint a kezes bárány. Csak a két kisfiát emlegette.
A főszámtanácsos úr kedvetlenül vont vállat:
— Hogyisne! — mondta. — Az lenne a legkönnyebb! Hogy a kölykeiért elnézze neki az ember a gazságát! Az ilyen hivatalnok olyan, mint a fenevad! Ki kell pusztítani irgalom nélkül!
Részlet Csathó Kálmán: Vadászzsákmány című könyvéből (1933)
Vadászat
KITEKINTŐ: Holtan találtak egy férfit, tele sebekkel – medve támadhatta meg
Minden valószínűség szerint barnamedve támadott meg egy férfit Szlovákiában.
Minden valószínűség szerint barnamedve támadott meg egy férfi a Poľana alatt a Detvához tartozó Zapriechody városrész közelében.Vasárnap este egy férfi nem tért vissza a térségben tett sétájáról, ezért keresésére indultak a tűzoltók, a rendőrök és önkéntesek. Az eltűnt személyt végül késő éjjel találták meg egy sűrű, erdős területen, életjelek nélkül – jelentette hétfő reggel a Joj TV. A férfi halálát súlyos fejsérülés okozta, amelyet a jelek szerint medvetámadás során szenvedett el. Biztonsági okokból a tűzoltókat fegyveres rendőrök kísérték az éjszakai kutatás során.

Fotó: Joy TV
Hétfőn a Szlovák Állami Természetvédelem (ŠOP) kommunikációs osztálya is tájékoztatott az esetről, megerősítve a medvetámadás verzióját.
„Az előzetes megállapítások szerint a férfi egy barnamedve támadásának következtében vesztette életét” – erősítették meg a természetvédők. Hozzátették, hogy a férfi vasárnap este tűnt el, és a mentőegységek mellett helyi lakosok is keresték.
Az eset körülbelül 1 kilométerre történt a lakott területtől, az erdőben, védett területeken kívül. A helyszínen rövid időn belül megjelent a természetvédelmiek bevetési csapata, amely felmérte a helyzetet, megfigyelő eszközöket helyezett ki és figyelmeztető táblákat helyezett el a medve jelenlétére.
Roman Fajth, az ŠOP vezérigazgatója őszinte részvétét fejezte ki az elhunyt családjának és hozzátartozóinak. „Ez egy tragikus esemény, amely emlékeztet bennünket arra, mennyire fontos a természetvédelem során az emberek egészségére és életére is odafigyelni. Az ŠOP olyan intézkedéseket fog javasolni, amelyek segítenek megelőzni a hasonló eseteket” – mondta Fajth.
A természetvédelmiek jelezték, hogy az ügy fejleményeiről a folyamatban lévő vizsgálatok eredményeinek ismeretében adnak további tájékoztatást. A ŠOP arra figyelmezteti a túrázókat és a hegyek látogatóit, hogy a meleg időjárás miatt fokozott óvatosságra van szükség, mivel nő a medvékkel való találkozás kockázata. „A medvék jelenlétével érintett területeken való biztonságos viselkedésről és ajánlásokról minden szükséges információ megtalálható EZEN a weboldalon” – zárták közleményüket a természetvédők.
Forrás: Paraméter
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Felelős állattartást a természetben is
Muflont támadó kutyákat rögzített a Duna–Ipoly Nemzeti Park egyik kameracsapdája.
Muflont támadó kutyákról készített felvételt az igazgatóságunk által működtetett börzsönyi kameracsapdák egyike. Feltehetően nem kóbor kutyákról van szó. A képen is látható barna, nyakörves kutyával megegyező példányról korábban már készült fotó a gazdájával együtt nem messze ettől a helyszíntől.

