Természetvédelem
Invázió
“Szépség és szörnyeteg” címmel új cikksorozatot indít az invazív fajokról a Bükki Nemzeti Park.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén is nagy gondokat okoznak az inváziós növényfajok, ezért ezen fajok bemutatására “Szépség és szörnyeteg” címmel új cikksorozatot indítottunk, amelynek második része most a selyemkórót helyezi górcső alá.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Megállíthatatlanul terjedő, agresszív növény, amelynek egy-egy példánya alighogy feltűnik megszokott természeti környezetünkben, rögtön sejthetjük, hogy tragikus vég közeleg; rövid időn belül tömegével támad, eluralja és tönkreteszi honos életközösségeinket.
Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!
Ez sajnos nem egy idegborzoló mozi újdonság rövid összefoglalója. Hanem a valóság, amelyben élünk, és ha körülnézünk, mindannyian tapasztalhatjuk.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Csak rajtunk múlik, hogy a történet hogyan folytatódik. Tehetünk valamit a hazai élővilág természetes változatosságát komolyan veszélyeztető selyemkóró visszaszorítására?
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Tapasztalataink szerint, igen. Első lépésként érdemes kiismerni az „ellenséget”. A selyemkóró (Asclepias syriaca) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó dekoratív, rendkívül jó illatú, különleges ízű mézet adó növény.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Fotó: Bükki Nemzeti Park
De hát akkor mi baj lehet vele?
Röviden: Idegenhonos. Agresszív. A biológia sokféleség gyilkosa. Mérgező. Szántóföldi gyom. Számos növényi kórokozó vektora (terjesztője). Hazánkban nincs fogyasztója és jelentős kártevője sem, így versenyelőnyben van az összes honos növény fajjal szemben.
A selyemkóró esetében, ismét olyan problémával szembesülünk, amelyet az ember készített elő saját magának. Eredetileg Észak-Amerikában honos, dísznövényként került Európába. Magyarországon a 19. illetve a 20. században is intenzíven termesztették (!), azzal a céllal, hogy textilipari alapanyagként hasznosítsák. Ezen a téren nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, viszont a kiterjedt állományok megalapozása igen jól sikerült. Túl jól.
Ma az országnak nincs is olyan vidéke, amely kisebb-nagyobb mértékben ne lenne „fertőzött”.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Nem is csoda; hiszen a növény több úton is bebiztosítja, hogy mint faj túléljen, egyrészt magról, másrészt gyöktörzsről is robbanásszerűen szaporodik. Ősszel egyetlen növény több tüszőterméséből egyszerre sok száz repítő készülékes mag szabadul ki, amelyeket a szél kilométerekre képes repíteni. Az egyes állományok nagyságrendbeli térhódítását ugyanakkor a tarackgyökérzetről évente felnövő „klónok” sokasága biztosítja.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Azzal az elméleti tézissel ellentétben, hogy csak degradált élőhelyeken, csupasz talajfelszíneken üti fel a fejét, így jó természeti állapotú élőhelyeken nem képes megtelepedni, sajnos tapasztalataink alapján vitatkoznunk kell. Egy ún. záródott, természetes fajkészletű gyepen is elég egy igen kisméretű bolygatás, pl. egy vadászok által a talajra elhelyezett nyalósó és egy-két éven belül sok száz növény lesz, az oda hullott néhány szem magból.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Ugyanakkor a bolygatott talajfelszíneken, amelyek védett természeti területeken leggyakrabban az erdőgazdálkodás nyomán keletkeznek, valóban tömegesen fordul elő és robbanásszerűen terjed. Ilyenek a viszonylag nagy kiterjedésű végvágott területek, de az erdészeti feltáró hálózat útrézsűi is.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Mindez azzal jár, hogy az őshonos fajok egyedeit kiszorítja, a fajgazdagságot csökkenti, drasztikusan megváltoztatja az eredeti élőhely tulajdonságait.
De nehogy bárki is azt higgye, hogy a selyemkóró a természetvédelem elszigetelt problémája. A szántóföldön, mint elsősorban a gabonavetéseket veszélyeztető gyomnövényként kell számolni vele, amelynek irtása több okból is sokkal nehezebb, mint más gyomoké. Az érett növény mérgező, de a fiatal hajtások tejnedve is allergiás reakciót válthat ki az arra érzékenyeknél. Méhészeti hasznosítása is ellentmondásos.
Mit lehet tenni?
Az inváziót meggátolni könnyebb, mint „megszüntetni”; ha újonnan bárhol felbukkan a növény, tegyünk róla, hogy a terjedését AZONNAL megakadályozzuk.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
A növény elpusztítására legalkalmasabb idő, amikor az új növények előbújnak, kb. 3 hetes korukig ugyanis még nem képesek gyöktörzsről újabb hajtást hozni. Ekkor a leghatékonyabb kaszálni, vagy kis mennyiség esetén a hajtást letépni. A következő alkalmas időpont a virágzás kezdete előtti, a tarackok ugyanis a virágzásra fordított energia miatt ekkor gyengébbek. A bimbós növényeket lehet kaszálni, vagy glifozáttal permetezni is. (Az utóbbihoz azonban védett területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.) Többéves megfigyelésünk szerint az is hatékony, ha ebben az időszakban a növények föld feletti részeit eltávolítjuk, magyarul; ha egyszerűen „kigyomláljuk”.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Annak ellenére, hogy a szakirodalom óva int a gyöktörzs bolygatásától, mivel az csak még több hajtás növesztésére serkenti a növényt, úgy látjuk, hogy az évi többszöri „gyomlálás” évről-évre, egy nagyságrenddel csökkenti a sporadikus állományokat. Ez valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy a föld fölötti részek eltávolításával, megfosztjuk fotószintetizáló részeitől, így nem képes olyan mértékben tápanyagot raktározni a gyökérzetében, mint egyébként.
Mit teszünk, ha az adott évben „túl későn” bukkanunk rá egy új állományra?
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Legalább a magok terjedését próbáljuk megakadályozni. Állományait valószínűleg sosem számolhatjuk föl maradéktalanul, de kontroll alatt tartásáért, terjedésének visszaszorításáért mindannyian tehetünk.
Fotó: Bükki Nemzeti Park
Felhasznált irodalom:
- https://mttmuzeum.blog.hu/2018/06/06/egy_amerikai_noveny_a_magyar_pusztakon
- A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) tömegességének változásai homoki parlagokon szukcesszió és természetvédelmi kezelés hatására, Csecserits, Anikó és Halassy, Melinda és Rédei, Tamás és Szitár, Katalin és Botta-Dukát, Zoltán (2020)
- Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai, Második, bővített kiadás Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
- Fotók: Hák Flóra, Illyés Evelin, Kozma Attila
HA ÖNÖK IS FONTOSNAK TARTJÁK A TERMÉSZETVÉDELEM ÜGYÉT, AKKOR CSATLAKOZZANAK ÖNKÉNTES PROGRAMUNKHOZ, AMELY MOST EGY MÁSIK INVÁZIÓS FAJT HELYEZETT A KÖZÉPPONTBA:
A bíbor nebáncsvirág különösen a Tarna-Lázbérci Tájegységben, a Csernely-patak mentén a forrásvidéktől a Lázbérci-víztározóig, Nekézseny és Uppony községek közti szakaszon elterjedt. A növény virágzása idén július 24. és augusztus 11. között várható. Ebben az időszakban KÉT ALKALOMMAL HIRDETÜNK ÖNKÉNTES PROGRAMOT, ahol a jelentkezők természetvédelmi őrünk (Baráth Zoltán) vezetésével vehetnek részt az inváziós bíbor nebáncsvirág irtásában.
