Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Spanyol és francia rendőrök közösen csaptak le nemzetközi csempészhálózatok csoportjaira, és lefoglaltak 5 tonna üvegangolnát, melynek feketepiaci értéke meghaladja a 30 millió eurót. Az európai angolnák fiatal példányainak kilójáért már 7 ezer eurót is megadnak ázsiai tenyésztők, és ennél jóval többet a vendéglők.
A biológusok már a 80-as években megkongatták a vészharangot, hogy a folyók túlhalászása, szennyezése, savasodása és vízerőművek létesítése miatt végveszélybe került az európai angolna, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2009-ben vett fel a kihalással fenyegetett fajok listájára. Azóta sok országban kvótákkal védik a halászatát, és 2010-ben az Európai Unió tagállamaiban betiltották az exportját, amitől még magasabbra szökött a feketepiaci ára. Ázsia keleti és délkeleti felén az angolnatenyésztők ma már 7 ezer eurót, azaz több mint 2,8 millió forintot is megadnak egyetlen kiló európai üvegangolnáért. A vendéglők ennek a többszörösét fizetik nekik a vágykeltőként is számontartott hal kifejlett példányaiért, melyek nyersen, főleg szusiként feldolgozott változata a luxusvendéglők egyik legnépszerűbb és legdrágább előétele.
Több bűnözői hálózat is specializálódott európai angolnák Ázsiába, főleg Kínába csempészésére. Ezek között kis csoportok is vannak, de egyvalamiben mindannyian megegyeznek: bőröndökbe rejtve viszik ki a vén kontinensről a faj fiatal, apró méretű képviselőit, az úgynevezett üvegangolnákat. A nagyobb bűnszervezetek tagjai Európából először Afrikába – jellemzően Mauritániába és Szenegálba – csempészik az üvegangolnákat, és onnan repülnek velük Ázsiába, mert a nouakchotti és a dakari nemzetközi repülőtéren kevésbé kell a lebukástól tartaniuk. Egy ilyen bőröndbe, vízzel teli műanyag zacskókba átlagosan 30 kiló üvegangolnát pakolnak, ami azt is jelenti, hogy egy ilyen halcsempészkoffer 200 ezer eurót, azaz 80 millió forintot is érhet. A tenyésztők nyereségkulcsa hozzávetőleg tízszeres, mert egyetlen kilogramm üvegangolna kb. 3000 példánynak felel meg.
Ígéretesnek tűnik a faj megmentésére szakosodott biológusok indukált ivarérési eljárása, de a bűnözői körök továbbra is az angolnákhoz alkalmazkodnak, amelyek az Atlanti-óceán nyugati felén, az áramlatokkal szegélyezett Sargasso-tenger 200–500 méteres mélységében ikráznak. Onnan a lárvák legnagyobb tömege a Golf-áramlattal sodródik Délnyugat-Európa, onnan pedig a Földközi-tenger partvidékére, ahonnan folyótorkolatokon úsznak fel édesvizekbe. Akkor is halásszák őket, amikor ezeken a folyókon visszatérnek a tengerbe, és a zughalászat elleni küzdelmet nehezíti, hogy a csempészek jellemzően középkori módszert alkalmaznak: a halászok csónakkal viszik ki a fogást a partszakasz járművel megközelíthetetlen részére, ahol a bűnözők szamárhátra pakolva, úttalan utakon szállítják zsákmányukat a járművükhöz.
A 2010-es exporttilalom óta az Europol hangolja össze az angolnázó bűnszervezetek elleni küzdelmet, amely 2017-ben az Interpol belépésével szintet lépett. Nemzetközi együttműködés körvonalazódott, amelyben ma már több mint 30 állam vesz részt. Azóta világszerte 85 tonna európai angolnát foglaltak le, és 850 ember ellen indult büntetőeljárás, de továbbra is a spanyol és a francia rendőrök vannak a küzdelem frontvonalában. Nemrég hatalmas sikerről számoltak be, összehangolt rajtaütések során 5 tonna üvegangolnát foglaltak le, majd szakemberek bevonásával folyótorkolatok közelében engedtek vissza természetes élőhelyükre. Feketepiaci áron számolva ezzel 30 millió eurós, azaz 12 milliárd forintos illegális bevételtől estek el a bűnszervezetek. A szél-, illetve vízimalomharc folytatódik, amelyet tovább nehezít az éghajlatváltozás. Becslések szerint a 21. században legalább 75 százalékkal csökkent az európai angolna egyedszáma, miközben ázsiai vendéglőkben a mai napon is rengeteg példánya kerül tányérra.
Forrás: Rendőrség
Horgászat
Nyári horgászat a Balatonon
Gulyás László és Táncos Roland a Balatonon horgásztak június elején. Élményeikről beszámoltak lapunknak:
Történetünk egy nyár eleji baráti nyaralással kezdődött. Június 10-én reggel indultunk útnak egy balatonfüredi apartmanba családommal, gyermekkori barátommal és természetesen az ő családja is velünk tartott.
Szinte már két héttel előtte lehetett tudni, hogy az időjárás nem kedvez a családi programoknak, ezért úgy döntöttünk, hogy a botokat semmiképpen nem hagyjuk otthon. Amíg a csajok és a gyerekek otthon traccspartiznak és játszanak, mi hajnalban kiugrunk egy nap a “tihanyi gödrösre” és megpróbálunk süllőkre vadászni. De ezt meg kellett alapoznunk, nem szeretünk úgy kiérni a horgászhelyünkre, hogy nincs csalihalunk. Első nap, egy kirándulás végeztével, úgy döntöttünk, hogy megállunk Alsóörsön kishalazni. A Vitorlás Pizzéria mellett folyik egy kis befolyó a Balatonba, úgy gondoltuk, ez lesz mi helyünk. Sajnos egy dologról mindkettőnk megfeledkezett, nem hoztuk magunkkal vödröt… Jött az ötlet vérbeli vendéglátósként, kérek egy tejfölös vödröt a pizzériából 😂 szokták mondani, a magyar ember leleményes😀 Szerencsére a vendéglátóegység nagyon jól fogadta kérésem és tudtak is segíteni. Ezután lesétáltunk a partra, ahol többen is horgásztak dobós fenekező készséggel. Mi két spiccbotot vittünk magunkkal, némi etetőanyagot és csontit. Öt perccel a horgászat megkezdése után már tudtuk, hogy szerencsés horgásztunk lesz. Közvetlenül a befolyó torkolatánál próbáltunk horgaszni, a parttól kb egy méterre. Rengeteg sügeret, küszt, gébet és még tenyeres méretű keszegeket is sikerült fognunk, természetesen a sügereket és a keszegeket visszaengedtük. A sikeres horgászat után visszaindultunk a szállásunkra, a bezsebelt csalihalainkkal együtt.
Mivel másnapra már rosszabb időt jósoltak, azért reménykedtünk benne, hogy nem fog szakadni az eső. Gyorsan el is jött a reggel, jómagam keltem fel először, izgatottan várva, mit fog szólni a horgásztársam a borongós, szeles reggelhez. Hála istennek őt sem tántorította a helyzet, gyors öltözködés, készülődés után már útra is keltünk Tihany felé. A parton autózva a tihanyi horgászbeugrók mellett, nem sokat gondolkoztunk, egy korábban már általam és párom által horgászott helyet választottam, ami ezúttal sikeresebb lett, mint azt először gondoltam. A horgászhely bal oldalán, a vízben, egy nádas helyezkedett el. Én erre az oldalra tettem ki először a bottartóimat, gondolva arra, hogy az egyik botommal a nád tövében próbálok szeremcsét. A másikkal pedig középtájt. Roland barátom természetes szintén középre és értelemszerűen jobbra dobált.
Próbálkoztunk többféle fenekezős módszerrel is, mint pl. a sima, egyszerű hurokból kötött szerelék vagy búvárúszós módszerrel is.
Mivel nagy volt a szembeszél, így a hullámok szinte teljesen feltörtek a kőgát tetejéig, sokszor még mi is kaptunk belőle. Laposan induló horgászatunk közben volt időm szemrevételezni, hogy a hullámok a küszöket teljesen kisodorták a kövek közé, gyakorlatilag egy szákkal lehetett volna meríteni belőlük.
Eközben a társam kapásjelzője csattanásig emelkedett egy laza beakasztás után, meg is lett az első szép süllőnk, majd a második is őt illette. Ezután jött az a kapás a búvárúszós botomon, ami szintén a karika csattanásával járt, de ez más volt mint a legelső. Mire odaléptem, már indult a fék. Akasztás után már éreztem, hogy megvagyok, majd egyszer csak mintha leakadtam volna. Majd újra megindult. Erőteljes rángatást éreztem, pár perc fárasztás után jött a meglepetés: egy “balatoni angolna”.
Aki már találkozott vele a horgászata során, az biztos tudja, hogy egy angolna megszákolása vicces dolog tud lenni, ha ügyetlenkedsz. Szerencsénkre mi ketten voltunk, de még ígyis megizzasztott bennünket.🙂
Írta és fényképezte: Gulyás László
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
77 kg és 231 cm – Horogra került a Fás-tó óriása
A jelenleg zajló Őszi Fás-tavi Csónakos Harcsafogó Verseny második napján rekord harcsát fogtak
Túlzás nélkül hatalmas, minden tekintetben abszolút tórekord fogást könyvelhet el ma a Fás-tó. A jelenleg zajló Őszi Fás-tavi Csónakos Harcsafogó Verseny második napjának reggelén kivételes termetű harcsa akadt horogra. A paraméterek minden várakozást felülmúlóak: nettó súly 77,20 kg, hosszúság 231 cm. Az óriási hal mérlegelése után a kifogóját, Viczián Zoltán kérdeztük az alighanem horgásztörténelmi reggel eseményeiről:
„Tegnap néhány kisebb, 50-60 centiméteres példányt fogtunk, és bár éjszaka mozogtak a harcsák, de nem táplálkoztak. Este 10 óra után a pihenés és a másnapi korai kezdés mellett döntöttünk. Reggel 7 órakor szálltunk vízre. Társammal, Filó Györggyel azt beszéltük, hogy puhatesű csalikat alkalmazva megpróbálunk a tegnapi kisebb harcsákból minél többet zsákmányolni, finomított felszereléssel. Bementünk a tó közepére, az akadós részekre.
A horgászat megkezdése után 10-15 perccel láttam a radaron, hogy követ bennünket egy nagyobb méretű hal, amelyet a radarképernyő osztásaiból 1,5-2 méteresnek lehetett vélni. Amint célirányosam odaért a csalihoz, pár másodperc múlva le is szívta. Legörbült a botom, akasztottam, és elindult egy brutális fárasztás. Mintegy 20-25 percig zajlott a kőkemény küzdelem, az akadós területre való tekintettel a teljes erejét kihasználtam a felszerelésnek.
Ettől függetlenül óriási szerencsének tartom, hogy sikerült felszínre hozni. Ijesztő méretét két méter körülire saccoltuk, nem láttunk még ekkora halat, csak horgászvideókban, ami persze – most már tudjuk – nem adja vissza a valóságot.
Hosszú évek óta járok pergetve a harcsák nyomában a Körösön, eddig 30 kiló körülieket fogtam. Szavakkal nehezen kifejezhető ez az érzés, köszönöm a tónak és persze mindenekelőtt a társamnak, hogy egy ilyen kivételes élményben részesülhettem.”
Forrás: KHESZ