Horgászat
Vadvízi harcsázás Tiszalökön
Pintye Róbert élménybeszámolója:
Pintye Robi barátjával harcsára horgászott Tiszalökön. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Ma egy kis délutáni pergetésre volt időnk Danival, ami egészen jól sikeredett. Helyszínnek a Tiszalöki Erőmű lentebbi szakaszát választottuk. Célhalak nyilván a bajszosok voltak, így semmiképp nem hagyhattam otthon a Csepelényi Tamás által készített kis arzenálomat és a harcsás pálcáimat, amik most sem hagytak cserben!
Így azonnal hadba is fogtam a harcsamágneseket!🎣 Egész sokan voltunk vízen, így rövid tanácskozás után abban maradtunk, hogy csorgás közben dobálunk. Pici idő kellett, mire beállítottuk a megfelelő jigg mèretet, hogy elegendő legyen azon szakaszra, amit meghorgászhatunk. Kicsit távolabb a többiektől.
Rövid csorgás után jött is az első jelentkező, ami jó halnak ígérkezett, de sajnos meglépett, de nem kellett sokat várni a következő bajszosra sem. Agresszív kapással jelezte, hogy ő bizony itt van! Könnyebb harcsás szerkó volt nálam, így egyideig eltartott a küzdelem, de végül most én jöttem ki győztesként. Dani segítségével sikerült csónakba emelni a tiszai harcost!
Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News
Volt még időnk néhány csorgásra, így nem vesztegettük az időnket. A második csorgáskor egy iszonyat erős rávágást éreztem, de sajnos közöm sem lett a halhoz. Sodrással szemben, 40-50 méter zsinór lehúzása után, rövid időn belül elköszönt tőlünk. Több időnk sajnos nem volt a horgászatra, de az idei évünk egyik legélménydúsabb pergetésén vagyunk túl.
Pár nappal később ismét hívott a csapattársam, hogy nem lenne kedvem egy rövidebb kis harcsavadászathoz. Sokat nem kellett győzködnie és már azon gondolkodtam, melyik víz legyen és milyen módszer. Csak is vadvíz jöhetett szóba. Mi annak vagyunk a szerelmesei. Az esetek 99% ban a Tiszát és annak holtágait vállaljuk. Ekkor, helyszínnek, a városban lévő tiszalöki holtágat választottuk. Módszer végül a spanolós horgászat maradt, azon belül háromféle előkét használtunk, különböző vízmèlysègekben.
Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News
Hat óra körül már a vízparton voltunk és megkezdtem a megfelelő helyek keresèsèt. Rövid időn belül találtam is egy-két jónak ígérkező helyet. Rengeteg jel arra utalt, hogy itt nagyobb harcsa is lapulhat. Emelkedő légnyomás volt, így tapasztalataim alapján bíztam a jó halfogásban. Mondjuk ez csak egy összetevője annak az egésznek, ami közelebb visz minket a halfogáshoz. A megfelelő hely, csali, felszerelés és felkínálás hiánya sajnos hamar nullás estèkhez segíthet minket. Így minden tőlünk telhetőt meg kellett tennünk, mint minden horgászatunk alkalmával is.
Még fényváltás előtt minden kèszsèg a helyére került és izgalommal vártuk az estét. Rövid időn belül nagy széllel és esővel megérkezett egy kisebb hidegfront. Az első kapásig nem kellett sokat várni, már sötétedés után néhány perccel jelentkezett, de sajnos nem lett meg. Aztán a következő hal Dani botjan jelentkezett, ami egy igen jó erőben lévő, szebb holtáglakó volt. Csónakba emelés után kíméletesen kipányváztuk néhány kép erejéig. A horgászatunk minden percènek a helyi halőrök is szemtanúi voltak.
Ez után visszahúztuk a kèszsèget, de hallottuk, hogy néhány méterre tőlünk, a másik boton lévő halat, már is ki akarja sajátítani egy másik bajszos. A rablásbol ítélve, igen jó hal volt ő is, de sajnos elvètette.
Sok időnk már nem maradt a horgászatra, mert másnap dolgunk volt, de így is sikerül majdnem megdöntenünk, az eddig tórekord bajszost.
Biztosan visszatérünk még a vízre, mert tervben a trónfosztás!
Írta és fényképezte: Pintye Róbert
Horgászat
Abádszalóki süllőzés
Fazekas Barnabás élménybeszámolója:
Az országos bajnokság után visszalátogattunk múlt héten két napra, Abádszalókra a barátommal, csapattársammal, Varga Levivel, hogy a gyerekeinek csináljunk egy élménypecát, ami szerencsére sikerült. Jó pár nagy csukát fogtunk velük és sok balint, sügeret, kövest.
