Debreceni Egyetem: Hazánk őshonos pontytájfajtái jelentős genetikai tartalékokkal rendelkeznek – derült ki a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ kutatóinak vizsgálatából. A DE szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.
A Debreceni Egyetem szakemberei őshonos pontytájfajtáit vizsgáltak. Az eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak. (Kép: Debreceni Egyetem)
A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (DE-MÉK) címere (Ábra: DE)
A Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ (AGBK) kutatói a Tiszántúli régió pontyfajtáinak genetikai sokféleségét tanulmányozták. A kutatási eredményeik alapján, a biodiverzitás fenntartása érdekében az őshonos magyar pontytájfajták kiemelt figyelmet érdemelnek.
A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében fontos lépés a fajban rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Hazánk halgazdaságaiban a pontyállományokat külön tájfajtaként tartják számon, azonban genetikai sokféleségük, valamint a földrajzilag hozzájuk legközelebb álló pontyállományokhoz való kapcsolatuk tudományos alapon nem tisztázott. Az állományok genetikai adatai hiányosak, a tájfajták nincsenek folyamatosan monitorozva – mondta el Kusza Szilvia, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.
A kutatók vizsgálatainak célja egyebek mellett a hazánkban kiemelkedő gazdasági jelentőségű pontytájfajták anyai ágon való genetikai rokonsági fokának meghatározása, az egyes tájfajták közötti genetikai különbségek felmérése.
Kép: Debreceni Egyetem
A kutatások során a Tiszántúli régió négy halgazdaságának, a DE MÉK Halbiológiai Laboratóriumának és a szarvasi Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet (NAIK HAKI) génbanki egyedeit vizsgálták mitokondriális DNS (mtDNS) markerek segítségével. A mtDNS-ek elemzésének eredményei alapján kiderült, hogy a vizsgált magyar pontytájfajták egyedi szinten jelentős géntartalékkal rendelkeznek, azonban a tájfajták között keveredés figyelhető meg. Ez a folyamat elsősorban antropogén – ember tevékenységéből eredő hatásból adódhat, amelyet a piac határoz meg – fejtette ki a kutatócsoport vezetője.
Hozzátette: a ponty világszerte hatalmas piaci keresletű élelmiszerforrás, a világ lakosságának egészséges élelmiszerekkel történő ellátása és a népesség folyamatos növekedése miatt egyre nagyobb jelentőséggel bír.
A vizsgálati eredményeink nagymértékben támogathatják a biztonságos, fenntartható és versenyképes termelést, mert egy esetleges hirtelen és drámai populációcsökkenés esetén referenciadatokkal szolgálhatnak a magyar pontyállományokban rejlő genetikai potenciált illetően – tette hozzá Tóth Bianka, a DE MÉK PhD-hallgatója.
Kusza Szilvia szerint a magyar pontytájfajták megőrzéséhez és kezeléséhez a genetikai állapot állandó figyelemmel kísérésére van szükség. Ennek egyik lehetősége a molekuláris genetikai információk elemzése.
Eredményeink hatással lehetnek a halgazdálkodási szakemberekre és a haltenyésztőkre, akik részt vesznek a tájfajták keresztezéseiben, tervezésében, fejlesztésében, esetleges helyreállításukban. A tudományos következtetéseink a hazai halgazdálkodás számára egyfajta kitörési lehetőséget jelenthetnek, melynek hatásai túlmutathatnak az országhatáron – összegezte az egyetemi tanár.
A kutatás eredményei a nyílt hozzáférésű, nemzetközi Aquaculture című szakfolyóiratban jelentek meg.
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0044848622002320?via%3Dihub
Forrás: Debreceni Egyetem
