Horgászat
Ismerjük meg a kukorica wobblert!
Hazánkban az elmúlt években elképesztően megnőtt a horgászok száma. A tavalyi 700 ezerről idén már meghaladta a 800 ezer főt. Ez, egyúttal azt is jelenti, hogy egyre kreatívabb horgászok bukkannak fel szinte a semmiből, új gondolatokat formálva szellemi termékké, mint Makara Zoltán, aki szabadidejében, -munkája mellett a saját műhelyében,- teljesen önállóan wobblereket készít . A feltalálót kérdeztük a „woodcorn” fantázia nevű kukorica wobbleréről.
Kérlek mesélj magadról és az új wobbleredről!
Jász-Nagykun-Szolnok megyében nőttem fel. Már gyerekként vonzott a horgászat, imádtam minden percét. Ez a szerelem most is tart, sőt talán egy picit sok is. A Tiszán, a Zagyván kezdtem el horgászni. Folyamatosan figyeltem a természetet, a halakat, a flórát és a faunát. Mindig összefüggéseiben szerettem megérteni a világot. Nagyapámtól rengeteget tanultam, aki a horgászat mellett vadászott is, igazi természetbúvár volt. Középiskolás koromban, Szolnokon, víz- és környezetvédelmet tanultam. A békés halak mellett mindig is érdekelt a ragadozóhalak világa. Sokszor figyeltem a csukákat, domolykókat, jászkeszegeket, hogyan üldözik a bogarakat, apró halakat. Mindig azt próbáltam megérteni, hogy milyen csalik váltanak ki kapóreflexet a halakban. Szín vagy mozgás? Vagy mindkettő egyszerre? Amikor körülbelül 15-16 éves voltam, egyszer csak kipattant a fejemből, hogy miért nem készítek magamnak saját wobblereket.
Teljesen magamtól elkezdtem fúrni, faragni, majd sok-sok munkaóra elteltével megszülettek az első műcsalijaim. Ezek akkor még prototípusok voltak, de azóta is büszke vagyok rájuk.
Az első wobblereim kezdetlegesek voltak. A 90-es években nagyon kevés alapanyag közül lehetett választani. Az első működő wobblereimet poliuretán habból készítettem el. Az akadók miatt, az első példányok a Zagyva medrében fejezték be pályafutásukat. Azonban ez sem szegte kedvem a wobblerek készítésében, tovább folytattam a kísérletezést.
Közben jó pár-év eltelt. Informatikus lettem, de a hobbim soha nem hagyott nyugodni. A halak és a horgászat szeretete a minden napjaim része lett.
Nagyon sokat köszönhetek Kardos Zoltán Pálnak. Zolival kollégák voltunk, kiderült, hogy mindketten szeretünk horgászni. Zoli megszállott pergetőhorgászként rengeteg információval látott el a budapesti pergető horgászattal kapcsolatban, illetve megtanított a wobblerkészítés alapvető fortélyaira. Olyan intézményi háttértudást kaptam tőle, mint például: milyen alapanyagokat szabad csak felhasználni, hogyan kezeljük a wobblerek felületét, és milyen festékeket használjunk. Én például csak uv álló festékeket használok, prémium minőségben. Kizárólag olyan anyagokat, amelyek már a külföldi festékiparban is bizonyítottak. Megközelítőleg 60 különböző festékem van a műhelyemben. Bármilyen színt, színárnyalatot meg tudok alkotni a megszületendő wobblereimnek. A közösségi médiának köszönhetően elkezdtem másoktól is autodidakta módon tanulni. Felnőtt fejjel, professzionális szinten újra belevágtam a wobblerkészítésbe.
Az egyik hétvégémen, amikor a műhelyben voltam és dolgoztam, hirtelen a semmiből egy új gondolat pattant ki a fejemből. Kaptam a hírt, hogy egyik kedves ismerősöm, Móri István késő ősszel twisterrel pontyot fogott. Elgondolkoztam… Akkor miért ne lehetne pergetve műkukorica-csalival is megtenni ugyanezt. Ekkor megszületett a kukorica-alakú wobbler ötlete. FÁBÓL!!! Ami annyira felcsigázott, hogy azonnal el is kezdtem megvalósítani. Az alapvető koncepció az volt, hogy az összes hazánkban megtalálható halfaj találkozott már kukoricával a tavakban és folyókban egyaránt. Egy közkedvelt csali, főleg a békés halak számára. Időnként, talán a véletlennek köszönhetően, ragadozóhalakat is fogtak már meg evvel a csalival.
Az ötlet után nem sokkal, már a kezemben is tartottam a „woodcorn”, azaz a fakukorica műcsalimat, amit eddig még nem láttam soha senkinél. Én vagyok az első, aki ezt kitalálta.
Móri Istvánnal felvettem a kapcsolatot. A FEHOVA-ra elvittem neki a fából készült műcsalijaimat, hogy horgásszon vele és ossza meg velem a tapasztalatait. István professzionális pergetőhorgász, nagyrabecsült, ismertnek számít hzaánkban. Számos videót-, tesztet készít, kiemelkedő tudással rendelkezik. Ismeri a halak szokásait. Tudja mi a megfelelő taktika, csalivezetési stílus, amivel be lehet csapni a halakat.
Úgy gondoltam, hogy Ő képes lesz életre aktivizálni az ismeretlen vízivilágot a kukorica alakú wobbleremmel. István örömmel fogadta a megkeresésemet, annál is inkább, mert szeret horgászni egyedi készítésű, kreatív műcsalikkal. Elmondhatom, hogy a legjobb kezekbe került a woodcorn.
A műcsalit először a Sió-főcsatornán tesztelte le. Olyan jól sikerült az első horgászat, hogy még István is meglepődött az eredményen. A csali iránt főleg a domolykók érdeklődtek, de István elmondta, hogy a balin-, jászkeszeg-, de még a ponty- és amurhorgászatban is lát benne fantáziát.
Egyre többet hallani az éghajlatváltozásról és a vizek romló minőségéről. Az új szabadalmammal szinte nincs környezeti terhelés. A szintetikus műanyagokhoz képest, a „woodcorn” ökológiai lábnyoma minimális.
Nagyon sok horgász érdeklődött már, hol lehet kipróbálni, megvásárolni a termékemet. Mindenkitől türelmet szeretnék kérni, a gyártása folyamatban van. A közel jövőben az Agro Jageren fogunk hírt adni a további részletekről – zárta beszámolóját Makara Zoltán wobbler készítő specialista.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Képeket készítette: Makara Zoltán
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel