Horgászat
Ismerjük meg a kukorica wobblert!
Hazánkban az elmúlt években elképesztően megnőtt a horgászok száma. A tavalyi 700 ezerről idén már meghaladta a 800 ezer főt. Ez, egyúttal azt is jelenti, hogy egyre kreatívabb horgászok bukkannak fel szinte a semmiből, új gondolatokat formálva szellemi termékké, mint Makara Zoltán, aki szabadidejében, -munkája mellett a saját műhelyében,- teljesen önállóan wobblereket készít . A feltalálót kérdeztük a „woodcorn” fantázia nevű kukorica wobbleréről.
Makara Zoltán készítette el a fényképen látható kukorica wobblert. A fából készült műcsali teszteredményei várakozáson felül teljesítettek. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)
Kérlek mesélj magadról és az új wobbleredről!
Jász-Nagykun-Szolnok megyében nőttem fel. Már gyerekként vonzott a horgászat, imádtam minden percét. Ez a szerelem most is tart, sőt talán egy picit sok is. A Tiszán, a Zagyván kezdtem el horgászni. Folyamatosan figyeltem a természetet, a halakat, a flórát és a faunát. Mindig összefüggéseiben szerettem megérteni a világot. Nagyapámtól rengeteget tanultam, aki a horgászat mellett vadászott is, igazi természetbúvár volt. Középiskolás koromban, Szolnokon, víz- és környezetvédelmet tanultam. A békés halak mellett mindig is érdekelt a ragadozóhalak világa. Sokszor figyeltem a csukákat, domolykókat, jászkeszegeket, hogyan üldözik a bogarakat, apró halakat. Mindig azt próbáltam megérteni, hogy milyen csalik váltanak ki kapóreflexet a halakban. Szín vagy mozgás? Vagy mindkettő egyszerre? Amikor körülbelül 15-16 éves voltam, egyszer csak kipattant a fejemből, hogy miért nem készítek magamnak saját wobblereket.
Teljesen magamtól elkezdtem fúrni, faragni, majd sok-sok munkaóra elteltével megszülettek az első műcsalijaim. Ezek akkor még prototípusok voltak, de azóta is büszke vagyok rájuk.
Makara Zoltán csak és kizárólag prémiumfestékeket használ fel a wobblereihez. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)
Az első wobblereim kezdetlegesek voltak. A 90-es években nagyon kevés alapanyag közül lehetett választani. Az első működő wobblereimet poliuretán habból készítettem el. Az akadók miatt, az első példányok a Zagyva medrében fejezték be pályafutásukat. Azonban ez sem szegte kedvem a wobblerek készítésében, tovább folytattam a kísérletezést.
Makara Zoltán lépésről-lépésre mindent egyedül készít. Minden wobblere egyedi, kézzel előállított termék (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
Közben jó pár-év eltelt. Informatikus lettem, de a hobbim soha nem hagyott nyugodni. A halak és a horgászat szeretete a minden napjaim része lett.
Makara Zoltán műhelyében született wobblerek… (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)
Nagyon sokat köszönhetek Kardos Zoltán Pálnak. Zolival kollégák voltunk, kiderült, hogy mindketten szeretünk horgászni. Zoli megszállott pergetőhorgászként rengeteg információval látott el a budapesti pergető horgászattal kapcsolatban, illetve megtanított a wobblerkészítés alapvető fortélyaira. Olyan intézményi háttértudást kaptam tőle, mint például: milyen alapanyagokat szabad csak felhasználni, hogyan kezeljük a wobblerek felületét, és milyen festékeket használjunk. Én például csak uv álló festékeket használok, prémium minőségben. Kizárólag olyan anyagokat, amelyek már a külföldi festékiparban is bizonyítottak. Megközelítőleg 60 különböző festékem van a műhelyemben. Bármilyen színt, színárnyalatot meg tudok alkotni a megszületendő wobblereimnek. A közösségi médiának köszönhetően elkezdtem másoktól is autodidakta módon tanulni. Felnőtt fejjel, professzionális szinten újra belevágtam a wobblerkészítésbe.
Makara Zoltán egy szép csukával. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)
Az egyik hétvégémen, amikor a műhelyben voltam és dolgoztam, hirtelen a semmiből egy új gondolat pattant ki a fejemből. Kaptam a hírt, hogy egyik kedves ismerősöm, Móri István késő ősszel twisterrel pontyot fogott. Elgondolkoztam… Akkor miért ne lehetne pergetve műkukorica-csalival is megtenni ugyanezt. Ekkor megszületett a kukorica-alakú wobbler ötlete. FÁBÓL!!! Ami annyira felcsigázott, hogy azonnal el is kezdtem megvalósítani. Az alapvető koncepció az volt, hogy az összes hazánkban megtalálható halfaj találkozott már kukoricával a tavakban és folyókban egyaránt. Egy közkedvelt csali, főleg a békés halak számára. Időnként, talán a véletlennek köszönhetően, ragadozóhalakat is fogtak már meg evvel a csalival.