Fazekas Barnabás
Közben egy otthoni horgász cimborám, Zsolti, megkért, hogy még az alsó-tiszai szonártilalom után, menjek el vele otthon, helyben párat dobni gumival, hátha tudok mutatni neki pár gumis trükköt, újdonságot. Így is lett. Reggel fél 7 körül leértünk, bepakoltunk a csónakba, aztán elindultunk. Először egy, általa fogósnak vélt, egyenes szakaszt dobtunk meg csorogva, ahol pár kisebb süllő és egy jó köves után koppintás nélkül csorogtunk tovább; teljesen megállt a hal.
Mivel Kisköre elkezdte engedni a vizet és a szél is feltámadt, a csorgás nem volt már olyan jó opció, így mondtam, nézzünk meg pár helyet, amiket én ismerek, fixen megállva. Nem volt nehéz rábeszélni. Bekötöttünk a helyre, 1-2 kisebb koppintásunk volt, de semmi komoly. Közben egy jó barátom, Herke Zsolti (aki egyébként a tavalyi világbajnoki bronzérmes válogatott keret tagja), hívott telefonon. Beraktam a headsetet, hogy tudjak közben dobálni. Beszélgetés közben volt egy finom, de éles koppintásom, amibe nem vágtam bele; inkább rávártam, és óvatos beletekerés után jött a második, erősebb koppintás, amibe sikerült keményen belevágnom és erős ellenállásba ütköztem, amit harcsának tituláltam. Még mondtam is a srácoknak, hogy végre ütöttem egy konyhára való harcsát karácsonyra. Bár furcsa volt, mert a harcsának nem szokott ilyen kapása lenni. A hal többször kitört, átment a csónak alatt, de a felszerelés szerencsére nagyon jól működött. Egyszer csak 10 méterre a csónaktól feldobta a víz, ami már gyanús volt.
Fazekas Barnabás
“-Zsolti! Ez egy 10 kilós süllő! Ne haragudj, de leraklak. Küldök fotót, ha kijön.” Ezzel le is raktam. Persze ő elhaló hangon mondta, hogy “10 kilós süllő, mi van?!”
A másik Zsolti, a csónakban, elhaló hangon csak annyit mondott: “Hozom a merítőt!” Persze én is elmondtam 1-2 imát, hogy kijöjjön, mert nagyon könnyen kirázhatja a horgot egy ekkora süllő már a csontos pofájából. Szerencsére Zsolti halál nyugodtan és profin megszákolta. Mikor beemelte a csónakba, gyors pacsi után a vigyort az arcomról nehéz lett volna letörölni. Hatalmas! Vastag! Brutális! Nem találtam szavakat.
Nagyon gyorsan lemértük: 91 cm, kb. 8 kiló! Óriási!
Nagyon gyorsan csináltunk pár fotót. Szerencsére jól akadt, nem verte szét magát, jól viselkedett, alig sérült a hal. Gyors fotózás után sértetlenül úszott tovább. Egy ekkora halnál már nagyon fontos a kemény felszerelés. A kritikus pont mindig az akadás, hiszen már teljesen csontból van a szájuk.
Szerencsére prémium japán bot és orsó volt, PE06 zsinór, 30-as fluorocarbon előkével. Márkákat és gumit nem szeretnék írni, mert ez itt nem a reklám helye. Szerencsére a hideg éjszakák, a 10 fok körüli víz megmozdította őket. Mindenkinek hasonló fogásokat és sok év kitartó dobálást kívánok. Minél többet dobunk, annál több esély van még január végéig az ilyen sárkányainkra!
Írta és fényképezte: Fazekas Barnabás
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Fodor János – Agro Jager News
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
Fotó: Fodor János – Agro Jager News
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Fotó: Fodor János – Agro Jager News
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászati visszanéző: 2024. november
Változások a magyar-román határszakaszon
Beadhatóak a 2024. évi egységes kérelem keretében a növényvédőszer használattal összefüggő adatok 2025. január 6-tól
Vadászati visszanéző: 2024. október
MŰCSALI LAS-SÍ-TÁS…
Csernobil – Sugárzáshoz alkalmazkodó kutyák
Vadászati visszanéző: 2024. szeptember
Életem első dámszarvasbikája
Abádszalóki süllőzés
Vadászati visszanéző: 2024. augusztus
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
22 év után új magyar dámrekord született
Életem első dámszarvasbikája
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