Az eseményre előzetes regisztráció szükséges az alábbi e-mail címen: HakFlora@bnpi.hu; a résztvevők számának megjelölésével és a választott program dátumával. Tárgy: „nebáncsvirág”
Forrás: Bükki Nemzeti Park
Természetvédelem
Újra medve tűnt fel az Északi-középhegységben
Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, az Északi-középhegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.
Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, az Északi-középhegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.
Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera
Az Agro Jager News olvasója számos alkalommal szerepelt már lapunk hasábjain és most egy rendkívüli képsorozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. Amikor ellenőriztem a képeket, a szóróra kihelyezett kamera képeit, még nem gondoltam, hogy ilyen meglepetés ér.
Semmi különöset nem lehetett észrevenni a szórón. Szárazság van és nem is akartam összejárni a területet. Nem szokásunk és akkor minek is helyeztünk ki vadkamerát, ha ugyanúgy viselkedünk, mintha nem lenne éjjel-nappali szeme az embernek.
Ezek a vadkamerák, amelyet a Hunter Vadkamerák forgalmaznak, sok érdekességet megmutattak már nekünk, de most különös élményben volt részünk. Erre igazán nem számítottunk – mesélte a vadász.
Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera
Azt pontosan jól tudtuk, hogy járja a medve a területet, de most, hogy májusban is feltűnik és látszólag nyugodtan járkál, pihen, mindenképpen fontos tudatni, nemcsak a vadgazdálkodókkal, hanem mindenkivel, aki az erdőn jár.
Kövesse a Hunter vadkamerák oldalát a Facebookon is. Kattintson a képre!
A medve kiszámíthatatlan. Fokozott figyelemmel túrázzunk, szedjünk gombát, vadgyümölcsöt. Az eddig megszokott módon ma már nem járhatjuk a hegyeink sűrűségeit s ha voltak is, akik szabadon sétáltatták házi kedvenceiket, arra kérik őket a szakemberek, hogy a medve és a farkas miatt ezt ne tegyék.
Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera
A területre most még több kamerát helyeznek ki, amelyet Hunter Vadkamera támogat. A medve jelenlétére az Északi-középhegységben folyamatosan számíthatunk, ezért érdemes az erdőben kirándulóknak, túrázóknak arról is tájékozódni, hogy miként kell viselkedni, ha medvével találkoznak. Fontos hangsúlyozni, ha véletlenül bocsot, vagy bocsot vezető medvét látunk, semmiféleképpen ne próbáljuk megközelíteni az állatokat. Ez a szabály továbbra is igaz a malacokat vezető kocára és esetlegesen a farkasra is – tájékoztatott Dr. Fekésházy Szabolcs az Északi-középhegységből.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs
Természetvédelem
A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon
Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon
Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.
Fotó: Dr. Tokody Béla – MME
A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.
Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.
Fotó: Dr. Tokody Béla – MME
A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.
A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.
Fotó: Dr. Tokody Béla – MME
Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.
Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.
Forrás: Dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
Fotó: Dr. Tokody Béla – MME
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
Fotó: Dr. Tokody Béla – MME
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
Fotó: Dr. Tokody Béla – MME
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Rekordszintű búzatermés várható
Hét kitüntetett a pápai Agrárexpón
Áfonya 58. munkája
Verőfényes Vadásznapon Pápán
Újabb segítség a gazdáknak – Magasabb jövedéki adó visszatérítés jár a gázolaj után
Aszályindex információk: 2024. május 9.
Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen
Társasági rekordbak Ibrányban
Angolna horgászat a Balatonon
FEGYVERMESTER: Mire figyeljünk, ha menetet vágatunk a fegyverünkre
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
A négy kapitális harcsa
A kitartás jutalma
A jászsági öreg harcos!
Angolna horgászat a Balatonon
Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen
Újra medve tűnt fel az Északi-középhegységben
Őzbakvadászat Kömpöcön