Az ötlet után nem sokkal, már a kezemben is tartottam a „woodcorn”, azaz a fakukorica műcsalimat, amit eddig még nem láttam soha senkinél. Én vagyok az első, aki ezt kitalálta.
Korábban elkészült wobblerek uv fényben.. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)
Móri Istvánnal felvettem a kapcsolatot. A FEHOVA-ra elvittem neki a fából készült műcsalijaimat, hogy horgásszon vele és ossza meg velem a tapasztalatait. István professzionális pergetőhorgász, nagyrabecsült, ismertnek számít hzaánkban. Számos videót-, tesztet készít, kiemelkedő tudással rendelkezik. Ismeri a halak szokásait. Tudja mi a megfelelő taktika, csalivezetési stílus, amivel be lehet csapni a halakat.
Úgy gondoltam, hogy Ő képes lesz életre aktivizálni az ismeretlen vízivilágot a kukorica alakú wobbleremmel. István örömmel fogadta a megkeresésemet, annál is inkább, mert szeret horgászni egyedi készítésű, kreatív műcsalikkal. Elmondhatom, hogy a legjobb kezekbe került a woodcorn.
A fából készült kukorica wobbler, a “woodcorn”. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)
A műcsalit először a Sió-főcsatornán tesztelte le. Olyan jól sikerült az első horgászat, hogy még István is meglepődött az eredményen. A csali iránt főleg a domolykók érdeklődtek, de István elmondta, hogy a balin-, jászkeszeg-, de még a ponty- és amurhorgászatban is lát benne fantáziát.
Egyre többet hallani az éghajlatváltozásról és a vizek romló minőségéről. Az új szabadalmammal szinte nincs környezeti terhelés. A szintetikus műanyagokhoz képest, a „woodcorn” ökológiai lábnyoma minimális.
Nagyon sok horgász érdeklődött már, hol lehet kipróbálni, megvásárolni a termékemet. Mindenkitől türelmet szeretnék kérni, a gyártása folyamatban van. A közel jövőben az Agro Jageren fogunk hírt adni a további részletekről – zárta beszámolóját Makara Zoltán wobbler készítő specialista.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Képeket készítette: Makara Zoltán
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Kapitális csukát akasztottak
Bagó Róbert élete egyik legnagyobb csukáját akasztotta meg. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Bagó Róbert vagyok. Több, mint 40 éve horgászom, gyermekkori szenvedélyem. Mindig is közel állt a szívemhez a finomszerelékes horgászat. 2 évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom, Zsolt ismertette meg velem a rablóhalazás világát. Ezen belül a drop shot módszer tetszett meg leginkább, így, ha csak tehetem, ezzel horgászok.
Fotó: Bagó Róbert – AJN
2024. november 2-a fontos nap lett a horgászéletemben. 10 órakor érkeztünk a horgászhelyre, csodálatos, napsütéses, szélcsendes időben. Nem sokkal a horgászat kezdete után, sikerült fognom egy 35 centis kősüllőt, majd egy szebb sügér akadt a horgomra. Kis pihenőt adtak a csatorna halai. A következő dobásnál olyan érzés volt, mintha elakadt volna a szerelék, kb. 30 méterre a parttól. Ahogy megrántottam, iszonyatos erővel megindult, a fékem egyfolytában szólt. Ekkor már tudtam, hogy óriási halat akasztottam. 35 percig egyfolytában ment, amire a part közelébe tudtam húzni. De még ekkor sem tudtam, hogy mi dolgoztatott meg ennyire. Zsolt, a merítőszákkal, tettre készen állt mellettem.
Fotó: Bagó Róbert – AJN
A parttól egy méterre mutatta meg magát. Ebben a pillanatban Zsolt gyorsan meg is szákolta. Másodpercekig csak néztük a hatalmas halat, nem tudtunk megszólalni sem. Életünkben egyikünk sem látott még ekkora csukát! Miután megmértük, számszerűen is bebizonyosodott, hogy hatalmas:1 méternél is nagyobb, 15 kiló! Zsolt 30 éve perget, de ilyen óriási halat még ő sem látott. Azt én is éreztem, hogy nagy lesz, de hogy ilyen különleges, hatalmas lesz, arra nem is gondoltam. Egyből feltűnt az óriási hasa, tapintásra éreztem, hogy tele van hallal. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy elviszem. Ebben a világban, aki a vízben megél több évtizedet, az megérdemli, hogy éljen. Remélem még sok horgásznak ad örömet és visszaengedik.
A felszerelés, amivel megfogtam: Shimano stradic pergetőbot 15-50 grammos, orsó Shimano stradic 4000-es, 12-es fonott zsinór, 22-es fluorokarbon előke, 15 grammos végólom, vörösszínű 5 centis gumihal.
Kívánom, hogy ti is átélhessétek egyszer ezt a csodálatos élményt!
Írta és fényképezte: Bagó Róbert
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