Fotó: DINP
A megzavart, megsebzett vagy megölt vad szempontjából azonban nincs jelentősége, hogy a kutya kap-e máshol is vacsorát. (Bár a közzétett felvételen csak egyikük látszik, a teljes képsorozat tanúsága szerint a muflont legalább két kutya üldözte.) A kutyák szabadon engedése védett természeti területeken amellett, hogy nagy felelőtlenség, jogszabályellenes is, és a közvetlen károkozás mellett hozzájárulhat a terület természetes élővilágához tartozó nagyragadozók valós hatásainak eltúlzásához a vadgazdálkodók szemében. Az erdőben a kutyák is otthon vannak, de kérjük a kutyatartókat, vegyék figyelembe kedvenceik alapvető ösztöneit, és a természetben tartsák őket pórázon!
Forrás: DINP
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Fájdalommal búcsúztak állataiktól a csallóközi gazdák
Mostanra egyre több települést érint a száj- és körömfájás a Dunaszerdahelyi járásban.
Mostanra egyre több települést érint a száj- és körömfájás a Dunaszerdahelyi járásban. Az első érintett községek között volt Csiliznyárad is, ahol Lukács József polgármestert a kialakult helyzet jelenlegi állásáról kérdeztük, míg a szintén gócpontként számon tartott Baka községében helyi lakosokkal beszélgettünk.
Lukács József a Paraméternek elmondta, múlt hét péntek óta (március 21.), amikor is a hatóságok értesítették a településeket a száj- és körömfájás megjelenéséről, felbolydult az élet Csiliznyáradon. „Azt gondolom, hogy a Covid után pszichikailag ez nagy hatással lesz az emberekre, illetve pár héten, vagy hónapon belül a gazdasági oldala is érezhető lesz nemcsak a környékbeliek számára, de egész Szlovákia-szerte” – fejtette ki véleményét a polgármester. „A farmon dolgozóktól már sajnos elszállították az állatokat. Jelenleg dolgozunk azon, hogy listát készítsünk a községben tartott háztáji állatokról” – folytatta.
Hozzátette, véleménye szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy az állatok többsége ilyenkor, tavasszal vemhes, így még nagyobb a veszteség. „Ez nagyon nagy szívfájdalom a gazdáknak, mert ők az év 365 napjában együtt éltek ezekkel az állatokkal. Lényegében majdnem családtagként tekintettek rájuk, nagyon a szívükhöz nőttek” – mondta.
A polgármester továbbá kiemelte, tudatosítani kell, hogy a likvidálás a párosujjú patásokat, azon belül a szarvasmarhákat, sertéseket, kecskéket és juhokat érinti, illetve fontos tudni, hogy a betegség a háziállatokra – például kutyára, macskára – nem veszélyes, ahogyan az emberre sem.
Lukács József aláhúzta, a legfontosabb, hogy betartsuk az érvényben lévő előírásokat és óvintézkedéseket. „Látjuk, hogy a betegség határon túlról is be tud jönni és határon túlra tovább tudjuk vinni. Meg tudunk fertőzni vele új állományokat. Tehát a legnagyobb kérés az, hogy próbáljuk meg elkerülni a fertőzött területeket, farmokat. Próbáljuk meg úgy megtervezni az útjainkat, hogy ne érintsük ezeknek a farmoknak a környékét. Azt hiszem, ezzel tudunk most a legtöbbet segíteni” – fogalmazott a polgármester.
Bakán Bertalan Zoltánnal közvetlenül az állatai – három sertés és három vietnámi malac – likvidálása előtt beszélgettünk, Kováč Annamária pedig azután állt kameránk elé, hogy el kellett búcsúznia szeretett kecskéjétől és három csüngőhasú malacától. Mindkettejüket megviselték a történtek, mint mondták, az állatok nagyon közel álltak a szívükhöz. A fertőzést egyikük állatainál sem mutatták ki, ennek ellenére kénytelenek voltak elfogadni a döntést, miszerint likvidálni kell a fertőzés által veszélyeztetett jószágokat.
Forrás: Paraméter
You must be logged in to post a comment Login